Posta Imre weboldala

terror.com
Irta: Olvaso - Datum: 2011. May 09. 13:20:51

Teljes hir

Már hivatalosan is mernek beszélni errõl? Tényleg nem lehet messze a vég.
Kódolt üzenetekkel kommunikálnak, marketingeszközként használják a világhálót, otthonosan mozognak a közösségi médiában, propagandaanyagokkal árasztják el az online nyilvánosságot: terroristák az interneten.

A titkosszolgálatoknak fölfoghatatlan mennyiségû információt kellene ellenõrizniük, hogy esélyük legyen lecsapni az illegalitásba vonult harcosokra. A félelemérzet nõ, miközben a tények amellett szólnak: hiába a kontrollálhatatlan világháló nyújtotta támasz, visszaszorulóban a terrorizmus.
Magyar idõ szerint hétfõ hajnalban Barack Obama amerikai elnök bejelentette: a különleges egységek megölték Oszama bin Ladent, az al-Kaida vezérét. Csaknem tíz év telt el azóta, hogy a terrorszervezet harcosai 2001. szeptember 11-én – minden idõk legpusztítóbb terrorakciója keretében – porig rombolták a World Trade Centert New Yorkban. A terroristák többsége abban az idõszakban már laptoppal a hóna alatt közlekedett a szervezet ázsiai kiképzõtáboraiban. Ahogy az Oszama bin Ladennel interjút készítõ Abdel Bari Atwan az al-Kaida történetét földolgozó, a szervezet struktúráját bemutató könyvében rámutat: az internet kulcsszerepet játszik a társaság szervezésében és koordinálásában.
A terroristák a világhálón továbbítják a legfontosabb információkat, így minden fölöttébb kockázatosnak tetszõ elemet kiiktathatnak a munkafolyamatból: nincs szükség bemérhetõ mobiltelefonokra, személyes találkozókra, levelekre. Egy utolérhetetlen, kontrollálhatatlan erõ sziluettje rajzolódik ki, ám Tálas Péter biztonságpolitikai szakértõ árnyalja a képet, amennyiben megjegyzi: a terroristák csupán azokat az eszközöket használják, amelyeket a társadalom más tagjai. Emlékeztet, hogy amikor a mobiltelefon megjelent a piacon, akkor hasonló forgatókönyvek születtek arról, hogy a telekommunikációs eszköz miatt miféle nagyszabású összeesküvések válnak leleplezhetetlenné. Szerinte azt sem szabad elfelejteni, hogy ahol a terroristák jelen vannak, ott értelemszerûen aktívak a titkosszolgálatok is.

