Kovács Pisti naplója a nyári táborból
Irta: Gerry - Datum: 2011. August 08. 06:24:48
Ezt nem tudtam kihagyni...
Anyuék azt ígérték, hogy ha egész évben jól tanulok, akkor nyáron elmehetek sporttáborba. Mindent megtettem. Csak két négyesem lett. A tábori jelentkezésünket aztán elkeverhették, mert kiderült, hogy egy liberális táborba kellene mennem. Az idõ rövidsége miatt már nem lehetett visszacsinálni a jelentkezést, ezért aztán a liberális táborba mentem.
1. nap...
Délután érkeztünk meg a többi gyerekkel együtt. Mindenki elköszönt a szüleitõl, aztán ismerkedési est kezdõdött. Én abban bíztam, hogy mégis csak jó táborba kerültem, és sokat úszhatunk, mert több tábori felügyelõ is kis úszósapkát hordott, pedig teljesen fel volt öltözve.
Teljes hir
Ezt nem tudtam kihagyni...
Anyuék azt ígérték, hogy ha egész évben jól tanulok, akkor nyáron elmehetek sporttáborba. Mindent megtettem. Csak két négyesem lett. A tábori jelentkezésünket aztán elkeverhették, mert kiderült, hogy egy liberális táborba kellene mennem. Az idõ rövidsége miatt már nem lehetett visszacsinálni a jelentkezést, ezért aztán a liberális táborba mentem.
1. nap
Délután érkeztünk meg a többi gyerekkel együtt. Mindenki elköszönt a szüleitõl, aztán ismerkedési est kezdõdött. Én abban bíztam, hogy mégis csak jó táborba kerültem, és sokat úszhatunk, mert több tábori felügyelõ is kis úszósapkát hordott, pedig teljesen fel volt öltözve.
Hamar összebarátkoztam egy Walter nevû sráccal. Németül is kiválóan beszél, és azt mondta, hogy a dédnagypapája valami lovagos keresztet is kapott a háborúban. Este mindjárt filmvetítés volt DVD-rõl. Valami Spíler listáját néztünk. Mindannyian szomorúak lettünk.
2. nap
Reggel abban reménykedtem, hogy horgászni is megyünk majd, mert valami Halmud nevû könyvbõl olvastak föl részleteket. De nem mentünk.
Délelõtt geometriai foglalkozás volt. Megtanultunk egyetlen körzõvel és egyetlen vonalzóval szabályos hatszöget szerkeszteni. Aztán össze kellett kötnünk bizonyos csúcsokat bizonyos másik csúcsokkal. Azt mondták, hogy a kapott alakzat sokkal erõsebb, mint a négy derékszöget tartalmazó alakzatok. Nem tudom, ez mit jelent, mert még csak most megyek negyedikbe.
Nekem csak zöld ceruza jutott. Amikor megpróbáltam egy függvénydiagramot rajzolni, azt mondták, hogy ne merjek a tengelyek mindkét végére nyilat tenni, mert felpofoznak. Nem mertem.
Délután célbaköpõ versenyen vettünk részt. A céltábla piros-fehér csíkos volt. Biztos azért, hogy jobban lássuk. Az elsõ három helyezett kis úszósapkát kapott ajándékba.
Este egy izgalmas társasjátékkal játszottunk, amelynek Multipoly a neve. Az a szabály, hogy mindenki egy-egy európai nagyváros polgármestere. Az nyer, aki minél több afrikai és ázsiai bevándorlót tud betelepíteni. Pluszpont jár valami hollókoszt-emlékmû állításáért, segélyosztásért, hitelfelvételért és tehetetlen rendõrség kiépítéséért. További elõnyökhöz jut az, aki arab országokba küld megszálló katonát.
