Botrány az IMF új francia elnökjelöltje körül
Irta: Olvaso - Datum: 2011. June 15. 18:30:35
Az izraeli Stanley Fischer kiesésével élesedik a küzdelem az IMF vezetéséért. Továbbra is az EU jelöltje, a francia Christine Lagarde a nagy esélyes, de egy otthoni bizonytalan kimenetelû ügyészi vizsgálat még keresztülhúzhatja az öreg kontinens számításait. A Lagarde-ügy részletei.
Teljes hir
Az izraeli Stanley Fischer kiesésével élesedik a küzdelem az IMF vezetéséért. Továbbra is az EU jelöltje, a francia Christine Lagarde a nagy esélyes, de egy otthoni bizonytalan kimenetelû ügyészi vizsgálat még keresztülhúzhatja az öreg kontinens számításait. A Lagarde-ügy részletei.
Franciaország legmagasabb jogi intézménye, a "Semmítõszék" (Cour de cassation) május 10-én fordult a Köztársasági Igazságügyi Bírósághoz (Cour de justice de la République - CJR), hogy mint az egyetlen megfelelõ jogosítvánnyal rendelkezõ szervezet, indítson vizsgálatot Christine Lagarde pénzügyminiszter ellen. A politikus az IMF igazgatói székéreért folytatott, az izraeli Stanley Fischer kiszállása után a két jelölt közötti versenyfutás nagy esélyese.
A beadványt jegyzõ ügyész, Jean-Louis Nadal gyanúja szerint Lagarde hatalommal való visszaélése állhat annak a 2008-ban, a szokásos jogi procedúra megkerülésével, ún. magáneljárás keretében meghozott végzésnek a hátterében, amely 285 millió euró kárpótlás megfizetésére kötelezte az államot egy befolyásos üzletember, Bernard Tapie javára. Az ügyész azt veti az állam képviseletében eljáró Lagarde szemére, hogy elfogadta: a felek közötti magáneljárás keretében szülessék döntés, illetve hogy az állam számára kedvezõtlen ítéletet követõen nem fellebbezett.
A CJR eredetileg június 10-re ígért állásfogalást, a héten viszont kiderült: csak július 8-án dõl el, látnak-e okot egy Lagarde elleni vizsgálatra. Csakhogy az IMF új vezetõjét addigra már minden bizonnyal kinevezik. Ha Chrisitine Lagarde lesz a befutó, majd rövid idõ múlva bûnösnek találják, az Strauss-Kahn szexbotránya után újabb óriási pofont jelentene Franciaország számára, és valószínûleg Európának is le kellene mondania egy idõre a Valutaalap vezetésérõl. Lagarde ugyanakkor biztos magában, kijelentette, hogy akkor sem vonná vissza a jelentkezését, ha esetleg sor kerülne az eljárásra. A kormányoldalon többen Nadal személyes politikai preferenciájával magyarázzák az ügyet. Tény, hogy Sarkozy-elnök nemrégiben alaposan összekülönbözött a francia jogászokkal.
Egy hosszú, ádáz küzdelem vége?
A kárpótlásra vonatkozó 2008-as döntés egy több mint tíz éven át húzódó ügy végére tett pontot. A francia igazságszolgáltatás minden szintjét megjárt pereskedés ráadásul több szállal kötõdik a nagypolitikához és a legfelsõbb francia gazdasági körökhöz, mivel a felperes, Bernard Tapie rövid ideig miniszter volt a kilencvenes évek elején. Épp emiatt, az akkor regnáló Mitterrand-elnök kifejezett kérésére döntött úgy: kiszáll az üzletbõl, és hatalmas cégbirodalmának kezelését és értékesítését a Crédit Lyonnais (CL) bankra bízza. A CL kezelésébe került többek között az Adidas, amelyet Tapie néhány évvel korábban vett meg jó áron a Dassler-örökösöktõl, és hozott vissza a csõd szélérõl (erre az idõszakra esik a cég közismert logóváltása).
