Posta Imre weboldala

A kormány a célját el sem érheti, hiszen amit csinál, az ellene mûködik
Irta: Olvaso - Datum: 2011. May 01. 12:33:18

Teljes hir

Majd csak rádöbbennek már, hogy a zsidóknak nem számítanak azok sem, akik eddig a látszat kedvéért akár zsidóként is igen. Mennek a maceszba!
Pataky Péter szerint az értelmiségnek is éreznie kell, hogy a munkavállalók sorsa az õ ügyük is
Már nem csak a kormány áll szemben a szakszervezetekkel, hanem a kabinet mögött álló vállalkozók és kamarák is. A munkavállalók kiszolgáltatottságának erõsítésében õk mindahányan tettestársak - mondta Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke a vasárnapi interjúban. Tévedésben vannak azok a vállalkozók, akik szerint a munkavállalóknak örülniük kell annak, hogy van munkahelyük - hangsúlyozza Pataky.

Pataky Péter: nem lehet olyan szakszervezeti vezetõ ma Magyarországon, aki bármilyen egyéni véleményét, érzületét a valódi feladatai elé helyezze
Népszabadság - Kurucz Árpád: - Április 9-én úgy tûnt, valami megmozdult: együtt tiltakozott a megszorítások ellen a hat konföderáció. A munka ünnepén megint külön lesznek. Mi változott három hét alatt?
- Semmi nem történt. Május elsején két szervezet évek óta nem jön ki a Városligetbe. Tartották magukat ehhez. Legalább is azt remélem, hogy errõl van szó. Másrészt képességeinkhez, lehetõségeinkhez képest azon fogunk dolgozni, hogy ne a megosztottság jellemezze most a mozgalmat. Nem a szervezeti megosztottságról, hanem az akcióbeli megosztottságról beszélek. Fenn kell tartani az akcióegységet. A problémák ugyanis annyira súlyosak, hogy nem lehet olyan szakszervezeti vezetõ ma Magyarországon, aki bármilyen egyéni véleményét, érzületét a valódi feladatai elé helyezze. Vagyis lehetnek szakszervezeti vezetõnek averziói egy másik tömörüléssel szemben, de nem annak van most itt az ideje, hogy ennek hangot adjon. Most a láthatóan egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe taszított munkavállalók érdekében kell közösen, minél nagyobb erõvel fellépni. Minden egyes szakszervezeti vezetõnek morális felelõssége, ha a megosztottságot, az ellentéteket hangsúlyozza, és különösen nagy felelõssége van akkor, ha felül a a hatalom tudatos megosztó akcióinak.
- Gaskó István, a Liga elnöke azt mondta, hogy nem szívesen jelennek meg azokkal, akik az elõzõ kormányt minden tekintetben kiszolgálták, feladták a saját tagságuk érdekeit a kormánnyal való jó kapcsolatok érdekében, most pedig „beindulnak, mint a buldózerek”. Az MSZOSZ miért nem reagált a kijelentésre?
- Ez nem a Ligába tömörült szakszervezetek, tagok és tisztségviselõk véleménye, hanem Gaskó István indulatos kijelentése, amelynek okát nem értem, illetve remélem, hogy nem értem. Ezt akkor mondta, miután a dolgozószobájában fölkereste õt a kormányfõ. Miután Magyarországon semmilyen módon nem mûködik a törvényekben is rögzített egyeztetés a kormány, a munkáltatók és a szakszervezetek között, ezért más fénytörést kap egy ilyen mondat. A minden valóságalapot nélkülözõ rágalmakra pedig nem szokásunk reagálni. Megismétlem: minden egyes szakszervezeti vezetõnek morális felelõssége, hogy merrefelé próbálja befolyásolni a helyzetet. Ez igaz a Liga elnökére is.
- Miközben a kormány érdemben nem tárgyal a munkavállalók képviselõivel, Parragh László a napokban arról beszélt, hogy felül kell vizsgálni az érdekegyeztetés rendszerét, fõleg a szakszervezetek szerepét kell újragondolni. Az iparkamara elnöke hozzátette, hogy át kell vizsgálni a szakszervezeteket, mert akadályozzák a rendszer strukturális átalakítását. Miért lendült ilyen erõs támadásba?
