Így manipulál a sajtó
Irta: Olvaso - Datum: 2011. May 22. 17:28:42
A média számos módon manipulálhat bennünket, befogadókat, s a kísérletek egy része átlátszó. Akadnak azonban finomabb nyelvi módszerek. Cáfol, tagad, megállapít és rámutat - ezek a hétköznapi szavak észrevétlenül is fegyverként használhatók, ha ez kevés, hát új szót alkotnak.
Teljes hir
A média számos módon manipulálhat bennünket, befogadókat, s a kísérletek egy része átlátszó. Akadnak azonban finomabb nyelvi módszerek. Cáfol, tagad, megállapít és rámutat - ezek a hétköznapi szavak észrevétlenül is fegyverként használhatók, ha ez kevés, hát új szót alkotnak.
A média manipulációs lehetõségeinek tárháza szinte végtelen. Akadnak egészen nyílt manipulációk – például vágással azt a benyomás kelthetõ, hogy egy adott személy nem válaszolt az újságíró kérdésére, hanem kimenekült a terembõl, még ha nem is ez történt. Ilyesmi az egyéni stratégia szintjén hasznos lehet, mert még elõ is léptethetik az újságírót, hiszen látványosan demonstrálta pártelkötelezettségét, ami bizonyos médiumoknál
követelmény. A tömeghatás szempontjából ez persze nem mûködik, mert idõvel kiderül, visszafelé sül el, stb.
Akadnak azonban finomabb módszerek is - ilyen például szakértõként idézni egy-egy párt, vagy érdekcsoport felé elhajló szakembert. A manipuláció gyakran nem is szándékos, csak egyszerûen kevés Magyarországon a „szabadon lebegõ értelmiségi”, aki ha nem is érték-, de érdekmentesen, hatalmi körökön kívül állva lenne képes nyilatkozni.
Néhányan úgy gondolják, hogy egy „balos” és egy „jobbos” szakértõ szerepeltetése egy cikkben megoldja ezt a gondot – az írás ugyan bizonyos szempontból kiegyensúlyozottabb lesz, de gyakran az olvasó csak több oldalról lesz tájékozatlan. Ha a kormánypárti szakértõ azt mondja, hogy a magyar lovaknak immár átlagosan 6 lábuk van (hála a tudatos agrárpolitikának), míg az ellenzékhez kötõdõ szakértõ szerint csak 2 (mert a többit a kormány ellopta), akkor szerencsénk van, mert az igazság épp a két állítás között található van. Ha a kormánypárti viszont 8 lábat mond, az ellenzéki 3-at, már helytelen eredményre juthat az befogadó. Ha a két szakértõ pedig – sajátos érdekeik mentén – arról vitázik, hogy a ló tengeri vagy édesvízi állat, akkor az olvasó a közelébe se juthat az igazságnak (maradva olyan példánál, amelybõl biztosan nem lesz sajtóper).
A sajtó végsõ fegyvere a nyelv manipulatív használata. Hogy a befogadónak esélye legyen védekezni az éberségét kijátszó meggyõzõ üzenetek ellen (mind a hír-, mind a reklámmûsoroknál), azt már bizony az általános iskolában érdemes lenne külön tantárgyként tanítani. Ezt elintézni nincs módunk, viszont legalább egy rövid cikk erejéig fölhívjuk a figyelmet – a teljesség igénye nélkül – a legalattomosabb nyelvi módszerekre.
1. Cáfol és tagad
Bemelegítésképpen kezdjük egy viszonylag széles körben ismert trükkel. Az elkötelezett sajtó cikkeiben a barátok mindig cáfolnak, az ellenfelek mindig tagadnak. Valójában gyakran mindkét esetben egyszerûen csak annyit tesznek, hogy az ellenkezõjét mondják annak, amivel éppen vádolják õket. A cáfol pedig valójában azt jelenti, hogy bizonyítékokkal dönt meg egy állítást, nem pusztán annyit, hogy ellene szól.
Micsoda különbség, hogy a minisztérium tagadta az újság értesüléseit, avagy a minisztérium cáfolta az újság értesüléseit.
2. Megállapította
A megállapította semleges szónak tûnik, gyakran találkozhatunk vele cikkekben, hírügynökségi tudósításokban, a mondta szó szinonimájaként.
