Posta Imre weboldala

Egyre többen látnak
Irta: Olvaso - Datum: 2010. September 01. 13:20:51

Teljes hir

Tiszteletem Imre.

Ezen e-mailt kaptam, érdekesnek találom, és szeretném megosztani az olvasókkal, hozzá teszem vannak benne részek ahol szívesen hozzá tenném a saját megjegyzéseimet, de inkább szivesebben olvasom a nálam tanultabb , tapasztaltabb olvasók véleményét, mert én itt az elmult 8 honapban többet tudtam meg a világtörtenelemröl, és úgy általában sok mindenröl,mint az egész életemben, csak az a baj ezt a sok információt legalabb közép iskolás korban kellene meg tudni minden embernek. Ami a szöveghez kivankozik belölem, csak annyi lenne, a Kommunizmusról van itt szó, azzal egyet is értek, csak azt nem veszem ki a szövegböl, hogy kitöl vár itt elszámoltatást, akik ma is a világot uralják ök csinálták a Kommunizmust is, meg a sok borzalmat, akkor bemutátták milyen a kommunista terror, jól be etetve ezzel a nyugatot, mint a két párt rendszer egy testen van mind a ket keze, az egyik a JOBB a másik a BAL kommunizmus Á másik a Kapitalizmus B, na most akkor ijesztgetem mind két kezem a másikkal, hogy az meg akar teged semmisiteni fegyverkezz, én meg persze a hatterbe meg gazdagodom, Azután meg jöhet az egységes világterror. Ennyi ami az én tudatlan agyamból hozzá kivánkozik, de várom a hozzá szólásokat Köszönettel, remélem nem okoztam fölösleges zavarást Tistelettel ...

Egy uzenet Ausztraliabol....az emigraciobol....-LJ-(+19)..

Csapó Endre
A kommunizmus tetemrehívása
Megjelent a Magyar Élet 2010.augusztus 26-i számában.
Ha feltennénk a kérdést: milyen politikai irányzat volt a legmeghatározóbb Európa XX. századi sorsának alakulásában, a válasz: minden mást megelõzve a kommunizmus. Nélküle egészen másképpen alakult volna az emberi világ történelme. A gonoszság, amibõl világméretû ártalommá fejlesztették, tovább él, más alakzatokban.
Elképesztõ, hogy ez az irányzat ilyen hosszan és terjedelemben alakítója lehetett az emberi nem legfejlettebb társadalmaiban, annyira primitív, ártalmas és bûnös igéivel és elméletével. Eredetét az utólag idealizált és megszépített vérgõzös francia forradalomban találjuk, majd annak eszmei hordalékából, több mint egy évszázad következetes és konok törekvéssel megvalósították az elsõ kommunista államot, a Szovjetuniót, azzal a feladattal, hogy bázisa legyen egy elképzelt szovjet köztársaságok világuniójának. Egy diktatórikus világkormánynak.
Hetvenhárom év kellett hozzá, hogy - annyi sok külsõ támogatás ellenére - végre összeomoljon idétlen élhetetlensége következtében. Jellemzõ, hogy a nyugati világ nem botrányos szégyenként éli meg ennek a "társadalmi kísérletnek" a létét, azt hogy végsõkig támogatásban részesült nyugati politikai és pénzügyi köröktõl. Általános tájékozatlanságra utal az is, hogy nem felszabadulásként éli meg a politikai kalandba vitt nyugati közvélemény a Szovjetunió összeomlását.
Ma még fel nem tárt méretû pusztítások romjain el kell számolnia az emberi társadalomnak a kommunizmussal. Csalárd módon humánus eszmeként és ideológiaként hirdették, meglévõ szociális igazságtalanságokat helyreállító politikai mozgalomként szervezték, tudományos rangra emelték a világ egyetemein, mint az emberi haladás eszmerendszerét. Ezzel szemben mindenütt, ahol kommunisztikus (szocialista, szociáldemokrata, marxista, maoista, sztalinista stb.) rendszert vezettek be, a gyakorlati életben, egy önmagáért élõ diktatórikus hatalmi rend jött létre, ahol egy bûnszövetkezet rombolt társadalmat, nemzetet, hitet, vallást, történelmet, jogrendet, gazdaságot, békét. Rombolt kultúrát, tett tönkre embert és emberi alkotást, szemfényvesztõ hatalma érdekében minden bûnt elkövetett.
