Posta Imre weboldala

Rezervátum
Irta: Olvaso - Datum: 2011. August 17. 06:23:58

Teljes hir

Mint jeleztem, konkrét, a "hatalom" által jelenleg hatályosnak elfogadott Alkotmány, a BTK, PTK, és a nemzetközi jog törvényerejû paragrafusaira épülõ feljelentési lehetõség is van a bankok, és az õket kiszolgáló, támogató, és velük egy követ fújó "kormány" megfékezésére!
Kezdeném az IMF, és világbanki hitel felosztásával. A 21 éve garázdálkodó nemzetidegen kormányok munkahelyleépítõ politikájával elérték, hogy magyarország ipara, mezõgazdasága eltünt! Felvásárolták és leépítették, feldarabolták és leépítették, becsõdöltették és leépítették, privatizálták és leépítették, eladósították és az utólsókat rúgja a maradék tisztességesen dolgozó!
A gazdaság megsegítésére felvett hitelek a külföldi multikhoz "vándoroltak", egy jelentõs részük pedig el sem jutott még ilyen formában sem a gazdaságba, mert a bankok MNB számláikon maguknak kamatoztatták a mi adónkból, egy részét még most is maguknak kamatoztatják, a mi kontónkra felvett hitelekbõl! Ez jogosulatlan haszonszerzés, magyarul csalás, és sikkasztás!
A felvett hitelek másik jelentõs hányada a bankok "megsegítésére" ment el, és már ilyen hangokat is lehet hallani, hogy ez összesen 500 milliárd, amikor a Raiffhaisen-bank maga kapott ennyit, de az OTP-t, a Soros-féle bedöntési kísérlet miatt már 2009 végén is 400 milliárddal kellett "megtámogatni" ahhoz, hogy 2010-ben extraprofittal zárhasson. Jelenleg a következõ ilyen mentõcsomagot fogják hamarosan bejelenteni, mert az "extraprofitnak", és a megsegítõ csomagnak is "lábakelt", és megint "dõl" az OTP"!
A bankoknak eszük ágában sincs exraprofitjukból visszatörleszteni, a "megsegítés" összegét! Ha egy hiteles korábban, biztosnak tûnõ munkahelyének és jövedelemének bírtokában, hitelfelvételre szánta rá magát, ne rögtön azokra gondoljuk, akik luxusingatlan, vagy második, harmadik autó vásárlására fordították a felvett hitelt, mert a média szereti kiemelni az ilyen eseteket! A legtöbb deviza alapú csaláson alapuló hitelt felvevõ, életkörülményeinek fenntartásárhoz, újrakezdéshez, és pénzügyi problémáinak megoldására vette fel, többnyire utolsó szalmaszálként, és bízott "a kormány munkahelyteremtõ politikájában"!
A FIDESZ-KDNP kormány nemhogy nem tartotta be ígéreteit, de egy olyan terrorrendszert alakít ki az országban, ami a világon is egyedüllálló, mivel vannak törvényeink, de általunk nem lehet érvényesíteni õket, vannak bíróságaink, akik semmilyen olyan ítéletet nem hoznak meg a törvény és a jog alapján, ami a politikai nómenklatúra, holdudvaruk, és a hozzájuk kapcsolódó maffiák érdekeit "sérthetné", és van egy mára álcáját levetett "kormányunk", amelynek kimerül a tevékenysége saját diktatúrájának kialakításával, és feltételeinek megteremtésével, valamint a konkurencia "területeinek" megszerzésével!
Újabb munkahelyek nincsenek, de bedõlõ, megszûnõ vállalkozások száma soha nem látott mértékû, és ha csökken is a bedõlések száma, az csak azért van, mert már alig van életképes vállalkozás!
Magyarországon nincs más, csak ún. "kapcsolati tõke", amit korrupciónak szoktak nevezni! Ha ilyennel nem rendelkezik a delikvens, hiába találja ki, vagy veszi meg a milliárdokat érõ ötletet 100 dollárért, mint Bil Gates a DOS rendszert, itt koldus marad, mert az adók, és a kapcsolat, vagyis a korrupt "háttérhatalom támogatásának hiánya", agyonnyomják!
Európában a legmagasabb, de a világon is az egyik legmagasabb adóelvonás mellett kapjuk a legrosszabb, minõsíthetetlen, vagyis "osztályon aluli" minõségû állampolgári képviseletet a hazaáruló, nemzetidegen, idegenszívû kormányainktól (54%-ról indul)!
Mára eljutottunk odáig, hogy "eladósodott" honfitársaink részére "rezevátumot" alakítanak ki, hogy ott termeljék ki egy fõnek elegendõ területen az élelmiszert, miközben az indiánok rezevátumaival szemben alkamazott módszerektõl csak a kor technikai színvonalának eltérései miatt, nem a gabona felgyújtásával, hanem az USAF vegyipermetezéseivel lehetetlenítik el még az önellátást is!
Az már régen rossz, ha bármelyik honfitársunk pártok mellett teszi le a voksát, mert a pártok nem a társadalmi igazságossághoz, hanem a népesség megosztásához, és átveréséhez kellettek/kellenek! Aki jelenlegi és korábbi rendszerek politikusainak bármit is elhisz, az jobban teszi, ha már most beveszi a ciánkapszulát, mert késõbb úgyis lenyomják a torkán!

Az írás célja, hogy a deviza-alapú banki hitelesek ne polgáriperes eljárást, hanem ügyészségen tett feljelentésekkel éljenek, a magyar és a nemzetközi jog megsértése csalás, megtévesztés, sikkasztás és hatalommal való visszaélés bûntette miatt, "ismeretlen tettes" ellen, és ez alapján KÁRTÉRÍTÉSI IGÉNYT is bejelenthessenek pertársaságokba tömörülve, mely társaságok a 484-es paragrafus alapján, mint jogi személyek bûnügyi zárlatot kérhetnek saját házaikra a földhivatalnál. Ez annál is inkább indokolt, mivel valóban bûncselekmények sorozata áll a deviza-alapú hitelezési ügyletek mögött!

