Posta Imre weboldala

Közösségi mozgalmak, avagy a szakszervezetek helyzete Magyarországon.
Irta: Olvaso - Datum: 2011. May 12. 13:35:56

Teljes hir

A munkavállalói érdekek megvédésének érdekében régóta léteznek közösségi összefogások, - erre számos példát láthatunk a történelem folyamán. Tulajdonképpen az ilyen fajta érdekvédelmi közösségek együtt jelentek meg a nagy létszámú dolgozókat foglalkoztató munkahelyekkel. A munkáltatók és munkavállalók érdekellentéteibõl adódó körülmények tették szükségessé a munkavállalói oldal kiszolgáltatottságát csökkentõ közösségi összefogások megjelenését. Ezeknek a munkavállalói érdekeknek megvédéséért alakult közösségi szervezeteket nevezzük szakszervezetnek.

A legelsõ szakszervezeti mozgalmak megalakulása nem ment zökkenõmentesen. Olyan világban jöttek létre, ahol a munkavállalói jogok szinte egyáltalán nem voltak elismerve.
Mivel a politikai és gazdasági élet szereplõi felismerték a szakszervezetek megalakulásában rejlõ veszélyeket, ezért minden törvényes és törvénytelen eszközt megragadtak ezek felszámolására, megalakulásuk megakadályozására. A szakszervezet intézményének fennmaradása bizonyítja azt, hogy erõszakkal sem lehet az ilyen közösségi összefogásokat megszüntetni, eltaposni. Természetesen ez azoknak az elszánt munkavállalóknak köszönhetõ, akik – szó szerint! - akár az életük árán is képesek voltak kiállni a közös érdekek megvédése érdekében.

Szomorúan tapasztalhatjuk, hogy manapság Magyarországon még a munkavállalók is
elmosolyodnak a szakszervezet szó hallatán. A kialakult helyzetnek több oka is lehetséges, ha alaposabban megvizsgáljuk a véleményeket, akkor tulajdonképpen azt tapasztalhatjuk, hogy az emberek teljesen másképp értelmezik a szakszervezet fogalmát, mint amit az valójában jelent, illetve, mint amit jelentenie kellene!

Társadalmunk nagy változásokon ment keresztül az elmúlt idõszakban. Ennek egyik negatív hozadéka a közösségi gondolkodás teljes szétzüllesztése lett. Az emberek gondolkodásában szinte alig jelenik meg a közösségi gondolkodás, a többség gondolkodására az egyéni célok megvalósítása a jellemzõ. Pedig nagyon sok példát láthatunk mind az állatvilágban, mind az emberi történelemre való visszatekintés folyamán, hogy a közösségi összefogás által szinte hihetetlennek tûnõ célokat lehetett megvalósítani. Természetesen az, hogy jelenleg a szakszervezet fogalma ilyen hihetetlenül nevetségessé vált a munkavállalók körében, az nem véletlen. A jelenlegi szomorú helyzet kialakulásában több dolog is közrejátszott: többek között a politikai, gazdasági érdekek, de FÕKÉNT az ál- szakszervezetek megjelenése járult hozzá a jelenlegi helyzet kialakulásához. Leginkább azonban az olyan ál- munkavállalói
érdekvédelmi szervezetek tették tönkre a szakszervezet fogalmát, amelyek csak látszólag védik a munkavállalók érdekeit, de valójában tevékenységük tüzetesebb átvizsgálásával megállapíthatjuk, hogy pont azoknak az érdekeit szolgálják, akikkel szemben meg kellene védeniük a munkavállalókat. Ez hogyan is lehetséges? Egy szakszervezet akkor nevezhetõ szakszervezetnek, ha annak motorját, mûködését maguk az érintett munkavállalók irányítják közvetlenül. Ezzel szemben azt tapasztalhatjuk, hogy nem, hogy nem õk mûködtetik, hanem közvetett, vagy közvetlen módon ki is vannak rekesztve annak mûködésébõl.

Az un. „gengszter-váltáskor” a hatalom átmentésének egyik fontos mozzanata volt, hogy a belföldi új, illetve a külföldi tulajdonosok elsõként vásárolták meg a Szakszervezeti tömörülések vezetõit. (Példának okáért a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának akkori vezetõi, Pokorni Zoltán és Horn Gábor „megfigyelõként” vettek részt a privatizációs tárgyalásokon – akkor még SZDSZ – tagokként. Azt, ugye, már tudjuk a közelmúlt történelmébõl, hogy mekkora károk érték az országot erkölcsileg és társadalmilag akkoriban….??)

