Posta Imre weboldala

A hülyeség ragadós: még nagyobb pánik jöhet a tõzsdén?
Irta: Olvaso - Datum: 2011. August 17. 11:19:28

Teljes hir

(Börze-pszichomókus JOACHIM GOLDBERG (Aranyhegy!!!-zsidó) ha mondja, akkor az már majdnem igaz, vagy hamis!)
A világ legismertebb tõzsdepszichológusa a jelenlegi helyzetben óvja a kisembert attól, hogy vegyen vagy eladjon a tõkepiacokon. Joachim Goldberg egyetemi tanár és tõzsdespekuláns, akinek a nagy- és kisbefektetõk lelkületét feltérképezõ könyvei bestsellerek nemcsak hazájában, Németországban, hanem Nagy-Britanniában, Amerikában és Japánban is, az eladási pánik második fordulóját prognosztizálja.

hvg.hu: Hónapok óta váltják egymást a tõzsdéket befolyásolni képes jó és rossz hírek: az euró körüli válság vagy az amerikai adósságállomány felduzzadása cseppet sem újdonság. Ugyanezzel az erõvel akár két hónappal ezelõtt vagy két hónap múlva is lerobbanhattak volna a piacok. Miért éppen most történt?

Joachim Goldberg: Racionális magyarázatokat még véletlenül sem érdemes ilyen szituációkban keresni. Minden mérvadó csoport, a legfõbb piaci szereplõk: a nagy befektetési alapkezelõk és társaik éppúgy, mint az utánuk kullogó kisebb magánbefektetõk, pláne a kisemberek kollektíve, együttesen vesztették el a fejüket. A nagyok elkezdték és mindenki ment utánuk.

hvg.hu: Nyilván azért, mert a „nagyokat” a többiek bennfentes információk tudóinak, jobban értesültnek tartják

J. G.: Ez is egy magyarázat. Mint ahogy megfigyelhetõ az emberi esendõség megannyi más vonatkozása is a tõzsde világában. Például, hogy nemcsak kisbefektetõk, de még a komolyabb pénzekkel játszók is újra és újra beleesnek egy manipulációs csapdába: meghökkentõen sokszor hisznek a legnagyobbakról szóló, a várható vagy már megtett húzásaikat taglaló pletykáknak. Holott ezeket a szóbeszédeket a legtöbb esetben direkt terjesztik az érintettek, hogy megtévesszék a konkurenciát vagy az egész piacot. A legveszélyesebb olvasmány tud lenni egy újságban, a legveszélyesebb mûsor a tévében, amikor egy „big player”, nagy játékos, például valamely óriási hedge fund vezetõ stratégája nyilatkozik, hogy mit venne, mit vett, mit ad el.

hvg.hu: Valószínûleg éppen az ellenkezõjét csinálja annak, amit mond.

J. G.: Vagy igen, vagy nem. Egyszer így, egyszer úgy.

hvg.hu: A nagyok „lelki terrort” alkalmaznak a többiekkel szemben?

J. G.: Nem. Ugyanis ismerem Németország legfontosabb vagyonkezelõit, akiket – például a mostani helyzetben – ugyanannyira esendõnek láttam, ugyanannyira érezték magukat kiszolgáltatottnak, mint valami kisember. Ahogy polgárháborús, forradalmi helyzetekben, általában a pánikszituációkban, úgy a gigantikus eladási hullámokban vagy akár a buborékképzõdési vásárlási lázak idején egymást érik az érthetetlen lépések, az irracionalitás az úr, a tömeg egészének viselkedése fölött megszûnik a kontroll. Egy hosszú távra dolgozó vagyonkezelõtõl az lenne elvárható, hogy nem bonyolódik bele a pánikszituációba, nem ad el ész nélkül. Csakhogy közben megállás nélkül rágják a fülét a kliensek, akik rábízták a pénzüket. Ez utóbbiak magatartása is külön tanulmányt érdemel: hiszen veszteségeik csupán papíron léteznek, mégsem bírnak magukkal, rettegnek, hogy elvesztik a vagyonukat. Holott ez abszurdum. Gondoljunk csak bele: aki 2009 elején negyven-ötven százalékos vesztésre állt, az egy évre rá már nyereséget könyvelhetett el, két évvel késõbb pedig hatalmas profitokat.

Õrület a világ tõzsdéin: pánik ellen nincs orvosság
Fotó: AP

hvg.hu: Most viszont nagy valószínûséggel megint átment negatívba. Mindenesetre érdekes, hogy az olyan emberek, akik az átlaghoz képest eleve rafináltabbak, hiszen a tõzsdevilágban inkább az ilyenek mernek kalandozni, sem tanulnak. Képtelenek vagyunk levonni a tanulságokat az elõzõ pánikokból?

