Posta Imre weboldala

Orbán Viktor megtagadja saját gyermekét
Irta: Olvaso - Datum: 2011. April 18. 16:30:24

Teljes hir

Kulcsszerepet játszott annak az alaptörvények a kidolgozásában a Fidesz és személy szerint Orbán Viktor, melyet most „kommunista alkotmányként” készül „érvényteleníteni”. 1989-ben a Fiatal Demokraták Szövetsége hosszú hónapokon keresztül küzdött az SZDSZ-szel együtt a „méltányosabb játékszabályokért” több alkalommal megtorpedózva az engedékeny MDF és az állampárt összeborulását. A Hírszerzõ annak járt utána, hogy 21 évvel ezelõtt mit tett hozzá Orbán a még hatályos alkotmányhoz.
„Mint tudjuk, az alkotmány egésze, így a preambuluma is jogértelmezés céljára felhasználható. Ezt fontos tudni. Ezért a preambulumban benne foglalt ideológiai kategóriák, ha nem is olyan mértékben, de szintén veszélyesek a késõbbi joggyakorlat szempontjából, mint a rendelkezõ részben foglaltak. Hasonlóképpen veszélyesek” – mondta Orbán Viktor a késõbbi miniszterelnöknek, Antall Józsefnek az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) 1989. augusztus 29-i ülésén, amikor a frissen alakult ellenzéki szervezetek képviselõi engedni akartak az állampárt azon kérésének, hogy kerüljön be az új alaptörvénybe a szocializmusra való hivatkozás.
Az 1988-ban alapított Fiatal Demokraták Szövetségét – amelyrõl Orbán még 1989 nyarán is azt nyilatkozta a HVG-nek, hogy nagy hiba lenne párttá alakítani – a választmány három tagja képviselte a nyolc ellenzéki csoport által a Magyar Szocialista Munkáspárttal (MSZMP) folytatandó tárgyalásokra március 22-én létrehozott EKA ülésein. Az 1989 márciusa és 1990 áprilisa között tartott 50 ülésen Orbán Viktor, Kövér László és az akkor még fideszes Fodor Gábor több alkalommal éles vitákban fordította meg az alkotmányozási folyamatot.
Ilyen értelemben Orbán a szövegen sokat dolgozó SZDSZ-es Tölgyessy Péterhez, Kis Jánoshoz vagy az MDF-es Antall Józsefhez hasonlóan annak az alkotmánynak az egyik „atyja”, melyet most a Fidesz-KDNP az alaptörvény tervezetében „kommunista” terméknek minõsített, és amelynek kinyilvánítja „az érvénytelenségét”.
Így a Fidesz az 1989-es preambulumra is ráütötte a bélyegét: Antall ugyanis belement volna abba, hogy egy hosszú felsorolás részeként – amely tartalmazta volna a Szent Istvánra való hivatkozást, az európai szabadságjogokat és a felvilágosodás eszméit – a „demokratikus szocializmus” kifejezés is szerepeljen. A 22 évvel késõbb másfél oldalas, terjengõs Nemzeti hitvallást támogató Orbán viszont 1989-ben elfogadhatatlannak tartotta, hogy az elõszó ilyen hosszú legyen és „ideológiai kategóriákat” tartalmazzon, ezért a preambulum teljes törlését követelte. A fokozatosan gyengülõ MSZMP végül beadta a derekát, és az elõszó egy mondatra zsugorodott.
Hátrányos ellenzéki startpozíció
Az 1988-1989 között alapított demokratikus szervezetek (MDF, SZDSZ, Fidesz) és az újjászervezet történelmi pártok (többek között a KDNP és az FKGP) lengyel mintára hozták létre az EKA-t. A százezres tömegeket megmozgató Szolidaritás 1988-ban ugyanis feladta a pártállammal szembeni harcos ellenállását és tárgyalásokba bocsátkozott a lengyel kommunista párttal megegyezve a szabad választások megtartásának feltételeiben.
Kezdetekben az EKA is erre törekedett. Az ellenzéki pártok eleinte csak a demokratikus átmenet szabályairól akartak megállapodni, új alkotmányról hallani sem akartak, annak megalkotását a szabadon választott Országgyûlésre szerették volna bízni. Bár az EKA-nak a komoly legitimációt biztosított a március 15-i százezres fõvárosi demonstráció, egyik tagszervezet sem gondolta, hogy ez feljogosítaná õket egy új alaptörvény kidolgozására, különösen, hogy errõl ki kellett volna egyezzenek az illegitimnek tartott MSZMP-vel. Egyébként Orbán képviselte a leghatározottabban ezt az álláspontot: az üléseken többször figyelmeztette a legitimitás hiányára a többi szervezetet.

