Posta Imre weboldala

Robog az úthenger ( Az a bizonyos gyülekezet)
Irta: Olvaso - Datum: 2011. July 06. 12:31:52

Teljes hir

Tisztelt Uram !
Én, mint volt gyülekezetes tájékoztatom Önt mint volt gyülekezetest néhány olyan dologról, ami esetleg fontos tudnivaló errõl a szektáról ahhoz, hogy milyen események zajlanak ott, és szükségesek ahhoz a meggyõzõdéshez, hogy miért ne legyen történelmi egyház. Merthogy nem is az.

A Gyülekezet egy élet-és emberellenes destruktív szekta, ahol áldozattá tesznek szinte minden embert. Az anyagi kihasználás már csak hab a tortán. Sokkal lényegesebb az emberi psziché teljes szétzúzása, a lélek teljes kontroll alatt tartása. Az emberek elõl elveszik a lét alapjait. Akik oda bekerülnek, azok egy idõ után már nem olvasnak verseket, nem tanulnak történelmet, nem kíváncsiak gyökereikre, nem foglalkoznak az ország dolgaival és problémáival, nem akarnak magyarok lenni, sõt még általánosan értelmezett emberek sem kívánnak lenni többé, hanem szélsõséges módon kizárólag keresztény férfiak és nõk akarnak lenni Krisztusban , akik a zsidókat tartják az üdvösség legfõbb letéteményeseinek, ezért legjobb testvéreiknek és legszorosabb barátaiknak tartják az Úrban. A liberális teológia olyan módon kiforgatja az alapvetõ bibliai igazságokat, hogy ezek az emberek nem tudnak különbséget tenni keresztény zsidó, ószövetségi és ezen belül Talmudista zsidó, és ateista zsidó között. Ez a kérdés fel sem merülhet. A gyülekezetbe való belépéskor el kell felejteni a normális emberi életet. Meg kell térni, vízzel és „szentlélekkel” meg kell keresztelkedni, mint Ön is tudja. Ön emlékszik, hogyan keresztelkedett meg „szentlélekkel” ? Leírom. Körben álltak, feltették a kezünket és jó hangosan nagyokat kezdtek lélegezni, szívták be a szentlelket. Aztán vagy jön, vagy nem. És persze mellé várták a nyelveken szólás ajándékát is, mint karizmát. Aztán vannak, akik elesnek és érthetetlenül gügyögni kezdenek, vannak akik állva maradnak, úgy gügyögnek, és vannak akikkel nem történik semmi. Nos, õk a normálisak. Akiknek nincs késztetésre a hipnózisra illetve a mesterségesen kiváltott glosszáliára, nyelveken szólásra. Fel kell venni egy sajátságos szóhasználatot, hogy „az Úr így, az Úr úgy”, állandóan imádkozni kell, és ha hangosan nem lehet, akkor magunkban vagy suttogva „nyelveken”. Bûnvallást kell tenni legalább két testvér jelenlétében jó hangosan, részletesen. Aztán mikor a még normálisabb emberek a visszaélések miatt néhányszor megpróbáltak véleményt formálni halkan, rögtön visszaéltek a nyilvánosan megvallott bûneikkel és rájuk olvasták, hogy lázadók. Pedig nem Isten ellen lázadtak, hanem a „pásztor” vagy valamelyik vezetõ visszaélései ellen emeltek szót.

