Rogán - újratöltve
Irta: Olvaso - Datum: 2011. April 27. 12:04:56
Nagyon figyeljétek, mirõl is nyekereg a nyikhaj zsidaja!
Tegnap tobzódtunk a polbulvárban, amikor is csajozós méregzsákról, lézerblokkolóról, hegyes orrú cipõrõl és erõs arcról kérdeztük a belváros polgármesterét, Doktor Ötkert. A második etapra komolyodtunk, ma szó esik államadósságról és államosításról, versenyképességrõl és devizahitelesekrõl, nettóról és szavazati jogról, meg a magyarverés veszélyérõl.
Teljes hir
Nagyon figyeljétek, mirõl is nyekereg a nyikhaj zsidaja!
Tegnap tobzódtunk a polbulvárban, amikor is csajozós méregzsákról, lézerblokkolóról, hegyes orrú cipõrõl és erõs arcról kérdeztük a belváros polgármesterét, Doktor Ötkert. A második etapra komolyodtunk, ma szó esik államadósságról és államosításról, versenyképességrõl és devizahitelesekrõl, nettóról és szavazati jogról, meg a magyarverés veszélyérõl.
Az Országgyûlés elfogadta az új alaptörvényt. Errõl hosszabban Lázár János frakcióvezetõt faggatjuk majd a napokban. Öntõl csak egy általánosat kérdeznénk ez ügyben. A kormány a gazdasági válságra és az úgymond kommunista örökséggel való leszámolásra hivatkozva a rendszerváltás óta nem látott mértékben koncentrálja a hatalmat. Jellemzõ példa erre az alkotmány azon passzusa, miszerint az Alkotmánybíróság csak akkor kapja vissza eredeti jogosítványainak legalább egy részét, ha az államadósság ötven százalék alá kerül. Abszurdnak tetszõ idea.
Pedig ilyen helyzetben más országok még nálunk is jobban korlátoznak egyes jogállami normákat. Például a lengyeleknél, ha az államadósság elér egy bizonyos szintet, az alkotmány nemes egyszerûséggel automatikusan lecsökkenti a közszféra béreit. Amibe még a kormánynak sincs beleszólása. Megjegyzem, Közép-Európában mindenhol alacsonyabb az államadósság szintje, mint nálunk.
A magyar rendszerváltók – köztük az ön pártelnöke, és azóta Brüsszelbe, házelnökségbe, polgármesterségbe számûzött társai - azért hozták létre a fékek és ellensúlyok rendszerét, hogy ne koncentrálódjon túlzott hatalom egyetlen ember, egyetlen párt kezében.
Csupán gazdaságpolitikai döntésekben korlátozzuk az Alkotmánybíróságot.
Mást meg nem csupán abban. De maradjunk a gazdaságpolitikánál. Egyesek szerint sikerre vezethet a fokozott adósságcsökkentés, az adócsökkentés, és az akár az EU-val szemben meghozott döntések mixe. Más szakemberek – például Felcsúti Péter és Felcsúti Balázs - meg azt állítják: ez a politika vészesen visszaveti a növekedést, és súlyos társadalmi feszültséget generál; jogállami normákat korlátozva gyorsan haladunk, csak éppen a szakadék felé.
A két Felcsúti érvelése tartalmaz ugyan részigazságokat, de összességében nem igaz. Magyarország legnagyobb versenyhátránya a hatalmas államadósság. Aminek törlesztése és kamatterhei nemcsak az állam, hanem a teljes magyar gazdaság finanszírozását terhelik. A magyar bankrendszer nem jut olcsó forrásokhoz, és végsõ soron a magyar vállalkozók fizetik meg az ország kockázati felárát. Egyetlen kérdésrõl érdemes vitatkozni: lehet, túl szigorú az ötvenszázalékos adósságcél, az unió is hatvanat céloz meg.
Orbán szerint Magyarország a kontinens mintaállama. Két okból: itt már az emberekrõl szól a politika, másrészt versenyképesség tekintetében hamarosan utolérjük még Kínát is. Az EU-elnökség budapesti átvételén még Barrosónak is odaszólt miniszterelnökünk, hogy „gyertek utánunk”. Jose Manuel becsületére legyen mondva: egyetlen arcizma sem rándult.
Én is hiszek abban, hogy Közép-Európa egyik legversenyképesebb államává válhatunk. De küzdenünk kell érte, amiben Nyugat-Európa is a versenytársunk. Szerintem nem baj, ha egy kelet-európai politikus e kérdésben is ambiciózus. Csak közben ügyelni kell arra, hogy ne…
Hogy ne váljon nevetségessé.