Antall József, Szabad György és Orbán Viktor az NKA-n
Fotó: Bánkuti András
Viszont a reformkommunisták és régi vonalasok vetélkedése miatt megosztott, társadalmi támogatottságát elveszítõ, ezért a hatalma átmentésére törekvõ MSZMP kikényszerítette az alkotmányozást. 1988 novembere és 1989 márciusa között két alaptörvény-koncepcióval is elõrukkolt, a másodikat meg is szavazta az állampárti Országgyûlés. Ám június 13-án, amikor az EKA és az MSZMP létrehozta a Nemzeti Kerekasztalt (NKA), az állampárt kormánya visszavonta a függõben lévõ jogszabályokat. Ennek ellenére az utolsó percig az elfogadásukkal fenyegette az ellenzéket, amikor az nem akart engedni az elveibõl.
A Fidesz vezetõje többször megintette az EKA tagjait, figyeljenek oda, mi történik az Országgyûlésben, mert az MSZMP kihasználja, hogy a képviselõi engedelmesek, és megszavaztatja velük az átalakulási törvényeket. „A képviselõk ezelõtt 2-3 nappal kapták meg ezeket a törvényeket, amelyek iszonyatosan vastagok. Magyarán a törvény-elõkészítés munkája továbbra is úgy történik, ahogy eddig folyt” – mondta a május 24-i EKA-ülésen.
Méltányos játékszabályok
Az EKA tagjai viszonylag hamar megértették, hogy bele kell menniük az alkotmányozásba, mert csak így akadályozhatták meg, hogy az MSZMP az „osztályharcos” passzusokra támaszkodva visszacsinálja a rendszerváltást és lehetetlenné teszi az utólagos legitimációt, a szabad választásokat.
Míg az alkotmányjogász Tölgyessy és a történész Antall a tárgyalásokon fõleg jogelméleti illetve történeti szempontból elemezte a helyzetet, Orbán inkább politikusként viselkedett. Folyamatosan figyelmeztette az ellenzékieket, hogy az MSZMP meg akarja osztani az EKA-t, és egy olyan taktika kidolgozását szorgalmazta, amellyel meg tudják szorongatni a jelentõs anyagi háttérrel és szakembergárdával rendelkezõ állampártot.
Viszont abban mindhárman egyetértettek, hogy az új szabályok egyik pártnak, szervezetnek sem kedvezhetnek, az 1990-en márciusára idõzített választásokon senkit sem hozhatnak elõnyösebb helyzetbe – azaz a jogszabályok nem szolgálhatnak „hatalomtechnikai” érdekeket.
Így a kompromisszumok révén született szöveg preambuluma leszögezte: a teljesen átírt, de az 1949-es dátumot megõrzõ alkotmány ideiglenes, az új Országgyûlésnek pedig lehetõsége lesz majd új alaptörvényt alkotnia – ám húsz éven keresztül nem volt meg ehhez a szükséges konszenzus a pártok között.
A reformkommunistákra szabott tervek
A legnagyobb vitát az EKA-n és az NKA-n belül a preambulum mellett a köztársasági elnök jogállása váltotta ki. Az MSZMP a szabad választások elõfeltételének tekintette, hogy egy kül- és hadügyekben jelentõs jogkörrel rendelkezõ, erõs, lehetõleg a nép által választott köztársasági elnök az államszervezet fontos része legyen. (Ebben az idõszakban még hazánkban volt a szovjet hadsereg, és a honvédség létszáma is igen magas volt - az ellenzék tartott tõle, hogy egy MSZMP-s államfõ esetleg visszaélne ezzel.)

