Közel-Kelet leszerel
Irta: Olvaso - Datum: 2011. August 14. 18:23:52
(Miért? Van ott atom? Hiszi a piszi!)
Több mint tízévnyi várakozást követõen, augusztus 10-én a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) elõször kapott olyan jelzéseket az arab országoktól és Izraeltõl, hogy a felek készek leülni és beszélni a közel-keleti atomfegyver-mentes övezet megteremtésének lehetõségeirõl.
Teljes hir
(Miért? Van ott atom? Hiszi a piszi!)
Több mint tízévnyi várakozást követõen, augusztus 10-én a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) elõször kapott olyan jelzéseket az arab országoktól és Izraeltõl, hogy a felek készek leülni és beszélni a közel-keleti atomfegyver-mentes övezet megteremtésének lehetõségeirõl.
Ebben a szakaszban mindez még nem közvetlen és hivatalos tárgyalásokat takar, hanem mindössze annyit jelent, hogy a kérdésben érdekelt államok pozitív választ adtak a NAÜ igazgatójának felhívására. Jukija Amano ugyanis levélben értesítette a feleket arról, hogy szeptember elejére találkozót tervez, melynek célja az atomsorompó szerzõdés májusi felülvizsgálati konferenciáján 2012-re kitûzött közvetlen tárgyalások elõkészítése. Az atomsorompó szerzõdés tagállamai ugyanis a 2010. májusi zárónyilatkozatukban megállapodtak arról, hogy 2012-ben egy olyan nemzetközi konferenciasorozatot indítanak, melynek célja a Közel-Kelet tömegpusztító fegyvereinek leszerelése és a közel-keleti atomfegyver-mentes övezet (MENWFZ) megteremtése.
Tömegpusztító fegyverek a Közel-Keleten
A tömegpusztító fegyverek tekintetében érdemes elõször is azzal kezdeni, hogy az ezen fegyverek tilalmára vonatkozó nemzetközi egyezmények aláírása és ratifikációja hogyan áll jelenleg.
A tömegpusztító fegyverek
A nukleáris fegyverekre vonatkozóan, az 1968-as atomsorompó szerzõdésnek a térség valamennyi állama részese, Izrael kivételével. Ennek megfelelõen a térség államai számára nemzetközi jogilag tilos atomfegyverek birtoklása, fejlesztése és azok bármilyen módon való megszerzése. A múltban ugyan Líbiának és Iraknak is voltak atomfegyverek fejlesztésére irányuló törekvései, ezeket azonban napjainkra felszámolták. Irán és Szíria kapcsán pedig érdemes megemlíteni, hogy habár részesei az atomsorompónak, mégis gyakran hallani olyan vádakat, hogy nukleáris fegyverek fejlesztésére törekszenek, éppen ezért a NAÜ ellenõrei napjainkban is vizsgálják ezen államok tényleges képességeit és tevékenységét. Izrael nukleáris fegyver-képességei kapcsán pedig ma már nyílt titok, hogy a zsidó állam az 1967-es arab-izraeli háború idejére már minden bizonnyal elõállította elsõ nukleáris fegyverét, az ország ugyanakkor egészen máig fenntartja az úgynevezett „lebegtetés” politikáját. Azaz, atomfegyvereinek létét hivatalosan nem ismeri el, ezt ugyanakkor nem is tagadja.
Áttérve a következõ fegyvernemre, az 1993-as Vegyi Fegyver Tilalmi Egyezménynek (CWC) jelenleg nem részese Egyiptom, Szudán, Szíria és Jemen; illetve aláírta, de nem ratifikálta Izrael. Köztudott, hogy a múltban Iraknak, Líbiának (és Iránnak) is nagyon komoly vegyi fegyver programja volt, sõt Irak ezeket a fegyvereket az iraki-iráni háborúban alkalmazta is. Líbia azonban 2003-ban önként vállalta, hogy leszereli tömegpusztító fegyvereit és 2004-ben alá is írta a CWC-t. Irak esetében pedig az 1990-es években indult meg a tömegpusztító fegyverek leszerelése és 2009 óta Irak is részese a CWC-nek. Érdekes ugyanakkor, hogy Szudán és Jemen nem csatlakoztak a szerzõdéshez, annak ellenére, hogy napjainkban egyik állam sem rendelkezik ismert vegyi fegyver-kapacitásokkal. Egyiptomnak és Szíriának azonban vannak vegyi fegyver kapacitásai, és Szíria esetében ezek hadrendbe is vannak állítva. Izrael kapcsán pedig a szakirodalom úgy fogalmaz, hogy rendelkezik a képességekkel egy ilyen kapacitás kiépítéséhez.
