Posta Imre weboldala

Soros György a hvg.hu-nak: Fizessenek a magyar gazdagok is!
Irta: Olvaso - Datum: 2011. August 18. 06:06:58

Teljes hir

(Soroson a példamutató képmutatás. Õ az elsõ exemplár, akin statuálnak?)
A világ egyik legbefolyásosabb embere a hvg.hu-nak adott exkluzív interjúban mindaddig ideges piaci légkört, viharokat vár a részvény- és devizapiacokon, amíg nem érkezik megnyugtató válasz Angela Merkeltõl és a többi kulcspolitikustól, hogy miként látnak hozzá az egészen közeli jövõben az eurózóna erõsítéséhez. Magyarországnak is van egy-két tanácsa.

Soros György arra fogad, hogy Görögország végül is bennmarad a eurózónában, de kilépése esetére „életveszélyesnek tartja, ha ezt Európa nem a lehetõ legszigorúbban ellenõrzötten és nem a lehetõ legnagyobb rendben vezényelné le”. Magyarország számára nem lát egyéb utat, mint a maximális alkalmazkodást az Európai Unióhoz, az öncélú nemzetállamiság erõsítésére tett bármilyen kísérletet céltalannak gondolja.

Az utóbbi idõben többször is a tetteket, az eurózóna erõsítését szolgáló cselekvést kérte számon az ön által Európa kulcsországának tartott Németországtól. Mit szól ahhoz, amit Angela Merkel és Nicolas Sarkozy bejelentett, hogy be fog indulni az európai gazdasági kormányzás, és Európa, különösen az eurózóna országait, rövid pórázon igyekeznek tartani – pénzügyi-gazdasági szempontból?

Elégedetten veszem mindezt tudomásul. Merkel és Sarkozy megértik a jelek szerint, hogy Európa a világ egyik legérzékenyebb térsége, ahol a bankrendszer sérülékenysége szembeötlõ, problémáival az egész világ pénzügyi stabilitását képes fenyegetni. Európának nincs más lehetõsége, mint az eddigihez képest szorosabb integráció: politikai és pénzügyi egyaránt. Az üzenet számomra abszolút pozitív.

A piacok, ha úgy tetszik az önhöz hasonlóan komoly piaci „játékosok” azonban ezt mintha nem érzékelték volna. Minden maradt bizonytalan, annál is inkább, hogy Merkelék nem is foglalkoztak az ön által alapvetõ jelentõségûnek tartott eurókötvények ügyével…

Ez félreértés. Igenis foglalkoztak vele, mégpedig számomra szimpatikus módon: elsõ lépésként az európai intézmények, különösen az Európai Központi Bank és az Európai Pénzügyi Alap erõsítését kívánják elérni, ezek teremtik meg a közös eurókötvények kibocsátásához szükséges feltételeket.

A piac mégsem mutatja az optimizmus jeleit, vajon miért nem?

Azért, mert cseppet sem megnyugtató, hogy nyitva maradtak óriási kérdések: nem tudjuk, hogy mit fognak tenni a köztes idõben, mit fog tenni a következõ hónapokban a politika, mit a központi bank, hogyan kívánják, milyen eszközökkel az egységes cselekvés elfogadására bírni a különbözõ tagállamokat. Az európai bankokat pedig rendbe kell hozni, jelenlegi helyzetük lesújtó. Alultõkésítettek. Feltõkésítésük fájdalmas, de elkerülhetetlen folyamat. Ehhez meg kell teremteni a megfelelõ eszközöket, az Európai Pénzügyi Stabilitási Alapot, illetõleg mechanizmust a tervezetthez képest sokkal több pénzzel kell ellátni. Amíg ezekre a kérdésekre nem érkeznek nyilvánvaló, egyértelmû válaszok, addig minden képlékeny marad. A bizonytalanság az úr továbbra is.

Újabb esések a tõzsdéken?

Viharok, bizonytalanságok, idegesség a részvénypiacokon és a devizapiacokon. A menedékhelyeket keresi továbbra is a befektetõ. Ez hátráltatja a gazdasági növekedés újbóli beindulását – világszerte.

Miért tartja kardinális jelentõségûnek, hogy Európa, legalábbis az eurózóna országai közösen bocsássanak ki kötvényeket?

Mert ez már kézzelfogható bizonyítéka a valóságos közösségnek, annak, hogy ha valamely államnak rosszul mennek is a dolgai, a közösség teljes mértékben mögé áll. Ha ez nem történik meg, akkor hiteltelenné válik az euróövezet és ennek beláthatatlan világgazdasági, globális pénzügyi következményei lehetnek.