Démonûzés: A katolikus egyházban ez mûködik, azonban ott is csak néhány, rendkívül alaposan felkészült pap végezheti, akiknek ehhez a tevékenységhez meg van a megfelelõ szellemi- lelki felkészültsége. Ehhez képest a Gyülekezetben mindenki végzi Ez miatt rendszeresek a látomások, a különbözõ természetfeletti parajelenségek. Ezek az emberek mindenhol démonokat látnak, minden ellen harcolnak szellemileg, az egész életük ebben telik, és belebetegednek. Soknak volt már Jézus-látomásuk, hallották „Isten” hangját, „Vér” vezeték nevû emberek különbözõ õrjöngések közül a vér átka alól „szabadultak, és ezek az emberek egymást is „szabadították” mindenféle „megkötözöttség” alól Jézus nevében. A gyülekezet tele van a démonológiával kapcsolatos könyvekkel. Ön szerint normális dolog az, hogy emberek expressz- vonat sebességgel rohangálnak a gyülekezetben, kakukkolnak, rángatóznak, öklendeznek, szellemeket látnak, vihognak és rázzák a fejüket meg a végtagjaikat? Ilyen lenne Isten? És ebbõl egy idõ után nem lehet kiszállni. Az emberek elvesztik a realitás érzéküket. Folyamatosan egy szellemvilággal tartanak kapcsolatot, ami az okkultizmus melegágya. Fanatikusan rajonganak Jézusért, de az Atya-képük borzalmas. Tudat alatt szoronganak és rettegnek, hogy soha nem tudnak eléggé Istennek megfelelni. Ez a törvénykezés. Ezért kényszeresen rengeteget böjtölnek, és éjjel-nappal imádkoznak magyarul és „nyelveken”. Ez az életük. A „pásztor” ezt idõnként megfejeli azzal, hogy részletesen ecseteli a szentlélek-káromlást, és erõsen kihangsúlyozza, hogy az ilyeneknek soha nincs bocsánata, üdvössége. Persze amit õ tanít, az nem a szentlélekkáromlás, az ugyanis egy szellemi hozzáállás Jézus tevékenységéhez, de mivel neki képzettsége nincs, botcsinálta pásztorként öklözi szerencsétlenek lelkét a soha el nem követett halálos bûnnel. Nos, a tanításai miatt sokan öngyilkosok lettek, volt aki kétségbeesésében felakasztotta magát. Eltitkolják. Sokan skizofrének lettek. Sokan kórházba, illetve pszichiátriára kerültek. Egy orvos elmondta, hogy egy idõben az egyik neves kórházba a mentõk sorozatban vitték a gyülekezeti tagokat és az orvosok feljelentést kezdeményeztek, de H. „elsimította” a dolgokat. Ezek az emberek teljesen összetörtek. Nekik Isten egyháza egy folyamatos megfelelési kényszer, ahol a legkisebb emberi megnyilvánulásra jön a megtorlás Istentõl a körülményeken keresztül, vagy a szellemvilágból, vagy a „pásztortól” és csapatától. Örökös félelem, ûzöttség, rettegés. Állandó látomások és hallucinációk. Természetfeletti jelenségek, jelenések, pl. sokan érzetekrõl számoltak be, hogy otthonukban imádkozás közben sötét gonosz szellemek jöttek elõ, amiket nem láttak, csak éreztek. Állandó „nyomásuk „ volt. Nos ennek az ellensúlyozására kellett a „szent nevetés”. És ez csak olaj volt a tûzre. Az emberek folyamatosan félnek, lelkileg padlón vannak, ezért folyamatosan imádkoznak, és hogy túléljék rettenetes érzéseiket, begerjesztik az önhipnózist, vagyis felemelik kezüket, elkezdenek rángatózni, csápolni és hisztérikusan vonaglani, nevetni és fetrengeni a földön otthon is. Ez a „szentlélekkel” betöltekezés. Egy darabig ettõl vidámak is. De kezdõdik minden elölrõl, az egyszer fent-egyszer lent hullámvasúttal. Ez érzelmileg és fizikailag kimeríti õket, pszichikailag teljesen torz, beteg emberek lesznek, akiknek a valósággal már nincs semmi kapcsolatuk. Nem élhetnek normális emberi érzésekkel, normális emberként.