Az ellenzéki fõtárgyalok, a háttérben Sólyom László
Fotó: Bánkuti András
Az állampárt legnépszerûbb politikusa ebben az idõszakban a reformkommunista államminiszter, Pozsgay Imre volt. Az MSZMP vezetõsége abban reménykedett, hogy a nép õt választja majd meg, így államfõként felügyelhette volna a választásokat. Orbán a tárgyalási taktikát kidolgozó EKA ülésein végig azt képviselte, hogy ebben sem szabad engedni az állampártnak. Mások – idõnként Antall József is – viszont úgy érveltek, hogy a kompromisszumokkal segíteni kéne a kommunisták reformszárnyát, ráadásul, ha bekeményítenek, az MSZMP is összezár majd és egy sor másik kérdésben nem fog engedni.
A Fidesznek sokáig nem volt kiérlelt álláspontja arról, hogy közvetlen vagy közvetett államfõválasztást akar. Orbán – aki részt vett az alkotmányt szakmailag átvilágító I/1-es szakbizottság munkájában is – a tárgyalásokon azt hangsúlyozta, hogy a köztársasági elnöki intézményrõl a következõ parlamentnek kell döntenie. Egyedül azt fogadta el, hogy ideiglenesen az Országgyûlés elnöke, Szûrös Mátyás töltse be az államfõi posztot is.
Aki kilõtte Pozsgayt
Júliusban még ezt az érvrendszert képviselte az EKA is, ám az MSZMP és a KISZ jogutódja, a Demisz augusztusban megmakacsolta magát és aláírásgyûjtésbe kezdett az államfõ-választás kiírása érdekében. Ugyanakkor az állampárt azt is jelezte, hogy nem fog elszámolni a vagyonával, és a munkahelyekrõl, illetve a fegyveres testületekbõl (lásd: párttitkárok, politikai tisztek) sem vonul ki.
Ekkor az MDF nevében Antall kompromisszumot ajánlott: legyen korlátozott jogkörû a köztársasági elnök, cserében egyszeri alkalommal választhasson a nép. Ezt az augusztus 29-i EKA-ülésen élesen támadta Orbán, aki az egész egyeztetési folyamat megvétózásával fenyegetõzött, ehhez pedig az SZDSZ-es Tölgyessy is csatlakozott: a belsõ ellentétek miatt az ellenzéki egység megrendült.
Végül az egységfrontba tömörülõ SZDSZ és Fidesz nem vétózta meg az EKA-MSZMP megállapodást, igaz, nem is írták alá a dokumentumot. A megállapodást októberben becikkelyezõ Országgyûlés ki is írta november 26-ra a voksolást. Ám a két párt aláírásgyûjtésbe kezdett, melynek nyomán november 26-án népszavazást tartotta a kérdésben – volt még három másik kérdés is az MSZMP vagyonelszámolásáról, a munkahelyi pártszervezetek megszüntetésérõl és a munkásõrség felszámolásáról, de ezeket már korábban elrendelte a parlament.

Pozsgay Imre - 21 évet várt, hogy elismerjék
Az 58 százalékos részvételû referendumot a közvetett államfõ-választás hívei gyõztek – mindössze 6101 szavazattal –, így a folyamatot elindító Orbán elütötte Pozsgayt az köztársasági elnöki poszttól (21 évvel késõbb az egykori államminiszter a fideszes miniszterelnök alkotmányügyi tanácsadója lett.)
„Nem számítási kérdés”
A Fidesznek köszönhetjük a most szintén átalakításra váró vegyes választójogi rendszert is. A karizmatikus politikusokkal bíró MSZMP és az SZDSZ kizárólag egyéni választókerületeket akart, a történeti pártok a vonzónak vélt nevük miatt csak pártlistákat akartak.
Orbán a tárgyalások során többször kifejtette, a vidéken szerény támogatottsággal bíró szervezete érdekeit az országos listán alapuló szisztéma szolgálná, de azt mondta, vannak elvek, amit nem írhatnak felül a részérdekek. „Az egész magyar társadalom számára kifejezetten hibásnak tartanám, hogyha egy tiszta listás választás alapján történne a választás” – mondta, hozzátéve: „Ez számunkra nem számítási kérdés, hanem ennél jóval több”. Ezért a kevert rendszer elfogadását javasolta, amit végül "sarkalatos törvényként" az NKA elfogadott és október 30-án a parlament megszavazott.
Elvi alapon támadta a Fidesz az Alkotmánybíróság (Ab) választások elõtti kialakítását. Miként a köztársasági elnök választása ügyében, ebben a kérdésben is úgy érvelt, hogy nem lenne helyes, ha az Ab tagjait még az pártállami idõszakban választanák meg.
Kiegyezés az Alkotmánybíróságról
Az MSZMP ugyanis az Ab-t mint a pártok mûködésének kontrollálóját, és nem mint alkotmányvédõ szervet kívánta életre hívni – ráadásul még 1989-ben fel akarta állítani a testületet, öt tagot delegálva a 11 tagú szervezetbe. Ezt a Németh Miklós vezette kormány tervezete annyiban árnyalta, a pártok alkotmányossági felügyelete mellett a klasszikus alkotmánybírósági jogkörökkel is felruházta a szervezetet, igaz, abba nem ment bele, hogy bárki az Ab-hoz fordulhasson, ráadásul csak elbírálhatta, de nem semmisíthette volna meg a problémás törvényeket.
Végül szeptemberben az EKA nevében – túllépve a Fidesz álláspontján – Tölgyessy és Sólyom László, az MDF szakértõje tárgyalt az igazságügyi miniszterhelyettessel, Kilényi Gézával, aki belement abba, hogy bárki fordulhasson az Ab-hoz és a testület megsemmisíthesse a törvényeket. Cserébe az öt bíró közül kettõt a végül MSZMP jelölhetett: az egyikük Kilényi volt. Az EKA egyik jelöltje pedig Sólyom lett. A megállapodást tárgyaló szeptember 15-i EKA-ülésen Kövér és Fodor is jelen volt, de nem szóltak hozzá a témához.