Nem ezt akartam mondani. Hanem azt, hogy ne hagyja félbe, amit elkezdett, vigye végig az elképzeléseit. Számos elemzõ ma sokkal pozitívabban látja Magyarország helyzetét, mint akár fél évvel ezelõtt. Meg kellett hoznunk bizonyos gazdasági intézkedéseket, pedig én sem szeretem például a különadót, de nélküle képtelenek lennénk kikeveredni az elmúlt nyolc, vagy inkább húsz esztendõ örökségébõl.
Az állam vagy inkább a miniszterelnök kisgömböcségére jellemzõ, hogy még az iskolákat is elvenné az önkormányzatoktól. Amihez össze kell vesznie önnel.
Miért kéne?
A Népszabadság idézte önt ebben a kérdésben: „A Belváros meg tudja tenni, hogy finanszírozza az iskoláit a saját adóbevételébõl. Ezért óvnám az államot ettõl. Minisztériumi magasságokból nehezebb lenne megszervezni egy kerületi oktatási átalakítást, mint ahogy helyben már megtettük.”
Ez egy a Hír televízióban elhangzott egyórás beszélgetésbõl kiragadott három mondat.
Amit nehéz többféleképpen értelmezni.
Azért mi próbáljuk meg. Ugyanis a citált szakasz elõtt azt is mondtam, hogy nagyon szívesen átadnám az államnak az iskoláinkat, merthogy nekünk most évi egymilliárdba kerülnek. Csak attól tartok, hogy kistelepülési iskolák fenntartásának árát az ország városiasabb települései fogják majd megfizetni átengedett adók formájában. Persze lehet, fel kell vállalni ezt a döntést. De én úgy általában félek, amikor egy hatalmas rendszert egyetlen mozdulattal teljesen átalakítunk. Mert annak komoly költségei vannak, amire nem biztos, hogy még ebben a ciklusban lesz keret. Az mindenesetre biztos, hogy õsz végéig eldõl a kérdés, hiszen 2012 végén el kell indítani az új rendszert.
Az ön által vezetett bérmonitoring bizottság a minap letette jelentését Orbán Viktor asztalára. Hiába ígérte a miniszterelnök, hogy az adóátrendezéstõl senkinek sem fog csökkenni a nettó fizetése, most ön azt volt kénytelen leírni: „A versenyszférában a béremelés eddig körülbelül 50 százalékban valósult meg.” Hol a hiba?
A munkaadóknál. Kormányzásunk kezdetén a vállalkozói érdekképviseletek azt javasolták, hozzunk létre munkavállalásra ösztönzõ adórendszert, és csökkentsük a társasági nyereségadót. Mi pedig azt kértük cserébe: legalább annyival emeljék az alacsony- és a középkeresetûek bérét, ami az adórendszer stabilizálódásáig megakadályozza a nettó bércsökkenést. Megállapodtunk, aztán mi teljesítettük az ígéretünket, õk viszont nem. Talán eleve nem kellett volna elfogadniuk a társasági nyereségadó csökkentését. De én még mindig bízom a munkaadók konstruktivitásában.
Meglehet, nem ugyanazt a filmet nézi a kormány, mint a munkaadók. Azt írja a Munkaadók és Gyáriparosok Szövetségének lapja „a munkavállalókat ért politikai támadás a 2011. évi béremelések kapcsán” témában: „A kormány illetékes képviselõivel folytatott tárgyalások során sikerült tisztázni a helyzetet, így a bérkommandók az állami szféra béreire tudnak koncentrálni.” Értsd: leszállt rólunk a Rogán.
Fele akkora béremelést kérünk tõlük, mint amit a válság legmélyebb évében, 2010-ben saját akaratukból, dalolva adtak a dolgozóknak. Ennyi csak belefér.
Végül is van eszköz a kezében, hiszen aki nem realizálja a kormány által elvárt béremelést, az nem kaphat állami támogatást.
A kormányzatnak joga van arra, hogy társadalmilag fontos célokhoz kösse a támogatásokat.
És mi a helyzet az állami szférában? Ott is kevesebb a nettó.
Kétségkívül akadnak állami és önkormányzati cégek, ahol lehetetlen azonnal végrehajtani a bérkompenzációt. Például a BKV-nál mi is látjuk, hogy nagyon nincs pénz, ezért elfogadtuk: csak a második negyedévtõl, és kizárólag a bruttó háromszázezer forint alatti kategóriában lesz kompenzáció. De említhetném a MÁV egyik áruátrakodással foglalkozó cégét, melynél a válság következtében olyan mértékû a forgalom visszaesése, hogy a vállalat léte a tét. Tudják ezt a dolgozók is, és megegyeztek a munkaadókkal, hogy nincs béremelés, cserébe viszont megmaradnak az állások. Ahol van normális szakszervezet, nincs botrány.