És hogy miért maradnak? Egy dolog miatt: mert megtérésükkor elhitték hogy Jézus tényleg él, hogy szereti õket, és ez egy hatalmas belsõ örömöt hozott az életükbe. És ahogy telik az idõ, módszeresen legyalulják õket, de még mindig hisznek és bíznak, még a lelkük jelzése ellenére is, mert: egyrészt okkultan megnyitották nekik azt a szellemvilágot, amit elõzõ életükben soha nem tapasztaltak meg, másrészt úgy gondolják, hogy Isten soha nem hozta volna õket ide, ha ez rossz hely lenne. És ha mégis, rettenetes állapotban ki tudnak szakadni, nagyon kevesen tudnak meggyógyulni. Egy részük soha nem akar tudni Istenrõl, még a neve is riasztja õket, másrészük elmegy más szektába vagy történelmi felekezetbe, de ott is gyötrõdnek állandóan, mert nem tudják hogy mi történt velük és hogy mi az igazság, és hogy engedhette meg Isten, hogy velük mindez megtörténjen.

Ahhoz, hogy egy orvos megmûthesse a szívet vagy az agyat, AMIT LÁT !- ahhoz évekig kell tanulnia és gyakorolnia, hogy megfelelõen végezhesse az operációt. Ehhez képest a „pásztor” és csapata az emberi lelket és pszichét, AMIT NEM LÁT ! mindenféle elõképzettség nélkül manipulálja, teszi tönkre úgy, hogy fel sem fogja, milyen kárt mûvel. Hogy lehet ezt helyrehozni?

Házasságok: a kívülrõl szépnek, jónak látszó házasságok sokszor borzalmasak. A gyülekezetben nem lehet „világi” párt választani, ezt csak nagyon kevesen merték megtenni, ezért fiúk és lányok egymást manipulálták, lesték, és azon töprengtek, hogy vajon az Úrtól van-e a kapcsolatuk. Jobb esetben, ha a gyülekezet elé vitték az ügyet, akkor csak imádkoztak értük és jóváhagyták. Rosszabb esetben különféle pszichológia taktikákkal elválasztották õket, lebeszélték egyiket a másikról valamilyen hamis ürüggyel. Ám a házasságok egy nagy része az összekerülés esetén sem mûködik, mert nem a közös vonzalom, hasonló érdeklõdési kör hozta õket össze, hanem a gyülekezeti elvárások és a feltétlen férjhez menési szándék. Ezekben a házasságokban aztán a brutális erõszak minden fajtája elõfordult a pszichikai terror mellett, ráadásul a sok pici gyerek elõtt, mert sok gyereket vállaltak. Volt hogy a fiatal szülõk nagykéssel kergették egymást és verekedtek . A gyülekezetben a nõk csak a férfiak kiszolgáló lehetnek egyéniség nélkül és kizárólag térd alatti szoknyában, lehetõleg bokáig érõben. És sok gyereket kell szülni, egyébként meg az asszony teljes engedelmességben legyen. Törvénykezve hivatkoztak Pál apostol egyik levelére, mely az asszonyok magaviseletérõl szól. Így aztán kétnaposan „megtért” fiatal férfiak idõs asszonyokat szóltak meg és oktattak ki a helyes viselkedésrõl. Amikor a Gyülekezet szétszakadt a 90-es évek végén, sok házaspár elvált, mondván hogy a kapcsolatuk nem az Úrtól volt. Sok gyermekes családként váltak el. Egyszerûen nem tudták folytatni együtt. De addigra a szülõkkel, rokonsággal is végzetesen megromlott a viszony. Voltak olyan férfiak, akik nem engedték meg a feleségnek, hogy a gyerekekkel az utcán odamenjenek a nagymamához, ha összetalálkoztak. Át kellett menni az utca másik oldalára. Teljesen elszigetelték a családjukat ezek a férfiak mindentõl, aminek szerintük a világhoz vagy a történelmi egyházhoz köze van így a rokonoktól, szülõktõl, barátoktól is. Mindenhol ellenséget láttak. Fõleg a katolikus egyház volt a mumus a képek és szobrok miatt. Az esztergomi bazilikát a démonok leszállópályájának hívták. A katolikus szellemeket rendszeresen ûzték. Várandós kismamaként is böjtölni kellett.

