Posta Imre weboldala

Moszkva nagy befolyással bírhat mindkét Szudánban
Irta: Olvaso - Datum: 2011. July 10. 18:23:50

Teljes hir

Az egész világ az országra figyel
Dél-Szudán függetlenedése egy példátlan esemény több szempontból is, és kérdés, hogy a szeparatizmust általában ellenzõ Oroszország hogyan fog viszonyulni az új entitáshoz. Vajon Moszkva melyik félhez fog közelebb állni, fõleg gazdasági értelemben? A fiatal afrikai állam a kontinens kistigrisévé válik, vagy megmarad problémás térségnek? Miért nem ellenezték az elszakadást a nagyhatalmak? A Hegyi-Karabahhal vont párhuzam talán erre is rávilágít.

Dél-Szudán július 9-én kiáltotta ki függetlenségét a félévvel ezelõtti referendum eredményeként, ami az elsõ olyan alkalom az újkori történelemben, amikor egy ország egy keresztény és egy iszlám országgá vált szét, amit természetesen hatalmas nemzetközi érdeklõdés övez. Az új entitás elismerését illetõen nincs sok kétség, hiszen maga Khartúm is elismerte a déli országrész elszakadását, és a nemzetközi közösség is teljes mellszélességgel áll ki Afrika legfiatalabb állama mellett.

Muhammed Husszein Zarug, Szudán oroszországi nagykövete elmondta, hogy a két Szudánnak még sok problémás kérdésre kell választ találnia, mint például a határok kijelölése, az olajkincs elosztása a határ-menti régiókban, a vízellátás megszervezése a Nílus-medencébõl, és a külsõ adósságállomány rendezése, de a Szudáni Köztársaság lesz az elsõ állam, amelyik elismeri az új országot, és hozzátette, hogy Észak mindenben segítséget fog nyújtani Délnek, ha szükséges lesz. Kifejtette, hogy nagy hasznukra lesz Oroszország tapasztalata a FÁK létrehozásával, különösen annak jogi aspektusai.
Mindennapi élet Dél-Szudánban. Kattintson és nézegessen még több képet!

Július 7-én az orosz külügyminisztérium képviselõje, Alekszandr Lukasevics úgy nyilatkozott, hogy Moszkva kész diplomáciai kapcsolatokat létesíteni az új afrikai állammal, és errõl hamarosan megindulnak a tárgyalások is, amelyek a megfelelõ dokumentumok aláírásával végzõdhetnek majd. Mégis úgy néz ki, hogy a Dél-Szudán által tervezett 21 követségbõl egy sem található majd az ország létrejöttét tulajdonképpen közvetve segítõ Oroszországban.

Versenyfutás az orosz tõkéért

Ennek ellenére úgy tûnik, hogy már a függetlenségrõl szóló referendum után megindult a tegnap óta két országnak számító Szudán versenyfutása a nemzetközi tõkéért, és így az oroszért is. Észak-Szudán látszólag próbálja meglovagolni a Délt támogató nemzetközi hullámokat. Zarug nagykövet megjegyezte, hogy a Dél-Szudánra vonatkozó szankciók visszavonása az USA általi egyoldalú döntés volt. Szerinte ez a lépés, Szudán megsegítésével kapcsolatban, a nyugati államok kötelezettségvállalásának megszegése volt. Véleménye szerint az új állam támogatásának érdekében az egész országra vonatkozóan kell megszüntetni a szankciókat, hiszen a két országrész szoros szálakkal kapcsolódik egymáshoz és gyakorlatilag egy gazdasági struktúrát alkot. Az Egyesült Államok még 1997-ben vezetett be szankciókat Khartúm ellen azzal a váddal, hogy nemzetközi terroristáknak nyújt menedéket, majd 2010 novemberében Barack Obama egy évvel meghosszabbította ezek hatályát. Dél-Szudánra nem alkalmazták a szankciókat.