A felszabadulás élményének elmaradása talán legfeltûnõbb Magyarországon. Kommunizmus már nincs, de elmaradt elmúlásának lelki megélése, és közöny kísérte azt is, hogy a nagy változásként hirdetett rendszerváltásban helyén maradt minden hatalmi szerkezeti elem, ami a pártdiktatúrában a lényeget képezte. Megmaradt a bolsevista alkotmány is. Az alig két emberöltõnyi idõben a bolsevista elvek szerint elpusztított vezetõ felsõ és polgári középosztály helyébe lépett elitnek már eszébe sem jutott visszatérni a történeti alkotmányosság alapjaira. Még kevésbé foglalkozott az elmúlt rendszer ártalmaival, olyanokkal, mint az erkölcsi leromlás, a közösségi szolidaritás és a nemzeti érzés elsorvasztása.
Magyarországon 45 éven át uralkodott ennek a világraszóló bûnszövetkezetnek a helyi politikai alakzata, amely idõnként nevet cserélt, megjavulást színlelve. Uralmukat az országot megszálló, kifosztó és leigázó Szovjetunió tette lehetõvé. Szolzsenyicintõl tudjuk, hogy a kommunizmus Oroszországba is külföldrõl érkezett, pontosabban nyugatról. A kommunizmus Magyarországon - példátlanul erõs belföldi támogató társadalmi szegmensre támaszkodva - minden más szovjet-megszállta országnál több szenvedést okozott, és lett sikeresebb a népelnyomó törekvése. Ugyanezen támaszték tudja elérni már két évtizede, hogy Magyarországon szinte semmi nem változott, az elvtársi elit élvezi megnövekedett gazdasági hatalmát, és az új politikai módszerben a 45 éven át gyakorolt népellenes hatalmának elszámolhatatlanságát.
Rendszerváltás ürügyén Magyarországon mindössze annyi történt, hogy az egypártrendszert átalakították többpártrendszerré, és a pártállami tervgazdálkodást felváltották a nyugati típusú kapitalista gazdálkodási módszerrel, amivel vajmi keveset javultak a társadalom elnyomott rétegeinek esélyei, de az ország összességének elõremenetele is akadozik az új kizsákmányolás rendszerében.
A neves jogász és MDF-képviselõ, Zétényi Zsolt, 1991 nyarán, a megszálló szovjetorosz csapatok távozásával egyidõben, terjesztette be a magyar Országgyûléshez elsõ javaslatát - amit ugyanaz év november 4-én az Országgyûlés elfogadott -, amely hivatva volt lehetõvé tenni az önkényuralom által politikai okból nem üldözött súlyos bûncselekmények elkövetõinek megbüntetését. Ezt a törvényt (Lex Zétényi) az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette. Akkor Sólyom László volt az Alkotmánybíróság elnöke. További szerepe volt ennek a különleges hatalmú szervezetnek többek között abban is, hogy az államosítások vagyon-eltulajdonításait jogszerûnek és "jogilag hibátlannak" minõsítette, felfogása szerint a rendszerváltás során az alkotmány nem követelte meg sem a tulajdon visszaadását, sem a teljes kártalanítást. Zétényi Zsolt megjegyzése szerint: "AB-elnöki státusában [Sólyom Lászlónak] a miniszterelnök hatáskörét meghaladó, csaknem törvényhozó, jogrendszerépítõ, (láthatatlan) alkotmányozó hatalma volt. Ekkora kell legyen a felelõssége is. Õ írta le: >A mindig részleges és szubjektív igazságosságnál a tárgyi és formális elvekre támaszkodó jogbiztonság elõbbre való.<"
A Fidesz, élén Orbán Viktorral, ugyancsak ellenezte a kommunizmus idején kirívó bûncselekmények elkövetõinek felelõsségrevonását. Õk legalább felülvizsgálták álláspontjukat.