- Erre Parragh Lászlónak kellene válaszolnia. Amit mond, az torz beállítása a helyzetnek, és arra mutat rá, hogy alapvetõ ismerethiányban szenved az elnök úr, hiszen az MSZOSZ több százezres tagságának csak egy töredéke dolgozik állami cégnél, a nagy többség a magángazdaságban vállal munkát. És akkor még nem beszéltem a Liga, az Autonómok vagy a Munkástanácsok tagszervezeteirõl. Nem tudom, honnan ered ez a zsigeri indulat a szabályok betartását kikényszeríteni akarókkal szemben. Parragh László egy korábbi nyilatkozatában azt mondta, hogy a versenyképesség gátja a munka törvénykönyve. Ebbõl nem tudok mást levonni, mint azt, hogy szerinte az a vállalkozó lesz versenyképes, akinek nem kell betartania a munkaviszonyokra vonatkozó törvényeket, akit nem korlátoznak ilyen szervezetek abban, hogy az embereket kiszolgáltatott bérrabszolgaként kizsákmányolják. Amit az iparkamara elnöke képvisel, szörnyû, 19. század eleji munkáltatói magatartást mutat. Alapvetõ tévedésben vannak azok a vállalkozók, akik szerint a munkavállalóknak örülniük kell annak, hogy van munkahelyük. Tudomásul kellene végre venniük, hogy egy vállalkozás nem mûködik munkavállaló nélkül, nem magától lesz termék, szolgáltatás és különösen nem lesz profit. A gondolkodást kell helyrerakni, és a dolgozók körében is világossá kell tenni a viszonyokat, mert a kiszolgáltatottságukat erõsíti, ha elhiszik, kegyet gyakorol a vállalkozó, ha munkát ad nekik.
Gaskó István indulatos kijelentésének okát nem értem, illetve remélem, hogy nem értem
Népszabadság - Kurucz Árpád - Bürokrácia-csökkentõ csomagot állított össze a kormány, amelynek lényege, hogy egyszerûsödik a vállalkozások adóztatása, és visszavágják a foglalkoztatással kapcsolatos adminisztrációt. Mi bajuk van ezzel a programmal?
- Ordít a csomagról, hogy nem a tisztességes vállalkozók érdekeit szolgálja. A vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentését nem kifogásoljuk, ez kötelezettsége is a kormánynak az unió felé. A baj a csomag másik, nagyobbik részével van, a munkáltatással kapcsolatos költségek csökkentésével, ami nem mást jelent, mint a munkavállalók jövedelmének tudatos apasztását például azzal, hogy csökkentenék a hétvégi és a mûszakpótlékot, a fizetett szabadságot. Ezen kívül a tervezett változtatások egy része sem az adminisztrációs terhet, sem a költséget nem csökkentené, viszont jelentõsen növelné a munkavállalók kiszolgáltatottságát. Ez pedig érthetetlen és elfogadhatatlan. A legnagyobb félrevezetés pedig az a programban leírt konklúzió, hogy mindezek következtében jelentõsen nõhet a foglalkoztatás. Azért is felháborodtunk, mert miközben az egyeztetés hiányában született ötletek következményeként a munkavállalók kiszolgáltatottabbak lesznek, a jövedelmük csökken, csakhogy a kormány a gazdaságpolitikai célt nem éri el, nem is érheti, hiszen amit csinál, az ellene mûködik. És ez nagyon nagy baj.
- Az MSZOSZ öt pontba foglalta követeléseit. Ezek egyike minden munkavállalónak visszaadná a sztrájkhoz való jogot. Vagyis sztrájkra készülnek?
- A sztrájktörvény módosítása korlátozza, vagy akár lehetetlenné teszi a sztrájkjog tényleges gyakorlását. Ez rossz szabályozás. A helyzettõl függetlenül is követelnénk ennek megváltoztatását, de nyilvánvalóan a súlyát az adja meg egy ilyen mondatnak, ha egyre több jelzést kapunk arról, hogy nõ a munkavállalók elkeseredettsége, csalódottsága, mert a zsebükön érzik a változtatások káros hatását. Adatok támasztják alá, hogy felgyorsult az infláció, nap mint nap emelkednek a megélhetési költségek. Ezen semmiféle bérmonitoring bizottság nem segít. Lehet, hogy meg van bántódva a kormányfõ és az egész kormány, különösképp a Rogán Antal-féle különítmény, mert nem üdvözöltük az ötletüket, de a munkavállalók nem buták, látják, hogy mi történik körülöttük: a kormány megpróbálja a felelõsséget áttolni másokra olyasmi miatt, amit maga állított elõ. Ebben a helyzetben bizony el kell gondolkodniuk a szakszervezeteknek azon, hogy ha a tagság nyilvánvalóan elvárja tõlük, hogy ne csak képviseljék õket, de eredményt is érjenek el, akkor milyen módszerhez indokolt nyúlni. Most már nem lehet egyszerûen csak azt mondani, hogy van egy gonosz kormány és szemben az ártatlan munkáltatók. Ez a csomag, amit közzétettek, bizony, a magyarországi munkáltatói szervezetek aktív közremûködésével