Eladó az Akropolisz?
Irta: Olvaso - Datum: 2011. May 24. 16:30:27
(Már elkelt, s Görögország EU finanszírozottságának vége!)
Kína válhat a görögök megmentõjévé, mivel a vonakodó uniós partnerek helyett szívesen ad kölcsönt a bajba jutott országnak. Közben a görög gazdaság minden pénzt elnyel, a megszorító intézkedések pedig tiltakozásokat váltanak ki.
Teljes hir
(Már elkelt, s Görögország EU finanszírozottságának vége!)
Kína válhat a görögök megmentõjévé, mivel a vonakodó uniós partnerek helyett szívesen ad kölcsönt a bajba jutott országnak. Közben a görög gazdaság minden pénzt elnyel, a megszorító intézkedések pedig tiltakozásokat váltanak ki.
A német turisták által kedvelt egyik közösségi oldalon egy tavaly Görögországot megjárt üzletember arról panaszkodott, hogy udvariatlan kiszolgálásban volt része egy krétai étteremben. Addig nem is volt baj, amíg a pincér meg nem tudta, hogy honnan jött. Ettõl kezdve vége szakadt a barátságos viselkedésnek, az ételt késõn és hidegen hozták, ráadásul úgy lökték eléje, mint egy kutyának. Két fiatal lány is csatlakozott a "beszélgetéshez", akik elmondták, hogy a tengerparti helyszínen kiválasztott szoba csak addig volt kiadó, míg a háziasszony meg nem tudta, hogy németek.
A görögökben egyre fortyog a düh Európa legerõsebb gazdasági hatalma ellen, annak ellenére, hogy Berlin segítsége nélkül aligha lehetne a hellén földet megmenteni az összeomlástól. Csakhogy a németek - akiknek mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, mivel õk folyósították a tavalyi 110 milliárd eurós kölcsön nagy részét - kioktató szavak kíséretében nyitották ki a pénztárcájukat. A német sajtó keresetlen megjegyzésekkel kommentálta a görögök viselkedését, költségvetésük meghamisításával, lustasággal, felelõtlenséggel és az euróövezet tönkretételével vádolva a délkelet-európai országot. Ez elõhozta a görögök hagyományos németellenességét, ami a második világháború óta jelen van közvéleményükben. Mostanra az is kiderült, hogy az EU által nagy nehezen összehozott elsõ mentõcsomag sem elég, mert újabb 60 milliárd euróra lesz szükség ahhoz, hogy az ország egyéves, 232 milliárd eurós GDP-jének 160 százalékáig eladósodott állam (ez arányaiban a magyar adósság duplája) talpon tudjon maradni. A tavaly bevezetett 4,8 milliárd eurós megszorító csomag, melynek keretében csökkentették a nyugdíjakat, heti négy órával meghosszabbították az állami alkalmazottak munkaidejét, megnyirbálták a szociális kiadásokat, nem bizonyult elégségesnek a katasztrófa elhárítására.
Visszajöhet a drachma?
Miközben két hete Berlinben arról tárgyaltak az euróövezet pénzügyminiszterei, hogy miként szedjék össze a második mentõcsomagot, a Der Spiegel német magazin online kiadása világgá röppentette a hírt: Görögország kiválik az euróövezetbõl, és visszatér a drachmához. "Már megint a németek" - harsogta a görög sajtó, s nem rejtette véka alá gyanúját, mely szerint Berlinben néhány ember bizonyára milliárdokat keresett a hamisnak bizonyult információ felhasználásával, mert egy ilyen hír nem jelenhetett meg véletlenül.
Igaz, a németek és az EU döntéshozói szívesen megszabadítanák Athént az eurótól, hogy a görögök ne fenyegessék tovább a közös valuta stabilitását, csakhogy a drachmához való visszatérés még nehezebb lenne, mint a jelenlegi helyzet fenntartása. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a nemzeti valutát bevezetésének elsõ órájában körülbelül 20 százalékkal kellene leértékelni, és ez még nem is a legmélyebb pont lenne.
A Görögország által felvett hitelek is a leértékelés arányában nõnének, megugranának a törlesztõrészletek és a kamatok. Az eredetileg felvett kölcsönök, valamint az EU mentõcsomagjának törlesztése ellehetetlenülne, gazdasági zûrzavar uralkodna el az országon - amit persze jelenleg is nehéz elkerülni.
Az EU-pénzügyminiszterek tanácskozásán szóba került a görög részletek visszafizetésének halasztása, kamatkönnyítés, és a vissza nem térítendõ kisebb segély lehetõsége, de a jelenlegi állás szerint Berlin hajthatatlan, így nincs könnyítés. A német sajtó pedig még rá is kontráz: fizessék csak meg a görögök lustaságuk árát.
Elhunytak adója
Az athéni minisztériumokban gyakran látni kávét szürcsölgetõ, újságot olvasó tisztviselõket. Ráadásul éppen a gazdasági válság kirobbanása elõtt hoztak nyilvánosságra egy felmérést, miszerint a munkanélküli-segélyen lévõk 35 százaléka akkor sem menne vissza dolgozni, ha erre lehetõséget kapna. A foglalkoztatottak jelentõs része, fõleg a családi vállalkozásoknál, nincs bejelentve a társadalombiztosításnál, ezért járulékot sem fizet, sõt elõfordult, hogy az állami kézben levõ elektromos mûvek feketén alkalmazott lengyel vendégmunkásokat.