Hogy mi lett ezekkel a sokgyerekes szerencsétlen asszonyokkal a válás után… Ki tudja. És az öngyilkosokkal meg a pszichiátriai kezeltekkel? Keresi valaki õket? Nem. Lebeszélik a keresõket még azok is, akik ebbõl kiszakadtak, mondván hogy mit foglalkozunk velük, meg hogy nem kell az egyház dolgait kiteregetni.

Pénz: Nemcsak a tizedet kell befizetni és adakozni, hanem mindenféle jövedelem után, pl. ha örököl valaki. És ez még nem minden. Volt, aki eladta házát, autóját, és albérletbe költözött. A pénzt a gyülekezetnek adta. Személyesen ismerek egy rendõrt, aki egymillió forintot adott kölcsön az egyik vidéki gyülekezet vezetõjének, aki nem volt hajlandó a pénzt visszaadni. A rendõr feljelentette õket, de mivel nem tudták hogy rendõr, meg akarták öletni egy szökött gyülekezeti orosz katonatiszttel. De miután megtudták hogy rendõrrõl van szó, inkább kifizették a pénzt, persze kamatok nélkül. Gátlástalanságukra jellemzõ, hogy annyira nem féltek, hogy a pénzt a rendõrség épülete mellett adták át.

Az egyik vidéki gyülekezeti ház sorsa is hasonló eset. A gyülekezeti házban imacsarnok és magánlakások épültek. A pénzügyi csalások miatt végül a házat el kellett adni töredék áron, és a befizetõ tagok a jóval kevesebb pénzüket fenyegetések között egy szántóföld mellett kapták vissza. És ez csak a jéghegy csúcsa.

Személyesen ismerek egy hölgyet, akinek volt egy pici lakása. Férjhez ment a gyülekezetben egy olyan férfihoz, aki közel állt a „pásztorhoz” és a sleppjéhez. A férfi a volt feleségénél és gyerekeinél maradt lakni, de az új feleséggel felvetetett 20 millió Ft-ot vállalkozásokra, amit nem tudtak törleszteni. Az asszony a pici lakását eladni kényszerült, és albérletbe ment. Törleszti a sokmilliós adósságot és váláson töri a fejét de nem mer lépni. Én bíztattam hogy váljon el és ne menjen többé a gyülekezetbe. Utolsó információm, hogy Borsodba költözött, egyedül. A gyülekezetbe nem jár már.

Amikor a gyülekezet szétszakadt, a bûneiket bevalló pásztorok és presbiterek a pilismaróti öbölnél egy néhány napos sátoros összejövetel keretében mesélték el, hogy milyen disznóságokat mûveltek személyesen is a hiszékeny gyülekezeti tagokkal, hogyan csapták be õket és éltek vissza a bizalmukkal. Elmondták azt is, hogy míg a tagoknak a teaivást prédikálták, addig nekik sörrel volt tele hûtõjük és libamájat ettek. Szó szerint. Akkor sokan sírtak. Siratták az álmaikat, az életüket, a tönkretett családi életüket, az eladott lakásaikat, az éhezéseiket. Volt egy házaspár barátom három gyerekkel, albérletben. Folyamatosan éheztek és a gyerekek állandóan betegek voltak a penészes lakás miatt. A feleség gyeden, a férj legtöbbször munkanélküliként, állandó veszekedésekkel. Este megterítették az asztalt , ennivaló nem volt, és az üres tányérok felett megköszönték az Úrnak a mindennapi betevõ falatot. A gyülekezeti alkalmon ennek a férjnek egy jóérzésû tag a kezébe nyomott tízezer forintot ennivalóra. A férj a pénzt nem ennivalóra költötte, hanem bedobta a gyülekezeti gyûjtõkosárba, mondván, hogy a jókedvû adakozót szereti az Úr. A feleségnek némán folytak a könnyei.

A gyülekezet szakadása után ez a pár még részt vett egy másik Gyülekezet megalapításában és egy darabig jártak is az alkalmakra, de aztán végleg kiléptek. Majd el is váltak. A feleségnél maradtak a gyerekek. Az asszony nagyjából meggyógyult, de nem jár sehová. Elege lett „istenbõl”. Az igazit pedig nem ismeri.