A devizaalapú hitelszerzõdések számos eleme megalapozza a semmisség megállapítását, kezdve azzal, hogy nem létezõ devizahitelre akarmak árfolyamkülönbözetet megállapítani is behajtani. A Ptk. 234.§(1) bekezdése szerint pedig nem kell eljárást kezdeményezni a bank ellen, hanem elegendõ, ha a hitelfelvevõ bejelenti a banknak a semmiséget! Ha a bank, vagy a bíróság nem fogadná el a semmisség megállapításának az említett törvény szó szerinti értelmezésévre épülõ módját és tényét, akkor megkérdõjelezõdik az Alkotmány 2. §-ban foglalt jogállamiság elve.
A szerzõdés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg (Ptk. 200.§.1. bek.), de nem tartalmazhatja a Btk.: kényszerítés, a Btk.: zsarolás, és a Btk.: befolyással/hivatallal való visszaélés, a BTK 318. csalás bûncselekményeire vonatkozó paragrafusainak megsértését!
A banknak nincs joga a vonatkozó magyar és nemzetközi törvények felülbírálatára, és ha ilyen irányú elemeket tartalmaz a szerzõdés, azonnal semmissé válik!
Az 1994. évi IX. tv. 14.§-ával beiktatott bûncselekmény (bûntett) elkövetési tárgya valótlan tartalmú okirat, amely nem csupán magánokirat, hanem a 274.§ (1) bekezdés b) pontja szerint hamisítás is, ha a bank nem tudja a deviza-beszerzését igazolni!
A közjegyzõ által elkészített szerzõdés, a 274-275.§-ban szabályozott közokirat-hamisítás elkövetõje, bárki lehet, kivéve a hatáskörében eljáró hivatalos személy, mert rá speciális szabály vonatkozik (delictum proprium). A törvény azért emeli ki a hivatalos személyeket az elkövetõk körébõl, mert õk ezen bûncselekmény elkövetésével a hivatalos személyek iránti bizalommal is visszaélnek! A A Btk. 137.§-ának 1. pontja meghatározza a hivatalos személyek körét (taxatív felsorolás), amibe a közjegyzõ is belatartozik, és ezesetben, a devizabeszerzés igazolása nélkül társtettesként szerepel!
A fentikeben elkövetett bûncselekmény esetén a Btk. 225. §-ába ütközõ hivatali visszaélés bûntette, valamint a hivatali kötelezettség felróható módú sorozatos megszegésével megvalósított, a Btk. 275. § (1) bekezdésébe ütközõ folytatólagos közokirat-hamisítás bûntette miatt is felelõsségre vonható!
Ide tartozik a kormányzat, és a közhivatalnokok hivatali visszaélése (Btk. 225.§), a bûnpártolás (Btk. 244.§), a jogosulatlan gazdasági elõny megszerzése (Btk. 288.§), a közérdekû bejelentõ üldözése (Btk. 257. §) is.

A következõkben felhasználom Dr. Léhmann György jogász, banki adósságokkal kapcsolatos leiratának részleteit is, a kapcsolódó törvényi indoklással, mert a törvények rendelkezésre állnak, de egy adós jogos követelését könnyû elhallgatni, százezrekét már nem lehet:

"2002-tõl 2007-ig a svájci frank olyan alacsony árfolyamszinten állt a forinthoz és más devizához képest, hogy a kereskedelmi bankok tõzsde és egyéb információik alapján tudták azt, hogy 2007-tól kezdõdõen a svájci frank olyan mértékben fog felértékelõdni, hogy amennyiben devizalapu kölcsönszerzõdések megkötésére sikerül rábírni a kölcsönt felvevõket, akkor mindenféle kockázat nélkül pusztán ügyeskedéssel sok milliárd forintot tisztességtelenül kivehetnek 2008-tól kezdõdõen a bankok az adósok zsebébõl.

Egy bizonyos 1996-ban hozott Legfelsõbb Bírósági döntvény alapján (364. számú) az a bank, amelyiknek alkalmazottja nem tájékoztatta a laikus ügyfelet arról, hogy az értékpapírjának beváltása után napon ugyanezen értékpapír értékesítése esetén 164.000.-Ft-tal többhöz juthatott volna, az együttmûködési kötelezettség megszegése folytán a banknak Legfelsõbb Bírósági döntés alapján ki kellett fizetnie az ügyfél felé a 164.000.-Ft-ot.

Amennyiben többszázezer forintot ezért kaptak az adóstól a bankok a szerzõdés megkötésekor, akkor ezért a pénzért végzett hibátlan banki szolgáltatás esetén egyetlen adósnál sem lett volna lehetséges adósoknak önhibáján kívül bekövetkezett fizetésképtelensége.

A Kereskedelmi Bankok által diktált, közjegyzõk által közokiratba foglalt szerzõdésben egyoldalú szerzõdésmódosítási lehetõséget a törvények betartása (Ptk. 240. §) esetén legfeljebb a kölcsön kamatánál, vagy egyéb költségeknél lett volna lehetséges törvénysértés nélkül biztosítani a bankoknak, míg a szerzõdés tárgyának – kölcsöntõke – módosítására sem egyoldalúan, sem adósokkal egyetértõen nem volt lehetõség azért, mert a szerzõdés tárgyának, vagy alanyának változása új szerzõdést eredményez és nem módosítást.

A kereskedelmi bankoknak az a csábító ígérete a devizalapu kölcsönszerzõdés megkötésére történõ biztatásnál, hogy ennek kamata jelentõsen kisebb a forintalapú kölcsönök kamatánál merõ valótlanság volt, hiszen a devizalapu kölcsönök tényleges kamatánál hozzászámítottak a svájci frank kamatához a bankok egy olyan kamatfelárat, mellyel együtt a tényleges kamat a devizalapú kölcsönöknél és a forintalapú kölcsönöknél már a kölcsönszerzõdés megkötésénél is közel azonos volt.
A PSZÁF által közzétett az a tájékoztató, mely szerint a devizaalapú kölcsönszerzõdések kamatát elsõsorban a svájci frank alapkamata határozza meg, csak a nagy humbug része volt, hiszen gondosan eltitkolva a svájci frank alapkamatát, 2008-tól kezdõdõen akkor is drámai módon emelték a kereskedelmi bankok a PSZÁF hallgatása mellett a devizaalapú kölcsönök kamatát, amikor a svájci frank alapkamata nullához közelire esett vissza.

A devizaalapú kölcsönszerzõdéseket készítõ közjegyzõk #8222;elfelejtették” a szerzõdésben meghatározni azt, hogy a felvett kölcsönösszeget svájci frankban meghatározva milyen összegben és futamidõ mellett kell majd visszafizetni a Ptk. 523. §-nak szerzõdés létrejöttéhez szükséges törvényi elõírások megsértésével, és ezáltal sikerült összehozniuk egy „nem létezõ szerzõdés” jogi fogalomként ismert joghatás kiváltására alkalmatlan szerzõdést. A hiányzó szerzõdési elemnek meghatározására a kereskedelmi bankot jogosították fel egyoldalú szerzõdés módosítási lehetõséggel úgy, hogy erre a szerzõdés tárgyára vonatkozó szerzõdés módosításra sem egyoldalúan, se közösen nincs a törvény szerint módja a feleknek.

A Fõvárosi Bíróságnak 15.G.41.074/2010/25. számú, PSZÁF felperes által indított, tisztességtelen szerzõdési feltételek megállapítására irányuló peres eljárásban hozott ítélete szerint összesen 14 db. tisztességtelen szerzõdési feltételt állapított meg a bíróság 2011. április 22-i periratában a devizalapu kölcsönszerzõdések vizsgálata során.

Egyetlen tisztességtelen szerzõdési feltétel is a semmiségét eredményez az esetben, amennyiben az adós érdekében hivatkoznak rá.

A közjegyzõnek az általa közokiratba foglalt devizaalapú kölcsönszerzõdésben tett az a megállapítása, hogy a Kereskedelmi Bankok által szerkesztett általános szerzõdési feltételek – Üzletszabályzat – a kölcsön jogviszony részét képezik, egyúttal a közjegyzõ ezeknek az általános szerzõdéseknek valódiságáért – törvényességéért – is felel.

