Útelágazáshoz ért az EU
Irta: Olvaso - Datum: 2011. July 21. 07:19:12
Ez már ZSÁKUTCA!
Kompromisszumos megoldással, új bankadó bevezetésével érhet véget a legerõsebb uniós tagállam, Németország és az Európai Központi Bank vitája a csütörtöki euróövezeti csúcson. A tét rövid távon Görögország, középtávon a valutaunió jövõje.
Teljes hir
Ez már ZSÁKUTCA!
Kompromisszumos megoldással, új bankadó bevezetésével érhet véget a legerõsebb uniós tagállam, Németország és az Európai Központi Bank vitája a csütörtöki euróövezeti csúcson. A tét rövid távon Görögország, középtávon a valutaunió jövõje.
Görögországnak a 14 hónappal ezelõtti 110 milliárdos mentõcsomag és a folyamatos megszorító intézkedések ellenére sem sikerült az adósság hátralékát fenntartható keretek közé szorítania, ezért idén nyár elején újabb segítségért folyamodott az unió vezetõségéhez. Az ország felelõtlen és költekezõ politikájának eredményeképp sikerült olyan adósságspirálba keverednie, amibõl egykönnyen nem fog tudni kilábalni. Görögország gazdasági problémái az egész eurozóna jövõjét veszélyeztetik, így az esetleges második mentõcsomag és annak remélt hatásai nemcsak a görögök, hanem a közös valuta jövõjét is meghatározzák.
Az EU elnöke Herman van Rompuy csütörtökre hívta össze csúcstalálkozóra a tagállamok vezetõit, hogy megvitassák „az euróövezet pénzügyi stabilitását és a görög adósság jövõbeni finanszírozását”, vagyis az euró jövõjét. Az egyik legfõbb téma a várhatóan 115 milliárd eurós görög mentõ csomag lesz, fõ céljuk olyan stratégia kialakítása, aminek keretében Görögország képes lesz hosszú távon fizetni az adósságait.
Súlyos feszültségek
A találkozót már múlt héten sürgették az övezet egyes államainak, többek között Olaszországnak a vezetõi, azonban Németország visszakozása miatt végül csak most ülnek tárgyalóasztalhoz. Európa vezetõi egyetértenek abban, hogy a közös valutarendszer fenntartása nem kérdõjelezhetõ meg, ellenben a valutaunió kormányai és az Európai Központi Bank (EKB) három hónapja vitáznak arról, hogy szükség van-e a bankoknak és a görög államkötvények egyéb, nem állami birtokosainak bevonására az adósságrendezésbe.
Az EKB és néhány ország azzal érvel, hogy ha költségeket hárítanak át a magánbefektetõkre, akkor a piac sok más euróövezeti országba vetett bizalma is meginoghat. Ugyanakkor a legnagyobb európai gazdaság, Németország ragaszkodik a magánszektor bevonásához.
A hétvégén a német kancellár kijelentette, hogy nem vesz részt az esetleges csúcstalálkozón, ha nem látja esélyét a számára érdemleges, vagyis a magánbefektetõknek a görög adósságteherbe való bevonását megcélzó megegyezésnek. Véleménye szerint ezen túl a kilábaláshoz nem elég csak egy látványos terv, mint az adósságátütemezés, komplex intézkedésekre van szükség.
Vélhetõen kiegyeztek
A jelek viszont azóta arra utalnak, hogy kompromisszumos megoldás készül. Angela Merkel szerdán találkozott Nicholas Sakozy francia államfõvel, hogy kidolgozzanak egy francia-német közös álláspontot a csúcstalálkozó elõtt. Azt egyelõre nem tudni, mindez sikerült-e nekik, tárgyalásukról mindössze annyi tudható Merkel szóvivõjének Twitter-bejegyzésébõl, hogy „Németország és Franciaország együtt dolgoznak a stabil euróért”.
A Napi Gazdaság uniós információi szerint komplex adósságkezelõ csomag lehetne a megoldás a görög helyzetre. A várhatóan 115 milliárd eurós pakkban nagy szerepet kapna az európai bankokra kivetett speciális bankadó, amely 10 milliárd euró bevételt jelentene évenként, és három évig vetnék ki. A terv kompromisszumos megoldás a német és az EKB terve között, mivel gyakorlatilag elõteremti azt a 30 milliárd eurót, amit a németek a magánbefektetõk bevonásától vártak, és bevonja a privát bankokat az adósságteher viselésébe. A kiszivárogtatott dokumentumban szó van ezenkívül a görögöknek folyósított uniós kölcsön kamatának csökkentésérõl is 4,5-rõl 3,5 százalékra és további pénzügyi segítség folyósításáról is.
