Német-magyar viszony: Lehûlés vagy jégkorszak?
Irta: Olvaso - Datum: 2011. May 08. 07:09:56
Burkoltan utal az energia-hiányra, melyet a németeknek is most az orosz pótol. Érdekesen alakul a dolog.
A magyar–német kapcsolatok kihûlése nem az Orbán-kormánnyal kezdõdött. A német politikusuk nagy örömmel fogadták a Fidesz gyõzelmét. Csakhogy a tevékenysége és a megszokottól eltérõ demokráciafelfogása láttán aggódni kezdtek.
Teljes hir
Burkoltan utal az energia-hiányra, melyet a németeknek is most az orosz pótol. Érdekesen alakul a dolog.
A magyar–német kapcsolatok kihûlése nem az Orbán-kormánnyal kezdõdött. A német politikusuk nagy örömmel fogadták a Fidesz gyõzelmét. Csakhogy a tevékenysége és a megszokottól eltérõ demokráciafelfogása láttán aggódni kezdtek.
Ki emlékszik már az elsõ téglára, amelyet Magyarország vert ki a berlini falból? Ez már történelem – és erre a jövõbe mutató kétoldalú kapcsolatokat nem is lehet alapozni. Jens Ackermann liberális képviselõ, a német–magyar parlamenti bizottság elnöke ugyan udvariasan arról beszél, hogy a viszony továbbra is különlegesnek számít, ez a fejezet alighanem véget ért. A Fidesz sokat tett érte, de a korábbi magyar kormányok sem mindig jeleskedtek a kapcsolat melegen tartásában.
– A magyar–német kapcsolatok a nagy remények és az elszalasztott lehetõségek története – foglalta össze lapunknak Kai Olaf Lang, a berlini Stiftung Wissenschaft und Politik (SWP) kutatóintézet Magyarország-szakértõje. Az ezredfordulótól Magyarország egyre inkább saját magával foglalkozott. A németek csodálkozva figyelték, ahogy hazánk a reformer, a térségben élenjáró országból „Európa beteg embere”, csõdközeli gazdasága lett, majd egy politikailag is problémás ország képe kezdett kirajzolódni. A változás érintette a kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatokat is. – Kérdés, hogy átmeneti lehûlésrõl van-e szó, vagy egy hosszabb jégkorszakra kell berendezkedni? – fogalmazott Lang.
Orbán Viktor csütörtöki berlini útja azt a célt szolgálta, hogy megerõsítse a bizalmat a magyar kormány és fõként a magyar gazdaság iránt. A miniszterelnök elõadása a Deutsche Bank berlini képviseletén megfigyelõk szerint sikeres volt. – Meggyõzõ volt, és jól érvelt – mondta egy berlini forrásunk. A német résztvevõk többsége megnyugodva távozhatott, a politikailag kényes témák – a médiatörvény, az alkotmány vagy a válságadók – nem kerültek szóba. Ez lehet a magyar–német kapcsolatok új útja: a pragmatikus, gazdasági kapcsolatokra koncentrálás.
Ám a politikusokat ettõl függetlenül foglalkoztatja, hogy hova vezetnek a magyar változások: reformálja vagy deformálja-e Orbán az országot? Kai Olaf Lang úgy látja, hogy a problémafelismerés gyakran helyes, de a megoldást feleslegesen ideológiai köntösbe csomagolják. Például a magyar üzleti modell esetében: az ország túlságosan külsõ forrásokra van utalva a hitelezés és a befektetés terén egyaránt, és ez a modell valamikor a korlátaihoz érkezik. Valóban szükség lenne a középvállalatok megerõsítésére, ám nem kellenek az antikapitalista, külfölditõke-ellenes kirohanások. A korrupció ellen is fel kell lépni, de ez nem lehet eszköz arra, hogy a vetélytársakkal leszámoljanak. – A Fidesz legnagyobb hátránya a kétharmad. Nincs korlátja, fékje a hatalmi politikának – vélte Lang.