A közjegyzõnek az általa közokiratba foglalt devizaalapú kölcsönszerzõdésben tett az a megállapítása, hogy a Kereskedelmi Bankok által szerkesztett általános szerzõdési feltételek – Üzletszabályzat – a kölcsön jogviszony részét képezik, egyúttal a közjegyzõ ezeknek az általános szerzõdéseknek valódiságáért – törvényességéért – is felel.

A közjegyzõnél a kereskedelmi bankok azért erõltették a devizalapu kölcsönszerzõdés megkötését, mert közhitelesen az akaratnyilvánítás tényén kívül mindazokat a ténytanúsító okiratba foglalt jogi tényeket is tanúsítja a közjegyzõ, melyeket a Kereskedelmi Bank az adóst figyelmen kívül hagyva adhatott át a közjegyzõ számára, illetve azért volt szükség a Kereskedelmi Bankoknak a közjegyzõi tevékenységre, hogy akár a tisztességtelen szerzõdési feltételek miatt elrendelhetõ végrehajtási eljárás esetén is ezt megelõzõen bírósági eljárásra ne kerülhessen sor.

A Polgári jog alapvetõ alkotmányos joga szerint a szolgáltatásért megfelelõ mértékû ellenszolgáltatás jár, melybõl következõen az esetben, amennyiben a Kereskedelmi Bankok kockázati vagy kamatfelár címén felszámoltak folyamatosan többletterhet a deviza-beszerzési tevékenységük miatt az adósoknak, ez a kockázati, vagy kamatfelár csak akkor jár részükre, ha ténylegesen és valóságosan svájci frankot vettek fel külföldi banktól esetleges elszámolási perben bizonyítandóan a kölcsön folyósítása során.

Amennyiben közel 10 %-os kockázati, vagy kamatfelárat számítanak fel a Kereskedelmi Bankok az adósok felé úgy, hogy közben Európában képtelenség olyan bankot találni, ahol 6 %-nál nagyobb kamatot kérnének, akkor a különbözeti kamatösszeg még akkor sem lenne esedékes a bankok számára, amennyiben véletlenül tudják bizonyítani azt, hogy devizát kellett beszerezniük a kölcsön folyósításához."

Elképzelhetõ, de véleményem szerint igen kicsi a valószínûsége, hogy: a Fõvárosi Közjegyzõ Kamara Elnöke a DUNA TV alábbi mûsorában tett nyilatkozata szerint, a közjegyzõ felelõssége ebben az ügyben hasonlít a postás felelõsségére.
Valamint Magyarországnak 2009-ben megválasztott, jelenleg Brüsszelben tevékenykedõ, mellékletben látható EU Parlamenti képviselõi sem bizonyos, hogy fenti felsorolásból bármirõl is tudnak.
Lehet, hogy õk azt sem tudják, hogy több millió magyar embernél a devizaalapú kölcsönszerzõdések katasztrofális anyagi helyzetet idéz elõ.
Hiszen ha tudnának mindezekrõl, csak szakítanának annyit idõt, hogy az EURÓPA TANÁCS-nak alábbi Irányelve alapján kérjenek legalább állásfoglalást a brüsszeli illetékesektõl a hazánkban kialakult rendkívül törvénytelen helyzetben:

Az Európa Tanács irányelveinek vonatkozó cikkejei átlapozhatók, de a nemzetközi jog megsértése, be nem tartása miatt az alábbikra is szükség lehet!

A TANÁCS 1986. december 22-i 87/102/EGK IRÁNYELVEa fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítésérõl
mivel legkésõbb 1995. január 1-én a Bizottság jelentést nyújt be a Tanácshoz ennek az irányelvnek a alkalmazásáról,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk
(1) Ez az irányelv a hitelszerzõdésekre vonatkozik.
(2) Ennek a irányelvnek az alkalmazásában:
a) „fogyasztó” olyan természetes személy, aki az irányelv hatálya alá tartozó ügyletek során olyan célból jár el, amely saját kereskedelmi vagy szakmai tevékenységi körén kívül esik;
b) „hitelezõ” olyan természetes vagy jogi személy, vagy ilyen személyek csoportja, amely a kereskedelmi, üzleti vagy szakmai tevékenysége gyakorlása során hitelt nyújt;
c) „hitelszerzõdés” olyan szerzõdés, amely alapján a hitelezõ a fogyasztónak hitelt nyújt vagy annak nyújtására ígéretet tesz halasztott fizetés, kölcsön vagy más, ezekhez hasonló pénzügyi megoldás formájában.
Szolgáltatás vagy közszolgáltatás folyamatos ellátására vonatkozó szerzõdések, amelyek keretében a fogyasztó jogosult részletekben fizetni az ellátás fennállása folyamán, ezen irányelv értelmében nem tekinthetõek hitelszerzõdésnek;
d) „a fogyasztónak nyújtott hitel teljes költsége” mindaz a költség, ideértve a kamatokat és egyéb költségeket, amelyeket a fogyasztónak a hitellel kapcsolatban meg kell fizetnie.
e) „az éves, százalékban kifejezett hiteldíj” a fogyasztónak nyújtott hitel teljes költsége, a nyújtott hitel összegének éves százalékában kifejezve, és az 1a. cikk szerint számítva.
(4) a) Az éves, százalékban kifejezett hiteldíjat a hitelszerzõdés megkötésének idõpontjában kell kiszámítani, a 3. cikk hirdetésekre és kedvezményes eladási akciókra vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül.
b) A számításnál abból a feltételezésbõl kell kiindulni, hogy a hitelszerzõdés a megállapodás szerinti ideig érvényes, és hogy a hitelezõ és a fogyasztó a szerzõdés feltételeinek és a megállapodás szerinti határidõknek megfelelõen teljesítik kötelezettségeiket.
(6) Az olyan hitelszerzõdések esetében, amelyek megengedik az éves, százalékban kifejezett hiteldíjban szereplõ kamatráták, valamint az egyéb költségek összegének és szintjének változását, de amelyeknek összegszerûsége a kiszámítás idején nem határozható meg, az éves, százalékban kifejezett hiteldíjat annak a vélelemnek az alapján kell kiszámítani, hogy a kamat és az egyéb költségek rögzítettek, és a hitelszerzõdés végéig érvényben maradnak.
(7) Ahol szükséges, az alábbi vélelmek alkalmazhatók az éves, százalékban kifejezett hiteldíj számításánál:
- ha a szerzõdés nem rendelkezik a hitelösszeg határáról, a nyújtott hitel összege egyenlõ azzal az összeggel, amelyet az adott tagállam meghatároz, de nem haladhatja meg a 2000 ECU-nek megfelelõ összeget;
- ha nincs rögzített törlesztési menetrend, és ilyenre a szerzõdés feltételeibõl, és a nyújtott hitel visszafizetésének a módozataiból sem lehet következtetni, a hitel idõtartamát egy évnek kell tekinteni;
- eltérõ rendelkezés hiányában, ahol a szerzõdés több mint egy visszafizetési idõpontról rendelkezik, a hitel rendelkezésre bocsátása és a törlesztések teljesítése a szerzõdésben szereplõ legkorábbi idõpontban történik meg”.

