Posta Imre weboldala

Több százezer kelet-európai indulhat útnak
Irta: Olvaso - Datum: 2011. April 14. 12:26:52

Teljes hir

(Több százezer (millió) zsidó és cigány (értsd: zsicány, vagy cidó) meg a nekik fel nem kínált "magyar" helyekre! Értjük!)
A német és osztrák munkaadók nem tartanak attól, hogy a kelet-európaiak megrohamozzák a munkaerõpiacukat. Egyes vélemények szerint, aki náluk akart dolgozni, már a munkaerõ-piaci nyitás elõtt is ott volt. A vállalkozók üdvözlik a korlátozások eltörlését, a helyi lakosság viszont attól tart, hogy túl sok bevándorló érkezik. A becslések szerint Németországba körülbelül 100 ezer magyar, illetve legalább 500 ezer lengyel indulhat szerencsét próbálni.
Igyekszik eloszlatni a munkavállalási korlátozások eltörlésével szemben táplált félelmeket az Osztrák Gazdasági Kamara (WKÖ) és a munkaügyi hivatal (Arbeitsmarktservice Österreich – AMS). „Az új munkavállalók érkezése nem lesz jelentõs hatással a munkaerõpiacra, ugyanakkor gazdasági elõnyök származnak belõle” – hangsúlyozta Christoph Leitl kamarai elnök és Johannes Kopf, az AMS igazgatóságának tagja. Ausztria „több mint jól” felkészült a nyitásra. A korlátozások fokozatos megszüntetése miatt „aki jönni akart, az már itt van” – fogalmazott Leitl.

A tipikus külföldi munkavállaló: a magyar szakács

Az AMS 2010. év végi adatai szerint Burgenlandban a 13 ezer engedéllyel foglalkoztatott külföldibõl 8700 volt magyar állampolgár. Az összes foglalkoztatott létszáma 93 ezer körül volt akkor a tartományban. Egész Ausztria területére 2011 márciusáig a hiányszakmákban 17 ezer munkavállalási engedélyt állítottak ki, több mint a felét magyar állampolgároknak, és ugyancsak felét szakácsok részére. „Az új tagállamokból érkezõ tipikus munkavállaló tehát a magyar szakács volt” – mondta Kopf a távirati irodának.
Az AMS várakozásai szerint a május elseje után érkezõ új munkavállalók többsége az alacsony és a közepes képzettségûek közül kerül ki. A többség nem telepszik le Ausztriában, hanem ingázni fog a határon át, hogy a magasabb ausztriai kereseteket a lakóhelye szerinti ország ausztriainál alacsonyabb megélhetési költségeivel együtt használhassa ki. Az elemzések szerint Magyarországról érkeznek majd a legtöbben. Ausztrián belül Bécsben, valamint Alsó-Ausztria, Burgenland és Stájerország tartományokban lehet a legtöbb új kelet-közép-európai munkaerõre számítani.

Ausztriában a cégek több mint fele (58 százalék) legszívesebben magyarokat alkalmazna, õket a szlovák és a szlovén munkavállalók követik. Érdekes módon itt közelít a lakosság és a munkaadók álláspontja: az „átlagemberek” is leginkább a magyarok érkezését fogadnák el (18 százalékuk). Fontos azonban megjegyezni, hogy az „inkább ne jöjjön senki, vagy ha mégis jön valaki, akkor inkább a magyarok jöjjenek” vélekedést lehet kiolvasni a Trenkwalder kutatásából. Utánunk következnek a szlovénok, horvátok, csehek és a szlovákok, majd jóval mögöttük a bolgárok, románok, szerbek, törökök, oroszok és a nem európai államokból érkezõk. A németek befogadóbbak: 27 százalékuk jelölte meg a magyarokat, mint szívesen látott népet (a lengyelekkel együtt az élen).

Védenék a helyi dolgozókat

Ausztria saját munkavállalóinak védelmében a 2004-es európai uniós bõvítés után korlátozta 8 új tagállam állampolgárainak munkavállalását, és csak fokozatosan oldotta a szigort: például a szezonális munkások, az ingázók és a hiányszakmák képviselõi juthattak egyszerûbben munkához.

Nyugati szomszédunknál – csakúgy, mint Németországban – nincs egységes minimálbér, azonban a legalacsonyabb fizetésekrõl minden évben megállapodnak a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseletei, és ezt ágazati kollektív szerzõdésben, bérmegállapodásban rögzítik. Ezt valamennyi vállalkozásnak kötelezõ betartania. Az osztrákok emiatt attól tartanak, hogy a kelet-európai (általában a helyieknél kevesebb bérrel is megelégedõ) munkavállalók tömeges érkezése miatt bér- és szociális feszültség keletkezhet. A Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) kezdeményezésére 2010 júliusában az Osztrák Munkaügyi Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium (BMASK) egy úgynevezett „anti bér- és szociális dömping elleni törvényjavaslatot” terjesztett be. A törvényt március 31-én elfogadták, így a jövõben a korábbinál szigorúbban ellenõrzik és büntetik, ha a munkaadó nem fizeti meg a dolgozóinak a „minimálbéreket” vagy nem jelenti be õket.

