Posta Imre weboldala

UD-ügy: politikai érdek mentén a nemzetbiztonsági terület
Irta: Olvaso - Datum: 2011. April 14. 12:41:01

Teljes hir

NBH, KBH egy zsidó-kutya!
A jelenleg is zajló UD Zrt.-perben elhangzott: két évtizede tart a politikai térnyerés a nemzetbiztonsági területeken.
Az UD Zrt.-vel kapcsolatos büntetõperben szerdán tanúként meghallgatott volt és jelenlegi politikusok úgy vélik, a nemzetbiztonság területén a pártok konszenzusára van szükség az eltérõ politikai érdekek érvényesítése helyett, ám ez az elmúlt két évtizedben egyre kevésbé valósult meg.

A vád szerint 2008 szeptemberében Szilvásy György, a Gyurcsány-kormány titokminisztere és Tóth Károly, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának szocialista alelnöke személyes adattal való visszaélést követett el azzal, hogy a bizottság tagjainak kiosztották a Kövér László és Demeter Ervin fideszes országgyûlési képviselõk, egykori titokminiszterek által az UD Zrt. egyik vezetõjével, Horváth Józseffel folytatott telefonbeszélgetések lehallgatás útján rögzített hanganyagát és leiratát. A vádlottak az eljárás során tagadták bûnösségüket.

A szerdai tárgyaláson, a Pesti Központi Kerületi Bíróságon Boross Péter volt miniszterelnök, volt belügyminiszter, volt titokminiszter, egykori MDF-es politikus arról beszélt, hogy a nemzetbiztonsági bizottság tevékenysége az elmúlt két évtizedben egyre kevésbé tudott politikai érdekektõl mentes maradni. Mécs Imre volt szabad demokrata, a vádbeli cselekmények idején szocialista országgyûlési képviselõ pedig arról szólt, hogy idõvel a politikai vetélkedés beszûrõdött ebbe a szférába.