„Z. hibázott, amikor azzal az indokkal rendezett agyaggalamb-lövészetet, hogy a galambok nagyon elszaporodtak – állapította meg G.” (kitalált példa, a sértõdések elkerülése végett).
A megállapít igében rejtetten benne van, hogy az állítmány tárgya igaz. A nyelvészek az ilyen igéket faktív igéknek nevezik.
A Z.-vel rokonszenvezõ újságban lehetséges, hogy azt fogjuk olvasni: „Az egyetlen helyes megoldás az agyaggalamb-lövészet megrendezése volt – állapította meg N.”
A megállapít szó kiválóan használható arra, hogy tényszerûbbnek tûnjön egy adott vélemény – persze e célját csak akkor érheti el, ha a befogadó nem figyel eléggé.
3. Rámutatott
Hasonló módon mûködik, mint a „megállapította”. Rámutatni csak olyasmire lehet, ami létezik, így ezzel az igével máris némi hitel kölcsönözhetõ az idézett megállapításnak. Tehát egy újabb olyan faktív igérõl van szó, amellyel bizony rendszeresen találkozhatunk objektívnek tûnõ tudósításokban.
„Az agyaggalambok áfájának csökkentésével dinamizálható lenne az ágazat – mutatott rá X.”
Akadnak még faktív szerkezetek, igék. Persze, ha sziklaszilárd tényekkel kapcsolatban használják azokat, akkor nincs szó manipulációról.
4. Új szó alkotása
Óriási kommunikációs elõnybe kerülhet, aki elsõként ad nevet egy újdonságnak vagy terjeszt el egy új kifejezést valamely létezõ (vagy éppen nem létezõ) jelenségre. Ezzel a technikával a PR szakemberek szívesen élnek, a sajtó pedig olykor engedelmes, öntudatlan eszközül szolgál nekik.
Ilyen volt például a kulturális járulék esete. Az alapötlet arról szólt, hogy kulturális járulék terhelje az internetes tartalomfogyasztást, éppen úgy, mint például a könyveket, újságokat. Az érintett vállalkozásokat képviselõ szövetségek PR szakemberei közleményeket adtak ki, amelyben a kulturális járulék kiterjesztését „internetadónak” nevezték el (és természetesen nem írtak arról, hogy e logika szerint beszélhetnénk könyvadóról, újságadóról, stb.). A kifejezés elterjedt, és ezzel az ügy nagyjából el is dõlt.
Kálmán László nyelvész arra hívta föl a figyelmünket, hogy ilyen új kifejezéseket „importálni” is lehet. A haláladó kifejezést elõször az amerikai neokonzervatívok alkalmazták, amelyet az MDF vett át, s használt az örökösödési adó elleni érvelésében.
5. Pozitív és negatív hangulatú szavak
Akadnak szavak, amelyeknek nagyjából ugyanaz a jelentésük, mégis eltérõ hangulatot keltenek, más gondolattársításokat idéznek föl, ahogy a nyelvészek mondják: eltérõ a konnotációjuk.
Reform? Megszorítás? Megújítás? Racionalizáció? Ugyanarról beszélünk, a szavak mégis más hangulatot keltenek.
A pozitív/negatív hangulatú szavak használata talán közelebb áll a nyílt befolyásoláshoz (pozitív, semleges hangulatú szó), mint a célját rejtegetõ manipulációhoz (negatív hangulatú), hiszen végsõ soron könnyen észrevehetõ a közlõ szándéka. Arról se feledkezzünk meg, a közlõnek egyszerûen választani kell a kifejezések között, amelyek között talán nincs is igazán semleges töltetû.
Mindemellett azért észre kell vennünk, hogy a szavak megválasztásával hatást gyakorolnak ránk.
Aki mester akar lenni az ilyen típusú befolyásolásban, annak ajánlható a következõ nyelvi játék. Néhány példa alighanem többet mond minden magyarázatnál.
Én: szeretem a vidámságot. Te: kicsapongasz. Õ: éjjel-nappal részeg.
Én: megfontolt vagyok Te: óvatos Õ: gyáva
Aki komolyan akar politikával foglalkozni, annak kötelezõ minél többet játszania.
Köszönet a cikk elkészítéshez nyújtott segítségért Kálmán László nyelvésznek.
Forrás: Link