Egy másik terv is született: az osztrák építõipari szakszervezet szeretné, hogy a közpénzbõl finanszírozott beruházásoknál lehetõleg helyi cégeket válasszanak a megbízók.

Aki nyer és aki nem

Németországnak csakis elõnye származik munkaerõpiacának teljes megnyitásából. A korlátázások május elsejei eltörlését nem fenyegetésnek, hanem esélynek kell tekintenie – mondta Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásáért felelõs tagja a Berliner Zeitungnak. Úgy vélte: talán okosabb lett volna, ha Németország már korábban feloldja a korlátozásokat. A munkaerõpiacát már korábban megnyitó tagországok példája bizonyítja, hogy az intézkedés semmifajta zavart nem okozott, sõt gazdaságaik profitáltak az új munkaerõ beáramlásából.

Az osztrák vállalkozások kétharmada nyereséget remél a nyitástól, a lakosság 71 százaléka viszont úgy véli, hogy ez hátrányos hatással lesz a munkaerõpiacra, és csaknem ugyanennyien tartanak bevándorlóhullámtól – áll a Trenkwalder és az IMAS felmérésében. A megkérdezett vállalatok mintegy 40 százaléka foglalkoztat már kelet-európai munkavállalókat. A felmérés szerint elsõsorban a képzettségük és a nyelvtudásuk miatt keresik az „új EU-országok” polgárait, és nem annyira a költségmegtakarítás okán. A felmérés szerint a legnagyobb kereslet az ipari (32,5 százalék) és kereskedelmi (28,9 százalék) szektorban várható, valamint bizonyos irodai vagy technikai területeken (mindkettõ 18,4 százalék). Ezen túl jelentõs igény mutatkozik a magyar munkaerõ iránt az építõiparban is (közel 15 százalék).

Andor László szerint nemcsak azt kell vizsgálni, hogy a fogadó államok gazdaságára milyen hatással lesz a német és az osztrák munkaerõ-piaci nyitás, hanem azt is, hogy a 2004-ben csatlakozott tagállamok megsínylik-e a munkások elvándorlását. Problémát okozhat például az, hogy a magasan képzett szakemberek – orvosok, mérnökök – a boldogulás reményében elindulnak külföldre, emiatt a kelet-európai országok olyan munkaerõt veszítenek el, akiknek a kiképzése sok pénzbe került. A biztos szerint az ilyen torzulások ellen az érintett országoknak valamit lépniük kellene: ösztönözni lehetne például a fiatal orvosokat arra, hogy a hazai egészségügyben dolgozzanak. Kényszeríteni azonban nem szabad õket – vélekedett.

15 ezer vagy több százezer munkás indul el?

Hivatalos osztrák becslések szerint a nyolc 2004-ben csatlakozott tagállamból mintegy 15-25 ezer új munkavállaló érkezhet a nyitás után. „Azokon a területeken profitálunk a nyitásból a legtöbbet, ahol nincs megfelelõ hazai munkaerõ-kínálat, s ilyenbõl van elég” – mondta Christoph Leitl.

Andor László a Berliner Zeitungnak kijelentette: Németország esetében mintegy 100 ezer új munkaerõ bevándorlásával számolnak. Mindez nem okozhat gondot, sõt a szakképzett munkaerõ hiánya és a lakosság elöregedése miatt még kívánatos is lehet. Szerinte a korlátozások megszüntetése a német munkaerõpiacon semmilyen torzulást nem fog eredményezni.

Ezzel szemben a Dziennik Gazeta Prawna címû lengyel lap arra hívja fel a figyelmet, hogy a tervezett teljes piacmegnyitás és a nyugat-európai országok gazdasági helyzetének javulása még több lengyelt csábíthat külföldi munkavégzésre. A becslések szerint május 1-je után még legalább 500 ezren távozhatnak Németországba, ezzel 800 ezerre nõhet az ott dolgozó lengyelek száma.
Teljesen szabaddá vált az EU munkaerõpiaca
Az Európai Unió egyik legfõbb alapelve a szolgáltatásnyújtás és a munkaerõ-áramlás szabadsága az EU határain belül. Voltak olyan tagállamok, amelyek az unió 2004-es bõvítése után rögtön engedélyezték ezt – mint például az Egyesült Királyság –, de voltak olyanok is, amelyek néhány éves haladékot kértek, mint Franciaország, Olaszország vagy Belgium.

2011. május elsejétõl a két utolsó engedélyhez kötött munkaerõpiac, az osztrák és a német is megnyílik Magyarország, Szlovénia, Szlovákia, Csehország, Észtország, Lettország és Litvánia polgárai elõtt. Ekkortól munkavállalási engedély nélkül dolgozhatunk Ausztriában és Németországban, amelyek az EU bõvítésekor a maximális, 5+2 éves halasztást kérték a munkaerõ-piaci nyitásra.
Link