(4) A tagállamok a 6-12. cikk elõírásai alól kivonhatják a közjegyzõ vagy bíró elõtt aláírt, közokiratba foglalt hitelszerzõdéseket.
3. cikk
A megtévesztõ reklámra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítésérõl szóló 1984. szeptember 10-i 84/450/EGK tanácsi irányelvének, valamint a tisztességtelen reklámra vonatkozó szabályok és alapelvek sérelme nélkül, a üzlethelységekben kihelyezett olyan hirdetésnek vagy ajánlatnak, amelyben egy személy hitelt vagy a hitelszerzõdés megkötésében való közremûködést ajánl, és amelyben feltüntetik a hitel kamatát vagy a hitel költségére vonatkozó bármilyen számértéket, tartalmaznia kell az éves hiteldíj mértékét is, szükség szerint egy jelképes példán keresztül bemutatva.
4. cikk
(1) A hitelszerzõdést írásba kell foglalni. A fogyasztó az írásba foglalt szerzõdésbõl egy példányt kap.
(2) Az írásba foglalt megállapodás tartalmazza:
a) az éves hiteldíj mértékének meghatározását;
b) azokat a feltételeket, amelyek mellett az éves hiteldíj módosítható.
Azokban az esetekben, amikor nem lehet megadni a teljes hiteldíj éves mértékét, a fogyasztó részére megfelelõ tájékoztatást kell nyújtani az írásba foglalt szerzõdésben. Ennek a tájékoztatásnak legalább a 6. cikk (1) bekezdésének második francia bekezdésében foglalt információkat kell tartalmaznia.
c) a fogyasztónak a hitel visszafizetése érdekében teljesítendõ, továbbá a kamatok és más költségek fizetésére vonatkozó kifizetései összegének, számának, gyakoriságának vagy idõpontjának kimutatása; lehetõség szerint e kifizetések teljes
összegét is feltüntetve;
d) az 1a. cikk (2) bekezdésében hivatkozott költségtételek kimutatása, azoknak a szerzõdéses kötelezettségek megszegésével kapcsolatos kiadásoknak a kivételével, amelyeket nem vettek figyelembe az éves, százalékban kifejezett hiteldíj számításánál, de amelyeket a fogyasztónak bizonyos körülmények között meg kell fizetnie, egy olyan kimutatással, ami tartalmazza ezeket a körülményeket. Ahol e tételek pontos összege ismert, az összeget kell megadni; ellenkezõ esetben, lehetõség szerint a számítási módszert, vagy a lehetséges legpontosabb becsült összeget kell megadni.
(3) Az írásba foglalt szerzõdésnek továbbá tartalmaznia kell a szerzõdés egyéb lényeges feltételeit.
Ennek az irányelvnek a melléklete példa jelleggel felsorolja azokat a feltételeket, amelyeket a tagállamok az írásba foglalt szerzõdés lényeges részeként megkövetelhetnek.
14. cikk
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelszerzõdések ne térjenek el a fogyasztó hátrányára az irányelvet végrehajtó, vagy annak megfelelõ nemzeti jogszabályokban foglalt elõírásoktól.
(2) A tagállamok biztosítják továbbá azt, hogy azok a rendelkezések, amelyeket ennek az irányelvnek a megvalósítására fogadnak el, nem kerülhetõk meg a szerzõdések alakításával, különösen a hitelösszeg több szerzõdésre történõ szétosztása révén.
15. cikk
Ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat, hogy a Szerzõdés szerinti kötelezettségeik megfelelõ figyelembe vétele mellett a fogyasztók védelmére szigorúbb intézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be.
16. cikk
(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésõbb 1990. január 1-ig megfeleljenek és errõl haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a fõbb rendelkezéseit, amelyeket ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt Brüsszelben, 1986. december 22-én.
a Bizottság részérõl
G. SHAW

I. MELLÉKLET
A 4. cikk (3) bekezdésében hivatkozott feltételek felsorolása
1. Egyes áruk vagy szolgáltatások vételének finanszírozására vonatkozó hitelszerzõdések feltételei:
(i) a szerzõdés tárgyát képezõ áruk és szolgáltatások megnevezése;
(ii) a vételár és a hitelszerzõdés szerint fizetendõ ár;
(iii) részletfizetés esetén a részletfizetés összege, a részletfizetések száma és összege, valamint esedékességük idõpontjai, vagy ezek megállapításának módja, amennyiben a szerzõdés megkötése idõpontjában ez nem ismert;
(iv) utalás arra, hogy a fogyasztó a 8. cikk értelmében történõ idõ elõtti visszafizetés esetén csökkentésre jogosult;
(v) utalás arra, hogy ki az áru tulajdonosa (ha a tulajdonjog nem száll át azonnal a fogyasztóra), és azokra a feltételekre melyek alapján a fogyasztó az áru tulajdonossá válik;
(vi) az esetleges biztosítékok megnevezése;
(vii) adott esetben az az idõtartam, ami alatt a fogyasztó a szerzõdéstõl következmények nélkül elállhat (megfontolási idõ);
(ix) a fogyasztó kötelezettsége egy bizonyos pénzösszeg megtakarítására, amelyet külön számlán kell elhelyezni.