3. nap
A szomszéd táborban is sok gyerek van. Észrevettem, hogy az õ tábori zászlójuk pont olyan mintázatú, mint amilyen nálunk volt a céltábla. Meg is kérdeztem az egyik tábori felügyelõt, hogy kik ezek. Úgy tûnik, hogy abban a táborban mindenkit Ignácnak hívnak, a felügyelõ pedig régi barátjuk lehet, mert a becenevükön szólítja õket. Azt mondta, hogy ez mind Náci.
Beharangozták, hogy délután toleranciát gyakorolhatunk. Nagyon vártuk, de a toleranciát nem adták oda. Ehelyett szomorú dolgokat meséltek hátrányos helyzetrõl meg kirekesztésrõl. Késõbb kisebbségi gyerekek érkeztek vendégségbe, akikkel játszanunk kellett. Közülünk páran maszkot kötöttek az orruk elé, este pedig sokan vakarni kezdték a fejüket, de nagyon.
A kisebbségi gyerekek távozása után többen jelentették, hogy eltûnt a bicskájuk, elemlámpájuk vagy órájuk, de a felügyelõk jól lehordták õket, hogy nagyon kelekótyák, és egyszer a fejüket is elvesztik.
4. nap
Elvittek bennünket egy igazi hollókoszt-emlékmûhöz. Egy szakállas, kalapos bácsi mesélt szörnyû dolgokat. Már majdnem mindannyian bûnösnek éreztük magunkat, amikor Walter bekiabált, hogy ez nem is így volt, és ha szót kap, akkor szívesen elmondja, hogy mit mesélt a dédpapája. A táborvezetõk nagyon utálhatják, ha valaki bekiabál, mert elrángatták.
Délután az önkéntesség szépségeivel ismerkedtünk. Valami régi temetõt raktunk rendbe. Szemetet szedtünk és virágokat ültettünk. Furcsa temetõ volt ez, mert keresztet egyet sem láttam. Biztos azért, mert mindenki föltámadott. Aki a temetõben nem dolgozott rendesen, nem kapott uzsonnát.
Már besötétedett, mikor visszaértünk a táborba. Útközben több gyereket felismertünk a tegnapi vendégek közül egy gyümölcsöskertnél. Tényleg nagyon szomorú sorsuk lehet. Úgy tûnik, a gazda arra kényszerítik õket, hogy sötétben, lámpa nélkül szedjenek gyümölcsöt nagy kosarakba. Nekik sem tetszhetett ez a dolog, mert nagyon gyorsan tevékenykedtek. Biztos már haza akartak menni.
Az egyik lány az egyik gyümölcsszedõn fölismerni vélte a tegnap eltûnt szoknyáját. Jelentette is a felügyelõnek, de az ráförmedt, hogy ne legyen rasszista.
Vacsoránál kerestem Waltert, de a felügyelõk azt mondták, hogy megbetegedett, és a szüleinek érte kellett jönniük.
5. nap
Néhány Ignác odajött a kerítéshez, és azt mondták, hogy meghívnak bennünket babgulyást enni, mert annyit fõztek, hogy jut mindenkinek. Mikor megkérdeztem az egyik felügyelõt, hogy átmehetünk-e páran, ránk kiabált, hogy ír redenták vagy mik leszünk.
Délután ketten átszöktünk az Ignácokhoz. Kaptunk babgulyást! Megmutatták az íjaikat, sõt még a lovakra is fölülhettünk. Nagyszerû dalokat tanultunk! A mi táborunkban nem szabad a „magyar” szót kiejtenünk, de ezekben a dalokban bizony sokszor elõfordult. Olyan kulcstartót is kaptunk, amelynek alakja régi térképeken meg néhány autón látható a H betû körül.
Mikor megpróbáltunk visszaosonni a mi táborunkba, lebuktunk. Elkobozták a kulcstartókat, és büntetésbõl egész vacsoráig matekfeladatokat kellett megoldanunk. Furcsa módon minden feladat megoldása az volt, hogy 6 000 000, pedig háromszor is átszámoltam mindent.
