Posta Imre weboldala

emberek és EMBEREK
Irta: Olvaso - Datum: 2011. May 01. 12:30:55

Teljes hir

"A konfliktus visz elõre, a harc, a csiszolódás mozdít át egyik állapotból a másikba, két embert, vagy az embert és a nemzetet. Mindannyian átéljük azt az állapotot, hogy valamit szeretnénk, akarunk, de nem tudjuk elérni. Nem csak elérni nem tudja a legtöbb ember, hanem nem tud tenni érte. Tenni akkor tud, ha változtat, ha magával is konfliktusba kerül. Változást hajt végre a megszokott életén, ami konfliktussal jár magunkkal szemben is. Szeretnénk tenni, de nem megy, nem tudjuk, hogy hol kezdjük, mivel?

Az elsõ az az, hogy magunkat megismerjük, a saját félélelmeinket. Ha megismerik a félelmeinket, akkor azt is tudni fogjuk, hogy mitõl félünk és legtöbbször attól félünk ami nincs. Tehetnénk valamit, de nem teszünk, mert odaképzelünk valamit, ami visszafog minket. Nem kívülrõl objektíven látjuk a dolgokat, hanem csak a saját szemüvegünkön keresztül szemléljük, amire a lencsét mi formáltuk. Attól félünk, hogy a megszokott életünket kell átalakítani és nem csak egy honlapon írogatni, hanem tényleg valamit elkezdeni tenni... Tenni tûzzel, tenni égve, szenvedéllyel, olyan szenvedéllyel, ami felemészt! Amiért akár meg is halok, ami egy szenet õrület, minden van benne, szabadság, öröm, okos, ravasz higgadt kiszámíthatóság, csak egyedül félelem nincs.
Ha ismerjük a félelmeinket, akkor azok megszûnnek létezni. Voltak és most nincsenek. Ha nyugodtak akarunk lenni és kiegyensúlyozottak, akkor azok leszünk, ha erõt szeretnénk magunkból sugározni, akkor feltöltõdünk erõvel, ha pörögni, mint egy Porsche motor, akkor pörögni fogunk, és mindenkit leelõzünk... A mi döntésünk. Fel kell töltõdnünk erõvel és le kell vetni a gátlásainkat, félelmeinket, és Buddha nyugalmával kell megtanulnunk cselekedni, tenni. Türelmesen, de közben aktívan cselekedve, mert lehet a várva várt változás, a cél, az aratás 10 év múlva jön el, de nekünk úgy kell minden nap tennünk és dolgoznunk, mintha minden tettünkkel a világot váltanánk meg, és mérföldkõ lenne!! Az is. Szenvedéllyel a hazáért....

" NE ÉRTSÜK FÉLRE a szót: szenvedély. Ez nem jelent semmi elvetendõt: az nem valami, amit meg lehet vásárolni, s nem is az, ami romantikus beszélgetés témája lehet. Semmi köze nincsen az érzelmeskedéshez, az érzelmekhez; a szenvedély láng, mely elemészt mindent, ami hamis. És mi mindig pokolian félünk ettõl a lángtól, mert ha életre kel, hamuvá égeti minden féltett kincsünket, mindent, amit az életünkben fontosnak mondunk." -Jiddu K.

Sajnos így dolgozik a mossad is, minden tettét, a legapróbbat is arra teszi fel, hogy ettõl függ Izrael sorsa és hasonlóan cselekednek a kínaiak is hazájukért. Nekünk is így kell tenni, ha célt akarunk elérni- egy hangya szorgalmával, tettével és a haza szeretetével, tenni és tenni!

A mai Magyarország kegyetlen, könyörtelen, sötét, aljas, gyilkos. Nem tudom összevetni, hogy gyilkosabb-e a légkör, mint az ÁVH-s idõkben, de közel hasonló, csak kicsit más eszközökkel. Nincs benne emberség, csak az anyag, a pénz, az érdekek, a hús. Az anyaghoz ragaszkodnak azok is, akik ellenünk tõrnek, nem számítunk nekik, nem érdekli õket kik vagyunk, mik vagyunk, mi nem létezünk. Gyilkosok, a vérünket veszik, nem csak akarják, hanem mi folyamatosan áldozunk a vérünkbõl. És te is, ha hibázol, véged, ha tévesztesz, véged, nincs senki, senki a földön , aki segíteni tudna, megmentene.
Tudjátok milyen egyedül és kilátástalanul, amikor senkire nem számíthatsz? Milyen rettegésben élni? Rettegni, hogy becsõdölsz, rettegni, hogy meghalsz, rettegni, hogy nem lesz semmi, hogy az a kevés sem lesz, ami most is szégyen ahhoz képeset, hogy milyen álmokat dédelgettél fiatalkorodban? Rettegni attól, hogy nincs szeretet összetartás? Nincs Isten, nincs ember? Bármit túlélünk, de a szeretetlenséget nem, amikor elveszik azt, amirõl úgy tudjuk nem lenne szabad! A halál talán nem is annyira fájó, mint szégyent vallani a környezetünkben, azt mondani; nem sikerült... Elveszik, akik az anyagban, az anyagiakban feletted állnak, akiktõl függsz -egy tollvonással elveszik az életedet, megszûnsz létezni a környezeted szemében, megszûnsz létezni a társdadalomban.
Az életed nem ér semmit jelenleg sem, még akkor sem, ha ilyen naiv álmokba ringatod magad, hogy van munkahelyed. Látszat élet és te is a látszatba menekülsz, ahelyett, hogy dolgozz ellene!