Az EU szerint az egyetlen kiút a bevételek növelésével párhuzamosan a kiadások további csökkentése. Az újabb pénzforrások megszerzésére a baloldali görög kormány a legváltozatosabb ötletekkel áll elõ. A helyi sajtó már egyenesen hullarablással vádolja a kabinetet, mert állami kezelésbe akarja vonni azokat a vagyonelemeket, amelyeket az örökösök nem követelnek, továbbá a rég elhunyt személyekhez tartozó bankszámlákon lévõ pénzeket. Megvonnák a személyijövedelemadó-kedvezményeket azoktól, akik évi 70 ezer eurónál többet keresnek, meg akarják adóztatni az egészségtelen üdítõitalokat, eltörölnék a görög üdülõövezetekben a kedvezményes áfakulcsot, a lakástámogatás is a múlté lenne, és felemelnék az útdíjat.
A bevételek növelésének kedvezõ hatása azonban kérdéses, mivel az állami cégek hatalmas hiányt halmoztak fel, és elkerülhetetlen a pénzügyi szanálásuk. A 11 legnagyobb állami vállalat együttes adóssága tavaly 12 milliárd euró volt. Az azt megelõzõ évben viszont csak 1,7 milliárd volt a hiányuk. Akkor az állam 760 millió euró támogatást nyújtott nekik, és garanciát vállalt azokra az adósságaikra, amelyeket már nem tudtak fizetni. Tehát az állami vállalatok ragyogóan éltek a közpénzekbõl, igaz, közben a tulajdonos, vagyis az állam, a tönk szélére sodródott. A legnagyobb veszteséget termelõ állami cégeknél az éves átlagfizetés 41 ezer euró - nagyjából havi egymillió forint - volt; ez duplája a versenyszféra átlagbérének.
A görögök legfõbb hitelezõje, Németország igyekszik ötleteket adni Athénnak a hitelek törlesztésének mikéntjére. Ennek jegyében nemrég a Bild címû német lapban üzent Görögországnak a berlini kormánykoalíció két politikusa. Josef Schlarmann, Angela Merkel kancellár CDU-jának egyik vezetõ tisztségviselõje, valamint Frank Schaeffler, a szabad demokraták gazdasági szakértõje kifejtette: aki túl sokkal tartozik, annak mindenét el kell adnia, hogy kifizesse hitelezõit, így Görögország is kiárusíthatná vagyonát a válságból való kikecmergés érdekében. Az újság a következõ címmel jelent meg: "Adjátok el a szigeteiteket, csõdbe ment görögök - és az Akropoliszt is!" A Bild meg is jegyzi, hogy a 3000 égei-tengeri görög szigetbõl mindössze 87 lakott, az Akropolisz eszmei értéke pedig százmilliárd euró.
A németeknek régóta fáj a foguk a görög szigetekre. Huszonöt éve, a mostani görög miniszterelnök édesapjának, Andreasz Papandreunak a kormányzása idején német milliárdosok négy lakatlan égei-tengeri szigetet akartak megvenni. Helikopter-leszállópályát, édesvíztartályokat terveztek a szigetekre, és még termõföldet is hozattak volna a sziklákra. Az üzlet majdnem sikerült, de idõ elõtt kiszivárgott a híre, és a görög sajtó rárontott a kormányra. A "hazaáruló" kifejezés csak a legenyhébbek közé számított, két miniszternek és a kormányszóvivõnek mennie kellett, mert tagadták a készülõ ügyletet; a kormányfõ is csak azért úszta meg, mert az újságírók nem voltak képesek bizonyítani, hogy tudott a dologról. Ezért nem csoda, hogy a szigetek eladásával kapcsolatban most Dimitrisz Drucasz külügyminiszter-helyettes csak annyit mondott: a javaslat nem idõszerû.
Beszállnak a kínaiak
A görögök kilátástalan helyzetében komoly reményt jelent, hogy Kína kapott az alkalmon, és elkezdte felvásárolni a bajba jutott EU-államok, így Görögország államkötvényeit, miközben Athén uniós partnerei csak fanyalogtak az adósság egy részének állampapírokkal való törlesztésének ötletén. Kínának - Görögország európai hitelezõivel szemben - nem kerül jelentõsebb erõfeszítésébe, hogy "segítsen" a dél-európai országon. Becslések szerint a kínai valutatartalék 3045 milliárd dollár, amibõl bõségesen telik akár kockázatos állampapírok vásárlására is.
Kína megkétszerezi a Görögországnak nyújtott hajóipari hitelalapját. A jelenleg 3,6 milliárd eurós alap olcsó kölcsönöket nyújt görög hajózási vállalatoknak kínai gyártmányú vízi jármûvek vásárlására. A kereskedelmi bankokénál kedvezõbb feltételeket kínáló pekingi hitelkeretet kihasználva görög társaságok eddig máris 350 hajót rendeltek kínai gyártóktól. Csakhogy, figyelmeztetnek egyes uniós szakértõk, a kínai hitelt duplán kell majd visszafizetni, hiszen a déli EU-országok fõ hitelezõjévé elõlépõ Kínával szemben az európai közösségnek már messze nem lesz akkora diplomáciai mozgástere, mint korábban volt. Így nehezebben tud majd védõvámokat kivetni az onnan érkezõ olcsóbb termékekre, vagy éppenséggel fellépni a termékhamisítással szemben. Ráadásul Kína már régen szeretne csúcstechnológiát importálni az EU-ból. Brüsszel eddig ennek ellenállt, de a kínai vállalatok már a múltban is megmutatták: pénzért még ez is megkapható. Például akkor, amikor vásárlóként megmentettek olyan hagyományos európai ipari konszerneket, mint a Volvo.
Link