Éhséglázadásokra készülve? Korlátozhatóvá tennék a kisebbségek jogait
Irta: Olvaso - Datum: 2011. May 24. 16:36:30
Készüljünk?
Férfiak és nõk egyenlõsége, nemzeti kisebbségek jogai, valamint állam és egyház különállása is felfüggeszthetõ lehet különleges helyzetekben az új alaptörvény szerint. Lehetséges, hogy ehhez még háború sem kell, elég egy vörösiszapömléshez hasonló ipari vagy természeti csapás.
Teljes hir
Készüljünk?
Férfiak és nõk egyenlõsége, nemzeti kisebbségek jogai, valamint állam és egyház különállása is felfüggeszthetõ lehet különleges helyzetekben az új alaptörvény szerint. Lehetséges, hogy ehhez még háború sem kell, elég egy vörösiszapömléshez hasonló ipari vagy természeti csapás.
Cáfolta a Honvédelmi Minisztérium csütörtökön, hogy a sorozásos hadkötelezettségre nézve bármilyen eltérést tartalmazna a jelenlegi szabályozástól a honvédségrõl és a különleges jogrendrõl szóló kidolgozását alatt álló új sarkalatos törvény. A törvénytervezet és a már elfogadott új alaptörvény azonban ezen kívül is bõségesen tartalmaz újdonságokat a különleges jogrenddel kapcsolatos szabályozásban, így például jóval bõvebb az ilyen helyzetekben korlátozható állampolgári jogok köre.
Többek a nemzetiségek és etnikai kisebbségek „államalkotó” jellege is felfüggeszthetõ ezekben a speciális helyzetekben, ami igen távol áll az elidegeníthetetlen emberi jogokat érintõ nemzetközi konszenzustól.
Mi az a különleges jogrend?
Különleges jogrendre akkor van szükség, ha olyan körülmények (például háború) merülnek fel egy ország életében, amelyek idõlegesen szükségessé teszik a demokrácia békeidõkben kívánatos, ugyanakkor kissé nehézkes közhatalmi rendszerének megkerülését, a kihívásra adható minél gyorsabb és hatékonyabb válasz érdekében.
Jó példája ennek az eljövendõ alaptörvényben „váratlan támadás”-ként jegyzett helyzet: ha Magyarországot területére idegen fegyveresek törnek be, a kormánynak kötelessége azonnal (vagyis parlamenti felhatalmazás nélkül) intézkedni a támadás elhárítása érdekében. A különleges jogrend folyamán ehhez a példához hasonlóan kapnak különbözõ jogállami szereplõk „plusz” hatásköröket.
Ugyanakkor, - a Nemzetvédelmi Egyetem lapjában, a Bolyai Szemlében megjelent 2009-es tanulmány megfogalmazásában - „az alkotmányozó a különleges hatalmakat, a kivételes felhatalmazásokat, az átruházott hatásköröket a diktatúra veszélyétõl félve — kontrollmechanizmusok alatt kívánja tartani”.
Ezért is szabályozza a vizsgálódásunk tárgyát képezõ mindkét alkotmány, a ma még hatályos 1949. évi XX. törvény, valamint a 2012. január elsejétõl érvényes alaptörvénynek nevezett új charta az ilyen rendkívüli helyzetek típusai szerint a hatalommegosztási rend idõleges átalakulásának módját és rendjét, valamint határozza meg azt, hogy a teljhatalom-közeli felhatalmazással bíró szereplõk milyen korlátokat nem léphetnek át semmilyen körülmények között. A két charta közt azonban ebben e tekintetben is komoly eltérések figyelhetõk meg.
Nem lesz mindenki egyenlõ és jogképes
Az új alaptörvény érdeme, hogy világosabban írja le az ilyen helyzetek típusait. A „Különleges Jogrend” címû részben leírt öt állapot mindegyikére található utalás a hatályos alkotmányban, de jóval kevésbé rendezetten.
Jogrendek
Mindegyik úgynevezett különleges jogrendre igaz, hogy ilyenkor a kiemelt szerepû közhatalmi szerv rendeletei eltérhetnek korábbi törvényektõl, felfüggeszthetik azokat, vagy egyéb intézkedéseket vezethetnek be. Az alaptörvény és az Alkotmánybíróság nem függeszthetõ fel, bizonyos alkotmányos rendelkezésektõl – például bizonyos, garantált jogoktól – azonban el lehet tekinteni. A különleges jogrend megszûnik, ha kihirdetési feltételei már nem állnak fenn.
Rendkívüli állapot: Háború vagy annak veszélye esetén kétharmados többséggel dönt róla az Országgyûlés. Megalakul a Honvédelmi Tanács, amelynek elnöke a köztársasági elnök, tagjai: az Országgyûlés elnöke, a parlamenti frakcióvezetõk, a kormány tagjai és – tanácskozási joggal – a Honvéd Vezérkar fõnöke. Ez a szerv dönt gyakorlatilag mindenben.
Szükségállapot: Lázadás, puccs, vagy az „élet-és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztetõ” fegyveres cselekedetek esetén kétharmados többséggel dönt róla az Országgyûlés. Belföldön bevethetõvé válik a hadsereg. A parlament vagy annak honvédelmi bizottsági felügyelete mellett a köztársasági elnök rendeleti úton kormányoz.
Megelõzõ védelmi helyzet: NATO/EU-akcióban való részvétel vagy külsõ támadás veszélye esetén, kétharmados szavazással lép életbe. A kormány rendeletei kapnak „szupererõt”.