Orbán Viktor 2006. október 16-án levelet írt a csömöri augusztus 23-i megemlékezés szervezõinek, akik felkérték fõvédnökségre, amit elfogadott, de nem tudott megjelenni. Levelébõl néhány mondatot idézünk:
"Másfél évtizeddel ezelõtt, a kommunizmus bukása pillanatában úgy gondoltuk, hogy minden tudásunk megvan ahhoz, hogy egy szabad, gyarapodó, önérzetében megerõsödõ nemzetként végre a saját kezünkbe vegyük a jövõnk, a sorsunk irányítását, és újra kezdjük, új fejezetet nyissunk Magyarország történetében. Úgy gondoltuk, hogy elegendõ a kizökkent életet a maga természetes medrébe visszabillentenünk a szavazófülkében egy határozott mozdulattal, és egy csapásra minden pontosan a helyére kerül. Másfél évtized elteltével azonban be kell ismernünk, hogy nem így történt, nem ez történt, és nem úgy van, ahogy akkor gondoltuk. ... Másfél évtized elteltével be kell ismernünk, hogy nem tudunk mindent, amit tudnunk kellene, és éppen ezért nem is került minden pontosan a maga helyére. ... A XX. század matuzsálemi kort megélt diktatórikus politikai rendszerének, a kommunizmusnak százmillió lelket számláló áldozata, a kitelepítettek fizikai és lelki megnyomorítása nem a véletlen mûve volt, nem egyszerû >mûhiba
*
Újsághír augusztus 12-én:
Nyomozást rendelt el a Budapesti Rendõrfõkapitányság Biszku Béla egykori belügyminiszter Duna Televíziónak adott nyilatkozata miatt. Biszku augusztus 4-én nyilatkozott a Duna Televízióban, ahol ellenforradalomnak nevezte az '56-ban történteket. Az azt követõ megtorlásokat jogszerûnek minõsítette, melyekbe szerinte nem avatkozott be az akkori vezetés, így õ sem. Azt is mondta, hogy a halálos ítéletek jogszerû eljárásokban és nem koncepciós perekben születtek. Ez pedig a lap szerint kimeríti a büntetõ törvénykönyv azon passzusát, ami alapján büntethetõ a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bûneinek nyilvános tagadása. Biszku Bélát a nyilatkozata miatt egyébként a jobbikos Szilágyi György jelentette fel.
Biszku meggyõzõdéssel vallotta, amit mondott. Amit életében tett, azért a gyehenna tûzét megérdemli mégannyi idõre, mint amit bûnözött. Ez vonatkozik minden bûntársára is. Csak azt ne várjuk, hogy bírái elõtt töredelmesen bevallja bûneit, és a megbánás útjára lép. Egy fanatizált ember erre nem képes, alkatilag sem. Az emberi társadalom néhány százaléka alkatilag ilyen, és ha a kommunizmus rejtélyeit kutatjuk, ott kell kezdeni, hogy annak megalkotói tudományos módszerrel ezt a réteget célozták meg. A bigottnak eszmét kell adni, apját-anyját megöli, önmagát is vádolja ha a Párt akarja. Náluk sokkalta bûnösebbek azok a szervezõk, akik az eszmét tudományos rangra emelve szalonképessé teszik, eszement elméleteik részére tanszéket, könyvkiadót, folyóiratot, filmet, színdarabot, mûvészeti irányt, szakszervezeti hálózatot, politikai mozgalmat, pártot alapítanak, elméleti vitákat, összejöveteleket, világra szóló konferenciákat szerveznek, majd forradalmakat, kommunista államokat segítenek létrehozni, azokat fegyverezik, pénzelik, üzleti, kulturális és minden egyéb nemzetközi egyezményekbe emelik, mindenképpen elfogadhatóvá teszik a világ közvéleménye számára.
Folytatható lenne feleletet találni arra a kérdésre, hogy mind ezek ellenére a nyugati hatalmak kormányai miért támogatták például a Szovjetuniót sokkal elõbb mintsem Hitler hatalomra lépett. Nem lehet kifogás, hogy nem tudhatták a kommunista világszervezet eredetét és lényegét. Tudták! Késõbb is csak a világot szédítették a hidegháború meséjével.
*
Biszku egy pártféreg, nem érdemes arra, hogy a bíróságok foglalkozzanak vele és sok hasonló társával. Mindössze csak látszatát keltenék az ilyen ügyek annak, hogy valami lényeges történt a kommunizmus ellenében. Ezzel még azt sem lehetne elérni, hogy a magyar társadalom megvetéssel sújtaná a kommunista múlt bûnözõit. Csak a baloldali sajtó üvöltené, bent is, kint is, hogy: boszorkányüldözés van Magyarországon. Magát a kommunizmust kell leleplezni és bûnösségét tudatosítani.
