Igazi válságban van az Európai Unió?
Irta: Olvaso - Datum: 2011. May 12. 13:19:22
Á, nem is igaz! Rágalom!
Az Európai Unió elért „történelmének legmélyebb pontjára” - mondták a Schuman-nyilatkozat 61. évfordulója alkalmából Firenzében összegyûlt politikusok és szakértõk, akik szerint az EU-nak nincs megfelelõ legitimációja és elvesztette kezdeti lendületét.
Teljes hir
Á, nem is igaz! Rágalom!
Az Európai Unió elért „történelmének legmélyebb pontjára” - mondták a Schuman-nyilatkozat 61. évfordulója alkalmából Firenzében összegyûlt politikusok és szakértõk, akik szerint az EU-nak nincs megfelelõ legitimációja és elvesztette kezdeti lendületét.
A firenzei Európa Fesztivál alkalmából Joseph Weiler, a new york-i egyetem professzora azt hangoztatta, hogy az Unió elérte határait. Ezeket a határokat szerinte az eurózóna válsága idején a tagállamok közti szolidaritás hiánya, a schengeni szerzõdés módosítására irányuló francia és olasz törekvés, valamint az egyes tagállamokban erõsödõ populizmus jelzi.
Weiler szerint bár az uniós politikusok folyton az EU demokratikus deficitje miatt panaszkodnak és szeretnék, ha az európai polgárok jobban elkötelezõdnének az Unió iránt, de az EU legitimitását, valamint az uniós intézmények mozgósító hatását tekintve folyamatos csökkenés tapasztalható.
A professzor szerint az európai országok a sürgõs problémák kezelésére fontos döntéseket hoztak a múltban, ilyen volt a közös piac, az euró, vagy a schengeni övezet bevezetése. Ezek az eredmények azonban szintén nem a demokratikus legitimációt erõsítették – magyarázta Weiler az EU „kifáradásának" okait.
Az EU alapító atyái, kezdve Robert Schumannal, egy olyan Európát alkottak, amelyben az Európai Bizottság és a tagállamok kaptak fõ szerepet, nem pedig az Európai Parlament. Weiler arra is rámutatott, hogy az 1950-es Schuman-nyilatkozatban egyetlen egyszer sem szerepel a „demokrácia” szó.
Érdekes módon bár az évek során az Unió megpróbálta enyhíteni a fennálló szakadékot azzal, hogy több hatalmat adott az Európai Parlamentnek, ez továbbra sem növelte a választói részvételt az EP-választásokon. Sõt, ellenkezõleg, 1979 óta a szavazók érdeklõdése egyre inkább csökkent.
Az európai polgárik nem érzik úgy, hogy a politikusok, akiket megválasztanak, valóban õket képviselnék, de azt sem érzik, hogy elszámoltathatóak lennének a cselekedeteikért. Weiler ezért Európát egy „kormány nélküli kormánynak” nevezte. „Bármit is teszünk, hogy több hatalmat adjunk az Európai Parlamentnek, vagy a nemzeti parlamenteknek, nem tudjuk orvosolni ezt a politikai hiányosságot” - mondta.
Weiler közvéleménykutatásokat idézve rámutatott arra, hogy az EU polgárai sokkal többre értékelik azt, amit az Unió a jövõben tehet, mint azt, amit a múltban már meg is tett, ezért szerinte az Európai Uniót még saját sikerei és eredményei sem legitimizálják kellõképp.
A professzor felhívta a figyelmet arra, hogy itt az idõ, hogy Európa egy új küldetéssel álljon elõ, hogy úgynevezett „messianisztikus politikai legitimációra” tegyen szert, vagyis hogy egy új elképzelést, álmot, vagy egy új projektet állítson a polgárok elé, amit támogathatnak. „A Schuman-nyilatkozat cselekvési tervet adott az embereknek, akik szerettek volna bizonyos dolgokat elérni – a békét és a jólétet” - mondta Weiler hozzátéve, hogy Európa mozgósító ereje végül áldozatul esett a sikereknek.
Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke egyetértett Weilerrel abban, hogy a populizmus erõsödése és az Európa-ellenes hangulat ellen küzdeni kell. „Politikusként elveszítjük az állampolgárokat, azzal, hogy nem készítjük elõ az európai integráció ügyét” - mondta Buzek, hozzátéve, hogy még ha a feladat nem is áll jó, azért nem kellene teljesen elzárkózni elõle. „Ma több koordinációra van szükségünk, ezért több Európára is szükségünk van” - hangsúlyozta az EP elnöke, ezzel intézve felhívást a politikusoknak egy erõsebb Unió összekovácsolására.
Forrás: Link