Még mindig: Rendõrségi túlkapások 2006-ban. Egy rendõrtõl.
Irta: Olvaso - Datum: 2011. April 12. 10:39:33
2006-ban, miután az akkor még legitim, megválasztott kormány uralkodott, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kijelentette, hogy az elmúlt másfél-két évben csak úgy tettek, mintha irányítanák az országot – és ezért kormányválság alakult ki Magyarországon. A nép azt akarta, hogy a hazugok távozzanak, és új választások legyenek.
Az innentõl rezsimként emlegetett magyar kormány erõszakkal verte le a tüntetéseket, hatalmas fegyveres erõvel védte önmagát, és csapott az állampolgárok közé, mely erõszakos elnyomásnak a mai napig nyoma van a társadalomban.
Teljes hir
Még mindig: Rendõrségi túlkapások 2006-ban. Egy rendõrtõl.
2006-ban, miután az akkor még legitim, megválasztott kormány uralkodott, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kijelentette, hogy az elmúlt másfél-két évben csak úgy tettek, mintha irányítanák az országot – és ezért kormányválság alakult ki Magyarországon. A nép azt akarta, hogy a hazugok távozzanak, és új választások legyenek.
Az innentõl rezsimként emlegetett magyar kormány erõszakkal verte le a tüntetéseket, hatalmas fegyveres erõvel védte önmagát, és csapott az állampolgárok közé, mely erõszakos elnyomásnak a mai napig nyoma van a társadalomban.
A cikkben egy névtelenséget kérõ magyar rendõr nyilatkozik, aki elmondja, hogy parancsot kaptak rá: ott üssék a magyarokat, a tüntetõket, ahol csak érik, és sokszor bizony engedély nélkül tartott fegyverekkel lõttek a tömegbe, és viperákkal ütötték a földön fekvõ menekülõket – és az a baj, hogy ez a hozzáállás nem 2006-os, hanem a mai napig elkíséri a magyar rendõröket, vagyis 2010-ben is így állnak hozzá egy-egy tüntetéshez.
Tudnod kell, hogy a bíróságokon a mai napig zajlanak perek, amiben a megvádolt rendõröket a kollégáik sorra védik, mert (mint az alább is olvasható) becsületbõl, bajtáriasságból nem vallanak a többiek ellenük.
Sokkoló anyag.
Én nem lõttem fejre
A Budapest utcáin intézkedõ rendõrök közül elsõként nyilatkozik 2006. forró õszérõl neve elhallgatását kérõ interjúalanyunk, aki a Rebisz kötelékében, vadászpuskával vett részt a 2006. október 23-i brutális tömegoszlatásban. Állítása szerint õ már akkor szót emelt a véres rendõri túlkapások ellen, amiket az állományon eluralkodott tömegpszichózissal, és a tévéostromnál elszenvedett vereség utóhatásával magyaráz. Megcáfol néhány a mai napig nem pontosított rendõrségi közlést, és azt mondja, hogy betyárbecsületbõl nem beszélnek a rendõrök az akkor történtekrõl a bíróságokon.
Húsz éve vagyok rendõr, még a Vörös Csillaggal Kitüntetett Forradalmi Rendõri Ezrednél kezdtem a pályámat. Ezt az alakulatot 2006. õszén Rendészeti Biztonsági Szolgálatnak, röviden Rebisznek nevezték, de mindig is a rendõri csapaterõt igénylõ helyzetek, például tüntetések, focimeccsek, koncertek biztosítása volt a feladatunk.
2006. õsze óta sokan a kormány öklének tartják ezt az elitalakulatot.
Az egész a tévéostrommal kezdõdött. Az ott történtek hatalmas traumát okoztak a rendõrségnek, nagy verést kaptunk, óriási pánikot okozott. Olyan szóbeszéd terjedt, hogy beszorítottak egy csapatot, elvették a fegyverüket, és azt mondták nekik hogy akinek van családja az jelentkezzen, mert azt nem végezzük ki. Azt is beszélték, hogy egy rendõr meghalt. Az állomány kilencven százaléka korábban nem tapasztalta, hogy milyen az amikor erõszakos ellenállásba ütközik, sõt kõzáport és verést is kap. Sok kollégám átértékelte a jövõjét ezután.
Hogyan fordulhatott elõ, hogy órákig alázták a tévészékháznál a vidéki rendõröket, és a Rebisz nem avatkozott közbe?