Váratlan támadás: Külsõ fegyveres csoportok betörésekor a kormány azonnal reagálhat, rendeletei erõsebbek lesznek.
Veszélyhelyzet: Természeti vagy ipari katasztrófa esetén a bõvülõ jogsítványú kormány rendeleti úton intézkedik.
Az egyes események jogrendekhez „párosításában” egy változás van: ipari vagy elemi csapás már nem indokolhat szükségállapotot - ahogy ezt tavaly õsszel a vörösiszap-katasztrófa idején láthattuk. Kevésbé érthetõ azonban, hogy az eddigiekkel ellentétben megelõzõ védelmi helyzetben is lehetne alapjogokat korlátozni. Az sem világos, hogy a kormány veszélyhelyzetben hozott intézkedéseihez ezentúl nem szükséges a parlament jóváhagyása.
Erõteljesebb és emberi jogi szempontból komoly visszalépés, hogy a különleges jogrend során sem felfüggeszthetõ alapjogok listája jóval szûkebb az új alaptörvényben. Alapjogok korlátozására szintén lehet reális indokokat találni (mint a véleménynyilvánítási szabadság korlátozása a katonai cenzúra révén), de a mostani változtatásokat nem elõzte meg az okok közlése.
A most hatályos alkotmányhoz képest az új chartába egyetlenegy új jog kerül be a különleges jogrendben is érinthetetlenek közé (a kétszeres eljárás alá vonás tilalma), míg jóval több kimarad. Mindkét charta korlátozhatatlannak tartja a következõket: az élethez való jog, az emberi méltósághoz, bíróság elõtti védelemhez való jog, valamint az ártatlanság vélelme, a "nincs büntetés törvény nélkül" elv, a valamint a kínzás - különösen a hozzájárulás nélküli tudományos, orvosi kísérletek - tilalma.
Kimaradt viszont az, hogy "mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz" (mivel a két charta alapjogi katalógusa nem egyezik meg, ezért az alkotmányban védettnek minõsülõ alapjogoknak az új alaptörvényben felismerhetõ megfelelõjét említjük). Felül lehet majd írni azt, hogy senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.
Különleges jogrendben pedig a jövõben nem lesz kötelezõ minden embernek egyenlõnek és jogképesnek lennie. Az országnak pedig ilyen helyzetben nem kell feltétlenül külön intézkedésekkel védenie a gyermekeket, a nõket, az idõseket és a fogyatékkal élõket. Ami a legfurcsább, hogy különleges jogrend életbeléptekor az anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibán kívül bekövetkezett munkanélküliség által érintett emberek állami támogatása is megszûnhet.
Az alapjogok védelmének ilyen megcsonkítása több esetben nem tûnik indokoltnak: ezek közé tartozik az állam és az egyházak elválaszását kimondó passzus, vagy a magyar állampolgárok külföldi tartózkodásakor élvezett állami védelemhez való jog felülírhatóvá változtatása. Egyes tételek kiemelése pedig nem pusztán az ésszerûség követelményeit, de a nemzetközi jogi közvélemény minimumtörekvéseit is figyelmen kívül hagyja.
Mindig az a fránya külföld
Magyarország által is aláírt nemzetközi szerzõdések ugyanis feltételeznek egy olyan emberi jogi kört, amelytõl egy szuverén állam sem tekinthet el saját hatáskörében, bármilyen körülmények között is legyen. Noha tételes listája ezeknek az elidegeníthetetlen jogoknak nincsen, de a nemzetközi szakma eszmecseréjében gyakran felmerül a férfi-nõi egyenlõség kérdése, ahogy a faji megkülönböztetés kapcsán a kisebbségi jogok is (elõbbi tételesen, utóbbinál a nemzeti kisebbségek kollektív jogai kerülnek ki a listából).
Az új alaptörvény szerint azonban különleges jogrendben korlátozható lehet a nõk és fériak egyenjogúsága, valamint az is, hogy a Magyarországon élõ nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvû oktatáshoz. Ez a hiány semmiképpen sem tesz hozzá az alaptörvény nemzetközi szalonképességéhez.
Azért is érthetetlen, hogy a jobboldali többség különleges jogrendben felfüggeszthetõnek tartja a nemzetiségek jogait, mert a Fidesszel amúgy jó viszonyban lévõ Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs éppen a kisebbségi jogok érinthetetlenségét emlegetve tiltakozott a közelmúltban is a román elnök ellen. Az elnök ugyanis nem támogatja az etnikai alapú erdélyi autonómia-törekvéseket – csak õ éppen a román alkotmányra hivatkozik.
Volt már ilyen nálunk is, máshol is
Az Ajka melletti vörösiszap-katasztrófa után több megyében szükségállapotot léptettek életbe (az új alaptörvény szerint ez veszélyhelyzet lenne). A régióban Szlovákiában 2009 januárjában az ország szûkös földgáz-ellátás miatt, 2003-ban Szerbiában Zoran Djindjics meggyilkolása után, Moldovában pedig 1992-ben, a román-orosz etnikai villongások következtében volt szükség különleges jogrendre. A ma is szükségállapotban lévõ országok között a természeti csapásokkal sújtott vagy az arab felkelések által érintett államok dominálnak, de Izraelben például az 1948-as arab-izraeli háború óta él speciális jogrend.
Forrás: Link