Tehát, az új tulajdonosok nem szándékoztak olyan problémával foglalkozni, mint
a „szakszervezetek” mûködése, ezért sok olyan intézkedést hoztak, amely eleve kizárja, hogy egy munkavállalói érdekvédõ valós munkát végezzen, - természetesen ehhez szükség volt a jogi és különbözõ állami intézményekre ható tulajdonosi érdekek befolyásának kiterjesztésére.

Kevesen tudják például azt is, hogy a nagyvállalatok szakszervezeti vezetõinek fizetését, a szakszervezet struktúráját a MUNKÁLTATÓ biztosítja!!! Ez már, önmagában véve egy olyan erkölcsi ellentmondás, mondhatni, antagonisztikus ellentét….mely kizár mindenféle érdemi ténykedést.
A szakszervezeti konföderációk legfõbb feladata, és érdeke, hogy eltapossák, gáncsolják, akadályozzák az újonnan alakuló, valós érdekvédelemre törekvõ érdekvédelmi csoportokat.

Példának okáért e sorok egyik írója maga is áldozata ennek a tevékenységnek: 2007-ban alakított tized magával VALÓS érdekvédelmen alapuló szakszervezetet. Megalakulásának pillanatától folyamatosan támadás érte mind a szervezetet, mind tagjait, de leginkább vezetõjét, aki 2009-ben (mondva csinált ürüggyel) ki is rúgtak a munkahelyérõl….azóta is tart a pereskedés…

Ennek ellenére a cikk mindkét írója egyetért abban, hogy a munkavállalói összefogásban hatalmas erõtartalékok vannak, már csak azért is, mert a „Munka Világa” szinte senki számára nem közömbös, mert vagy dolgozó, vagy munkáltató, esetleg épp munkanélküli, vagy, már nyugdíjas.
Ez hatalmas tábort jelent, és a cél, – a munkáltatók önkényuralmának letörése, a Munka Törvénykönyvének megreformálása , a munkavállalók javára történõ átdolgozása – átívelhet mindenféle pártoskodáson, illetve politikai szembenálláson.

Tartunk azonban attól, hogy térségünkben olyannyira sikerült szétverni a közösségeket, fásulttá tenni az embereket, hogy még csak végig sem gondolják ezt a lehetõséget.
Abban egyetértünk a honlap üzemeltetõivel, hogy éppen ezért az egész rendszert kell
megreformálni, amelyben élünk, és mi már testközelbõl tudjuk, hogy nem megy ez
másképp, csak vérrel, és vassal.
Ennek azonban gyújtópontja lehet egy – szociális indíttatású – nagyszámú munkavállalói érdekközösség megalakulása, mely szembe nézve a ténnyel: már nincsen hova hátrálni, és nincsen mit veszíteni, - hajlandó saját sorsát kézbe véve elindítani egy igazi, valós – visszafordíthatatlan változást. Ezt az eshetõséget nem csak arra alapozzuk, hogy 1980- ban, Lengyelországban a „Szolidaritás” szakszervezet volt az elsõ, mely szembe mert szállni a kommunista diktatúrával, hanem arra is, hogy tõlünk Nyugatra, ahol a szakszervezeti mozgalmaknak 200 éves múltja van, sikerült valamennyi országban megkerülhetetlen politikai erõvé válniuk.

Sokan megkérdezik tõlünk, akik tudják min mentünk keresztül: megérte? megéri csinálni? Lehet ebbõl valami? Mi mindketten, és mindig ugyanazt mondjuk: ha nem lenne értelme, és nem lenne egy hatékony eszköz a rendszer megdöntésére, akkor nem tipornák úton-útfélen, nem zaklatnák képviselõit, nem próbálnák õket anyagi romlásba dönteni….tehát, mi most is úgy gondoljuk, hogy mindaz, amit az elmúlt 3 évben tettünk, nem volt felesleges, és tán nem idõszerû, de mindenképpen esélyes, hogy az új kezdet elindulásában a szakszervezet, mint a közösség egyik megújuló formája fontos szerepet játsszon.
Az, hogy az élére kiket fogadnak el, tûrnek meg majd a munkavállalók – nos, az a jövõ zenéje, - de semmiképpen ne számítsanak „habos kakaóra és foszlós kalács”-ra azok a vezetõk, akik eben a rendszerben, hûséges kutyaként szolgálják valódi uraikat: a MUNKÁLTATÓKAT és a mindenkori HATALMAT!

-------------------------------------------------------------------

A cikk elsõ számú írója – szakszervezet alapító és elnök, a Jobbik Munkaügyi Kabinet tagja 2010. január 18-ig.
A cikk második számú írója – választott szakszervezeti tisztségviselõ, munkaügyi békéltetõ, a Jobbik Munkaügyi Kabinet alapítója és elnöke 2010. január 18-ig.