Posta Imre weboldala

Halló! Hogy-hogy a zsidók keresnek a legjobban?
Irta: Olvaso - Datum: 2011. May 25. 16:41:25

Teljes hir

A New York Times a minap egy példátlan felmérés eredményét összegezte A vallási hovatartozás meghatározza az anyagi boldogulást? c. írásában. ” Az írás alapjául a washingtoni székhelyû Pew Research Center reprezentatív felmérése szolgált. Az egyedülálló kutatás irányítója, Scott Keeter, a Pew igazgatója, a hvg.hu-nak adott interjúban megerõsítette: az Amerikában nagy port felvert cikk megállapításait.

Zentai Péter: Nem gondoltam volna, hogy Amerikában vagy bárhol a nyugati világban közvélemény kutatást hagynak végezni azzal a céllal, hogy kiderítsék, milyen összefüggés van az ember gazdagsága vagy szegénysége és a vallása között. Nem „necces” ez a téma? Vajon egy ilyen felmérés megfelel-e annak a kényesen vett amerikai elvárásnak, hogy legyünk politikailag korrektek?

Scott Keeter: Ez a téma valójában csak a különleges sajtótálalás miatt egyedi.

A mi kutatásunk eredetileg nem irányult annak kiderítésére, hogy mely vallási csoportok tagjai a leggazdagabbak és melyek a legszegényebbek. David Leonhardt, a New York Times újságírója volt az, aki ilyen aspektusból átvilágította és egy másik dimenzióba helyezte kutatási eredményeinket.
Z.P.: Mirõl szólt hát a cikk alapját képezõ eredeti közvélemény-kutatás?
S.K.: Arról, hogy milyen az iskolázottságuk, milyen nevelésben részesülnek az Egyesült Államok különbözõ felekezetû polgárai. Ez a Pew történetének egyik legreprezentatívabb és legköltségesebb felmérése volt: több százezer emberrel készítettünk telefon-interjúkat. Válaszokat kértünk és kaptunk az ország legkülönbözõbb részein élõ, legkülönbözõbb felekezetû, legkülönbözõbb korosztályokhoz és legkülönbözõbb rétegekhez tartozóktól, nem csupán iskolázottságukról, hanem egyebek között jövedelmükrõl és egy sor más jellegzetességrõl.