Volt néhány parancsnok, aki jó parancsokat adott ki akkor, de a központból felülbírálták. Ezt a vizsgálat is megállapította. Egy rebiszes parancsnok például össze akarta vonni a csapatokat egy áttöréshez, de leugatták. Hogy ez bénaságból, töketlenségbõl, vagy tudatosan történt, azt nem tudom megítélni. De voltak olyan jelek, hogy az ésszerû parancsokat, amik mûködtek volna, a BRFK-n felülbírálták.
Bosszúvágy volt a rendõrökben a tévéostrom után?
Volt aki bosszút akart állni, de a legtöbben félni kezdtek, hogy mi lesz ha ez megismétlõdik, és mi lesz ha nem mi gyõzünk. Lámpavasat emlegettek, többen attól tartottak hogy lincselések is lesznek, mint 1956-ban. A külsõ szemlélõnek ez ma már nem reális, de akkor olyan volt a hangulat. Ezt követte a három napos megtorlás.
Megtorlás?
Szerintem a szeptember 19-21. között történtek megtorlás volt a tévéostrom miatt.
Ezt parancsba kapták, vagy spontán jött?
Ebbe nem látok bele, de az biztos hogy a rendõrökben benne volt, hogy revansot kell venni. Olyanokat is megvertek, akik csak beszóltak a rendõrnek vagy ilyesmi, mert akkor éppen mindent lehetett.
Mindent? Úgy érti hogy megverni és bevinni, aki tüntetõnek látszik?
Egy csomó ember meg lett verve, akit nem is vittünk be utána. Pánik volt, hogy mi az isten történik, példát akartak statuálni, rendet akartak rakni. Olyan parancs nem volt, hogy mindenkit be kell vinni. Voltak olyan kollégáim, akik azzal dicsekedtek a laktanyában a folyosón, hogy hány embernek törték ki az ujját, hány faszkalapot intéztek el odakint.
Ehhez hogyan viszonyultak a többiek?
A végrehajtó állomány többsége fiatalokból áll, ez olyan mint a katonaság, idomulniuk kell, különben kiközösítik, megvetik õket, és meg lehet õket félemlíteni. A tévéostrom után rengeteg sérült rendõr volt, de ezt a részét nem kapta fel annyira a média, mint a másik felét.
Október 23-án mi volt a feladata?
A Kossuth tér kiürítésével kezdõdött, az még simán ment, kulturált kiszorítás volt, szépen eltessékeltük az embereket. Délutánra viszont bedurvult a helyzet. Akkor kezdõdött a neheze, amikor az egyik alparancsnok felmászott a vízágyúra és átnézett a Fidesz nagygyûlésre, hogy úristen, mennyien vannak.
A rendõrség nem tudott különbséget tenni a megemlékezõk és az erõszakos rendbontók között?
Szerintem a legtöbben nem, azt gondolták, hogy az az ellenséges tömeg része. Volt egy kétórás várakozás, akkor sok kollégám szemében félelmet láttam, hogy micsoda tömeg van a másik oldalon. Õk a dobálókkal azonosítottak mindenkit, aki kint volt az utcán aznap.
Nem látták, hogy amazok nem akarnak rájuk támadni?
Álltunk egy láncban, folyamatosan dobáltak minket, be voltunk szûkülve, sok volt az adrenalin. Velünk szemben egy nagyjából 100-150 fõs dobáló, randalírozó csapat, és mögötte egy óriási tömeg, az egész összemosódott. Volt olyan szöveg míg a Fidesz nagygyûlés végére vártunk, hogy vadászpuskával, meg íjjal van felszerelve a tömeg, azzal akarnak minket lõni, meg hogy túszt akarnak a rendõrök közül ejteni, ezért a terrorelhárító szolgálat is készenlétbe van helyezve.
Ez szóbeszéd volt, vagy hivatalosan mondták?
Rendesen, rádión mondták.
Tehát hergelték az oszlató rendõröket ezekkel az információkkal?
Nem tudom hogy ez hergelés volt-e, de ha onnan nézzük, az is lehetett. De azt is sokszor bemondták, hogy nem mehetünk tovább, meg kell várni a rendezvény végét.
Lövészként mi volt a feladata?
A kövekkel dobáló, csapágygolyóval csúzlizó, molotov koktéllal támadó embereket kellett kilövöldöznöm.
Hány lövész dolgozott akkor ott?
Körülbelül nyolcan voltunk, két csapatra osztva.
Volt valamiféle parancsuk, hogy hova lõhetnek?
Ez egyéni vérmérséklettõl függött. A rendõrségi törvény és a szolgálati szabályzat szerint a végtagokra kell lõni, de ötven méterre nem lehetett ilyen pontosan célozni. Az az igazság hogy én sem lábra lõttem, hanem érzékenyebb pontra, mert egy csomóan be voltak rúgva, be voltak állva, mit ér akkor egy kéz-, vagy láblövés? Harcképtelenné kellett tenni õket.