készült el. Fel vannak sorolva a mellékletben. Tételesen kimutatható, hogy az egyes ötletek mögött melyik vállalkozói csoport érdeke jelenik meg. Ezek a szervezetek azok, akikkel akkor, amikor még tárgyalhattunk, együtt ültünk az OÉT-nél. Két oldalon ugyan, de tárgyaltunk. Õk most külön egyezkednek a kormánnyal. Ez új helyzet. Világosan meg kell mondani az embereknek, hogy itt nemcsak egy a valóságtól elrugaszkodott kormány ötletei vannak, hanem a kabinet mögött vállalkozók és kamara is van. Vagyis a munkavállalók kiszolgáltatottságában, a dolgozók jövedelmének csökkentésében õk mindahányan tettestársak lesznek.
- Tamás Gáspár Miklós lapunkban azt írta, Orbánékat csak egy forradalom döntheti meg. Az érdekek egyesítésére ma egyetlen erõ alkalmas Magyarországon: a szakszervezetek. Szerinte a kormánnyal szemben az ellenállás gócpontjává kell válniuk a szakszervezeteknek.
Amit az iparkamara elnöke képvisel, szörnyû, 19. század eleji munkáltatói magatartást mutat
Népszabadság - Kurucz Árpád - A filozófus jelzõt tett a forradalom szóhoz, azt írta, hogy békés és vidám forradalomnak kell lennie, ami az én ízlésemnek jobban megfelel, mint egy olyan mozgás, amely nem biztos, hogy kordában tartható. Jólesik TGM felismerése, hogy ebben az eléggé szétesõ magyar társadalomban tömegszervezetként megjeleníthetõ erõ csak a szakszervezeteké. Ugyanakkor látnunk kell, hogy tagság ugyanúgy szavazott az elmúlt év tavaszán és õszén, mint ahogy az ország, és biztosan ugyanúgy fog szavazni a következõ választáson is. A szakszervezet „népe” nem egy másik nép, mint az ország népe. A tagság ugyanolyan megosztott, mint az ország. Ezt is üzenem a kormánynak, hogy ugyanarról a néprõl beszélünk, ugyanazokat az embereket képviseljük. Ha egy szakszervezet tisztán ideológiai alapon szervezõdõ tömörülés akar lenni, akkor elveszítené a szakszervezet jellegét. Mindazonáltal fel kell ismerniük a szakszervezeteknek azt is, hogy vannak olyan veszélyek, amelyek látszólag távol állnak a munka világától, de a hatásuk itt is szörnyû. Mindannyiunk számára fontos kérdés, hogy a különbözõ értelmiségi és egyéb civil megmozdulások vagy szervezõdések, gondolkodó körök is érezzék azt, hogy a munkavállalók sorsa az õ ügyük is. Az elmúlt húsz évben azt tapasztaltam, hogy a szakszervezetek megítélésében, szerepük lebecsülésében a különbözõ politikai beállítottságú elitcsoportok eléggé egy követ fújtak. Ha ez megváltozik, az megint új helyzet lesz. Egyébként azt gondolom, hogy a szakszervezetek nem forradalmi szervezetek, de az értékrendjük szerint klasszikusan baloldaliak. Még a keresztény-szociális szakszervezetek is, amennyiben értékrendjük a szolidaritáson alapul, és a munkát, a munkást képviselik a tõkével szemben. Van a szakszervezeti mozgalomnak a világban körülnézve olyan példája, amikor értelmes társadalmi, akár politikai mozgalmakkal is együtt képes mûködni – nem az aktuális hatalom megdöntésében, hanem annak érdekében, hogy az emberek, a munkavállalók és az ország sorsa jobbra forduljon. Értem TGM indulatát, még azt se mondhatom, hogy magánemberként nincsenek bennem néha hasonlók, hogy itt bizony radikálisan kellene változtatni, mert nagyon rossz felé mennek a dolgok, de továbbra is azt mondom: a szakszervezetnek nagyon erõs érdekmegjelenítõ, érdekképviselõ és érdekérvényesítõ szervezetnek kell lennie. De abban egyetértünk, hogy ehhez közös felismerés és összefogás szükséges. Azt szeretnénk, ha komolyan vennék a szavunkat, mert a mi felelõsségünk is, hogy merre tart az ország. A jelenlegi helyzetben a magyar baloldal el van veszve. Ebben az elveszettségében, szétesettségében nem látom az egyébként szükséges együttmûködést és összefogást. Egyébként az úgynevezett jobboldalon sincs meg az az összefogás, amit a kormány láttatni szeretne - nincs mögötte az ország kétharmada. De az biztos, hogy a társadalomért valamilyen mégis csak közös értékrendi alapon felelõsséget érzõk együttmûködése nagyon nem látszik.

Forrás: Link