-------------------------------------

EU Parlamenti képviselõink továbbá az alábbi Európai Parlament és Tanács Irányelvével kapcsolatosan is tájékozódhatnának:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2005. május 11-i 2005/29/EK IRÁNYELVE
a belsõ piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”)
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Célkitûzés
Ennek az irányelvnek az a célja, hogy hozzájáruljon a belsõ piac megfelelõ mûködéséhez, valamint hogy a fogyasztók gazdasági érdekeit sértõ tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási tagállami
rendelkezések közelítése révén magas szintû fogyasztóvédelmet valósítson meg.
2. cikk
Fogalommeghatározások
Ezen irányelv alkalmazásában:
a) „fogyasztó”: az a természetes személy, aki az ezen irányelv szabályozási körébe tartozó kereskedelmi gyakorlatok során kereskedelmi, ipari, kézmûipari vagy szakmai tevékenységén kívül esõ célok érdekében jár el;
b) „kereskedõ”: az a természetes vagy jogi személy, aki illetve amely az ezen irányelv szabályozási körébe tartozó kereskedelmi gyakorlatok során kereskedelmi, ipari, kézmûipari vagy szakmai tevékenységével összefüggõ célok érdekében
jár el, valamint aki a kereskedõ nevében vagy javára jár el;
c) „termék”: az áru vagy szolgáltatás, ideértve az ingatlantulajdont, valamint a jogokat és kötelezettségeket is;
d) „az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai” (a továbbiakban: „kereskedelmi gyakorlatok”): a kereskedõ által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítési mód, illetve kereskedelmi kommunikáció - beleértve a reklámot és a marketinget is -, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történõ eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával;
e) „fogyasztók gazdasági magatartásának jelentõs torzítása”: a kereskedelmi gyakorlat olyan célból történõ alkalmazása, hogy érzékelhetõ módon rontsa a fogyasztó tájékozott döntés meghozatalára való képességét, és amely ezáltal olyan ügyleti döntés meghozatalára ösztönzi a fogyasztót, amelyet egyébként nem hozott volna meg;
f) „magatartási kódex”: az a megállapodás vagy - nem tagállami törvény, rendelet vagy közigazgatási rendelkezés által elõírt - szabályegyüttes, amely meghatározza azon kereskedõk magatartását, akik egy vagy több sajátos kereskedelmi gyakorlat
vagy üzletág vonatkozásában e kódexet magukra nézve kötelezõnek ismerik el;
g) „a magatartási kódex felelõse”: az a jogalany, ideértve a kereskedõt vagy kereskedõk csoportját is, aki illetve amely felelõs a magatartási kódex kidolgozásáért és felülvizsgálatáért és/vagy e kódex azon személyek általi betartásának nyomon követéséért, akik azt magukra nézve kötelezõnek ismerik el;
h) „szakmai gondosság”: a szakismeret és a gondosság azon szintje, amelynek gyakorlása ésszerûen elvárható a kereskedõtõl a fogyasztóval szemben, a becsületes piaci gyakorlatnak és/vagy a jóhiszemûség általános alapelvének megfelelõen, a kereskedõ tevékenységi körében;
i) „felhívás vásárlásra”: a termék tulajdonságait és árát az alkalmazott kereskedelmi kommunikációs eszköznek megfelelõen feltüntetõ kereskedelmi kommunikáció, amely ezáltal lehetõvé teszi a fogyasztó számára a vásárlást;
j) „nem megengedett befolyásolás”: a fogyasztóval szembeni hatalmi helyzet kihasználása nyomásgyakorlásra, akár fizikai erõszak alkalmazása vagy azzal való fenyegetés nélkül oly módon, amely jelentõsen korlátozza a fogyasztónak a tájékozott döntés meghozatalára való képességét;
k) „ügyleti döntés”: a fogyasztó által arra vonatkozóan hozott döntés, hogy vásároljon-e, és ha vásárol, akkor hogyan és milyen feltételek mellett, egy összegben vagy részletekben fizessen-e, a terméket megtartsa vagy elidegenítse-e, a termékkel kapcsolatos szerzõdéses jogát gyakorolja-e, valamint hogy a fogyasztó a cselekvés vagy a cselekvéstõl való tartózkodás mellett döntsön-e;
l) „szabályozott szakma”: olyan szakmai tevékenység vagy szakmai tevékenységek csoportja, amelyhez való jogosultság, illetve amelynek gyakorlása vagy gyakorlásának valamely formája közvetlenül vagy közvetve, törvényi, rendeleti vagy
közigazgatási rendelkezések értelmében különleges szakmai képesítéshez kötött.
3. cikk
Hatály
(1) Ezt az irányelvet az üzleti vállalkozásoknak a termékhez kapcsolódó kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelõzõen és azt követõen, valamint a lebonyolítás során, a fogyasztókkal szemben folytatott, az 5. cikkben meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatára kell alkalmazni.
(2) Ez az irányelv nem érinti a szerzõdések jogát és különösen a szerzõdések érvényességére, létrejöttére és joghatásaira vonatkozó szabályokat.
(9) A 2002/65/EK irányelvben meghatározott „pénzügyi szolgáltatások”-ra és az ingatlanokra vonatkozóan a tagállamok megállapíthatnak olyan követelményeket, amelyek megszorítóbbak vagy szigorúbbak ezen irányelvnél az általa közelített
területen.
(10) Ez az irányelv nem vonatkozik a tagállamoknak a nemesfém cikkek nemesfémtartalmának tanúsítására és jelzésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek alkalmazására.
4. cikk
Belsõ piac
A tagállamok nem korlátozhatják sem a szolgáltatások nyújtásának szabadságát, sem az áruk szabad mozgását az ezen irányelv által közelített területekhez tartozó indokok alapján.
2. FEJEZET
TISZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLATOK
5. cikkA tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma
(1) Tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazni.
(2) A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben:
a) ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel, és
b) a termékkel kapcsolatban jelentõsen torzítja vagy torzíthatja azon átlagfogyasztó gazdasági magatartását, akihez eljut vagy aki a címzettje, illetve - amennyiben a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul - a csoport átlagtagjának a gazdasági magatartását.
(3) Azon kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek valószínûsíthetõen csak a fogyasztóknak egy, e kereskedelmi gyakorlattal vagy az annak alapjául szolgáló termékkel szemben szellemi vagy fizikai fogyatékosságuk, koruk vagy hiszékenységük miatt különösen kiszolgáltatott, egyértelmûen azonosítható csoportjának gazdasági magatartását torzítják jelentõsen - és oly módon, hogy azt a kereskedõnek ésszerûen elõre kellene látnia -, az adott csoport átlagtagja szempontjából kell értékelni. Ez nem érinti azokat a megszokott és jogszerû reklámtevékenységeket, amelyek túlzó vagy nem szó szerint értendõ kijelentéseket alkalmaznak.
(4) Különösen tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, amely: a) a 6. és 7. cikkben meghatározott módon megtévesztõ, vagy b) a 8. és 9. cikkben meghatározott módon agresszív.