Az Echelon, azaz az internet lehallgatását végzõ amerikai-brit rendszer néhány „füle” Menwith Hillnél
REUTERS - Paul Battes A terroristák elõszeretettel használják az újszerû technológiával készült eszközöket, ám sok esetben antimodernizációs retorikával színezik ideológiai harcukat. Csicsmann László semmi meglepõt nem talál a jelenségben. A Corvinus Egyetem adjunktusa emlékeztet rá, hogy az ultrakonzervatív Khomeini ajatollah is fölhasználta a technikai újdonságokat: követõi magnókazettán terjesztették beszédeit. A globális dzsihadista szervezetek aligha mûködhetnének sikeresen az internet nélkül.
A világháló ugyanis megannyi lehetõséget kínál: a cyberharcosok fórumokon védhetik az ideológiát, de akár létfontosságú izraeli és amerikai honlapokat is megtámadhatnak. Bari Atwan úgy véli: a terrorcsoportoknak ma már ugyanolyan fontos a vezetõ informatikus szakértelme, mint a vallási vezetõ karizmája. Ugyanakkor Tálas szerint az internet inkább mint médium fontos a terroristáknak, semmint az akciók elõkészítéséhez nélkülözhetetlen eszköz. A szakértõ leszögezi: a posztmodern terrorizmus erejét a globális médiafigyelem sokszorozza meg. – 2001. szeptember 11-e drámáját az teljesítette ki, hogy az egész világ élõben nézte végig, amint leomlanak a World Trade Center tornyai – említi. Kiemeli: éppen a szembeszökõ érdeklõdés nyomán irányulnak a legkomolyabb támadások észak-amerikai vagy európai célpontokra. A New York-i, a londoni, a madridi események hovatovább privatizálták a legfontosabb médiafelületeket, egy jereváni vagy ulánbátori akció sokkal kisebb figyelmet kapna. Ha a terroristák a perifériához tartozó területeken támadnak, akkor is igyekeznek olyan nagykövetségeket vagy üdülõközpontokat megcélozni, amelyek a Nyugathoz kötõdnek.
Ugyanakkor a terroristák nem csupán az intézményes média figyelmére számítanak, imázsukat is magas szinten menedzselik a nyilvánosságban. Az érintettek fölöttébb készségesen igyekeznek kiszolgálni a vérre és félelemre éhes fogyasztókat, illetve az ügy támogatóit. Ayman al-Zavahiri, az al-Kaida prominenseinek egyike bizonyos körökben a You Tube sztárjaként tûnik föl. Nem csupán beszédei elérhetõk a videomegosztón, hanem a csoportjának akcióiról készült felvételek is. Megjelent már letölthetõ dokumentumfilm is, amely az öngyilkos merénylõk bátorságát magasztalja, továbbá fölkészíti a jelöltet a mártírhalálra. Ha valaki esetleg kételkedik abban, hogy a terrorszervezetek online harcosai között profi marketingszakemberek is akadnak, annak „megnyugtatására”: mobiltelefonokra letölthetõ alkalmazások érhetõk el, a programok megtalálhatóak különféle böngészõkre optimalizált formákban is.
Az online nyilvánosság segítséget nyújt a félelemérzet fenntartásában akkor is, amikor semmiféle akció elõkészületei nem zajlanak, a szervezetek rettegésben tarthatnak bizonyos társadalmi csoportokat úgy, hogy közben valójában nem csinálnak semmit. A hatóságok munkája is nehézzé válik, hiszen egyetlen szervezet sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne ellenõrizzen minden beérkezõ információt. Csakhogy a világhálót el lehet árasztani hamis hírekkel, s így a titkoszszolgálatok erõforrásait felemészti a küzdelem a láthatatlan ellenséggel.
A terroristák nem csupán az ideoló giai harcban, valamint a marketingstratégia végrehajtásában használják az internetet, hanem a szervezet kapcsolattartásában, a közösség szervezésében is. A legfontosabb információk nem csupán a harcosok számára elérhetõk, hanem az üggyel szimpatizáló, de az illegalitást – egyelõre – nem vállaló támogatók számára is. A drukkerekbõl pedig akár egyetlen élmény alapján is mártírjelölt válhat. Az interneten megtalálja a bombakészítés receptjét, az ideális célpontokat soroló listát, az elõkészületek legfontosabb szakaszait. A magányos „hõsök” pedig semmiféle kockázatot nem jelentenek a terrorszervezetnek, hiszen ha nem sikerül az akció, akkor nincs veszteség, ha mégis, akkor gyöngül az ellenség. Ugyanakkor valós utánpótlásképzésre aligha használható föl a világháló. Az elit harcosok mindannyian az erre létesített táborokban kapnak kiképzést, Skype-on nem sajátítható el a fegyverkezelés, illetve a rejtõzködés technikája. Azaz a csúcsterroristák többsége megfordul az ázsiai bunkerekben, mielõtt egy nagyszabású terv végrehajtójaként akcióba lendülnének.