Voltak sokkal közelebbrõl leadott, tiszta szemlövések is.
Néhányan oda céloztak, mert az eredményesebb, azon pedig nem gondolkodtak, hogy mi lesz a következménye. Én nem lõttem fejre.
Maguk között tudják, hogy kik lõttek fejre?
Én csak hallomásból tudom.
Nagyjából hány lövést adott le aznap?
Hét doboz lõszert lõttem el, 25 lõszer van egy dobozban. Ebbõl szerintem körülbelül ötvenszer el is találtam a rendbontókat.
A rendõröket milyen attrocitások érték eközben?
Volt olyan rendõr, akinek eltört a lába, és volt egy rendõrnõ, aki összeégett, mert az oldalán voltak a könnygázgránátok, és csúzlival úgy találták el, hogy berobbantak. Õ tartósan nyomorék lett, a mai napig javítgatják. De sokkal kevesebb sérültünk volt aznap, mint a tévéostromnál.
Egy azóta nyilvánosságra került igazságügyi fegyverszakértõi vélemény szerint a gumigolyós lõszer, amit használtak, erõsebb volt mint az engedélyezett. Tudtak errõl?
Igen, a lõszer hatásfoka tényleg nagyobb volt. Ezt a kilencvenes évek óta tudtuk, a rendõrség különleges szolgálatánál dolgozó fegyverbevizsgálók jelezték is a fõnökség felé hogy túl erõs, alkalmatlan a célra. Mégsem cserélték le.
Miért?
Vagy nem törõdtek vele, vagy azt gondolták hogy úgysem kell használni soha. A puskákat egy évben kétszer vittük ki lövészetre, egyébként a fegyverszobában rohadtak. Megjegyzem, ha a tévéostromnál már kint lett volna belõlük és a gránátlövõkbõl néhány, akkor nincs balhé sem akkor, sem október 23-án. Egy parancsnok ki is akarta vinni a tévéhez ezeket, de akkor nem engedélyezték.
Csak erõszakos rendbontókra lõttek október 23-án?
Sajnos lõttünk meg olyan embereket is, akiknek semmi köze nem volt a zavargáshoz. Voltak olyanok is, akik célzás nélkül belelõttek a tömegbe. Néhányan nem fogták fel, hogy mit csináltak, akkor már a felgyülemlett feszültség dolgozott. Volt olyan kollégám, aki éles helyzetben mattot kapott, utána pedig ártatlanoknak ment neki. De a média rengeteg olyan esetet kiragadott, amikor az elõzményt nem mutatták, például az egyik kollégám fejberúgott valakit, ezt rengetegszer mutatták a tévében, de azt nem, hogy elõtte dobált minket az illetõ. Ez persze nem szépíti meg a dolgokat, a fejlövések, csonttörések elítélendõk. És a politika is benne van, október 23-án szerintem meg akarták mutatni annak a tömegnek hogy ki az úr, és hogy nem a Fidesz a nyerõ.
Ezért volt az, hogy már egy nemzetiszínû zászlóért is ütött a rendõr akkoriban?
A magyar és az árpádsávos zászlókat a rendõrök a rendbontókkal azonosították. Ennek van elõzménye, korábban is szélsõjobboldali csoportok demonstráltak ezekkel a zászlókkal. Kialakult a rendõrökben egy beszûkült tudatállapot, akinél zászló volt, az volt az ellenség. Az más kérdés hogy voltak köztük olyan emberek is, akik csak a nemzeti büszkeségüket akarták kifejezni vele az 1956-os forradalom évfordulóján. Én tisztában vagyok ezzel, de a többségünk õket is ellenségként kezelte, akadályként, Fidesz-kutyákként.
Miért utálták ennyire a rendõrök a Fideszt?
A rendbontókat a Fidesszel azonosították, de ne menjünk bele a politikába. Tömegpszichózis lett úrrá a rendõrségen, több amúgy józan gondolkodású kollégámat annyira magával ragadta a szituáció, hogy azt üvöltötték, hogy ezek megérdemlik, ezeknek ez jár. Volt olyan hogy odamentem megkérdezni, hogy mi az ördögöt csinálsz? Számomra megdöbbentõ volt a viselkedésük.
Önnek nincs szégyellnivalója?
Nekem nincs bûntudatom: csak rendbontókat tettem ártalmatlanná. Nagyon zavart, hogy közben olyan emberek lettek szanaszét verve akik semmit nem csináltak, és tõlük a mai napig nem kért senki elnézést a rendõrség nevében. Igaz, a rendõrségtõl sem kért senki elnézést a tévészékház miatt.