A banknak 1993-ra sikerült eladnia a sportszergyártót, mégpedig a Tapie által korábban meghatározott legalacsonyabb, 315 millió eurós összegért. A vevõ egyrészt néhány kisrészvényes (köztük 20%-os részesedéssel feltehetõleg a CL-hez kötõdõ leányvállalatok), másrészt Robert-Louis Dreyfus üzletember. Egy évvel késõbb Dreyfus kizárólagos tulajdonos lett, miután 701 millió eurónak megfelelõ összeget fizetett a többi részvényesnek, többek között áttételesen – megintcsak feltehetõleg – az idõközben a csõd szélére sodródott, és az állam gyámkodása alá került CL-nek.
Tapie értelmezése szerint a bank az õ érdekeivel szemben lényegében önmagának adta el áron alul az Adidast, hogy azután saját maga számára hatalmas nyereséget könyveljen el. Mivel vagyonkezelõ-szerzõdés esetében a törvény szigorúan tiltja az efféle ügyeskedést, 229 eurónyi kártérítést követelt. A bíróság 1996-ban elsõfokon a bank csõdje miatt tulajdonképpen az államot (valójában egy központi irányítás alá tartozó kozorciumot) kötelezte 91,5 millió euró megfizetésére, de az fellebbez a döntés ellen.
2007-ben, miután különféle fellebbezések és hatályon kívül helyezések után továbbra sem született végsõ ítélet, Bernard Tapie magáneljárást javasolt. Christine Lagarde több minisztériumi munkatárs intése ellenére hozzájárult, hogy így oldják meg az ügyet. Úgy nyilvakozott, hogy a magáneljárás az állam számára is kedvezõbb végeredményt hozhat. 2008-ban aztán megszületik az ismert döntés, amelyet mindkét fél elfogad, Tapie pedig megkapja a 285 milliós csekket.
Bundabotrány, BL-gyõzelem, börtön
Az ügyhöz szervesen kapcsolódik a felperes, Bernard Tapie egy közismert másik ügye, és személyes drámája. A válságmenedzselésbõl meggazdagodott üzletember a 80-as évek végén vásárolta meg az akkor gyengélkedõ Olympique Marseille futballcsapatot. Sikert sikerre halmozott, több nemzeti bajnokságot és kupát nyert, sõt 1993-ban, azóta is egyedüli francia klubként elhódította a Bajnokok Ligáját.
Ezekben az években indult Tapie politikai karrierje is. Az akkor kormányon lévõ szocialisták oldalán szállt ringbe, '89-ben elhozta az egyik nehéz marseille-i körzetet, és bejutott a Parlamentbe. Mitterrand elnök egyik belsõ bizalmasa lett, majd 1992 elején – mint már utaltunk rá – miniszteri kinevezést kapott. Kis megszakítással a ciklus végéig, másfél évig miniszterként dolgozott.
Csakhogy közben egy elõször jelentéktelennek tûnõ ügy miatt óriási bajba került. Röviddel az 1993-as BL-gyõzelem után napvilágot látott, hogy a Milan ellen megvívott müncheni döntõ elõtt négy nappal, a Valenciennes-Marseille francia bajnoki meccsen valaki lefizette az ellenfél játékosait, nehogy azok sérülést okozzanak a marseille-ieknek. Még Mitterrand-elnök is megszólalt, de nem tudta elsimítani az ügyet. A csapatot kizárták, Tapie-t pedig – váratlan szigorúsággal – egy év letöltendõ börtönre ítélték.
A bundabotrány idõszakában ráadásul Tapie vagyona helyzete is megrendült. Egy tizennégy órás késéssel leadott hivatalos papír miatt a Tapie vagyonát kezelõ CL váratlanul felmondta a kettejük közötti szerzõdést, a hitelek azonnali megfizetését követelte, majd csõdeljárást indított. A procedúra végén a Tapie-vagyon nagy része óriási nyilvánosság elõtt árverésre került.
Röviddel ezután Tapie börtönbe vonult, szabadulását követõen nem kezdte újra gazdasági, politikai és sportmenedzseri tevékenységét, hanem színésznek és énekesnek állt. (Korábban, még a nyolcvanas években, egy alkalommal Franciaország második legvonzóbbbb férfijának választották Alain Delon mögött). Közben pedig megindította perét a Crédit Lyonnais ellen.
Forrás: Link