Ezt igazolja a "Prágai Nyilatkozat az európai lelkiismeretrõl és a kommunizmusról", amit a Cseh Köztársaság Parlamentjének Szenátusa hozott nyilvánosságra Prágában, 2008. június 3-án. A 19 pontból hármat közlünk, amibõl megérthetõ a lényeg:
"1. Érjünk el összeurópai közmeg-egyezést a tekintetben, hogy mind a náci, mind a kommunista totalitárius rendszereket a saját szörnyû tetteik alapján kell megítélni. Ezen pusztító tettek a terror szélsõséges formáit öltötték magukra, a polgári és emberi szabadságjogok eltiprásában, támadó háborúk indításában, és - az ideológiájuk elválaszthatatlan részeként - teljes nemzetek és népcsoportok deportálásában és megsemmisítésében nyilvánultak meg. Ezeket a tetteket a XX. századot beárnyékoló legfõbb katasztrófáknak kell tekinteni.
2. Figyelmeztetésül az elkövetkezendõ generációk számára, a kommunizmus által elkövetett bûnöket az emberiség ellen elkövetett bûntettként ismerjék el, csakúgy, mint ahogy azt a náci bûnökkel kapcsolatban a Nürnbergi Törvényszék megtette.
4. Alkottassanak olyan jogszabályok, amelyek lehetségessé teszik a bíróságoknak, hogy elítéljék és bebörtönözzék a kommunista bûnök elkövetõit és kárpótolják az áldozatokat."
Mindez arra utal, hogy van igény a kommunizmus értelmezésére és történetének, jelentõségének, bûneinek alaposabb megismerésére, annak érdekében, hogy a következõ nemzedékek is tájékozottak legyenek, és ne isétlõdjön meg hasonló a jövõben.
Tõkés László EP-képviselõ Sajtóirodája az alábbi közleményt jelentette meg 2009. április 2-án Brüsszelben: - Az Európai Parlament mai plenáris ülésén került sor az európai lelkiismeretrõl és totalitarizmusról szóló indítvány szavazására, melynek társszerzõi Szájer József, Tõkés László és Schöpflin György voltak. Az indítványt az EP négy képviselõcsoportja - az Európai Néppárt, Zöldek/Európai Szabad Szövetség, a Nemzetek Európájáért Unió csoportja és a Liberálisok - terjesztette elõ közös állásfoglalásra irányuló indítványként, míg a Szocialisták ettõl lényegesen eltérõ saját verziót nyújtottak be. Az EP nagy többséggel hagyta jóvá a közösen elõterjesztett indítványt: a képviselõk 553 szavazattal, 44 ellenszavazattal és 33 tartózkodással elfogadták.
A szavazást követõen a társzerzõk örömüket fejezték ki, hogy az Európai Parlamentben, az úgynevezett Prágai Nyilatkozat alapján sikerült a kommunizmus bûntetteinek elítélésérõl határozatot elfogadni. Mind a három képviselõ hosszan tartó út kiindulópontjaként értékelte a döntést. Európának alapvetõ érdeke és kötelessége, hogy szembenézzen a kommunista diktatúra bûneivel és aktívan segítse a múlt - ma még ismeretlen - tényeinek feltárását. Egy demokratának és európainak nem fogadható el az a tény, hogy még ma is, ebben a Parlamentben is vannak olyanok, akik számára a kommunista diktatúra bûnei mentegethetõk és bocsánatosak. Szájer József, Tõkés László és Schöpflin György szerint a parlamenti határozat olyan folyamatot kell, hogy elindítson, amely különbözõ formában elismeri a kommunizmus áldozatainak szenvedését, és méltó módon képes arra emlékeztetni.
*
Franciaországban is érik a felismerés. Baloldaliságukat ma is megvalló, korábbi kommunista szimpatizánsok ráléptek az igazság talajára. "A kommunizmus vétkei" címmel könyv jelent meg Stéphane Courtois szerkesztésében, abból idézünk néhány megállapítást:
"A húszas évektõl az ötvenes évekig a világ minden kommunistája és sok más személyiség nem gyõzött tapsolni Lenin, majd Sztálin politikájának. Emberek százezrei csatlakoztak a Kommunista Internacionáléhoz és >a forradalom világpártja< helyi szervezeteihez. Az ötvenes-hetvenes években megint csak százezrek tömjénezték a kínai forradalom >Nagy Kormányosátnem tudták
"De azért makacs dolgok a tények, és azt mutatják, hogy a kommunista rendszerek bûntettei körülbelül százmillió ember életébe kerültek, ezzel szemben 25 millió ember halála írható a nácizmus rovására. Ennek az egyszerû megállapításnak azonban legalábbis gondolkodóba kell ejtenie bennünket, hogy összevessük azt a rendszert, amelyet 1945 óta az évszázad legbûnösebb rendszerének tekintenek, a kommunista rendszerrel, amely teljes nemzetközi jogosultságot élvezett 1991-ig, bizonyos országokban mindmáig hatalmon van, és világszerte hívei akadnak."