Szudán központi kormánya tehát hamar megkezdte a tapogatózást, és Omar al-Bashir Mihail Margelov orosz elnöki különmegbízottal való megbeszélése után kijelentette, hogy az afrikai állam felajánlotta orosz cégeknek a lehetõséget, hogy részt vegyenek az északi részek infrastrukturális fejlesztési projektjeiben, és így erõsítsék a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat. Egy sor gazdasági kérdést tárgyaltak meg, amelyben Oroszországnak lényeges szerepe lehet, így például a Port-Szudántól a nyugat-darfúri El-Genejn városáig húzódó vasútvonal és hõerõmûvek építésében, továbbá a darfúri olaj kitermelésében. Egyértelmû, hogy a most már Nemzetközi Büntetõbíróság által körözött al-Bashir ott kopogtat pénzügyi segítségért gazdaságuk átépítéséhez a szétválás utáni idõszakra, ahol tud.

Dél-Szudán sem tétlenkedett. Májusban a déli országrész kormányának delegációja tett látogatást Ojaj Deng Adzsak befektetésügyi miniszter vezetésével Moszkvában, ahol al-Bashir korábbi mebeszéléséhez hasonlóan közös gazdasági projektekrõl tárgyaltak. Adzsak szerint Oroszország érdekelt az ottani befektetési lehetõségekben. A déli kormány orosz cégek megjelenésére számít az olaj- és elektromos energia-kitermelésében, a közlekedési hálózat és mezõgazdaság fejlesztésében. Orosz vállalkozások egy sor közös projektekrõl szóló szerzõdést kötöttek még 2005-08 között, de az etnikai háború, a megosztottság és az ENSZ szankciók hûvösre tették ezeket a terveket. Az orosz fél azonban megjegyezte, hogy Észak-Szudánnal is fejleszteni fogja kapcsolatait.
Érdekes szempont még a katonai együttmûködés, vagy legalábbis a haditechnikai eszközök kereskedelme. A BBC 2010. szeptember negyedikei információi szerint a Szudáni Felszabadítási Népi Hadsereg 10 Mi-117 szállító helikoptert vásárolt Oroszországtól, amit az orosz fél nem erõsített meg. A feltételezések szerinti tranzakció létrejötte esetén ezek alkotnák Dél fõ légi flottáját, amit kizárólag békés célokra használnak majd. Pár nappal késõbb Dél-Szudán tagadta ezt az üzletet. A Felszabadítási Hadsereg képviselõje, Kuol Dejm Kuol altábornagy azt mondta a RIA hírügynökségnek, hogy "ez az információ nem megbízható, a Nemzeti Kongresszus sajtója (az északi kormányzópárt) terjesztette el". Kifejtette, hogy Délnek a békeszerzõdés értelmében joga van modernizálni hadseregét, de erre nincsenek forrásai, és örömmel fogadnak segítséget más államoktól. Megerõsítette, hogy nincsenek modern tankjaik vagy harci helikoptereik, de élelmiszerszállításra az esõzések folyamán szükségük lenne szállító helikopterekre.

Dél-Szudán ≠ Hegyi-Karabah?

Már a referendum elõtt megindultak a találgatások, hogy Dél-Szudán esete precedenst teremthet-e a többi, általában szakadár államoknak tekintett területek kérdésében. Hegyi-Karabah egyike az ilyeneknek, és a függetlenség támogatói azt hangsúlyozzák, hogy az afrikai állam körülményei teljes mértékben vonatkoztathatóak a kaukázusi vitatott területre, míg az ellenzõi a két eset közötti különbségeket emelik ki.
Kattintson és tekintse meg a képgalériánkat a Kaukázus Koszovójáról: Hegyi-Karabahról

Örmény szakértõk szerint ezek a területek történelmileg úgy tartoztak más államokhoz, hogy abba nem volt beleszólási joguk, és az elnyomók próbálták magukhoz láncolni õket, nem vették figyelembe a nemzeti és kulturális hagyományaikat, és egyet nem értés esetén fegyveres úton próbálták megoldani a kérdést. Dél-Szudánhoz hasonlóan Hegyi-Karabahban is volt referendum, amin a függetlenség pártiak elsöprõ gyõzelmet arattak. Összegezve tehát véleményük szerint, a két helyzet azonos és így a nemzetközi közösségnek el kellene ismernie Hegyi-Karabahot önálló államként.

