Az ózonlyuk is közrejátszik a klímaváltozásban
Irta: Olvaso - Datum: 2011. April 27. 11:50:45
Tagnap 6-os rekordon volt az UV, amilyen júniusban szokott lenni. Ez azért volt, mert már június van. Kicsit elcsúsztak az évszakok, összegabalyodtak.
Megdöbbentõ felfedezés: az egész Föld veszélybe kerülhet
Amerikai kutatók a déli félteke klimatikus viszonyainak modelljébe beleillesztették az Déli-sark fölötti ózonréteg elvékonyodását. Vizsgálataik legfontosabb tanulsága, hogy a közfelfogással ellentétben a szén-dioxid kibocsátáson kívül más tényezõk is fontos hatással vannak a Föld éghajlatának megváltozására.
Teljes hir
Tagnap 6-os rekordon volt az UV, amilyen júniusban szokott lenni. Ez azért volt, mert már június van. Kicsit elcsúsztak az évszakok, összegabalyodtak.
Megdöbbentõ felfedezés: az egész Föld veszélybe kerülhet
Amerikai kutatók a déli félteke klimatikus viszonyainak modelljébe beleillesztették az Déli-sark fölötti ózonréteg elvékonyodását. Vizsgálataik legfontosabb tanulsága, hogy a közfelfogással ellentétben a szén-dioxid kibocsátáson kívül más tényezõk is fontos hatással vannak a Föld éghajlatának megváltozására.
A Columbia Egyetem kutatói által elvégzett vizsgálatok felhívják a figyelmet arra, hogy nem csak a szén-dioxid emisszió az egyetlen, éghajlatot befolyásoló tényezõ. A Science folyóiratban publikált tanulmányok eredményei az ózonréteg elvékonyodásának éghajlati hatásaira mutatnak rá.
Az ózonréteg a légkör felsõbb rétegeiben található, abszorbeálja a napból érkezõ ultraibolya sugárzások egy részét. Mivel ezek a sugárzások károsítanák az élõlényeket illetve összetöredeznék azok örökítõanyagát, a sztratoszférikus ózon megléte feltétele a földi életnek. A réteg elvékonyodását, a sarkvidékek fölötti ózonlyukak kialakulását a korábban fõleg hûtõrendszerekben, illetve vivõgázként alkalmazott halogénezett szénhidrogének (ún. CFC gázok) okozzák.
Az ózonréteg az UV sugárzások befogása során bizonyos mértékben felmelegíti a közvetlenül alatta elhelyezkedõ légköri rétegeket. Ezért az Antarktisz fölött megjelenõ ózonlyuk az alsó sztratoszféra lehüléséhez vezetett. Mint ahogy azt a kutatók vizsgálataik során kimutatták, ez nem csak a Déli-sark klímáját befolyásolja, hanem hatással van a teljes déli félteke éghajlati viszonyaira. A szubtrópusi területeken az elmúlt évtizedekben a csapadékmennyiség emelkedése volt jellemzõ. A tanulmányban felfedik az ózonlyuk és a déli félteke éghajlati változásai között lévõ összefüggéseket. Az Antarktisz fölötti lehülés a felsõ légköri áramlatokon (ún. jet stream-eken) keresztül hatással van a déli félteke uralkodó szeleire. A nyugati szelek a lehülés hatására déli irányba tolódnak el, ami a végül a szubtrópusi éghajlatú területek növekedõ csapadékmennyiségét eredményezi.
A folyamatokban az emberi eredetû szén-dioxid kibocsátás hatásai is szerepet játszanak, azonban nem akkora súllyal, mint az ózonréteg elvékonyodása. Sarah Kang, a kutatócsoport vezetõje szerint: „Az ózont a déli félteke éghajlatát befolyásoló domináns tényezõnek tartják, ami azt jelenti, hogy az éghajlatváltozást szabályozó nemzetközi egyezmények nem korlátozódhatnak csupán a szén-dioxid emisszió kezelésére.” Az éghajlati változások többek között Ausztráliában is éreztetik hatásukat. Bár a vizsgált jelenségek természeténél fogva nem szabad egyértelmû ok-okozati összefüggéseket erõltetni például az ózonlyuk és a napi idõjárás közé, valószínû, hogy a réteg elvékonyodásának hatásai közrejátszottak az elmúlt évek során az ország egyes részeit sújtó nagy szárazságok kialakulásában.
Az ózonkoncentráció vészes csökkenése a Déli-sark fölött
Az ózonréteg védelmével kapcsolatos legfontosabb nemzetközi egyezmény az 1989-ben életbe lépett Montreali jegyzõkönyv. Ez talán az elsõ, sikeresnek tekinthetõ nemzetközi intézkedés, amelyik a környezet védelmével foglalkozik. Az egyezmény - és az azt folyamatosan aktualizáló késõbbi jegyzõkönyvek - eredménye, hogy mára drasztikusan csökkent a CFC-k kibocsátása. Ennek következtében sikerült megfékezni az antarktiszi ózonlyuk tágulásának korábbi tendenciáit. Az ózonréteg védelmét azonban erõsen megnehezíti az a körülmény, hogy a CFC-k feljutása a felsõ légkörbe több mint öt évet is igénybe vehet. Ezen túl, lévén hogy a halogénezett szénhidrogének igen stabil vegyületek, több tíz évig is eltarthat, amíg eltûnnek a légkörbõl. Ezért még a kibocsátások visszafogása esetén is sokáig károsodhat a réteg.
Többek között ennek is „köszönhetõ”, hogy az ENSZ Meteorológiai Világszervezetének (WMO) jelentése szerint az idei tél során rekordértéket döntött az Déli-sark fölötti ózonréteg elvékonyodása. A WMO szerint az északi féltekén a tél beálltától március végéig 40 százalékos csökkenés volt megfigyelhetõ a sarkvidéket védõ ózon mennyiségében.
A Columbia Egyetem kutatási eredményei jól szemléltetik, hogy a környezeti problémák csakis nagy körültekintéssel és a komplex együtthatások figyelembevételével közelíthetõek meg. Nem ragadhatóak ki egyes hatások, melyeknek ezután kizárólagos figyelmet szentelünk, ugyanis ezzel kárba vésznek azok az erõforrások, melyek körültekintõbb felhasználásával sokkal nagyobb eredményeket lehetne elérni.
Forrás: Link