A férj jól keresett, de szétszórta a pénzt, lelkileg teljesen szétesett, váltogatta a jóval fiatalabb szeretõit, míg megcsömörlött és kiment külföldre, nem is akar hazajönni. Pedig egy kifejezetten jószívû, kedves fiú volt valamikor, de teljesen tönkrement, meghasonlott a gyülekezetben. Vele mi lesz?

Budapest és vidéki újonnan alapított Gyülekezetek: sok „volt-eredeti gyülekezetes tag” akik ezeket az újakat alapították, meghasonlottak és végleg kiváltak. Vagy felszippantotta õket a világ, vagy átmentek más helyekre, pl. a „Koponya-hegy” másik megfelelõjének nevû Gyülekezetbe. Ott is jártam. Még nem olyan durva, mint a Gyülekezet, de a törvénykezésben már hasonló cipõben jár. Egy házicsoporti alkalomra egyszer elmentem, utána soha többet. Megpróbáltak ott is manipulálni mindenféle ostobaságokkal, aztán mikor helyre tettem az ottani fiatalokat , egyöntetûen bevallották, hogy mióta megtértek, azóta folyamatosan meghasonlással és öngyilkossággal küszködnek. Ezután elmentem a pásztorhoz, ezt elmondtam neki, és soha többet nem mentem többé oda.

Visszatérve az újonnan alapított és másnevû Gyülekezetekre: a régi viselkedésminták és beidegzõdések annyira ugyanazok maradtak mint az eredeti gyülekezetben, hogy a pásztorok és presbiterek között újabb szakadások keletkeztek.

A „pásztor” egy beteg ember, egy önjelölt próféta és önjelölt gyülekezetvezetõ, õ maga az „ ajándék” a tagoknak. Szerinte.. Ön tudja-e hogy a háborúk után és alatt is még a legutolsó tanyára is egyetemi végzettségû papokat küldött pl. a katolikus egyház? Én magam is jártam teológiára. Tudja milyen tantárgyak vannak ott? Pl. filozófia. Tudja, miért? Krisztus megismerése elõtt is sokat gondolkodtak emberek az emberi lét alapjaival, az emberi viselkedéssel, a lélekkel, a megismert és nem ismert természeti jelenségekkel, és az embernek az ehhez fûzõdõ viszonyával. Ezért nagyon híres a hellén filozófia. De említhetném a hindukat is, vagy a kínai bölcseket. Ehhez képest a „pásztor” és csapata mindenféle képzettség és tudás nélkül zagyvalékosan hazudozik az embereknek, összekeveri õket, hamis dolgokat erõltet rájuk, ezt szellemi erõszaknak hívják. És istent egy destruktív, szadista, könyörtelen, ítélkezõ, büntetõ valakinek állítja be, ami szétroncsolja a tagoknak az általános életbe vetett bizalmat, ami alapvetõen kell az élethez. Nyugat-Európában ezt már régóta büntetik. Az interneten egy magyar nyelvû blog is van, ahol az egyházban mûködõ szellemi erõszakról és annak következményeirõl írnak.

De errõl írt már a néhány éve elhunyt híres református pszichológus is, aki a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke is volt egyben, Dr. Gyökösy Endre, aki ezt ekléziOLAgén neurózisnak nevezi és így fogalmaz:

