Kitört az adatlopási botrány: Így csinálnak pénzt netes titkainkból
Irta: Olvaso - Datum: 2011. June 01. 11:26:29
Azt is tudjuk, mit gondolsz
Több informatikai óriáscég is adatgyûjtési botrányba keveredett az utóbbi hetekben, az átlagos netezõ azonban önként és dalolva osztja meg életét a digitális Nagy Testvérrel. Ettõl függetlenül egyre többen elégelik meg, hogy az internet a tudtunk nélkül megszûri a hozzánk eljutó információkat, és lassan személyre szabott reklámdömpinggé válik.
Teljes hir
Azt is tudjuk, mit gondolsz
Több informatikai óriáscég is adatgyûjtési botrányba keveredett az utóbbi hetekben, az átlagos netezõ azonban önként és dalolva osztja meg életét a digitális Nagy Testvérrel. Ettõl függetlenül egyre többen elégelik meg, hogy az internet a tudtunk nélkül megszûri a hozzánk eljutó információkat, és lassan személyre szabott reklámdömpinggé válik.
"Önként adsz információt magadról és a barátaidról, így jobban tudjuk, mit keresel. Nincs is szükség arra, hogy gépelj. Tudjuk, hol vagy. Tudjuk, merre jártál. Többé-kevésbé azt is, hogy mit gondolsz" - ecsetelte cége filozófiáját egy tavalyi interjúban Eric Schmidt, a Google vezérigazgatója.
Az utóbbi hetek fényében jó okkal gyaníthatjuk, hogy az óriáscég tényleg tudja, hol járunk; ha máshonnan nem, az általa készített Android operációs rendszert futtató mobiltelefonokról. Az április végén kitört helykövetési botrányok nyomán újra a magánszféra megsértésétõl volt hangos a világsajtó - más kérdés, hogy a kongresszusi meghallgatásokig fajuló ügynek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Elvégre alapvetõen a felhasználók érdekeit szolgálja, ha mobiljukon az adatgyûjtés révén gyorsabb a helymeghatározás a térképes alkalmazásokban, a mobilszolgáltatók pedig már régóta rögzítik - sõt a hatóságoknak is kiadják - a felhasználók tartózkodási helyérõl árulkodó cellainformációkat.
Pénzzé tett profilok
A legtöbb kritikát ráadásul az az Apple kapta, melynek a legkevésbé áll érdekében tudnia, merre járnak a felhasználói. Steve Jobs cége a kütyük eladásában utazik, a legtöbb eszközt pedig úgy lehet eladni, ha vonzóak a felhasználók körében. Ezzel szemben a Google nem ad el kütyüket, és a felhasználó nem a célcsoportja, hanem maga az áru, akiket "elad" valódi ügyfeleinek, a hirdetõknek. Minél többet tud rólunk, annál jobb pénzért.
Ezért van, hogy a népszerû Gmail levelezõrendszer használói olyan témájú reklámokat látnak a böngészõjükben, amirõl leveleznek - a Google pásztázza az e-mailek tartalmát, és keresési kulcsszavakat nyer ki belõlük. Sokaknak ez még akkor is nyugtalanító, ha nem emberek, hanem programok olvassák a leveleket; 200 millió felhasználó azonban így is vígan használja a szolgáltatást. Az online hirdetésszervezõk egyre kifinomultabb eszközökhöz nyúlnak. Ha például fényképezõgépeket nézegetünk egy webáruházban, majd megunjuk, és rákattintunk kedvenc hírportálunkra, ott fényképezõgép-reklámok fogadnak minket. A webáruház ugyanis egy apró információcsomagot (sütit) helyezett el gépünkön, eladta egy közvetítõnek, például a Google-nak, õ pedig elárverezte azt egy szintén fényképezõgépeket kínáló cégnek. Annak reklámja pedig a süti révén megtalál bennünket. Az eljárás 150 milliszekundum alatt zajlik.
Megszûrt valóság
Nincsenek messze a sci-fibe illõ megoldások sem. A közeljövõben kamerával és arcfelismerõ szoftverrel lesznek ellátva a köztéri reklámok, akárcsak a Különvélemény címû filmben, hogy ha elsétálunk mellettük, nekünk való hirdetéssel kedveskedjenek. Az Immersive Labs nevû cég megoldása megállapítja a járókelõk nemét és életkorát, megnézi, milyen az idõ, és ajánl egy terméket. Napos idõben egy harmincéves férfinak például egy sportos kabriót.