J. G.: Ki igen, ki nem. De a többség nyilvánvalóan nem képes tanulni. Jellegzetesen olyanokat mond magában az ember, hogy „igen, három évvel ezelõtt tényleg hülyeséget csináltam, de most más a helyzet, most indokolt, hogy ugyanazt tegyem, mint három éve”. Minden helyzet más, a mostani válság alapvetõ okaira három évvel ezelõtt senki sem figyelt. De az okozat mindkét esetben ugyanaz: pánik.

hvg.hu: Benne volt-e a levegõben, hogy nem amolyan „mederben tartott” eladási hullám, hanem pánik fog bekövetkezni? És éppen mostanában?

J. G.: Ha valaki azt állítja, hogy elõre lehetett tudni, hogy augusztus elsõ felében pánik fog kitörni, az nem mond igazat, vagy – szerencséjének köszönhetõen – csupán beletrafált a dologba. Ami gyanús jel volt, ami kétségtelenül 2008 késõ nyarára emlékeztet: az utóbbi hónapokban semmiféle tendenciát nem lehetett kitapintani a világ vezetõ tõzsdéinek ármozgásából. Oldalazás ment negyed éven át. Ez vihar elõtti csendnek bizonyult 2008-ban és most is.

Az arany, a svájci frank - ha a papíroktól szabadulnak a "nagyok" is, mindenki ide menekül
Fotó: Fazekas István

hvg.hu: De az is gyanúsnak tûnt, legalábbis a számomra, hogy micsoda ütemben ment fel az aranynak és a svájci franknak az ára.

J. G.: A frank árfolyammozgása az elmúlt fél év átlagában összevisszaságot mutat, az aranyról pedig annyit, hogy 2008 vége óta folyamatosan drágul. De mindeközben sokkal erõteljesebben szárnyaltak az értéktõzsdék.

hvg.hu: Akkor hát ezúttal még „gyutacs” sem volt, valami olyasmi, mint a Lehmann bebukása 2008 õszén.

J. G.: A gyutacs mindig az, amit – fõként az utólagos magyarázatok szintjén – annak nyilvánítanak. Igazi nagy világméretû tõzsdei pánik szinte kizárólag Amerikából tud csak kiindulni, ottani fejlemények tudnak ilyet kiváltani. Ezúttal a gyúanyag szerepét az amerikai Kongresszus és az elnök közötti adósságplafon-megegyezés felszínessége játszotta. A hosszú tárgyalások minimális tartalmat hordozó, periférikus jelentõséggel bíró megállapodást szültek. E hírre elõbb komolyabb vásárlásokba kezdett több amerikai vezetõ alapkezelõ, és ezt másolta Ázsia, majd Európa. Huszonnégy órára rá viszont ugyanezek a piacok, ugyanezek a vezetõ alapkezelõk ugyanerre a hírre elképesztõ mennyiségben kezdtek a papír-likvidáláshoz.

Irracionális, ahogy a piacok a már „tegnapi hírt” hirtelen vadonatújként értékelték és kezdtek majdnem ugyanolyan mélyrepülésbe, mint 2008 õszén. Az idei augusztusi napokban már megint rengetegen rengeteget veszítettek. Nagybefeketetõk és kisemberek egyaránt. Ez olyan hatalmas pofon az érintettek számára, hogy nem tudnak vele mentálisan mit kezdeni. Kapkodnak, kiszámíthatatlanokká válnak, mert nem tudják feldolgozni magukban, hogy miért is nem tanultak a 2008-as „tragédiából”, bûnbakokat keresnek, némelyek saját maguknak tesznek szemrehányást. Mindenesetre minden áron próbálják jóvátenni a dolgot, a veszteséget mielõbb ledolgozni, hogy lelkileg lenyugodjanak. A tömeges kapkodásból bármikor újabb pánik keletkezhet és ebbõl következõen újabb árzuhanások.

hvg.hu: És mit tegyen a kisember, aki érzi a nyereség esélyét a szituációban?

J. G.: Tartsa magát távol az eseményektõl, ne akarjon eladni, ne akarjon vásárolni. Ha mégsem ezt teszi, és vesz vagy elad, s a végén tényleg nyer, nos, ez éppannyira a szerencséjével lesz magyarázható. Ha meg veszít, az nem egyéb, mint a balszerencse munkája.
Link