Lázonganak a "hosszúnyakúak" Mianmarban
Irta: Olvaso - Datum: 2011. July 08. 06:07:30
(Szó szerint a "zsiráfok" lázítanak, csak "keresztény" álcába bújva, de minderrõl a bennszülöttek mit sem tudnak.)
A polgárháború szélére sodródhat Mianmar, a karen kisebbség meg-megújúló támadásai miatt.
Teljes hir
(Szó szerint a "zsiráfok" lázítanak, csak "keresztény" álcába bújva, de minderrõl a bennszülöttek mit sem tudnak.)
A polgárháború szélére sodródhat Mianmar, a karen kisebbség meg-megújúló támadásai miatt. A kormányzat részérõl történõ atrocitások, a katonák által elkövetett visszaélések egyre radikálisabb harcra kényszerítik a karen közösséget, Mianmar egyik legnagyobb kisebbségét. A sûrûsödõ merényletek és kölcsönös támadások, illetve a megoldatlan kareni menekültkérdés fokozza a belpolikai bizonytalanságot és kikezdi a diktatúra alapjait. Talán eljárt az idõ a militarista junta elnyomó politikája felett?
A katonai junta által irányított Mianmar számára egyre komolyabb problémát jelent a „szeparatista gerillákkal” szemben folyó harc a déli és délkeleti tartományokban. Az ország harmadik legnagyobb népcsoportja, az úgynevezett karen közösség és a hivatalos kormányzat között kiújuló harc már évtizedek óta beárnyékolja a mianmari belpolitika nyugalmát. De mit is követel a thaiföldi határ mentén élõ, majd 7,5 millió fõt kitevõ etnikai közösség?
A 19. századi misszionáriusoktól napjaink szeparatista törekvéséig
Kattintson és ismerje meg Mianmart!
A sino-tibeti nyelvet beszélõ kisebbség Mianmar lakosságának megközelítõleg 7 százalékát teszi ki és az ország déli, délkeleti részen, a thaiföldi-mianmari határmenti régiókban él. Egyik törzsük a nyakukon vastag rézkarikákat viselõ asszonyokról elhíresült padaungok. A többségében buddhista vallású közösségre ugyanakkor az 1800-as évektõl komoly hatást gyakoroltak az akkor még Burmába érkezõ, amerikai keresztény (elsõsorban baptista) misszionáriusok. A határmenti területeken létrehozott iskolahálózat, keresztény hitelvek és nyugati támogatás hamar felébresztette a karen törzsek nemzettudatát és függetlenség iránti törekvéseiket, mely az 1881-ben életre hívott Karen Nemzeti Szövetség megalakulásában mutatta elsõ jeleit. Innentõl kezdve egészen napjainkig nagyon erõs nyugati, elsõsorban amerikai kapcsolatokat és anyagi támogatást tudhatott magáénak a közösség. Éppen ezért az országot irányító katonai junta igyekszik meggátolni a keresztények vallásgyakorlását, mert szemükben a nyugatiak nemcsak etnikailag, hanem vallásilag is Mianmar megosztására törekednek.
Az 1947-ben, Jangonban létrehozott Karen Nemzeti Unió (KNU) a politika színpadán szállt síkra független államuk létrehozásáért Kavthoolei néven (jelentése: ördög nélküli föld) majd késõbb, a '70-es évektõl az autonómiáért. Az politikai alapot az 1947-es alkotmányban a san, kacsin és csin kisebbségnek megadott hasonló jogok adták. Mivel azonban a közösség elutasította a helyzetük rendezésére vonatkozó panglongi egyezményt és bojkottálta az Alkotmányozó Gyûlésben való részvételt, a karen autonómia kérdése megoldatlan maradt. A KNU fegyveres szárnya, a Karen Nemzeti Felszabadító Hadsereg (KNLA) ugyanakkor évtizedek óta harcol a mianmari központi kormányzat katonai alakulataival. A kisebbség alkupozícióját ellenben némileg meggyengítette, hogy 1995-ben a buddhista felekezethez tartozók kiváltak KNLA fõszárnyából és megalakították a Demokratikus Karen Buddhista Hadsereget (DKBA), mely ekkor tûzszünetet kötött a központi katonai juntával. Vélhetõen ez vezetett a KNU Manerplav városában található központja elleni támadáshoz.
Atrocitások, jogsértések és megoldatlan menekültkérdés
Egy padaung kislány
(Forrás: Wikimedia)
Napjainkra a szervezet egyre radikálisabb lépéseket tesz akaratának érvényesítésére, mely ok mögött egyértelmûen a mianmari militarista junta elnyomó kisebbségpolitikája és etnikai tisztogatásai állnak. A BBC hírtelevízió szerint csak 2004-ig 200 ezer kareninek kellett elhagynia az otthonát a katonai kormányzat kitelepítõ akciói miatt és legalább 160 ezer ember él menekülttáborokban a szomszédos Thaiföld határmenti területein. A 2010 novemberében történt, két határfalu ellen végrehajtott incidens következtében is megközelítõleg 20 ezer menekült lépte át határt. A külföldi segítség ellenére (az Amerikai Menekültügyi Bizottság 1992 óta van jelen a térségben és segíti a menekültek mindennapjait), a thaiföldi biztonsági hatóságokat immáron többször vonták kérdõre amerikai emberi jogi csoportok a thaiföldi menekültek visszatoloncolása miatt. A thaiföldi alapítású Karen Emberjogi Csoport nyilatkozata szerint kétséges, hogy a menekültek egyáltalán visszatérhetnek-e otthonaikba. A KNU vezetõ politikusai, Padoh Manh Szha Lah Phan és lánya, Zoja Phan immáron etnikai tisztogatással vádolták meg a hivatalos kormányzatot.
Az ezredforduló után a felek többször is megkísérelték a tárgyalóasztalnál megoldani a kérdést. 2009 után a mianmari kormányzat bár csak a retorika szintjén, de tûzszüneti egyezményt ajánlott a karenieknek, melyet a KNU fõtitkára, Zipporah Sein üdvözölt. Ugyanakkor a kareniek legfontosabb feltétele, hogy a tárgyalásokat egy harmadik országban, esetleg Thaiföldön szervezzék meg - elkerülendõ a mianmari befolyásgyakorlást. A thaiföldi kormány is szintén örömmel fogadná az eredményt hozó tárgyalásokat a menekültkérdés megoldása miatt.
A 2010. novemberi incidens óta immáron különösen kiújultak az összecsapások a felek között. A Lah Pweh vezette DKBA a KNLA-val együtt mianmari városok és katonai konvojok ellen indított fegyveres akciókat. Májusban a fõváros közelében, egy vonat ellen történt két halálos áldozatot követelõ támadás; míg Nepjidában és Kacsin tartomány központjában is atrocitások történtek. A legutóbbi, június 24-én végrehajtott Nepjidában, Mandalajban és Pjin Oo Lvin városában egyidejûleg megszervezett robbantással is a kareni kisebbséget vádolta meg a Thein Shein vezette mianmari kormányzat, de nem tudni, valóban õk követték-e el a támadásokat. A sûrûsödõ incidensek és az egyre több helyen kiújuló összecsapások ugyanakkor egyértelmû jelei annak, hogy az etnikai csoportok nem mondtak le önrendelkezésük kivívásáról.
Link