Este csillagászfoglalkozás volt. A szerkesztésnél tanult csillagokat kellett keresnünk budapesti épületekrõl készült fotókon. A legügyesebb úszósapkát kapott.
6. nap
Reggelre nagyon lehûlt az idõ, ezért nagyon örültünk, amikor azt mondták, hogy délután melegsátrat állítanak föl az udvaron. Világoskék és rózsaszín ruhás bácsik biztattak bennünket arra, hogy fiú fiút is ölelgessen, ha unatkozik. Aztán olyanokat is mondtak, amitõl a víz is kivert bennünket, úgyhogy tényleg jól mûködött a melegsátor. Aki figyelt, azt kedvesen megsimogatták a bácsik. Valószínûleg nagyon rosszul látnak ezek a bácsik, mert furcsa helyen simogattak bennünket.
Este vendég érkezett. Tompinak hívják, és valami Európában viseli a parlamenti képet. Németes hangzású neve volt, csak már nem emlékszem rá. Jó fej volt. Amikor a felügyelõk kimentek, még új káromkodásokat is tanított nekünk. Sokat beszélt, de csak ez maradt meg bennem.
Késõ este ismét nézhettünk filmet. Az volt a címe, hogy Sótalanság. Ismét nagyon szomorúak lettünk.
7. nap
Az éjjel nagyon rosszat álmodtam a tegnapi bácsikról. Szóltam a felügyelõnek, de azt mondta, hogy semmi baj, és jobb, ha hozzászokok a gondolathoz, merthogy ez a jövõ társadalma.
Ma tájvédelmi munkára mentünk. Azt hittem, parlagfüvet szedünk, de valami vad indiai növényt kellett keresnünk a csalitosban. Aki a legtöbbet szedte és leadta a felügyelõknek, úszósapkát kapott ajándékba.
Délután azt mondták, hogy felnõttesdit fogunk játszani. Vékony papírt kellett tekernünk a szedett növény levelei köré és el kellett szívnunk. A nap további részére nem emlékszem.
8. nap
Ma lõgyakorlat volt! A bokrokba elrejtett életnagyságú bábuk fejére kockás konyharuhát tettek, pánttal átkötötték, majd kispuskákat osztottak ki. Azt mondták, hogy a bokrokban páleszszín tenoristák rejtõzködnek, és azokat kell lõnünk. Aki a legtöbb tenoristát lõtte szét, az úszósapkát kapott. Csak tudnám, hogy miért utálják itt ennyire az operaénekeseket!
A felügyelõk igazán tisztán tarthatják a lõszert, amit kispuskánál lebecsülhetnek, mert hallottam, amikor az egyik azt súgja a másiknak, hogy „jól kimostuk az agyukat a szemét kis golyóknak”.
Azt ígérték, hogy délután bemutatják nekünk a Dórát. Sokan vártuk, mert biztos jó csaj lehet, de aztán kiderült, hogy Dóra egy tekercs, és az igazán rendes emberek ezzel élnek. Sõt nekik mindent szabad, nekünk pedig hozzá kell szoknunk ehhez, és akkor majd nekünk is majdnem mindent szabad lesz.
Dóra bemutatása után elvittek bennünket egy vasúti múzeumba. Nagyon vártam, mert imádom a mozdonyokat, de csak pár régi marhavagont mutattak meg. Az egyikbe betereltek bennünket, és azt kellett éreznünk, hogy ez milyen rossz.
Este aztán búcsúbuli volt. Jött egy úszózenekar is! Ügyesen klarinétoztak. Külön körben kellett a lányoknak és a fiúknak táncolniuk, de jól esett a mozgás.
Holnap megyünk haza. Jövõre inkább mégis sporttáborba mennék. De még az is lehet, hogy Ignácékhoz. Talán akkor is bevesznek, ha Pistinek hívnak.
Forrás: e-Mail-ben kaptam.