Így vezetik be mégis a tandíjat
Irta: Olvaso - Datum: 2011. April 24. 14:16:43
A felsõoktatásba járók nagy része fizetni fog a képzésért. Tandíj nem lesz. Az ellentmondás kulcsa a konvergenciaprogramban keresendõ, amely gyakorlatilag megfelezi az államilag finanszírozott férõhelyek számát. Vélemény.
Teljes hir
A felsõoktatásba járók nagy része fizetni fog a képzésért. Tandíj nem lesz. Az ellentmondás kulcsa a konvergenciaprogramban keresendõ, amely gyakorlatilag megfelezi az államilag finanszírozott férõhelyek számát. Vélemény.
A 2008-as, úgynevezett szociális népszavazás elsöpörte a felsõoktatási tandíj (akkori nevén képzési hozzájárulás) bevezetésének lehetõségét. Már az akkori vitában is sokan figyelmeztettek, hogy rendszer így fenntarthatatlan, hamarosan újra muszáj elõhúzni valamilyen kormányzati fiókból az – akárhogy is átnevezett - tandíj ötletét.
A „nem lesz tandíj” kormányzati mantra persze éppúgy tartja magát, mint a „nem lesz megszorítás”. Utóbbi ugyan már kezd kikopni. Nem csoda, a Széll Kálmán Terv, és a konvergenciaprogram brutális megszorítása idején annak idõszerûsége az MSZP 2008-as „Beindulunk”- kampányának idõszerûségét idézi.
A „nem lesz tandíj” viszont még tartja magát. „A tandíj a Gyurcsány-korszakkal együtt megbukott”- jelentette ki többször is Szijjártó szóvivõ, akihez gyorsan csatlakozott Pokorni Zoltán oktatási bizottsági elnök, Réthelyi miniszter és mások is.
Hoffmann Rózsa tavaly májusban még nem tartotta ördögtõl való dolognak a tandíjat, de hozzátette egyelõre nincsenek meg azok az ösztöndíj-feltételek, amelyek lehetõvé tennék annak bevezetését úgy, hogy az a rosszabb anyagi körülmények között élõ, tehetséges gyerekek lehetõségét ne vegye el a továbbtanulástól. „Azt csak ott lehet bevezetni, ahol magas az életszínvonal és biztos a munkahely” – jelentette ki. Néhány hete az államtitkár már egyértelmûbben nyilatkozott: sem tandíj, sem a hírekben emlegetett "diplomaadó" vagy képzési hozzájárulás bevezetését nem tervezi a kormány.
A szociális népszavazással az ügy zsákutcába jutott. A kormány nem jöhet elõ egy ilyen elképzeléssel, az errõl szóló sajtóinformációkat csípõbõl cáfolják. A felsõoktatási rendszer viszont továbbra is fenntarthatatlan. Az új törvényi koncepcióban sincs szó természetesen tandíjról. Egyelõre persze nem lehet tudni, mi is lesz benne, hiszen épp a múlt héten dobta vissza azt Hoffmann-nak újradolgozásra Orbán Viktor. Az viszont látszik, hogy nem a NEFMI, hanem a nemzetgazdasági tárca irányításával dõlhet el ez a kérdés is. Ez pedig megszorítást (bocsánat: racionalizálást) jelent, 38 milliárd forint kivonását a rendszerbõl.
A tandíj ötletét elsöprõ népszavazás idején, 2008-ban is majdnem minden második egyetemista és fõiskolás fizetett a képzésért, 44 százalékuk járt költségtérítéses szakra. 2008-ban a 125 ezres érettségizõ évfolyamból 55 200 elsõs hallgatónak fizette „teljes képzését” az állam. (Az idézõjel mögött a tankönyvek, taneszközök, utazások költségei, a lakhatási és egyéb szülõket terhelõ költségek állnak.)
A most futó tanévben 97 743 gólya kezdte meg a tanulmányait, ebbõl 53 450 államilag finanszírozott helyen. Ez a most 18 évesek 45 százaléka.
A konvergenciaprogram azt írja, hogy „2012-tõl a felvehetõ államilag finanszírozott létszámkeret fokozatosan csökken, a 2011. évi 53 450 fõrõl 2014-re kb. 30 000 fõ körülire, az ezen felül felsõoktatásba jelentkezõk pedig költségtérítéses képzésben vehetnek részt.”
Ez azt jelenti, hogy három év alatt majdnem felére (56 százalékára) csökkentjük az államilag finanszírozott hallgatói létszámot, de aki akar, és van pénze, fizetõs szakon elvégezheti a kívánt szakot.
Külön érdekesség (és épp a különbözõ kormányzati tervek konvergenciáját cáfolja), hogy a Széll Kálmán Terv még meg akarta szüntetni a költségtérítéses szakokat, amit a konvergenciaprogram ilyen módon gyakorlatilag megerõsít.
Persze a demográfiai csökkenéssel is kell számolni, már csak azért is, mert ez a megszorítás legfõbb - és ha arányosan számolnák: érthetõ - indoka. 2014-ben mintegy 97 ezer 18 éves lesz az országban, amelynek - az eddigi 45 helyett - már csak a 30 százaléka lesz államilag támogatott hallgató. Arányaiban is ez egyharmados csökkenés.
Az megjósolható, hogy szeretnének tanulni a többiek is, és hirtelen nem akar majd mindenki szakközépiskolába menni egyetem helyett. Így aztán lesz 30 ezer államilag finanszírozott, és jóval ezt a számot meghaladó – a családok fizetési teherbírástól, valamint a demográfiai csökkenéstõl függõ számú – fizetõs hallgató lest egy évfolyamon. Számoljunk, mondjuk 20 százalékos hallgatószám-csökkenéssel (a jelenlegi érettségizõ évfolyam csak 8 százalékkal népesebb, mint a 2014-es, de várhatóan sok család nem bírja majd fizetni a gyerek taníttatását), akkor is mintegy 50 ezer hallgató tandíjat (költségtérítést, önköltséget, képzési hozzájárulást, vagy akárhogy is hívják: súlyos pénzt) fog fizetni.
Így érvényesül a Mátyás király mese modern parafrázisa: lesz is tandíj meg nem is lesz.
Link