(5) Az I. melléklet tartalmazza azoknak a kereskedelmi gyakorlatoknak a felsorolását, amelyek minden körülmény között tisztességtelennek minõsülnek. Ugyanezt a felsorolást kell alkalmazni minden tagállamban, és a felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható.
1. Szakasz
Megtévesztõ kereskedelmi gyakorlatok
6. cikk
Megtévesztõ tevékenységek
(1) Megtévesztõnek minõsül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan, vagy bármilyen módon - ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét - félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, még akkor is, ha az információ az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében tényszerûen helytálló, és feltéve bármelyik esetben, hogy ténylegesen vagy valószínûsíthetõen arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg:
a) a termék létezése vagy természete;
b) a termék lényeges tulajdonságai, úgymint a hozzáférhetõség, az elõnyök, a kockázatok, a kivitelezés, az összetétel, a tartozékok, az ügyfélszolgálat és a panaszkezelés, a gyártás vagy szolgáltatás módszere és idõpontja, a szállítás, az adott célra való alkalmasság, a használat, a mennyiség, a leírás, a földrajzi vagy kereskedelmi eredet vagy a használattól várható eredmények, illetve a terméken végrehajtott vizsgálat vagy ellenõrzés eredménye és fõbb jellemzõi;
c) a kereskedõ kötelezettségvállalásainak mértéke, a kereskedelmi gyakorlat indítékai és az értékesítési folyamat természete, közvetlen vagy közvetett szponzorálásra, illetve a kereskedõ vagy a termék jóváhagyására vonatkozó bármely kijelentés vagy jelzés; d) az ár vagy az ár kiszámításának módja, vagy különleges árkedvezmény megléte;
e) valamely szolgáltatás, alkatrész, csere vagy javítás szükségessége;
f) a kereskedõ vagy képviselõjének személye, sajátosságai és jogai, úgymint személyazonossága és vagyona, képesítései, jogállása, engedélye, társulása vagy kapcsolata, illetve ipari, kereskedelmi vagy szellemi tulajdonjogai, valamint díjai és kitüntetései;
g) a fogyasztó jogai, beleértve a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25-i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti csere vagy visszatérítés jogát, vagy azon
kockázatok, amelyekkel szembesülhet.
(2) Megtévesztõnek minõsül a kereskedelmi gyakorlat akkor is, ha az tényszerû összefüggésében, sajátosságaira és körülményeire figyelemmel, az átlagfogyasztót ténylegesen vagy valószínûsíthetõen olyan ügyleti döntés meghozatalára
készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, és amely magában foglalja a következõket:
a) a termék marketingje, ideértve az összehasonlító reklámot, amely annak bármely más termékkel, védjeggyel, kereskedelmi névvel vagy egy versenytárs bármely más megkülönböztetõ jelzésével történõ összetévesztését eredményezi;
b) a kereskedõ által a magára nézve kötelezõnek elismert magatartási kódexben szereplõ kötelezettségvállalások be nem tartása, amennyiben:
i) a kötelezettségvállalás nemcsak szándék, hanem egyértelmû, ellenõrizhetõ elkötelezettség, és
ii) a kereskedõ a kereskedelmi gyakorlat során jelzi, hogy rá nézve a kódex kötelezõ.
7. cikk
Megtévesztõ mulasztások
(1) Megtévesztõnek minõsül az a kereskedelmi gyakorlat, amely a ténybeli körülmények alapján - figyelembe véve annak valamennyi jellemzõjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is -, az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges jelentõs információkat hagy ki, és ezáltal - a körülményektõl függõen - ténylegesen vagy valószínûsíthetõen ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.
(2) Megtévesztõ mulasztásnak minõsül az is, ha a kereskedõ az (1) bekezdésben említett jelentõs információt hallgat el, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthetõ, vagy idõszerûtlen módon bocsátja rendelkezésre, figyelembe véve az említett bekezdésben leírt szempontokat, illetve ha nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekbõl nem derül ki, és amennyiben ez bármelyik esetben ténylegesen vagy valószínûsíthetõen ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.
(3) Amennyiben a kereskedelmi gyakorlatban alkalmazott kommunikációs eszköz térbeli vagy idõbeli akadályokat támaszt, ezen akadályokat, illetve minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedõ annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak eldöntésekor, hogy fennállt-e mulasztás a tájékoztatás tekintetében.
(4) Vásárlásra való felhívás esetén az alábbiakra vonatkozó információ minõsül jelentõsnek, amennyiben az a körülményekbõl nem tûnik ki:
a) a termék lényeges tulajdonságai, a kommunikációs eszköznek és a terméknek megfelelõ mértékben;
b) a kereskedõ postai címe és azonosítási adatai, úgymint kereskedõi neve, illetve, adott esetben, annak a kereskedõnek postai címe és azonosítási adatai, akinek a nevében eljár;
c) az adóval növelt ár, vagy - amennyiben a termék jellegébõl adódóan az árat nem lehet elõre ésszerûen kiszámítani - az ár kiszámításának módja, valamint adott esetben az összes fuvardíj, szállítási, vagy postaköltség, illetve, amennyiben e költségeket nem lehet ésszerûen elõre kiszámítani, annak a ténynek a feltüntetése, hogy esetlegesen további költségek merülhetnek fel;
d) a fizetés, a szállítás és a teljesítés feltételei, valamint a panaszok kezelésének módja, amennyiben azok eltérnek a szakmai gondosság által támasztott követelményektõl;
e) a visszalépési, valamint az elállási vagy felmondási jogot biztosító termékek és ügyletek esetén ezen jog megléte.
(5) Jelentõsnek minõsülnek továbbá a közösségi jog által megállapított, a reklámot és a marketinget is magukban foglaló kereskedelmi kommunikációra vonatkozó tájékoztatási követelmények, amelyek nem teljes körû felsorolását a II. melléklet tartalmazza.
2. Szakasz
Agresszív kereskedelmi gyakorlatok
8. cikk
Agresszív kereskedelmi gyakorlatok
Agresszívnek minõsül az a kereskedelmi gyakorlat, amely ténybeli összefüggésében -figyelembe véve valamennyi jellemzõjét és körülményét - zaklatás, kényszerítés - ideértve a fizikai erõszak alkalmazását is -, illetve nem megengedett befolyásolás útján ténylegesen vagy valószínûsíthetõen jelentõsen korlátozza az átlagfogyasztónak a termékkel kapcsolatos választási szabadságát vagy magatartását, s ezáltal ténylegesen vagy valószínûsíthetõen az átlagfogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna.
9. cikk
Zaklatás, kényszerítés és nem megengedett befolyásolás alkalmazása
Annak meghatározásakor, hogy egy kereskedelmi gyakorlat alkalmaz-e zaklatást, kényszerítést -beleértve a fizikai erõszakot is -, illetve nem megengedett befolyásolást, a következõket kell figyelembe venni:
a) idõzítése, helye, jellege és alkalmazásának idõtartama;
b) fenyegetõ vagy gyalázkodó szóhasználat vagy magatartás;
