Széll Kálmán?
Irta: Olvaso - Datum: 2011. May 06. 11:11:44
Ady Endre:
„– Széll Kálmán úr, a magyar politikai élet Neukomja, eljátszotta immár kis játékait. A hipnózis nehéz álmából ébredni kezd a magyar közvélemény, s a miniszterelnök úr be fogja ide s tova látni, hogy a rátóti tehéngazdálkodás elvei nem válnak be a miniszterelnöki székben. Nem titkoljuk, hogy annak idején mi is tápláltunk reményeket a miniszterelnök úr szép ígéretei felõl, de ugyancsak mi voltunk azok, kiknek nagyon hamar be kellett látnunk, hogy a Széll-éra nem egy jobb korszakot jelent, s a nagyhangú ígéretek csak ígéretek maradnak. Széll Kálmán a legnagyobb mértékben nélkülözi az igazi államférfi tulajdonait. Õ, aki büszkén hirdette magát a Deák Ferenc elvei letéteményesének, éppen olyan messze esett a minden hibája dacára is tiszteletreméltó Deák Ferenctõl, akár a korrupció atyamestere, Tisza Kálmán vagy a korlátolt eszû volt fõispán-miniszterelnök.
Teljes hir
Ady Endre:
„– Széll Kálmán úr, a magyar politikai élet Neukomja, eljátszotta immár kis játékait. A hipnózis nehéz álmából ébredni kezd a magyar közvélemény, s a miniszterelnök úr be fogja ide s tova látni, hogy a rátóti tehéngazdálkodás elvei nem válnak be a miniszterelnöki székben. Nem titkoljuk, hogy annak idején mi is tápláltunk reményeket a miniszterelnök úr szép ígéretei felõl, de ugyancsak mi voltunk azok, kiknek nagyon hamar be kellett látnunk, hogy a Széll-éra nem egy jobb korszakot jelent, s a nagyhangú ígéretek csak ígéretek maradnak. Széll Kálmán a legnagyobb mértékben nélkülözi az igazi államférfi tulajdonait. Õ, aki büszkén hirdette magát a Deák Ferenc elvei letéteményesének, éppen olyan messze esett a minden hibája dacára is tiszteletreméltó Deák Ferenctõl, akár a korrupció atyamestere, Tisza Kálmán vagy a korlátolt eszû volt fõispán-miniszterelnök. Deák Ferencben is erõs volt a megalkuvási készség, de ellensúlyozta erõs magyar egyénisége s a politikai morál iránti érzéke. Széll Kálmán paktummal került a miniszterelnöki székbe, beváltatlan ígéretekkel vezette félre a közvéleményt, egyéni érdekek kielégítésével némította el az ellenõrzés kritikáját, s ami a politikai morált illeti, a Széll Kálmán eddigi kormányelnöksége nem nagyon igazolta híres teóriáját a politikai becsületrõl. Példa nélkül való az az eset, hogy egy miniszterelnök ennyi ideig sütkérezzék a népszerûség fényében, anélkül, hogy erre legkevésbé is méltónak mutatta volna magát. Pártja megnövekedett a húsosfazék varázsától, a diadalmas ellenzék pedig paktumba göngyölte a gyõzelmi pálmát, s hódolattal tette le a miniszterelnök úr lábai elé. Tulajdonképpen ellenzék sincs, mióta Széll úr hinti a port a magyar politikusok szemébe. Az õ dicsõségét zengi a magyar sajtó is – alig néhány független lap kivételével. A nemzeti jogok Türtaioszai ma már csak ódákat írnak. Vészi József mandátumot kapott, Ugron Gábort egyhangúlag választották meg Sz.-Somlyón. Csak nem lehet kívánni Bartha Miklós úrtól, hogy a szeretett barátnak adott elégtétel után is ellenzéki maradjon? S ilyenformán nyert magának nagyon sok barátot Széll Kálmán úr. Ezek után ígérhetett, bolondíthatott tovább. Minden ígéretét vívmánynak vették, s minden megalkuvását államférfiúi bölcsességnek. Az õ miniszterelnöksége alatt nyugodtan verhették arcon a magyart, avathatták fel nagy ünnepséggel a Hentzi-szobrot. Máskor az egész magyar sajtó egyként tiltakozott volna e galád merénylet ellen, most alig egy-két magyar lap emelte fel szavát. És mégis a Hentzi-ünnep leplezte le a maga valóságában Széll Kálmánt. Most már kezd látni a magyar közvélemény. Széll Kálmán kormánya alatt ’törvény, jog és igazság’ nevet nyertek a megalkuvás s a nemzeti becsület sárbatiprása. Itt az ideje leszámolni e politikai szédelgéssel s ennek fõ alakjával, a rátóti államférfival. Sem jogcíme, sem képessége nincs a magyar politika vezetésére, s rövid uralma csak megerõsítette a politikai vásár piacát. Ha pedig a nép képviselõi elfelejtik kötelességüket, megmozdul maga a nemzet, s oda juttatja Széll Kálmánt, ahová való: a rátóti tehéngazdaságba.”