"Az egyéni bûncselekményeken, egyedi, alkalmi gyilkosságokon túl, a kommunista rendszerek valóságos kormányzati módszerré emelték a tömeggyilkosságot, hogy megalapozzák az uralmukat."
"Jogos és természetes lett volna, de a kommunizmus vétkei soha sem kerültek mérlegre, sem történelmi, sem erkölcsi szempontból."
"A kommunizmus megszámlálhatatlan sok bûnt követett el: elõször is a szellem ellen, de az egyetemes kultúra és a nemzeti kultúrák ellen is."
"A húszas évek végén kezdte alkalmazni a GPU (ez a Cseka új neve) a részarány-módszert: minden járásban, minden körzetben kötelezõ volt letartóztatni, deportálni vagy agyonlõni bizonyos százaléknyi embert az >ellenséges< társadalmi rétegekbõl. A párt vezetõsége központilag határozta meg ezt a százalékarányt. Nemcsak a gazdaságban dühöngött a tervezõ téboly és a statisztika-mánia, hanem a rémuralom világát is elárasztotta. 1920-ban, amikor a vörös hadsereg legyõzte a fehér hadsereget a Krímben, megjelentek a statisztikai, sõt egyenesen társadalomtudományi módszerek: pontos ismérvek alapján válogatták ki az áldozatokat, olyan kérdõívek alapján, amelyek alól senki sem találhatott kibúvót. Majd ugyanilyen >társadalomtudományi< módszereket alkalmaznak a szovjetek, amikor az 1939-tõl 1941-ig megszállva tartott balti államokban és Lengyelországban szervezik meg a tömeges deportálást és megsemmisítést."
"Különleges figyelem övezi a hitleri bûntetteket, és teljes joggal. Ez fejezi ki a megmenekültek akaratát, hogy tanúskodjanak róluk, a kutatókét, hogy megértsék a történteket, és az erkölcsi-politikai hatóságokét, hogy hitet tegyenek a demokratikus értékek mellett. De honnan a kommunista bûntettekrõl szóló vallomásoknak ez a bágyadt visszhangja? Miért a politikusok eme zavart csöndje? És fõleg miért ez a >tudományos< csönd a kommunista katasztrófáról, amely négy földrészen, nyolcvan év alatt, az emberiségnek körülbelül egyharmadát érintette. Hogyhogy nem vagyunk képesek a kommunizmus elemzésének középpontjába állítani egy olyan fontos tényezõt, mint a bûntett, a tömeges bûntett, a módszeres bûntett, az emberiség elleni bûntett? Nem tudjuk megérteni, hogy mirõl van szó? Nem inkább attól félünk, hogy megértjük, és vajon nem szándékosan zárkózunk el tõle, mert akkor semmit sem kell tudomásul vennünk?"
"A nemzetközi zsidó közösség magára vállalta a népirtás emlékének ápolását, de, a zsidó tragédiától eltérõen, a kommunizmus áldozatainak és jogosult hozzátartozóiknak sokáig lehetetlen volt, hogy ébren tartsák tragédiájuk emlékét, mert mindenféle megemlékezés vagy jóvátételi kérelem elutasításra talált. Nos, épp a kommunista rémuralom története az európai történelem egyik legfontosabb szelete, amelynek bizonnyal óriási a jelentõsége, ha tisztán akarunk látni egy nagy történettudományi kérdéskör, a totalitarizmus tekintetében. Volt hitleri változata ennek a totalitarizmusnak, de lenini és sztálini változata is volt, és már nem nyugodhatunk bele a féloldalas történetírásba, amely figyelmen kívül hagyja a kommunista oldalt."
A magyar nép különösen megszenvedte a kommunizmus többszöri látogatását. A magyarországi kommunizmus külön fejezete az egésznek, amennyiben eltérõ a többi országok kommunizmusától, arra külön oda kell figyelni. A magyar népet bizakodóvá, jövõt alkotóvá kell tenni, de ezt elérni csak úgy lehet, ha leveszik válláról üldöztetésének terheit és lelkérõl megaláztatása nyomait, hogy végre otthon érezze magát saját hazájában.

Üdvözlettel, -Cs.E