A munkavállalók érdekeit ténylegesen védõ szakszervezet, vagy ál- szakszervezet?
Irta: Olvaso - Datum: 2011. May 25. 16:49:39
Valós Munkavállalói érdekvédelmet kialakítani ma Magyarországon nagyon nehéz, illetve, ha valaki olyan szakszervezethez szeretne csatlakozni, amelyik ténylegesen a Munkavállalók érdekeit kívánja megvédeni, akkor ilyet nagyon nehezen talál.
De vajon hogyan lehet felismerni azt, hogy egy szakszervezet milyen érdekeket szolgál? Mi a különbség az ál- szakszervezetek és a valódiak között?
Teljes hir
Valós Munkavállalói érdekvédelmet kialakítani ma Magyarországon nagyon nehéz, illetve, ha valaki olyan szakszervezethez szeretne csatlakozni, amelyik ténylegesen a Munkavállalók érdekeit kívánja megvédeni, akkor ilyet nagyon nehezen talál.
De vajon hogyan lehet felismerni azt, hogy egy szakszervezet milyen érdekeket szolgál? Mi a különbség az ál- szakszervezetek és a valódiak között?
Ehhez fontos néhány alapvetõ dolgot ismerni: a szakszervezet is egy fajta közösségi tömörülés. Munkavállalói érdekek megvédéséért döntenek úgy az érintettek, hogy szakszervezetet alapítanak. Már az elsõ lépésnél látszik az, hogy a közösség minden tagja együttes akaratának megfelelõen alapítják meg azt. Nem néhány ember, a közösségbõl, hanem a tagság összessége akaratának megfelelõen kerül megalapításra.. A tagok aktív részvétele itt kezdõdik, és a szakszervezet teljes mûködései ideje alatt így kell, hogy folytatódjon.
Nagyon sok esetben tapasztalhatjuk azt, hogy a szakszervezet vezetõi és annak tagsága eltávolodik egymástól. A tagok nem vesznek részt azokban a döntési folyamatokban, amelyek alapvetõen meghatározzák a szakszervezet jövõjét, mûködését, cselekedeteit.
Általános tendencia, hogy a szakszervezet vezetõsége saját céljainak és elképzeléseinek megfelelõen a tagság felhatalmazása nélkül irányítja és vezeti a szervezetet. A tagság aktív közremûködése nélkül nem mûködhet megfelelõen egy szakszervezet. Vezetõinek a tagság akaratának és felhatalmazásának megfelelõen kellene irányítani a szervezetet. A munka világában történt változások, legyen az pozitív, vagy negatív, közvetlenül a munkavállalókat érintik.
Ennek megfelelõen nekik kell azt eldönteni, hogy az általuk tapasztalt változások igényelnek-e beavatkozást, - vagy nem. Ha a szakszervezeti tagok többsége úgy dönt, hogy változtatni kell a kialakult helyzeten, akkor felhatalmazza tisztségviselõit, hogy képviseljék véleményüket, esetleges döntéseiket a Munkáltatóval szemben. Ha a Munkáltató nem tudja, vagy nem akarja elfogadni a munkavállalók által támasztott követeléseket, akkor a szakszervezet tagjai dönthetnek a cselekvés mellett. Nagyon fontos az, hogy nem a szakszervezet vezetõi döntenek akár egy demonstráció, vagy munkabeszüntetés mellett, hanem a tagság dönti el ezen nyomásgyakorló eszközök alkalmazását. Tudatosan tevékenykedõ tagság mellett nem fordulhatna az elõ, hogy egy szakszervezet demonstrációt hirdet, és tagjainak elenyészõ része vesz benne részt. Nevetséges példákat láthattunk erre a közelmúltban…