A görög válság lehet Európa Lehman Brotherse?
A görögöknél 2010 óta tartó adósságválság alapjaiban rengette meg a közös valutát és a monetáris uniót. Míg európai vezetõk kitartanak az euró és a rendszer stabilitása mellett, több elemzõ a jelenlegi pénzügyi rendszert gyökeresen átformáló intézkedésekben látja a kiutat. Az már nyilvánvaló, hogy a görög krízis már megfertõzte Írországot és Portugáliát, a következõ lehetséges áldozatok pedig a tetemes gazdasági súlyú, de lassú növekedést produkáló és jelentõs adósságot felhalmozó Spanyolország és Olaszország lehet.
Soros György a magyar származású amerikai befektetõ a múlt héten a Financial Timesban kijelentette: attól függetlenül, hogy a görög csõd elkerülhetetlen, nem feltétlenül kell mindennek rendezetlenül történnie. „Néhány fertõzés elkerülhetetlen lesz, bármi történjék Görögországban, valószínûleg átterjed Portugáliára és Írországra is, az eurózóna többi részét viszont meg kell védeni.”
Több elemzõ úgy emlegeti a görög államcsõd eshetõségét, mint Európa „Lehman-pillanatát”. A 2008-as gazdasági világválságot kirobbantó Lehman Brothers befektetési bank bedõlése a pénzügyi piacok összeomlásához vezetett. Bár az európai pénzügyi piacok erõsen integráltak a kontinensen belül, és nem tudni, hogy a „görög fertõzés” meddig fog eljutni az eurózónán belül, azonban hacsak nem dõl be egy vezetõ bank például Németországban, akkor nem valószínû a pénzügyi piacok újabb összeomlása - véli Niall Ferguson, a Harward Egyetem professzora.
Mi is a tét?
„A beszéd már nem elég, áttörésre van szükség” - mondta Carsten Brzeski, a brüsszeli ING Group közgazdásza a Bloomberg televíziós mûsorában hétfõn. Véleménye szerint két alapvetõ kérdésrõl kellene dönteni csütörtökön: elõször is arról, hogy az euróövezet vezetõi hogyan hajlandóak kezelni az egyre súlyosbodó görög adósságválságot, másodsorban az is kérdés, hogyan tervezik kezelni a zóna perifériájára esõ országokban, mint Portugália, Írország vagy akár Olaszország és Spanyolország az államadósság kérdését.
A monetáris uniót alapjaiban megváltoztató döntésre van szükség – mondta a közgazdász. Itt felvázolt két egymástól jelentõsen eltérõ lehetséges forgatókönyvet. Az elsõ szerint az uniónak fel kell vállalnia, hogy nem lesz adósságátütemezés, sem államcsõd, és a berendezkedés tovább mozdul a széles körû politikai koordináció, a politikai unió felé. Ebben az esetben a gazdagabb államok részt vállalnánk a szegényebbek költségeiben egészen addig, amíg a periféria országai fel nem zárkóznak. Az elõbb említett Neil Ferguson szerint Európa eleve egy „lehetetlen kísérletbe” kezdett bele tíz évvel ezelõtt, amikor is politikai unió vagy fiskális harmonizáció nélkül vezette be a közös valutát.
A másik szcenárió kizárja a politikai unió lehetõségét, mert e szerint valószerûtlen, hogy a tagállamok beleegyeznének az államszövetségi berendezkedésbe. Ebben az esetben viszont az EKB-nak és az euróövezet vezetõinek el kell fogadniuk, hogy a bajban lévõ országok képtelenek lesznek kezelni az adósságaikat, akár hosszú távon is fizetésképtelenné válhatnak.
Bárhogy is döntenek az EU vezetõi csütörtökön, kevés a valószínûsége annak, hogy a fent felvázolt szcenáriókat tervbe vennék. Viszont ha nem születik érdemleges döntés a jelenlegi krízis kezelésérõl, valószínû, hogy a piac hasonlóan negatívan fog reagálni mint a múlt hét elején megrendezett pénzügyminiszteri találkozó semleges eredményeire. Ahogy Enda Kenny - a múlt héten a hitelminõsítõk által durván leminõsített - írek miniszterelnöke mondta: „Ez a probléma nem fog csak úgy eltûnni, ha nem foglalkozunk vele.”
Forrás: Link