ezek a szekták „például a pszichésen kierõszakolt, szinte mesterségesen begerjesztett glosszáliával „ nyelvekenszólással”, újrakereszteléssel, szinte szadista világvége-várással, ördögûzéssel vonzanak. Ezek a szektafélék szinte gyûjtõhelyeivé válnak a latens, a lappangó, és a larvált, az „álarc”-ban jelentkezõ neurotikus embereknek. Vezetõik többnyire skizoid, depresszoid, hiszteroid, vagy kényszeres mini-pápák. Ezek a mini-pápák vagy ajatollahok a rájuk pszichésen rezonáló embereket, többnyire fiatalokat, egyházaikból kiszakítják, sõt szembefordítják, majd különleges összejöveteleiken projekciókkal, kivetítéseikkel nemegyszer ki-illetve berobbantják áldozataik lappangó neurózisát. Mi a jellemzõi ezeknek a szektaféléknek: a kizárólagosság, õk az egyedüli „igazak”. A mások iránti megvetés, szeretetlen ítélkezés, sõt kárhozatra, pusztulásra ítélés. A szülõktõl elidegenítik,, sõt elszakítják a fiatalokat. Ez nem annyira elv, mint a hozzájuk tartozás kritériuma. Jellemzõi még a mártír-komplexus, a mazochista módon való szíves-szenvedés, és a szadista színezetû világvége-várás, amelybõl természetesen õk megmenekülnek. „

B. Amerikába kiköltözött újságíró írt egy könyvet a gyülekezetrõl „Fesz van” címmel. A könyv minden szava igaz. Én ráadásul akkor felvettem B-vel a kapcsolatot, és levélben megtárgyaltuk a gyülekezeti dolgokat.

Végül ajánlom Önnek figyelmébe Drábik Jánostól a „Tudatmódosítás” címû könyvet, jól leírja azokat a tudatmódosítási technikákat, hogy Istennel kapcsolatosan hogyan kall manipulálni az emberi tudatot. Biztos vagyok benne, hogy a Gyülekezet támogatásának politikai okai is vannak, melynek elsõ számú oka a pénz, de másik oda a zsidóság érdekeinek védelme. Gondolkodjon el azon, hogy az szdsz- es H. mit keres szinte alapítás óta a gyülekezetben, illetve a hódmezõvásárhelyi fideszes református presbiter L. miért támogatja úgy ezt a Gyülekezetet, hogy ingyenes ingatlanbirtokot ajánlott fel nekik?

Drábik János könyvében erre a válasz: „ Hogy ezek a fiatalok soha ne lehessenek azok, akik lehettek volna, ha nem kerülnek oda”.

Ezen kívül figyelmébe ajánlom az interneten található cikket, melynek címe: Diszpenzácionista keresztények. Félelmetes a hasonlóság a Gyülekezetés annak tevékenysége között.

Tisztelt Uram, én a saját tapasztalataimnak kizárólag csak egy kicsi részét írtam le, de estig írhatnám.

Végigjártam a kiszakadás után rengeteg szektát és történelmi felekezetet. A keresés közben véletlenül jutottam el magyarsági rendezvényekre, ott kezdtem tudni a valós magyarországi eseményekrõl, magyar történelemrõl. Amirõl azelõtt soha nem tudtam, mert titkolva vannak. Illetve kutattam régi magyar és külföldi papok és lelkészek munkái, igemagyarázatai után. Nem véletlenül vannak ezek az emberek és munkáik elhallgatva.

Ha az embereknek a valós Istenrõl helyes látásuk lenne, meg lenne az a kapaszkodó, ami feltétlenül kellene ahhoz, hogy valóban emberi életet élhessünk, hogy ne merüljünk bele a jelenlegi nemzetrontó-pusztító létbe, az emberiség teljes apokalipszisébe. Kérem hogy a leírtak és az Ön saját tapasztalatai alapján gondolkodjon el azon, hogy a Gyülekezet vajon alkalmas-e arra, hogy történelmi egyház legyen-e. Bûncselekmények tömegeit követik el az ott lévõk élete és anyagi helyzete ellen. Mi lesz az ott tönkretett emberekkel? Ki kárpótolja õket?

Ilyen lenne az Isten egyháza? És Ön szerint ilyen Isten? Amennyiben Ön a képviselõknél nem hozza fel a Gyülekezet bûntényeit és hallgatásával hozzájárul, hogy a gyülekezet történelmi egyházzá váljék, Ön az Úristen elõtt bûnrészes lesz magyar emberek tömegeinek jelenlegi és további tönkretételében.

Budapest, 2011-05-10.

Tisztelettel