Egy most megjelent könyv szerint a személyre szabott internet legnagyobb átka nem a célzott reklám, hanem a hozzánk eljutó információk megszûrése - a tudtunk nélkül. A Google 2009 végén indította el a személyre szabott keresést, így azóta két ember ugyanarra a szóra keresve is más találatokat kap. A keresõ profilt épít rólunk, így ha gyakran olvasunk egy blogot, annak cikkei elõkelõbb helyre kerülnek a találati listán. Ez kényelmessé teszi az életünket, de a The Filter Bubble szerzõje, Eli Pariser szerint árnyoldalai is vannak. "Nem tudjuk, mit zárnak el elõlünk, így nem lesz kiegyensúlyozott képünk a világról" - mutatott rá a szerzõ, aki azt is tapasztalta, hogy a Facebook csak a liberális ismerõsei által belinkelt cikkeket jeleníti meg, a konzervatívokét nem, mivel ritkábban kattintott rájuk. "Én önpropagandának nevezem ezt a jelenséget, mivel újra és újra a már megszilárdult nézeteinkkel szembesítjük magunkat" - mondja.
A jelek szerint mindez a jogvédõket jobban zavarja, mint a felhasználókat. Egy áprilisi közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 76 százaléka - fõleg az 55 évnél idõsebb nemzedék - egyetért azzal, hogy a Google és a Facebook túl sokat tud rólunk, de továbbra is használják szolgáltatásaikat, és ellenzik, hogy az állam szigorúbb törvényekkel lépjen fel ellenük. "Átalakul a magánszféra fogalma - szögezte le lapunknak Erik Kruse, az Ericsson Networked Society Lab vezetõje a svéd vállalat szilícium-völgyi fórumán. - Az én nemzedékemnek más elképzelése volt róla, mint a fiaménak. A cégeknek mindannyiunkra tekintettel kell lenniük. Ha a fiamat nem zavarja, hogy mindent tudnak róla, joga van így dönteni. Ha viszont én meg akarom védeni a magánéletemet, akkor lehetõséget kell adniuk rá."
Hogyan legyünk anonimek?
Hogy mit tehetünk? A legbiztosabb módszer, ha csak olyan adatokat osztunk meg magunkról a közösségi oldalakon, amelyeket késõbb nem bánunk meg - elõfordult már, hogy egy Facebookra feltöltött dohányzós kép miatt maradt le egy munkakeresõ a megpályázott állásról. Amerikai törvényhozók több törvényjavaslattal is igyekeznek a személyes adatok tiszteletben tartására kényszeríteni a cégeket, és egyre több olyan alternatíva jelenik meg a piacon, amellyel nem válunk kiszolgáltatottá. Ha a Google helyett az ixquick.com oldalon keresünk, nem fürkészik majd böngészési szokásainkat (igaz, nem is kapunk olyan releváns találatokat), ha pedig a Gmail helyett a PrivacyHarbor.com-on levelezünk, nem pásztázzák majd e-mailjeinket (de meg kell elégednünk havi hatvan ingyenes levéllel). A magánéletnek ára van.
A közeljövõben a Facebooknak is lehet alternatívája: a szilícium-völgyi Stanford Egyetem és az Ericsson MobiSocial projektje Mr. Privacy néven fejleszt e-mailre épülõ közösségi hálót. "Célunk, hogy a felhasználók személyazonossága ne kerüljön mások birtokába, ha közösségi oldalakat használnak - szögezte le Jan Uddenfeldt, az amerikai Ericsson kutatási alelnöke. - Veszélyes, ha egy monopólium birtokába kerül a világ egész szociális hálója. A felhasználók dilemma elõtt állnak: vagy megosztják a magánéletüket, vagy elszigetelõdnek. Ezt oldhatja fel egy olyan közösségi háló, amely védi a privát szférát."
Obama elnök koccint a Szílicim-völgy legbefolyásosabb cégvezetõivel
Védekezni azonban nemcsak a nagy cégek ellen kell: számos eszköz áll rendelkezésre, amelyekkel mi magunk is kémkedhetünk családunk vagy alkalmazottaink után. Az ingyenesen letölthetõ Firesheep nevû programmal például bárki feltörheti a nyilvános WiFi hálózatokat, és belenézhet egy internetkávézó vendégeinek gépébe, ha pedig egy lopott pillanatban letöltjük a Flexispy-t ismerõseink telefonjára, akkor elolvashatjuk SMS-eiket, belehallgathatunk beszélgetéseikbe, és a GPS révén láthatjuk, merre járnak. "Sokat aggódunk a Nagy Testvér, a kormányok és a nagyvállalatok miatt, a legnagyobb veszély azonban a Kis Testvér: felhasználók, akiket a többi felhasználó érdekel" - mutatott rá a ritkán hallható veszélyre Paul Saffo, a Stanford Egyetem jövõkutató professzora.