Az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztása 1989-ben
Fotó: MTI/Cseke Csilla
Az alapjogi fejezet újraírásához a már addig is hatályban levõ ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, a Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, valamint az Európa Tanácsnak az emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló Egyezményét vették figyelembe, mellyel a Fidesz is egyetértett az egyeztetéseken.
Orbán egyébként nagy harcosa volt az egyéni szabadságjogoknak, többször hangsúlyozta, hogy ezek számára mindennél elõbbre valók. „Világnézetünk alapját az emberi jogok filozófiája képezi. Azt valljuk: a társadalmat úgy kell berendezni, hogy az egyén szabadsága a lehetõ legteljesebben érvényesülhessen” – mondta a HVG-nek adott augusztus 26-i interjújában.
Paktum-e, kommunista-e?
A Fidesz-KDNP vezetõ politikusa az utóbbi idõben gyakran hivatkoztak arra, hogy az 1989-es alkotmány egy paktum eredménye, nem volt mögötte társadalmi felhatalmazás. Tény, hogy sem a kommunista párt, sem az ellenzékiek elõzõleg nem méretették meg magukat szabadon tartott választásokon, ennek ellenére a tárgyalásokat komoly érdeklõdés kísérte, a sajtó nagy figyelmet szentelt az egyeztetéseknek.
Az NKA ülései a nyilvánosság elõtt zajlottak, a résztvevõk rendszeresen tartottak sajtótájékoztatót az egyeztetések állásáról. Az 1949-es szovjet nyomásra született alkotmány revíziójában 1302 képviselõ és szakértõ vett részt, az NKA mellett több szakértõi bizottság mûködött, számos dokumentumot, tervezetet tárgyaltak meg, sõt a legfontosabb kérdésekrõl – a Fidesz kezdeményezésére – népszavazást is tartottak.
Hátrahagyott ideák
A Fidesz 1989 októberében megtartott II. kongresszusán a küldöttek elsöprõ többséggel határoztak arról, hogy pártként indulnak az 1990-es parlamenti választásokon, majd elfogadták a párt programját.
Ebben többek között leszögezték, hogy „megengedhetetlen, hogy a képviselõk másodállásban intézzék az ország ügyeit”, ezért biztos egzisztenciát kell teremteni számukra. A program szerint „az Alkotmánybíróság csak akkor lesz önálló hatalmi ág, ha a parlament döntéseit felülvizsgálhatja”, a bírák kiválasztását pedig függetleníteni kell a parlamenti erõviszonyoktól”.
Az a párt, amelyik most már nem kívánja szerepeltetni az önkormányzást ellátó Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, 1989-ben még úgy gondolta: „a bírák kinevezésérõl, beosztásáról, áthelyezésérõl, elõléptetésérõl a fegyelmi eljárás alá helyezésérõl egy külön erre a célra létrehozott országos kollégium döntsön”.
Teljes szabadságot adtak volna az egyházaknak, megszüntették volna az egyházi fizetésekhez való állami hozzájárulást, az adományok adómentességet kaptak volna. Meg akarták tiltani, hogy az állami iskolák tananyagába ideológiai-propagandisztikus tartalmak kerüljenek.
A program szerint meg kell változtatni „a Magyar Nemzeti Bank jogállását, hogy képes legyen ellenállni a pénzhíguláshoz vezetõ kormányzati pénzigényeknek (…), az Igazgató tanácsát és az elnökét a parlament bízza meg.”
A kettõs állampolgárság mellett kiálló Fidesz 21 évvel ezelõtt még ezt vallotta: „Az állam és a nemzet közötti lényeges különbség elmosása a nemzeti kizárólagosságot képviselõ nacionalizmusok legfontosabb ideológiai tézise, amely hivatkozási alapul szolgálhat az etnokratikus hatalomgyakorlás számára”. Igaz, ragaszkodtak annak kimondásához, hogy az állam igenis felelõsséggel tartozik a határon túli magyarokért, ám leszögezték, hogy a helyi kisebbségi szervezetek belügyeibe nem avatkozhatnak be sem a pártok, sem a kormány.

Link