A nem túl távoli idõszakban Magyarországon az emberek többségébõl tudatosan, vagy közvetett módon kiölték a közösségi gondolkodás minden formáját, ezáltal tönkre téve társadalmunk immunrendszerét. Nem csoda, hogy ezek után a Munka világában sem képesek a Munkavállalók összefogni saját értékeik, érdekeik megvédéséért. Társadalmunk ilyen mértékû lezüllesztése hosszú idõt vett igénybe. Ezen folyamatok visszafordítása és az emberek gondolkodásának megváltoztatása is sok idõt fog igénybe venni. Egy olyan szakszervezet, amelyik ténylegesen a Munkavállalók érdekeit kívánja védeni, hamar szembesül az elõbb említett problémával. Az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatásában nagyon nagy szerepe lesz a valós érdekvédelmi szervezeteknek is a jövõben. Amíg egy szakszervezetet nem tudatos, aktív tagok mûködtetnek, addig nem beszélhetünk tényleges munkavállalói érdekvédelemrõl,- így szembesülhetünk erõtlen, nevetséges demonstrációkkal és sztrájkokkal hazánkban, melyek nem javítanak a munkavállalók helyzetén, inkább egyre mélyebb nyomorba taszítják õket, kifigurázzák, ellehetetlenítik az érdekvédelmi tevékenységet. (…talán nem egészen véletlenül, vagy céltalanul…a szerzõ megjegyzése…)
Valós érdekvédelmi szervezet nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy vezetõik jövedelme másoktól függjön. Csak egy tudatosan gondolkodó tagság képes vezetõit eltartani és függetlenné tenni a külsõ behatásokkal szemben. Viszont egy ilyen tagság azonnal elzavarná azokat a vezetõket, akik nem az õ érdekeit szolgálják. Ilyen körülmények között nem fordulhatna elõ az a helyzet, hogy szakszervezeti vezetõk saját egzisztenciájuk megfelelõ szinten tartása érdekében szándékosan, vagy közvetett módon a tagokat távol tartsa a szervezet mûködésétõl. Vannak olyan szakszervezeti vezetõk, akik sokkal kifinomultabb módon biztosítják saját jövõjüket. Látszólagos részvételt biztosítanak tagjaiknak, de valójában a szervezet mûködtetésébe nem engednek beleszólást. Egy megfelelõ tagsággal mûködõ szakszervezet elõtt korlátlan lehetõségek nyílnának meg a munkavállalók szociális helyzetének nagymértékû javítása érdekében.
Az a szervezet, amelyre a közösségi gondolkodás a jellemzõ, nem hagyhatja egyetlen tagját sem védtelenül,- ily módon nem érhetné egyetlen tagját sem hátrány egy esetleges Munkáltatói atrocitás miatt.
Nem elég megtanulni, jól dolgozni, hanem idõt kell szánni a munkánk becsületének megvédésére is. Ezt viszont egyedül szinte lehetetlen véghez vinni, csak közösségben és közösségi gondolkodással lehetséges.
A cikkhez annyit feltétlenül szeretnék hozzátenni, hogy én, a magam részérõl ki nem állhatom azt a passzív hozzáállást, ahogy általában a szakszervezeti tagság hagyja kifolyni a dolgokat
a saját kezébõl. Évek óta próbálom emberek százaival, ezreivel megértetni, hogy nem nekem,
hanem saját maguknak és családjuknak tesznek szívességet, hogyha sorsukat saját kezükbe veszik, segítik, bátorítják, támogatják azokat a bátor és elkötelezett embereket, akik sokszor
kemény egzisztenciális bukások árán, vagy épp testi épségüket veszélyeztetve próbálják JÓL
végezni az érdekvédelmi munkát.
A Munkáltatói profit-orientált gondolkodás soha sem fog egyezni a Munkavállalói szociális érdekekkel. Ilyen jelegû értékek elfogadtatásáért a Munkavállalóknak kell összefogni és kiharcolni azt. Külföldi érdekek politikai és gazdasági befolyás révén veszik el földjeinket és otthonainkat. A „nagylelkû” munkahely teremtés segítségével pedig munkával teremtett utolsó értékeinket is lenyúlják…
Az a társadalom, amelyik nem képes megvédeni önmagát a külsõ támadásokkal szemben, - örökre a történelem süllyesztõjébe kerül. Egyszerûen megsemmisül, - bebizonyítva ezzel életképtelenségét.
1. sz. szerzõ: H.Z.
2. sz. szerzõ: H.K.