Akkor fogsz felébredve gondolkodni és tenni, ha ezzel végre tisztában leszel és a kimondott leírt szavaid a valós énedet és tetteidet fogják tükrözni! Addig nem.
Most nem tükrözik. Még nem élted meg, még csak azt hiszed, hogy megélted, hogy alámerültél, és hogy tudod. Ne hidd azt, mert nem az anyagi helyzettõl függ, régen kenyeret ettek magába vagy almával, hogy jól lakjanak és cipõjük, ruhájuk sem volt. Viszont volt ember, és a kimondott szavak azt jelentették, amit közölni akartak velük. Nekünk anyagi szinten ennél több van, internet legalábbis mindenkinél, aki ezt olvassa, de emberség nincs, ahogy súlya sem a kimondott szavaknak. Se magunkban se másban nem hiszünk. Nem hiszünk magunkban, mivel nem azok vagyunk vagyunk, akik szeretnénk lenni, és nem is merünk ezért hinni tetteink nagyságában. Magunk számára is senkik vagyunk, de elvárjuk, hogy más valakinek tartson. Sok függ attól is, hogy mi van a lelkedben, lángol még szenvedély a hazáért, égsz, tudsz e még égni önmagadért és másokért? Tudsz e változtatni magadon, hogy olyan ember légy, akire büszke tudsz lenni, akire felnézel? Hõs lenni saját magad szemében? Ne nagy tettekre gondolj, a nagy tettek a kicsikbõl születnek és nagy tettnek számít most minden, ami a zsidó-terrorral szembe megy.

Az is lehet te pont egy olyan ember vagy, aki még segítesz is másokon, segítettél, és magadra maradtál, rájöttél, hogy nem bízhatsz senkiben. És aki még ember maradt, az is bizalmatlan, negatív, fojtogató a közelsége. Menekülnél, de nincs hova, nincsen kihez, egyedül maradtál magányoddal kilátástalanságoddal, a szeretteiddel vagy nélkülük, egyedül! Menekülsz egy honlapra és látszatemberként azt hiszed ez számít. Küzdesz naponta, de rájössz minden egyes nap, hogy semmi értelme, se a létednek, se a küzdelemnek és talán nincs is kiért, kikért. Vagy van? Van miért küzdeni, ha nincs ember? Eszmékrõl már ne is beszéljünk... Segítenél? És megint csalódni fogsz? Megint rájössz arra, hogy az emberek nem érnek semmit?
Rájöhetek arra is, hogy az emberek nem érnek semmit és senkik is valójában, mert ez így igaz. Papolnak érzékenységrõl beszélve, miközben érzéketlenek önmagukkal is, a külvilággal még inkább! Azt hiszik róluk szól, de nem.
Ahogy rájöhetsz arra is, hogy ezt nem szabad tudomásul venni, és ha az emberek nem érnek semmit, és ha te mégis teszel értük, akkor érsz valamit, méghozzá sokat! Te aki talán nem hiszi magát semminek és senkinek, nagyon sokat érsz és számítasz, ha egyedül is vagy .. Miközben téged nem érdekel, hogy mi vagy, ki vagy, már nem hiszel másban, és egyébként meg a mocskos tróger kurva életbe mindenki menjen az anyjába a halál faszára, mert elég belõlük... Sokadjára is elég belõlük, mivel nem tudnak semmit, és ehhez még bátorságuk sincs, a tudatlanságból fakadó minimális emberi alázatról nem is beszélve... Nem csak gyengék és gyomruk sincs, de ahogy tenni se mernek, úgy magukat se merik adni, vagdalkoznak tapasztalatlanul, vagy szeretetrezegnek mélységek nélkül. Nem ereszkednének alá a pokolba, csak ha majd már sokan aláereszkedtek, de nem is tesznek -magukért sem, másért végképp...a változás nem tõlük fog függni, kívülállóként végignézik a változást, ahogyan most sincs szerepük.... emberek és EMBEREK"