Adatbotrányok tavasza
Apple
Egy volt Apple-dolgozó leplezte le, hogy korábbi cége iPhone okostelefonjai és iPad táblagépei napi több százszor rögzítik a készülék földrajzi helyzetét, az adatokat egy soha nem törlõdõ adatbázisban tárolják, és 12 óránként elküldik a központba. A cég egy héttel a botrány kitörése után közölte, hogy nem a felhasználók mozgására kíváncsi, hanem a WiFi hálózatok és mobiltornyok helyzetére, mivel ezekkel gyorsabb a helymeghatározás, mint pusztán a GPS mûholdas rendszerrel.
Google
Napokkal az Apple után a fõ vetélytárs is lebukott. Kiderült, hogy a Google Android operációs rendszerét futtató telefonok óránként többször jelentik a készülékek hollétét, szintén a hatékonyabb navigáció érdekében. Ezeken a gépeken csak a kétszáz legutóbbi helyzet tárolódik, ám a visszaküldés nem névtelen: a Google egyedi készülékazonosítóval kapja meg a tartózkodási helyeket, és állítólag késõbb anonimizálja.
Microsoft
A harmadik nagy mobilplatform, a Windows Phone 7 is leleplezõdött, de a Microsoft eljárása látszott a legkorrektebbnek, hiszen névtelenül kapja az adatokat, és a telefon csak a legutóbbi helyzetet tárolja. A szoftveróriás meg is úszta az Apple és Google ellenihez hasonló sajtóhadjáratot, kongresszusi vizsgálóbizottság elé sem citálták. A helyhez kötött szolgáltatások - például a közeli éttermek keresése - a Microsoftnál is kikapcsolhatók, akárcsak a két riválisnál.
Sony
A japán cég nem élt vissza felhasználóinak adataival, de hanyagul bánt velük: szervereirõl 77 millió PlayStation Networkelõfizetõ profilját és hitelkártyaszámát lopták el hackerek. Bár az online játékhálózat a betörés után leállt, a lopás tényét csak hat nappal késõbb ismerték el, és a leállás alatt is felszámítottak havidíjat. A szolgáltatás csak május közepén állt helyre.
TomTom
A navigációs berendezéseket gyártó holland cég azzal vívta ki az autósok haragját, hogy névtelenül ugyan, de jó pénzért a holland önkormányzatok rendelkezésére bocsátotta, merre és mekkora tempóval autóztak. Az adatokat gyorshajtók lefülelésére használták a rendõri szervek, miközben a TomTom azt hitte, csak a forgalomirányítást akarják javítani velük. A társaság bocsánatot kért.
ÉRTÜNK VAGY ELLENÜNK?
Nem kell feltétlenül csatlakoznunk az internetre, hogy megfigyeljenek: elég bankkártyával fizetni, vezetékes készüléken telefonálni vagy az utcán sétálni. Az amerikai nemzetbiztonsági szervek például olyan adatbázist építettek ki, ami egyszerre figyeli a polgárok telefonhívásait, bankkártyás fizetéseit, GPS-adatait és Facebook-profilját - mindezt a terrorizmus elleni harc nevében. Az EU-ban szintén adatrögzítési kötelezettséget írtak elõ a távközlési cégeknek a 2005-ös londoni robbantások után. A direktíva értelmében 6-24 hónapig rögzíteni kell minden telefonhívás idejét, hosszát és résztvevõi telefonszámát - igaz, csak bírósági ítélettel lehet hozzáférni az adatokhoz. A hazánkban 2007-ben törvénybe iktatott direktívát a német, a cseh és a román alkotmánybíróság is elmeszelte, Svédország pedig kerek perec nemet mondott rá.
A mi érdekünket védik a pénzintézetek is, amikor fogyasztói profilt alkotnak fogyasztási szokásainkról bankkártya-használatunk alapján. A bankok intelligens és tanulásra képes számítógépes algoritmusokkal mérik fel vásárlási helyzeteinket, így észlelik, ha nem mi, hanem csalók próbálnak fizetni a kártyánkkal. A pontgyûjtõ kártyák szintén üzleti célt szolgálnak: minden pont begyûjtésekor vásárlási szokásainkról mesélünk, melynek alapján a kereskedõ tudja, milyen termékeket érdemes összekapcsolni egy sikeres promócióhoz. Az RFID, azaz rádiófrekvenciás azonosító chippel ellátott újabb kártyák és termékek révén pedig az is kiderülhet, hogy adott polcnál mit teszünk a kosárba.
A Nagy Testvér akkor is lát, ha nem használunk elektronikus eszközt: egyre több ország közterein építenek ki zártláncú kamerarendszereket (CCTV). A legtöbb, másfél-két millió kamera Nagy-Britanniában pásztázza az utcákat, és a fejlett arcfelismerõ szoftverek, sok gigapixeles kamerák akár több ezer arc azonosítását is lehetõvé teszik. Ez a jogvédõket zavarja, a bûnözést azonban mérhetõen csökkenti, fõleg a tömegközlekedési eszközökön.
Link