Nem a munkaadók, de még csak nem is a szakszervezetek ígérték, hogy senkinek sem csökken majd a nettója. Hanem Orbán.
Nem Orbán Viktor követelte a társasági adó csökkentését. Hanem a munkaadók. És ennek ára van.
„Az emberek” most Orbánon kérik számon az átlagosan havi kétezer forintos mínuszt. A miniszterelnök szavahihetõsége a tét.
Így is lehet értelmezni a helyzetet.
Miért nem eleve azt mondta Orbán, hogy „emberek, átrendezzük az adókat, az alacsony keresetûek fél évig buknak havi pár ezret, de aztán kárpótoljuk õket”? Elképzelhetõ, hogy az illetékes elszámolta magát, és nem tudta, hogy csökken a kiskeresetûek nettója?
Kizártnak tartom. Az államot illetõen egyetlen kritika jogos: a család nettó jövedelmére koncentráltunk, és nem az egyénére. Ami félreértést okozott, hiszen ahol mondjuk mindkét szülõ pedagógus, de csak az egyikük veszi igénybe az adókedvezményt, ott a másik vesztese a változásnak. De a család összes nettó jövedelme a gyerekkedvezményekkel együtt számolva nõtt.
A mínusz kétezer forintoknál súlyosabb gond, hogy a kormány hónapok óta adós a devizahiteleseket segítõ csomaggal. Azzal is úgy járunk, mint a „senkinek sem csökken a nettója” ígérettel?
A probléma nem kezelhetõ egyetlen tollvonással. Jó csomag kezd kialakulni, mely nemcsak azoknak kínál megoldást, akik becsõdöltek a hiteleikkel, hanem azon 85 százalék tagjainak is, akik vérrel, verítékkel, de fizették a részleteiket.
Mikor lesz ebbõl valami?
A kormány néhány héten belül meghozza a döntést, a rendszer július elsejére áll fel.
Mennyibe fog kerülni?
Néhány tízmilliárd elég a bedõlt hitelek kivásárlására. A bankok pedig körülbelül annyi terhet vállalnak majd, amennyit egyébként is kénytelenek lettek volna a leírások miatt. Kiszámíthatóvá tesszük a törlesztõrészleteket, nem hagyjuk egy bizonyos árfolyamszint fölé nõni. Ami a svájci frank esetében valahol 190 és 200 forint között van.
Akad itt még egy, az új alaptörvényhez, pontosabban az azt tartalommal megtöltõ sarkalatos törvények egyikéhez kötõdõ téma. A miniszterelnök nyilatkozta a minap: „Nem az a kérdés, hogy van-e választójoguk a határon kívül élõ magyaroknak, hanem hogy azt milyen formában tudják kifejezni.” Ön milyen tartalmú választójogot adna?
Ha állampolgárságot adunk, azzal jogok is járnak, ugyanis nincs kétfajta állampolgárság. De mielõtt konkrétan megfogalmaznánk, hogyan választhatnak a határon túli magyarok, elõbb biztosítanunk kell a magyarországi kisebbségek képviseletét is az Országgyûlésünkben.
Orbán kiadta: még idén módosítani kell a választójogi törvényt.
A frakció dolgozik a válaszon. Én most inkább azt emelném ki: ügyelni kell arra, hogy ne tegyük kampányterületté a határon túli magyarlakta településeket. Nem lenne ízlésem szerint való, ha mondjuk Kárpátalján az ittenihez hasonló kampányt folytatnának a magyarországi pártok.
Lenne abból magyarverés, ha piros-fehér-zölddel plakátolnák tele Munkácsot, Pozsonyt, Újvidéket, Kolozsvárt.
Az ilyen helyzetek megelõzése érdekében egyezségre kell jutnunk idehaza.
Mármint a Fideszen belül.
Nem, a magyarországi pártok között.
A szocik nem akartak kettõs állampolgárságot, népszavazást róla végképp nem, a Fidesz mégis belekényszerítette õket egy pusztító referendumba. Azóta is vakargatják magukról a hazaáruló bélyeget. Ezek után Orbán kétharmada még az idén választójogot ad a határon túli magyaroknak - ismételten az MSZP ellenében. Milyen alapon kérnek tõlük ez ügyben bármit is?
Ha elõáll egy helyzet, kezelni kell. Felelõsséggel tartozunk a határon túli magyarokért.
Forrás: Link