Miért nem viseltek azonosítószámot, és miért takarták el símaszkkal az arcukat az oszlatók?
A rendõrségi törvényben benne volt, hogy csapaterõs tevékenységnél nem kell azonosítószámot viselni. Volt olyan rendõrségi vezetõ, aki kiállt a média elé és össze-vissza beszélt, hogy leesett meg elfújta a szél. A símaszkot hivatalosan a könnygáz miatt viseltük, valójában azonban az arcunk miatt, nem akartuk viszontlátni magunkat különbözõ szélsõséges portálokon.
Az akkori budapesti fõkapitány szerint szerint viperát sem használtak.
Vipera nálam is volt, de akkor nem használtam, és volt vipera a másik oldalon is. A világon mindenütt használják a rendõrök. Nálunk elvileg tilos, de például ha késsel támadna rám, le is lõhetném, de jobban jár ha szétverem a kezét viperával, azt legalább túléli.
Becslése szerint milyen arányban bántalmazták a rendõrök az erõszakos rendbontókat, illetve az ártalmatlan civileket 2006. október 23-án?
Legfeljebb kétszáz ember volt ott, aki erõszakosan lépett fel a rendõrséggel szemben, a többiek csak tüntettek, vagy a Fidesz nagygyûlésén vettek részt. Ehhez képest nagyságrendekkel többen voltak, akik ártatlanul sérültek meg, mert a tudatos rendbontók mozogtak, elfutottak, elvegyültek.
Tehát a megfogható civileken verték le a rendõrök a frusztrációjukat?
Így van. Abban a szituációban könnyen eljártak a kezek meg a lábak. Ugyanakkor a bántalmazásokat a negyvenezres létszámú rendõrség egy nagyon kis hányada követte el, sokan mégis ezek alapján ítélik meg az összes rendõrt.
A bíróság elé került túlkapásos ügyekben miért van kollektív emlékezetkiesése az összes rendõrnek?
Van aki fél, és van akinek betyárbecsületbõl. Közösségben dolgozunk, a túlkapások elkövetõit egy ideig hõsként tisztelték a kollégák, ha valaki elmondaná mit látott, azt kivetnék maguk közül, kiközösítenék. Ráadásul sok esetben nem is a tettesekbõl lettek vádlottak, a fiatalabbakkal vitetik el a balhét. Ha valaki elmondaná az igazságot, azt sokan árulónak tekintenék.
Úgy tudom, hogy sokan le is szereltek a történtek miatt.
Nagyon sokan megijedtek, egyrészt a lincseléstõl, vagy tartottak a következményektõl, hogy ebbõl egyszer még baj lehet. Sokan meglepõdtek akkor is, amikor büntetõeljárások kezdõdtek rendõrök ellen az események miatt.
Utólag milyen az akkor történtek megítélése a rendõrségen belül?
Most már nagyon vegyes, ma már azt mondják hogy néhány faszkalap miatt szopunk. Fõleg a lövészeket szidják, mert mi okoztuk a legtöbb és leglátványosabb sérülést. Szerintem jönnie kell egy szemléletváltásnak és el kell telnie még néhány évnek, hogy a rendõrség feldolgozza a történteket. Az viszont érzékelhetõ, hogy 2006 õsze óta nagyon sokan lettek nemzeti érzelmûek azok közül, akik részt vettek az oszlatásokban annak idején.
Meggyõzõdésbõl változtattak a világnézetükön, vagy pedig mert hatalomváltás közeledik?
Egy részük meggyõzõdésbõl, más részük divatból, de végbement egy változás az állományban.
A rendõri vezetés mit szól ehhez?
A rendõri vezetõk rendszerint karrieristák, azt mondják, amit éppen hallani akarnak tõlük. Lehet hogy szûk baráti körben megvan a véleményük, de hivatalosan egyelõre nem támogatják a nemzeti érzelmû rendõröket.
Nem tart attól, hogy retorziók érik amiért nyilatkozott nekünk?
Szerintem ma már a rendõri vezetés is tisztában van azzal, hogy nemsokára váltás következik, és akkor egészen más szemszögbõl fogják nézni az akkor történteket. Talán felelõsségre vonnak egy-két fõnököt is, mert szerintem az akkori hatalom a felelõs ezért az egészért, nem a törzsõrmesterek. Az más kérdés hogy ki hova lövöldözött, de annak is van valami oka, hogy egyáltalán lövöldözhettünk. Helyre kell tenni ezeket a dolgokat, mert addig a rendõrségnek nincs becsülete.