Azerbajdzsánban pont az ellenkezõ módon látják a dolgot. Ottani szakértõk kifejtették, hogy amíg Szudán érintett régiójában a referendum a teljes lakosság részvételével zajlott, Hegyi-Karabahban az azeriek nem vettek részt a hasonló referendumon, ami így illegitim. Továbbá az afrikai államban a központi kormány hozzájárult a népszavazáshoz, és elõre kijelentette, hogy elismeri, bármilyen is lesz a kimenetele. Baku ilyenbe nem ment bele. Még egy hatalmas különbség, hogy a kaukázusi szakadár terület esetében a nemzetközi közösség nem ismeri el a függetlenségre való törekvéseket.
A problémás területek Oroszország szomszédságában. Kattintson és tekintse meg!

Egyértelmû tehát, hogy mindkét oldal a saját szemszögébõl elemzi az eseményeket, de egyes blogok szerint az ilyen kérdésben amúgy sem a jog és igazságosság a döntõ tényezõ. Ezzel kapcsolatban fel is tették a kérdést, hogy miért támogatta a dél-szudáni szeparatizmust a világközösség? Egyesek szerint azért, mert az USA érdekszférájának számít, és a fiatal ország a hatalmas olajlelõhelyeivel nagyon gyorsan Afrika egyik legnagyobb olajexportõrévé léphet elõ. Szudán hét milliárd barreles olajtartalékkal rendelkezik, amibõl napi 450 ezret termelnek ki. Az orosz elemzõk véleménye szerint a radikális iszlamizmust elítélõ Washingtonnak tökéletes helyzet adódott, azzal, hogy a keresztény déli ország rész el akart, és el is szakadt Khartúmtól, amit az érdekeknek megfelelõen legitimáltak, miközben Dél-Oszétia, Abházia és Hegyi-Karabah elszakadása ellen információs háborút vívnak.

Mit lép Moszkva?

Dél-Szudánnak valószínûleg nem lesz problémája külföldi támogatások megszerzésében és tõkeimportban, érdekes viszont, hogy a létrejöttét támogató nagyhatalmak közül melyik szerez majd nagyobb gazdasági befolyást. Az USA-nak valószínûleg nem nagyon van ellenfele a régióban, habár Kína is aktívan érdeklõdik a térség iránt (15 év alatt hozzávetõlegesen 15 milliárd dollárt fektetett be). Kína egyébként szintén szeparatizmus-ellenes, csak úgy, mint Oroszország.

Moszkvának tehát sietnie kellene, ha jó szerzõdéseket akar kötni az új állammal, fõleg az olajkitermelésben, bár úgy tûnik, hogy a két Szudán magától is kopogtat az oroszok ajtaján. Lehetséges, hogy a jelenlegi gazdasági érdekek felülírják Moszkva szeparatizmus-ellenességét, mint Dél-Oszétia és Abházia esetében, amikor Grúziával szemben kellett fellépni. Már csak ki kell várni, hogyan stabilizálódik a helyzet a függetlenség kikiáltása után. Margelov elmondta találkozójuk után, hogy al-Bashir optimista és kijelentette, hogy a két Szudán jószomszédi viszonnyal fog rendelkezni, ami egy nyugodt térség kialakulását engedi sejtetni. Az orosz különmegbízott ugyanakkor hozzátette, hogy ha folytatódik a vérontás (Dél-Szudánban a hadsereg harcba keveredett a felkelõkkel), és nem találnak kompromisszumot a vitatott kérdésekben, akkor csak egy újabb problémás állam jött létre Afrikában, ami a befektetõ kedv lenullázásával végzõdhet.
Link