A szkeptikusok sem esnek abba a hibába, hogy minimalizálják a világháló jelentõségét az akciók tervezésében és végrehajtásában. Már csak azért sem, mert a részvevõk szembeszökõen finom módszerekkel kommunikálnak egymással, így az információcsere lényegében követhetetlen. Meglehet, hogy a „kapcsolat” mindössze egy spamet küld e-mailen a kollégának; a levél egy szexoldalra mutat. A beavatottnak a pornóportál jelzi, hogy egy másik honlapon, az adott idõben megjelenik a szükséges információ. Nem elképzelhetetlen, hogy az oldal mindössze néhány óráig él, amíg a szükséges dokumentumokat, adatokat letölti a delikvens. Az ilyen jellegû trükköket véletlenszerû ellenõrzésekkel képtelenség leleplezni: egy a milliárdhoz az esély a sikerre. Ennek nyomán a Tora-Bora hegységben rejtõzködõ harcosok akkor lépnek kapcsolatba az Európában szunyókáló sejt tagjaival, amikor csak akarnak. Szomorú példa a netben rejlõ potenciálra Daniel Pearl kivégzése: a Wall Street Journal újságíróját iszlám fundamentalisták rabolták el Pakisztánban. A terroristák internetkávézókból üzengettek, ám a hatóságok hiába azonosították IP-címrõl a helyszínt, képtelenek voltak megakadályozni a gyilkosságot. A médiamunkás kivégzését megörökítõ videó azonnal a YouTube-ra került, ahol példátlan karriert futott be, az FBI pedig képtelen volt elérni, hogy eltûnjön a felvétel a világhálóról.
Tálas szerint a kontroll nehezebbé vált, ám a jelenséget akkor sem szabad misztifi kálni. A félelemérzet növekedése legföljebb szubjektív „tapasztalat”, a tények ugyanis nem támasztják alá a veszély növekedését taglaló teóriákat. A terrorakciók számának emelkedése már 2007-ben megállt, azóta nem nõtt az áldozatok száma sem. Tálas leszögezi: az olyan idea lista forgatókönyveknek nincs realitása, amelyek szerint a terrorizmus fölszámolható. A tartósan fennálló csoportok tagjai és vezetõi ugyanis nem elmebetegek, hanem racionálisan gondolkodó és tervezõ, magasan kvalifi kált szakemberek, akiknek stratégiája a terrorizmus. Hab a tortán: a csoportok egy része legitim célokért küzd illegitim eszközökkel. Az önálló palesztin állam megteremtésének ideája például fölöttébb aktuális felvetésnek tetszik. Egyébiránt a szakember megjegyzi: miközben a terrorcsoportok tevékenysége kiérdemli a globális média totális fi gyelmét, a szervezetek munkásságának mintegy nyolcvan százaléka a világ jól körülhatárolható területére össz pontosul: a Közel-Kelet, Dél-Ázsia, Izrael, Palesztina, India áll a célkeresztben. A terrorcselekmények mindössze tizenöt-húsz százalékán osztozik Európa, Amerika és Afrika. A globális terrorszervezetként elkönyvelt al-Kaida is inkább franchise rendszerben mûködik, azaz a közös ideológia, marketing, illetve cél tartja össze a hálózatot, nem pedig a multinacionális vállalatokra jellemzõ világos struktúra.
Arra a felvetésre, hogy célba érhet nek-e a világháló szabadságának korlátozását elõirányzó mozgalmak, Tálas így felel: „A tiltás mindig rossz válasz a problémára.” Nem lehet minden olyan eszközt kivonni a forgalomból, amelyet illegális célokra használnak föl, egyébként is képtelenség kontrollálni a világhálót. A szakember felhívja a figyelmet a WikiLeaks példájára: hiába üzent hadat hatalmas kormányok sora a szervezetnek, zseniális hackerek tükrözni kezdték az oldalakat, azaz a dokumentumok ezerszámra tûntek föl, törlésük hamar lehetetlenné vált.
A dzsihadisták pontosan ismerik az internet erejét. Ma több ezer olyan honlap lelhetõ föl a világhálón, amely a mozgalom céljait és eszközeit ismerteti, illetve harcát igyekszik legitimálni. Az al-Kaida globális terrorszervezetként tûnik föl, miközben valós ereje elenyészõ az elfoglalt médiatérhez képest. Ráadásul a közösségi média megmutatta erejét az észak-afrikai forradalmaknál. A terroristák is értették az üzenetet, így a közeljövõben minden bizonnyal tovább növelik virtuális aktivitásukat.
Hogy ahhoz olykor szexoldalakra kell kattingatni? Háború van.
Online mindenképpen.
Terrorkrónika
(zárójelben az áldozatok száma)
1998. 01. 04., fegyveres támadás, Had Chekala, Remka, Ain Tarik, Algéria (172) 1998. 01. 11., mozi és mecset támadása, Sidi Hamed, Algéria (103) 1998. 08. 08., teherautókba rejtett bombákkal támadták meg az amerikai nagykövetségeket, Nairobi, Kenya és Dar es-Salaam, Tanzánia (303) 1999. 09. 13., épületrobbantás, Moszkva, Oroszország (130) 1999. 10. 31., szándékosan zuhant le a repülõgéppel a pilóta, Massachusetts, Egyesült Államok (217) 2001. 08. 10., vonatot támadtak meg, Luanda, Angola (152) 2001. 09. 11., a World Trade Center, valamint a Pentagon megtámadása (2993) 2002. 10. 12., autóba rejtett bomba robbant, Kuta, Indonézia (202) 2002. 10. 26., túszdráma, Moszkva, Oroszország (170) 2004. 02. 21., fegyveres támadás egy menekülttábor ellen, Uganda (239) 2004. 02. 27., bombatámadás egy komp ellen, Manila, Fülöp-szigetek (118) 2004. 03. 11., vonatok fölrobbantása, Madrid, Spanyolország (191) 2004. 09. 1–3., túszdráma, Beslan, Oroszország (366) 2006. 07. 11., vonatok megtámadása, Mumbai, India (200) 2006. 10. 16., katonai konvoj mellett robbant föl a teherautóba rejtett bomba, Habarana, Srí Lanka (103) 2007. 10. 18., autókonvoj megtámadása, Karacsi, Pakisztán (137) 2008. 02. 17., Bombatámadás, Kandahár, Afganisztán (105) 2008. 11. 26–29., fegyveres támadás, Mumbai, India (174) 2009. 10. 28., pakisztáni piacon robbant bomba (118)
Link