Végül pedig az 1972-es Biológiai Fegyver Tilalmi Egyezménynek (BWC) nem részese Algéria, Izrael és Szudán; illetve aláírta, de nem ratifikálta Egyiptom és Szíria. Ami a kapacitásokat illeti, Izrael kapcsán ugyanaz a helyzet, mint a vegyi fegyvereknél; míg Líbia és Irak szintén a vegyi fegyverekhez hasonlóan, kénytelen volt lemondani errõl a képességrõl. Fejlesztéseket ugyanakkor Irán, Egyiptom és Szíria is folytatott.
Hoszni Mubárak
Forrás: http://wordpress.com/
A MENWFZ megteremtésének ötletét elõször 1974-ben az iráni sah vetette fel, egyiptomi támogatással. Ezt követõen 1980-ban Izrael is benyújtott egy erre vonatkozó javaslatot, saját elõfeltételekkel. Majd 1990-ben Egyiptom is elõterjesztette saját tervét, ami Mubárak-tervként lett közismert. Ebben a felvetésben már nem csak az atomfegyverekre vonatkozott a tilalom, hanem Mubárak minden tömegpusztító fegyvertõl mentesítette volna a térséget. Ennek kapcsán az 1990-es évek folyamán, a madridi békefolyamat keretében az ENSZ vezénylete alatt folytak tárgyalások, ezek ugyanakkor 1995-re megfeneklettek. Ekkor az Öböl-menti Együttmûködési Tanács (GCC) tagállamai álltak elõ egy Öböl-menti tömegpusztító fegyver-mentes övezet (GWMDFZ) tervével, mely véleményük szerint megteremtette volna a megfelelõ kereteket az egész térség tömegpusztító fegyvereinek a leszereléséhez. Ezen államok 2004-2005 folyamán tartottak is két nem hivatalos találkozót, ezek azonban nem tudtak komolyabb eredményeket produkálni. Ezzel párhuzamosan, az ENSZ 2000-ben a NAÜ-t bízta meg azzal, hogy vegye át az irányítást, és hozza közelebb egymáshoz a feleket.
Kattintson és nézegessen képeket a Szentföldrõl!
A téma tehát egyáltalán nem új, a korábbi javaslatok ugyanakkor rendre kudarcba fulladtak, bármilyen eredmény nélkül, ezzel rendkívül keserû tanulságokat hátrahagyva. Az elmúlt majd 40 év tapasztalatai alapvetõen arra mutattak rá, hogy a tárgyalások sikerének legfõbb gátját a felek által támasztott kölcsönös elõfeltételek jelentették. Az arab államok ugyanis ragaszkodtak ahhoz, hogy az izraeli nukleáris kapacitások leszerelése elõfeltételt kell, hogy jelentsen az átfogó közel-keleti béke megteremtéséhez. És amíg Izrael nem hajlandó leszerelni tömegpusztító fegyvereit, addig számos arab állam is nyitva akarja (akarta) hagyni a vegyi és biológiai fegyverek opcióját, hogy ellensúlyozzák a zsidó állam katonai képességeit. Ezzel szemben, Izrael arra hivatkozik, hogy katonai képességei saját önvédelmét szolgálják, és addig nem hajlandó leszerelésrõl tárgyalni, amíg nincs egy olyan átfogó béke a térségben, ami garantálná biztonságát. Ami tehát ebbõl következik az egyrészt az, hogy az arab államok vegyi és biológiai fegyverképességeinek leszerelését (vagy az emellett való, nemzetközi jogilag kötelezõ érvényû elkötelezõdést) csakis az izraeli nukleáris arzenál leszerelésével párhuzamosan lehet megoldani. A békefolyamat és a tömegpusztító fegyverek kérdése pedig szintén nem elválasztható egymástól, és egy sikeres konferencia záloga, hogy a felek elsõ körben lemondjanak az elõfeltételekrõl, és egyáltalán leüljenek a tárgyalóasztalhoz.
A szeptemberi találkozót illetõen, Amano rendkívül optimista, véleménye szerint 2000 óta most elõször van arra esély, hogy tényleges eredményt tudjanak felmutatni; és már önmagában az, ha a felek leülnének egy asztalhoz, hatalmas elõrelépést jelentene. Ennek köszönhetõen ugyanis az államoknak egy teljes évük lenne arra, hogy „megszokják” az egymással való tárgyalás gondolatát, és megtalálják azokat a kapcsolódási pontokat, melyek mentén megindulhat az együttmûködés.
Kattintson és nézegessen képeket Izraelrõl!