David Leonhardt azután aprólékosan újólag feldolgozta a felmérésünket, egy bizonyos szemszögbõl, és azokra a következtetésekre jutott, amelyeket most publikált a New York Timesban.
Z.P.: És önök ebbe beleegyeztek?
S.K.: Igen, mert Leonhardt elõzetesen konzultált velem, kérte szakmai véleményemet. És noha kissé erõltetettnek éreztem elsõ hallásra a New York-i újságíró koncepcióját, végül is arra az álláspontra helyezkedtünk itt a Pew Centerben, hogy a szerzõ nem manipulálta közvélemény-kutatásunk eredményeit, amit leírni készül, nem tudománytalan, a kutatási adatokból levont következtetései pedig helytállóak lehetnek.
Z.P.: Ezek szerint – legalábbis az Egyesült Államokban – a nem vallásos reform zsidók keresik a legtöbbet. Második helyen a hinduk állnak, a harmadik helyet megint csak zsidók foglalják el: a vallásos, avagy konzervatívnak nevezett zsidók. Mivel magyarázza ezt az eredményt?
S.K.: Én ezt nem magyarázom sehogy sem, merthogy ez nem feladatom, nem kutatási témám. Az azonban egyértelmûen kitûnt a közvélemény kutatásunkból, hogy míg az összes amerikai háztartásnak körülbelül harminc százaléka rendelkezik évi 75 ezer dolláros vagy annál magasabb jövedelemmel, addig a világi zsidó családok – templomba alig járók vagy egyáltalán nem hívõk – 67 százaléka tud felmutatni ekkora jövedelmet. A hinduknál 65 százalékos, a vallásos, ortodox, konzervatív zsidók körében pedig 57 százalékos ez az arány.
Z.P.: És mely felekezetûek a legszegényebbnek az Egyesült Államokban?
S.K.: Leonhardt adatfeldolgozása alapján a Jehova Tanúi és a baptisták híveihez tartozó háztartásoknak mindössze 20 százaléka számít jómódúnak, azaz csupán ekkora hányaduk keres évente legalább 75 ezer dollárt. Körükben annyian keresnek 40 ezer dollárt, mint a reform zsidók körében azok, akik százezret vagy annál is többet.
Z.P.: Amerika legrégibb, leggazdagabb, leghíresebb családjai mégis csak protestánsok. Európában: Hollandiában, Skandináviában, Svájcban, Németországban, mindenütt ahol a legmagasabb az életszínvonal, tudvalevõen ugyancsak protestánsok vezetik a gazdagsági listákat. Meglepõ, hogy az önök felmérése alapján készült listán nem kerültek mégsem dobogós helyre a lutheránusok, kálvinisták…
S.K.: Az Egyesült Államokban nemcsak a valóban gazdag, jómódú észak-keleti partvidéken, hanem a jóval szegényebb közép-nyugati államokban is nagy számban élnek európai származású protestánsok. Ám az utóbbi területeken kevés a jó iskola, nincsenek komoly egyetemek, nem érzõdik a technológiai fejlõdés.
Az alapkutatásunknak, amire a New York Times cikk hagyatkozik, ugyanis az a legfontosabb üzenete, hogy a nevelés, az iskolázottság, az egyetemi végzettség illetõleg a végzett egyetemek nívója meghatározó módon befolyásolja a polgárok késõbbi anyagi helyzetét, azt, hogy valaki milyen jövedelmû felnõtté válik. A kutatás tovább fejlesztett feldolgozása ezt a mondanivalót nemcsak alátámasztja, hanem jelzi azt is, hogy a déli államokban, a közép-nyugati államokban élõ, fõként baptista és más fekete bõrûek által frekventált, alapvetõen protestáns kongregációkhoz tartozók iskolázottsági foka alacsony.
Az utóbbi évtizedekben óriási számban bevándorolt ortodox keresztény és muszlim családok sem koncentráltak erõsen arra, hogy jó iskolákba adják gyerekeiket, lélekszámúkhoz viszonyítva kevés köztük a jó egyetemeket végzett.
A hinduk, a sintoista japánok, a buddhista és katolikus vietnamiak, kínaiak viszont igen sokat adnak arra, hogy a legjobb nevelést kapják a gyerekeik. Belõlük feltûnõen gyakran válik magas jövedelmû felnõtt. A zsidóknál tradicionálisan ez a helyzet. Ezért lehet az, hogy a háztartásokra esõ jövedelmek náluk és az Amerikában megtelepedett hinduknál, továbbá japánoknál, koreaiaknál a legmagasabb.
Z.P.: Ön szerint õszintén megmondja egy telefonos közvélemény kutatónak bárki is, hogy mekkora a jövedelme? És miért feltételezhetõ, hogy õszinték az emberek a vallásukat firtató kérdések kapcsán? Egyáltalán mit kezd egy ilyen kutatás az ateistákkal?
S.K.: A Pew Research Center éppen azért örvend tekintélynek, mert választási szondáitól kezdve a nagy közvélemény kutatásokig bezárólag, a valóság által visszaigazolt eredményeket publikálja. Egyébként az Egyesült Államokban az emberek büszkék vallási hovatartozásukra, annak közzétételében semmi kivetnivalót, szégyellnivalót nem találnak. Kutatásaink szerint a magukat ateistának tartók száma elenyészõ, a társadalomnak legfeljebb 10-15 százaléka. A szóban forgó közvélemény kutatás értékelésénél figyelembe vesszük azt a bebizonyosodott tapasztalatot, hogy a jövedelemre vonatkozó kérdésre legkevésbé a legesleggazdagabbaktól és a legszegényebbektõl várhatunk õszinte választ, a kettõ közötti mezõnyben viszont általában megbízhatóak a feleletek.
Z.P.: Lehet-e valamiféle végsõ következtetést is levonni az ön által irányított kutatásból?
S.K.: Talán azt, hogy az átlagcsaládok közötti jövedelemkülönbségek mögött kitapinthatóak a kulturális háttérben, családtörténetben mutatkozó eltérések. Vannak felekezetek, amelyeknek híveit hajtja az ambíció, hogy gyereküket a legmagasabb minõségi kritériumok mentén tanítassák. A nagyon jó iskolák azonban nagyon drágák, azokat tehát szinte csakis a jól keresõ családok engedhetik meg a gyerekeiknek. Ez utóbbiak elõnye ezért folyamatosan nõ a szegényebb gyerekekhez képest. És hát persze, hogy ez megy így tovább a felnõtté válás után is. Szomorú igazság, hogy a tanulási lehetõségek közötti különbségbõl fakadó társadalmi differenciák önmaguktól, piaci automatizmusokon keresztül nem fognak csökkenni. Legalábbis Amerikában nem.

Forrás: Link