Forrás:Link

Romagyilkosságok: K. Árpád szeretõje kipakol

A per koronatanúja F.-né Ny. Éva, aki elismerte ugyan, hogy segítette a cigányvadászattal vádolt férfiakat, de a Pest Megyei Fõügyészség szerint nem vádolható bûnrészességgel. Az asszony az ügy elsõrendû vádlottjának, K. Árpád szeretõje volt. Bepillantás a sorozatgyilkosság gyanúsítottjainak életébe.
1999-ben ismerkedtek meg, akkor lett a férfi a nõ beosztottja a debreceni APEH-nál. A nõ rendõrségi vallomása szerint – idézzük – „vakon szerelmes lettem belé. Árpi addig csak úgy elvolt, nem volt munkája, akkoriban füvezett is”. „Pisti, az öccse (a másodrendû vádlott, K. István – a szerk.) meg is verte Árpit a kábítószerezés miatt, õ meg elítélte öccse szélsõséges nézeteit. 1999-ben már kezdtek kibékülni a testvérek. Talán ekkor lehetett, hogy Pistit leszúrták. Nem tudom pontosan, de a szóbeszéd szerint a debreceni B. Gyula (valójában György – a szerk.) mellett volt testõr, kivették a lépét (...) Én a Pistitõl féltem, mivel (...) vele semmilyen szinten nem lehet kompromisszumot kötni...”
K. Árpád késõbb, debreceni egyetemista barátaival évekig Izraelben vállalt munkát. Ny. Éva, akit ismerõsei csak Nyafiként emlegetnek, háromszor is meglátogatta. „Kint autómosóban meg búvárparkban dolgozott. A barátai hívtak, hogy menjek ki hozzá, mert Árpi nagyon maga alatt van.” A férfi aztán hazatért, és 2005-ben megnõsült. „Azt mondta nekem, hogy azért házasodik meg, mert csak így tud beilleszkedni a társadalomba, és gyereket szeretne, amit én már a korom miatt nem tehetek meg.” Kapcsolatuk azonban 2008-ban ismét lángra lobbant, amikor K. Árpád – utóbb társai is – az akkor már elvált asszony által üzemeltetett debreceni zenei klubban, a Perényi 1.-ben kapott munkát.
„Már 2002-ben együtt dolgoztunk a debreceni Unplugged klubban, csináltunk egy nagyon jó dzsesszfesztivált. A tulajdonos nem fizetett ki rendesen. Ettõl Árpi nagyon kiakadt, és kiabált a tulajjal. Ekkor õt és az öccsét kitiltották. Én maradhattam volna, de Árpi közölte velem, hogy nekem is mennem kell. Ellentmondtam neki a kocsiban, mire többször beleverte a fejemet a kormányba, majd a hajamnál fogva rángatott. Aztán mondta, hogy dolgozhatok ott, de akkor minden hónapban a fizetésem felét le kell adnom neki. Én nem ellenkeztem...”
Mivel a K. fivéreknek akkoriban még nem volt jogosítványuk, Ny. Éva gyakorta fuvarozta õket. Õ szállította Budapestre is a testvérpárt a budai Várba, a Magyar Gárda avatására, valamint egy budapesti melegfelvonulásra is. „Amikor jöttünk vissza a gárdistarendezvényrõl, azt kérdezték tõlem, hogyan lehetne fegyvert szerezni. Azért tõlem, mert ismertem egy alvilági kapcsolatokkal rendelkezõ debreceni vendéglátóst. Mondtam nekik, a fegyver nem játék. Nem akarok ilyet még meghallani sem. Aztán ilyen dolgokról nem beszéltek nekem többet.”
F.-né Ny. Éva a tiszalöki gyilkosság után már végképp „félelemben élt”. A vádlottak kocsija akkor elakadt a sárban a Keleti-fõcsatorna mellett, és K. Árpád másnap hajnalban õt hívta segítségül.
Ny. Éva nem tudta, mit csinálhattak ott. „Árpi nem szokott horgászni és vadászni sem. Az autóban mindenki csapzott volt, nem beszéltek. Én szeretek beszélni, de õk megtiltották. Árpi rám ordított, hogy hallgassak. Nem bántott, de éreztem, bármikor megüthet. Nagyon feszült volt a légkör. Nem tudom, miért engem hívtak oda, talán mert nõ vagyok, és Árpi mindent tud rólam. Tudja, hogy a gyerekemet nagyon szeretem. Egyébként a fiam már 14 évesen azt mondta, hogy ezt az embert egyszer megöli. Árpi nagyon jó taktikus, én attól tartok, hogy most is úgy kavarja a kártyákat, hogy ki fog szabadulni, és akkor majd megöl engem meg a fiamat. (...) Én Árpitól és a hozzá tartozó körtõl nagyon félek. Azt mondta, ha neki, akkor nekem is meg kell halnom.”
Az „elakadás” gyökeresen megváltoztatta a kapcsolatát „a fiúkkal”. „Árpi irányomba agresszívabb lett, Pisti, az öccse hozzám se szólt. Volt olyan, hogy napokra kikapcsolták a telefonjaikat, nem lehetett õket elérni. Úgy éreztem, valami olyasmirõl szereztem tudomást, amirõl nem lett volna szabad. Árpiék viselkedésébõl arra következtettem, hogy megbánták, hogy nekem szóltak. (...) Árpi többször is bántalmazott. Azt mondták, errõl az esetrõl nem beszélhetek senkinek, mert ha igen, ki fogják tépni a nyelvemet (...) Nap mint nap az ujjukat a fejemhez tartották, szimbolizálva, hogy így fognak pisztolyt tartani a fejemhez. Árpi több alkalommal kijelentette, hogy az életem csak addig fog tartani, amíg az övé, ne izguljak, megvan az emberem, de az nem õ, mert õ szeret engem”.
F.-né Ny. Éva nem tudta, hogy „a fiúk” a Perényi 1.-ben rejtegetik a fegyvereket. Elmondása szerint, miután a Keleti-fõcsatornától a K. fivéreket hajnalban visszavitte Debrecenbe, õk a klubban átöltöztek, de nem látta, hogy oda bármit is bevittek volna.
Kisléta után viszont az asszony számára már bizonyossá vált: „valamilyen szinten benne vannak. (...) De nem akartam elhinni, hogy Árpi gyereket ölt...” A kislétai gyilkosságot követõ hétvégén „Árpi állt a hátam mögött, Dezsõ hátulról elkapta a nyakamat, és kérdezte, tudod-e, hogyan kell kihúzni a nyelvedet a torkodon? Ekkor rögtön az jutott eszembe, hogy Dezsõ az én emberem...”

Szereplõk, helyszínek
1. Perényi 1.: A gyanúsítottak a péntek és szombat esténként nyitva tartó klubban rejtegették a fegyvereket.
2. „Talán ekkor lehetett, hogy Pistit leszúrták”, mondja a riportban a nõ. 1999-ben az akkor 23 éves K. István a debreceni Flamingo bárban összeszólalkozott S. Bélával. Összeverekedtek, S. Béla – maradandó károsodást okozva ezzel – megszúrta K. Istvánt, de utóbb jogos önvédelem miatt felmentették.
3. Tiszalöki gyilkosság: 2009. április 22-én este 10 óra magasságában lelõtték a tiszalöki házából az éjszakai mûszakba induló Kóka Jenõt. A vádlottak ezután a Keleti-fõcsatorna melletti földúton a sárban elakadtak. F.-né a saját autóján vitte vissza a K. testvéreket Debrecenbe. A Perényi 1.-ben a vádlottak elrejtették fegyvereiket. Ezután visszatértek az autóhoz, és a helyiektõl kérve segítséget, egy traktorral kihúzatták a jármûvet.
4. Dezsõ: a gyilkosságsorozat harmadrendû vádlottja, P. Zsolt beceneve.

Forrás: Link