Izrael ugyanakkor a hírek megjelenését követõen cáfolta, hogy elfogadta volna a meghívást, mindössze annyit erõsített meg, hogy nem zárkózik el a lehetõségtõl, és ez egy remek alkalom lenne az érintett államok valamennyi vitás kérdésének megtárgyalására. Ahhoz ugyanakkor, hogy tényleg részt is vegyen a szeptemberi találkozón elengedhetetlennek tartja, hogy az esemény ne nukleáris tárgyalások néven fusson, azaz ne csak az izraeli nukleáris leszerelés és az atomsorompóba való belépés kerüljön napirendre; hanem az õt aggasztó békefolyamat és a környezõ államok tömegpusztító fegyverprogramjainak kérdése is. Válaszlevelében tehát az Izraeli Atomenergia Hivatal vezetõje érdeklõdését fejezte ki, azt ugyanakkor egyértelmûen leszögezte, hogy a szeptemberi eseményre Izrael nem hivatalos tárgyalásként, hanem egy egyeztetõ fórumként tekint. Ennek megfelelõen pedig az várható, hogy bármilyen arabok által támasztott elõfeltétel elijesztené Izraelt a részvételtõl, ezen kérdések megvitatására ugyanis –2012-re vonatkozóan – éppen ezen a szeptemberi találkozón kellene sort keríteni.
Az arab államok támogatólag nyilatkoztak a szeptemberi találkozót illetõen. Egyiptom és Szíria is levélben erõsítette meg részvételi szándékát. Sõt Szíria egyenesen azt mondta, hogy õk akkor is hajlandóak részt venni a szeptemberi eseményen, ha Irán esetleg visszautasítaná Amano meghívását. Damaszkusz számára ugyanis a legfontosabb prioritás, hogy a jövõbeli MENWFZ részes államai valamennyien írják alá és ratifikálják a vonatkozó egyezményeket, továbbá tegyenek is eleget az ezekben foglalt kötelezettségeiknek. (Ebben a tekintetben tehát Szíria számára Irán távolmaradása nem jelent komoly akadályt, hiszen Teherán részese mind a három egyezménynek.)
Kattintson és nézegessen képeket Iránról!
Irán kapcsán azonban egyelõre nem tudni, hogy részt vesz-e majd a szeptemberi tárgyalásokon, Teherán NAÜ képviselõje, Ali Aszgar Szoltanije ugyanis ez idáig még nem válaszolt Amano levelére. Teherán jelenléte ugyanakkor létfontosságú lenne Izrael biztonságának garantálása és az iráni atomprogram körüli aggodalmak enyhítése végett. Mivel azonban 2005 óta az Ahmadinezsád-kormány rendkívül éles retorikával támadja Izraelt, nem tudni, hogy hajlandó-e egy asztalhoz ülni a zsidó állammal. Részvétele ráadásul éppen Izraellel való ellenséges viszonya miatt könnyedén zátonyra futtathatja a teljes tárgyalássorozatot.
A nemzetközi közösség tekintetében fontos elõrelépést jelentett, hogy július folyamán az Európai Unió szárnyai alatt elindult egy brüsszeli leszerelési szeminárium. Ezen az eseménysorozaton részt vesznek a térség államainak képviselõi is, megkezdve a párbeszédet a közel-keleti WMDFZ megteremtésének lehetõségeirõl. Továbbá, Irán részérõl is itt hangzottak el elõször olyan nyilatkozatok, miszerint megfelelõ körülmények között hajlandóak egy asztalhoz ülni Izraellel.
Obama és Amano
Forrás: http://www.flickr.com/
Az Európai Unió mellett pedig az Egyesült Államok is támogatja az Amano-vezette erõfeszítéseket. Washington ugyanakkor óva intett attól, hogy a szintén szeptemberben esedékes NAÜ éves konferencián a tagállamok megint megpróbáljanak egy Izraelt elítélõ határozatot tetõ alá hozni. Tavaly ugyanis az arab államok kezdeményezésére szavazásra bocsátottak egy Izraelt elítélõ tervezetet, ezt ugyan akkor az Egyesült Államok megvétózta, arra hivatkozva, hogy az ilyen lépésekkel az arab államok csak elidegenítik Izraelt, és még távolabb tolják a tárgyalásos megoldás lehetõségét. Az Obama-adminisztráció éppen ezért most is deklarálta, hogy kész újra szembe menni bármi ilyen jellegû kezdeményezéssel.
Ami pedig a 2012-es nagy konferenciát illeti, ez idáig gyakorlatilag semmi sem történt ennek elõkészítésére. A térség államai ugyanis nem tudtak megállapodni sem a találkozó helyszínérõl, sem pedig arról, hogy ki legyen az a pártatlan közvetítõ, aki levezényli a konferenciát. Izrael ráadásul egészen máig nem jelezte részvételi szándékát, nélküle viszont az egész konferencia értelmetlen volna. Éppen ezért ez a szeptemberi találkozó kulcsfontosságú lenne abból a szempontból, hogy megteremtse az alapokat ahhoz, hogy a felek több évtized után újra hivatalos keretek között tárgyaljanak a közel-kelet tömegpusztító fegyvereinek leszerelésérõl.
Link