c) bármely, a kereskedõ által ismert konkrét szerencsétlenség vagy a fogyasztó ítélõképességét súlyosan korlátozó körülmény kihasználása, amelyet a kereskedõ a fogyasztó termékkel kapcsolatos döntésének befolyásolása céljából tesz;
d) bármely súlyos vagy aránytalan, nem szerzõdéses akadály, amelyet a kereskedõ támaszt, amikor a fogyasztó a szerzõdéses jogaival kíván élni, beleértve a szerzõdés megszüntetésének, illetve egy másik termékhez vagy másik kereskedõhöz való áttérésnek a jogát;
e) bármely jogellenes cselekmény megtételével való fenyegetés.
3. FEJEZET
MAGATARTÁSI KÓDEXEK
10. cikk
Magatartási kódexek
Ez az irányelv nem zárja ki azt, hogy - a tagállamok esetleges ösztönzésére - a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat a magatartási kódexek felelõsei ellenõrizzék, valamint hogy a 11. cikkben említett személyek vagy szervezetek az ilyen testületekhez forduljanak, amennyiben az ilyen testületek elõtti eljárások a szóban forgó cikkben említett bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárások mellett rendelkezésre állnak. Az ilyen ellenõrzõ testületekhez való fordulás soha nem tekinthetõ a bíróság vagy közigazgatási hatóság elõtti - 11. cikk szerinti - jogorvoslatról való lemondásnak.
4. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
11. cikk
Végrehajtás
(1) A tagállamok a fogyasztók érdekében biztosítják a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére, valamint az ezen irányelv rendelkezései betartásának kikényszerítésére alkalmas megfelelõ és hatékony eszközöket.
Ezek az eszközök magukban foglalják azokat a jogi rendelkezéseket, amelyek lehetõvé teszik azoknak a személyeknek vagy szervezeteknek - a versenytársakat is beleértve -, amelyeknek a nemzeti jog alapján jogos érdekük fûzõdik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdéséhez, hogy:
a) bírósághoz forduljanak az ilyen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok miatt;
és/vagy
b) az ilyen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat ügyében olyan közigazgatási hatóság elõtt eljárást indítsanak, amely hatáskörrel rendelkezik a panaszok elbírálására, vagy megfelelõ bírósági eljárás kezdeményezésére.
Az egyes tagállamokra tartozik annak eldöntése, hogy e jogorvoslati eszközök közül melyik álljon rendelkezésre, illetve hogy lehetõvé tegyék-e a bíróságok vagy a közigazgatási hatóságok számára, hogy a panaszok intézéséhez az egyéb meglévõ eljárások elõzetes lefolytatását követeljék meg, beleértve azokat is, amelyeket a 10. cikk említ. E jogorvoslati eszközök attól függetlenül rendelkezésre állnak, hogy az érintett fogyasztók abban a tagállamban vannak-e, amelyben a kereskedõ üzleti
tevékenységét folytatja, vagy egy másik tagállamban.
Az egyes tagállamok dönthetik el, hogy:
a) e jogorvoslati eszközök egyenként vagy együttesen alkalmazhatók-e ugyanannak a gazdasági ágazatnak több kereskedõjével szemben; és
b) e jogorvoslati eszközök alkalmazhatók-e a magatartási kódex felelõsével szemben, amennyiben az adott kódex a jogi elõírások be nem tartására ösztönöz.
(2) Az (1) bekezdésben említett jogi rendelkezések szerint a tagállamok a bíróságokra vagy a közigazgatási hatóságokra ruházhatják azokat a hatásköröket, amelyek felhatalmazzák azokat arra, hogy olyan esetekben, amikor ezeket az intézkedéseket szükségesnek ítélik, figyelembe véve az összes felmerülõ érdeket és különösen a közérdeket:
a) elrendeljék a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megszüntetését, vagy megindítsák az ilyen gyakorlatok megszüntetésének elrendeléséhez szükséges megfelelõ bírósági eljárást, vagy
b) amennyiben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat még nem valósult meg, de alkalmazása hamarosan bekövetkezhet, elrendeljék a tervezett gyakorlat megtiltását vagy megindítsák a gyakorlat megtiltásának elrendeléséhez szükséges megfelelõ bírósági eljárást, akár a tényleges veszteségre vagy kárra, illetve a kereskedõ részérõl felmerülõ szándékra vagy gondatlanságra utaló bizonyíték hiányában is.
A tagállamok ezen felül gondoskodnak arról is, hogy az elsõ albekezdésben említett intézkedéseket gyorsított eljárás keretében hozzák meg:
- ideiglenes, vagy
- végleges hatállyal,
azzal, hogy a tagállamokra tartozik annak eldöntése, hogy a két lehetõség közül melyiket választják.
A tagállamok a bíróságokra vagy a közigazgatási hatóságokra olyan hatásköröket is ruházhatnak, amelyek felhatalmazzák azokat arra, hogy az olyan tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tartós hatásának kiküszöbölése céljából, amelyek megszüntetését jogerõs határozat már elrendelte:
a) elrendeljék a határozat teljes vagy részleges közzétételét, az általuk megfelelõnek ítélt formában;
b) ezen felül elrendeljék egy helyesbítõ nyilatkozat közzétételét.
(3) Az (1) bekezdésben említett közigazgatási hatóságok:
a) összetételének olyannak kell lennie, hogy ne férhessen kétség pártatlanságukhoz;
b) megfelelõ hatáskörrel kell, hogy rendelkezzenek a panaszokat elbíráló határozataik betartásának hatékony ellenõrzésére és érvényesítésére;
c) határozatait általában indokolni kell.
Amikor a (2) bekezdésben említett hatásköröket egy közigazgatási hatóság gyakorolja kizárólagosan, a határozatokat minden esetben indokolni kell. Ebben az esetben biztosítani kell a közigazgatási hatóság hatásköre helytelen vagy indokolatlan gyakorlása, vagy a hatáskör gyakorlásának helytelen vagy indokolatlan elmulasztása bírósági felülvizsgálatának lehetõségét.
12. cikk
Bíróságok és közigazgatási hatóságok: követelések bizonyítása
A tagállamok bíróságokra vagy közigazgatási hatóságokra ruházzák azokat a hatásköröket, amelyet a 11. cikkben biztosított polgári vagy közigazgatási eljárásokban azokat felhatalmazzák arra, hogy:
a) elrendeljék, hogy a kereskedõ bizonyítékot szolgáltasson a kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatos tényállítások helyességérõl, amennyiben a kereskedõ és az eljárásban részt vevõ bármely másik fél jogos érdekeit tekintetbe véve az adott eset körülményei alapján ennek megkövetelése helyénvalónak tûnik; és
b) a tényállításokat ne tekintsék megalapozottnak, amennyiben az a) pontnak megfelelõen megkövetelt bizonyítékot nem szolgáltatják, vagy azt a bíróság vagy a közigazgatási hatóság elégtelennek ítéli.
----------------------------------
Fenti Irányelvnek alábbi rendelkezése pedig átvezet a Magyar Állam felelõsségére is:
13. cikk
SzankciókA tagállamok szankciókat állapítanak meg az ezen irányelv végrehajtásaként elfogadott nemzeti rendelkezések megsértésének esetére, és meghoznak minden szükséges intézkedést e szankciók végrehajtásának biztosítására. Ezeknek a szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejûeknek kell lenniük.