A kétoldalú kapcsolatok kihûlése egyébként nem az Orbán-kormány hatalomra jutásával kezdõdött. A német politikusok, fõképp Angela Merkel és a kereszténydemokraták nagy örömmel fogadták Orbán és a Fidesz tavaly áprilisi gyõzelmét. A Gyurcsány-kormánynak nem volt jó bizonyítványa a gazdaságban és a politikában sem. A németek örültek a változásnak és annak is, hogy elegendõ többséget kapott a Fidesz. Egészen addig, amíg el nem kezdtek „konzervatív forradalomról” beszélni: ez aggodalmat keltett, egy újabb rendszerváltást sejtetett. Kiderült, Orbán demokráciaértelmezése eltér a megszokottól: nem a konszenzuson alapult, hanem a többségen, és ezt ki is használja.
A német kereszténydemokraták most arra törekszenek, hogy ne szigeteljék el Orbán Viktort. – Barátok között beszélgetünk – mondják kormánypárti politikusok. – A kritikával óvatosan kell bánni. Könnyen kontraproduktív lehet és sértõdéshez vezethet. Barátok között azonban szóba hozhatunk olyan kérdéseket, amelyek aggasztóak a számunkra – fogalmaz óvatosan Jens Ackermann, a koalíciós partner FDP képviselõje.
A zárt ajtók mögött elhangzanak bírálatok vagy legalábbis kérdések az alkotmányról, a médiatörvényrõl, a válságadókról, de a nyilvánosság elõtt ettõl tartózkodnak. Nincs nyomásgyakorlás. Berlin, elkerülendõ a „Kaczynski-hatást”, mindenképpen az Európai Néppárton belül szeretné tartani a Fideszt: a lengyel ikrek konzervatív-nacionalista pártja nem volt tagja az Európai Néppártnak, így ezen a szervezeten belül nem lehetett tisztázó beszélgetéseket folytatni.
Valószínûnek tûnik, hogy amíg nem stabilizálódik a magyar–német viszony, nem derül ki, milyen irányba fordulMagyarország, addig Berlin – politikai értelemben – inkább Varsóra épít. Az sem véletlen, hogy a magyar uniós elnökség alatt elhalasztott keleti partnerségi csúcsot a lengyelek rendezik majd. Varsóban most egyértelmûen Európa- és németbarát kormány van hatalmon, akikkel könnyû együttmûködni, ráadásul õk adják a következõ uniós elnökséget is.
Csak ne pártalapon!
A Németországhoz fûzõdõ viszony a rendszerváltás óta úgyszólván a magyar államrezon része lett. Németország gazdasági-kereskedelmi fontossága miatt sem lenne célravezetõ, ha ez a sokoldalú viszony pártpreferenciák szerint alakulna, vagyis bármelyik hazai párt úgy gondolná, egyedül õ képes menedzselni ezt a kapcsolatrendszert – errõl Kiss J. László beszélt lapunknak.
A Magyar Külügyi Intézet igazgatóhelyettese szerint a rendszerváltás után az államközi és gazdasági kapcsolatok új síkokkal, a regionális, tartományi szintekkel bõvültek. A harmadik dimenziót a civil szféra alkotja. A kutató ide sorolta a Magyar–Német Fórumot, a budapesti német tannyelvû Andrássy Egyetemet, a turizmust és nem utolsósorban a kultúrát.
Kiss J. László szerint az EU-tagállamok között teljesen természetes, hogy úgymond beavatkoznak egymás belügyeibe. A német sajtóban sokat bírált magyar médiatörvény után Werner Hoyer külügyi államminiszter az alkotmányról tett olyan nyilatkozatot, amely a kutató szerint a magyar kormánynál áttört stílusbeli és diplomáciai küszöböket. – Hoyer jól ismeri Orbán Viktort, más csatornákat is találhatott volna véleménye kifejtésére – vélte Kiss J. László, aki szerint a mostani berlini vizittel sikerült elsimítani a félreértéseket. (D. A.)
Forrás: Link