------------------------------

Hozzátéve a fogyasztói érdekek védelmével kapcsolatos alábbi, állam kötelezettségeit meghatározó ujabb Európai Parlament és Tanács Irányelvnek alábbi rendelkezésével:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009. április 23-i 2009/22/EK IRÁNYELVE
a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról
(kodifikált változat)
(EGT-vonatkozású szöveg)

(14) A tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy azt a felet, amelyik a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárást akar indítani, elõzetes konzultáció kezdeményezésére kötelezzék annak érdekében, hogy az a fél, akivel szemben eljárást kívánnak indítani, megszüntethesse vitatott jogsértõ magatartását. A tagállamoknak képesnek kell lenniük annak megkövetelésére, hogy ezt az elõzetes konzultációt egy általuk kijelölt független köztestülettel együtt folytassák.
(15) Olyan esetekben, amikor a tagállamok megállapították, hogy elõzetes konzultációt kell folytatni, a konzultációra irányuló kérelem kézhezvételétõl számított kéthetes határidõt kell elõírni, amelynek elteltével a felperes további határidõ nélkül fordulhat a hatáskörrel rendel-kezõ bírósághoz vagy közigazgatási hatósághoz, amennyiben a jogsértõ magatartás nem szûnt meg.
(16) Indokolt, hogy a Bizottság jelentést készítsen ezen irányelv érvényesülésérõl és különösen annak hatályáról, valamint az elõzetes konzultáció mûködésérõl.
(17) Ennek az irányelvnek az alkalmazása nem érinti a közösségi versenyszabályok alkalmazását.
(18) Ez az irányelv nem érinti a II. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történõ átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidõkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikkHatály
(1) Ennek az irányelvnek az a célja, hogy közelítse a fogyasztóknak az I. mellékletben felsorolt irányelvekben foglalt kollektív érdekeinek védelmét célzó, a 2. cikkben említett jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokra vonatkozó tagállami
törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket azért, hogy biztosítsa a belsõ piac zavartalan mûködését.
(2) Ennek az irányelvnek az alkalmazásában jogsértésnek minõsül minden olyan cselekmény, amely ellentétes a tagállamok belsõ jogrendjébe átültetett, az I. mellékletben felsorolt irányelvekben foglalt rendelkezésekkel és sérti az (1) bekezdésben említett kollektív érdekeket.
2. cikk
A jogsértés megszüntetésére irányuló eljárások
(1) A tagállamok kijelölik azokat a bíróságokat vagy közigazgatási hatóságokat, amelyek hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy döntsenek a 3. cikk értelmében feljogosított egységek által kezdeményezett olyan eljárásokban, amelyek a következõkre irányulnak:
a) valamennyi jogsértés megszüntetése vagy megtiltása kellõ gyorsasággal, adott esetben sürgõsségi eljárással;
b) adott esetben olyan intézkedések, mint a határozat egy részének vagy egészének megfelelõnek ítélt formában történõ közzététele és/vagy helyreigazító nyilatkozat közzététele a jogsértõ magatartás tartós hatásainak kiküszöbölése érdekében;
c) amennyiben az érintett tagállam jogrendszere megengedi, a félnek, akivel szemben az eljárás indult, marasztalása esetén arra való kötelezése, hogy amennyiben a határozatot nem teljesíti a bíróságok vagy a közigazgatási hatóságok által megszabott határidõn belül, úgy fizessen meg az államkincstár vagy a nemzeti jogszabályok által megjelölt bármely kedvezményezett számára egy, a késedelmes napok száma alapján megállapított pénzösszeget vagy bármilyen más, a nemzeti jogszabályok által meghatározott összeget a határozatok végrehajtásának biztosítása érdekében.
(2) Ez az irányelv nem érinti a nemzetközi magánjognak az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályait, azaz rendesen vagy annak a tagállamnak a jogát, ahol a jogsértést elkövették, vagy annak a tagállamnak a jogát, ahol a jogsértés kifejti hatásait.
3. cikk
Eljárás indítására feljogosított egységek
Ennek az irányelvnek az alkalmazásában feljogosított egységnek minõsül bármely olyan testület vagy szervezet, melyet valamely tagállam jogának megfelelõen hoztak létre, és amelynek jogos érdeke fûzõdik ahhoz, hogy betartassa az 1. cikk rendelkezéseit, így különösen ilyen egységnek minõsül:
a) egy vagy több - kifejezetten az 1. cikkben említett érdekek védelméért felelõs - független köztestület azokban a tagállamokban, ahol ilyen testületek léteznek, és/vagy
b) olyan szervezetek, amelyek célja az 1. cikkben említett érdekek védelme a nemzeti jogszabályok által megállapított feltételeknek megfelelõen.
4. cikk
Közösségen belüli jogsértések
(1) Valamennyi tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy amennyiben az adott tagállamból eredõ jogsértõ magatartás egy másik tagállam feljogosított egysége által védett érdekeket sért, úgy ez az egység a 2. cikkben említett bírósághoz vagy közigazgatási hatósághoz fordulhasson az e cikk (3) bekezdésében elõírt jegyzék felmutatásával. A bíróságok vagy közigazgatási hatóságok a feljogosított egység eljárásindítási jogosultságának bizonyítékaként fogadják el e jegyzéket, de ez nem érinti azon jogukat, hogy megvizsgálhassák, hogy a feljogosított egység célja indokolja-e azt, hogy az egység az adott ügyben eljárást indítson.
(2) A Közösségen belüli jogsértések elleni küzdelem érdekében és más egységek nemzeti jogszabályok által elismert jogainak sérelme nélkül, a tagállamok - a feljogosított egységeik kérelme alapján - közlik a Bizottsággal, hogy az említett egységek jogosultak a 2. cikk alapján eljárást indítani. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot e feljogosított egységek nevérõl és céljáról.
(3) A Bizottság elkészíti a (2) bekezdésben említett egységek jegyzékét, a céljuk megadásával. Ezt a jegyzéket közzéteszik az Európai Unió Hivatalos Lapjában; e lista bármely változását haladéktalanul közzéteszik, miután hathavonta közölnek egy frissített jegyzéket.

====================

Egyébként pedig nem számítottam az EU Parlament magyar képviselõitõl sem, de a Magyar Állam illetékeseitõl sem arra, hogy a néhány millió magyar ember életét örökre tönkre tevõ törvénytelenségekkel komolyabban, akár az EURÓPA PARLAMENT ÉS TANÁCS segítségét is kérve foglalkozzon.

EURÓPA PARLAMENT és TANÁCSI HATÁROZAT ide, másik határozat oda, nálunk a választott magyar képviselõknek csak egy számít.

Az, hogy mikor lesz a következõ választás. Majd egy évvel a választás elõtt nézzék meg õket, hogyan fognak serénykedni valamennyien.

Majd meg fognak szakadni a nagy igyekezetben hazánk választott képviselõi azt követõen, hogy néhány millió magyar embernek addigra már sem házára, sem vagyonára, sem születendõ gyermekére, de talán már életére sem lesz gondja."

Mint látható, olvasható, a nemzetközi jog rendelkezései, és nem csak a magyar törvények - amelyeket az Orbán-féle nómenklatúra is elfogadott, sõt, magáénak tart - egyértelmûen megfogalmazzák, hogy Magyarország népessége ellen, bûnszervezetben elkövetett jogsértések tömege van folyamatban, hazaáruló, bankokat törvényellenesen kiszolgáló kormányok, tevékeny közremûködésével, amit a pártok jogászokból és közgazdászokból álló tagjai, "tanácsadói" is támogatnak a
lakosság félrevezetése érdekében! Mi másnak tekinthetõ a FIDESZ, félrevezetõ, és örökölhetõ adósrabszolgasági, valamint a befagyasztott árfolyamú, "különbözeti devizaszámla javaslata", vagy az MSZP-s Szanyi "fizettesük ki a munkáltatókkal a dolgozóik után az árfolyamkülönbözetet" címû javaslata! Ahogy a magyar, úgy a nemzetközi jog sem ad felhatalmazást csalásra, megtévesztésre, kifosztásra!
És még egy fontos figyelmeztetés! Izraelben a magas lakásárak ellen tüntetnek, miközben menekültügyi egyezményt kötöttek a "magyar kormányok" izraeli menekültek befogadására!
A magyar államkötvények ellensúlyozzák az államadósságot, amelyekkel Gyurcsány zálogba adta Magyarországot, és amelyeket óriási ütemben felvásárolnak, Orbán pedig 2001-ben eladta a pénzkiadási jogot is! Az ország termõterületeit átmenetileg tönkretették, hogy MI ne termelhessünk rajta. A feldolgozóipart, felvásárolták és leépítették, miközben a világban éhséglázadások törnek ki! És nem mellesleg, az okmánynyomda is izraeli kézben van, nem csak a közigazgatás és a kormány!
Ha valaki még azt hiszi, hogy elvegetálhat ebben a posványban, ébredjen fel, mert hamarosan nem lesz rá lehetõsége! A felébredésre sem!

Csak akkor nevezzünk meg konkrét személyt, ha biztosak vagyunk az illetõ közremûködésében, egyébként a feljelentést megtehetõ ismeretlen tettes ellen is. Ha konkrét személy ellen teszünk feljelentést és az nem áll meg, könnyen mi is bûncselekményt követhetünk el a hamis váddal.
Link