Ezek szerint ön nem „veszi meg” a német politikai elit nagy részének érvét: az eurókötvény nem más, mint a „lusták”, megbízhatatlan, felelõtlen pénzpolitikát folytató országok mentése a „szorgalmasak”, a felelõsen politizálók kárára. Értsd: a németeknek, hollandoknak, finneknek kell eltartaniuk a dél-európaiakat és ez az állapot véglegesedik is…

Nem állítom, hogy nem fenyeget ez a veszély, hogy a németek érvelése teljesen alaptalan. Igenis látok komoly belpolitikai kockázatokat, azt, hogy társadalmi feszültséget szül az erõsebb államokban, ha a lemaradtakat, a felelõtlenebbeket elvtelenül menteniük kell, nekik kell ezért áldozatokat hozniuk. Csakhogy egyszerûen nincs más út, ha fenn akarják tartani az eurót. Márpedig az euróra nemcsak pénzügyi és világgazdasági, hanem világpolitikai értelemben is létszükség van. Az euró bevezetésekor, elkövetett hibákon már értelmetlenség rágódni, az euró létezik, beleivódott a globális gazdasági rendszerbe. Kivétele a rendszerbõl szétrombolhat mindent. A felelõs politikának nincs hát egyéb lehetõsége, mint ezt a rombolást megakadályozni.

Soros György szerint itt az ideje, hogy a világ - és Magyarország - gazdagjai is a zsebükbe nyúljanak
Fotó: AP

Az euróövezet megmaradása kardinális jelentõségû, a döntéshozóknak ugyanakkor az eurót mostantól kezdõdõen olyan keretek között kell erõsíteniük, hogy azok közepette lehetetlenné váljék a visszaélés, hogy maximálisan szankcionálni lehessen a szabályok, a rend ellen vétõket. Ugyanakkor hagyják, sõt segítik is a lemaradók, a túlzottan eladósodottak felzárkózását. Ezt politikai felelõsség tisztességesen, átláthatóan levezényelni. Ennek jeleit várják a piacok, ettõl tudnak lenyugodni, közvetetten pedig ettõl remélhetõ a gazdaság élénkülése egész Európában.

Önt úgy idézte egy korábbi interjújából a magyar sajtó nagy része, hogy meg kell teremteni a mechanizmust Görögország és Portugália kilépéséhez az Európai Unióból. Ezt mondta?

Errõl szó sincs. Tévesen idéztek: csak és kizárólag az eurózónából való kilépés lehetõségét vetettem fel. Erõsen hangsúlyozni vagyok kénytelen: rendezett, az Európai Unió, az EKB által a lehetõ legkörültekintõbben ellenõrzött folyamat eredményeként elképzelhetõnek tartom, hogy egyes tagállamok kilépjenek. Az Európai Unió egyben tartását viszont sorsdöntõ jelentõségûnek vélem, ha abból lép ki valamely ország, annak tragikus az üzenete Európára nézve.

Mire fogadna? Benn marad vagy kilépni kényszerül Görögország, esetleg Portugália?

A jelenlegi görög kormányban meg lehet bízni. Ha az ellenzék lenne most hatalmon, nos akkor már inkább kételkednék. Merkel és Sarkozy találkozója nyomán látszik, hogy a legmérvadóbb tagállamok is mindent meg akarnak tenni Görögország benntartásáért. Ennek adom a nagyobb esélyt tehát.

De az euróövezet csak az egyik nagy globális probléma. Mi a helyzet az Egyesült Államok adóssághegyeivel, Amerika leminõsítésével, a rettenetes amerikai belpolitikai feszültséggel?

Ezek óriási problémák. De ha össze kell vetnem a kettõt: eurókrízis az egyik oldalon, Amerika eladósodottsága a másikon, akkor azt mondom, hogy az utóbbi jóval egyszerûbben kezelhetõ. Jövõre eldõl e témában minden, a bizonytalanságok megszûnnek. Az euró körüli válság azonban sokkal keményebb dió. Amit még nem is említettem, de ugyancsak kardinális jelentõségû: az európai bankok nagy része, a rendszer alapjait képezõ bankok ezek, roppant mód alultõkésítettek. Az eurókötvény-probléma mellett ezt is meg kell oldani, fel kell tõkésíteni Európa mérvadó pénzintézeteit. Ez újabb Európán belüli konfliktusok tárgya lesz még.
Amerika átlátható: van központi pénzügyminisztériuma, egységes pénzpolitikája, egységes pénze. Európának van központi bankja és huszonhét pénzügyminisztériuma, de csupán tizenegynéhány országban hivatalos fizetõeszköz az euró. Ezen változtatni kell.

Európai közös pénzügyminisztériumot sürget, ugye?

Igen. Ez megoldás.

És miként látja a mi helyünket Európában? Mit gondol Magyarország lehetõségeirõl? Itt mérvadó politikai erõk azt érzékeltetik, hogy bennünket kihagynak a nagy játékosok játékából. Ebbõl következõen látens és tetten érthetõ törekvések látszanak, hogy erõsíteni kell a nemzetállamot, az EKB-tól függetlenednünk kell. Mit gondol errõl?

Finnországban ez pláne így van. Az Igazi Finnek nevû párt húsz százalékot kapott a választásokon. Ez drámai.

Igen, de õk gazdagok. De mi azért lázadozunk, mert elesettnek, elnyomottnak érezzük magunkat valahol…

Ezeknek a kis államoknak nincs hova menniük, nincs más hátországuk, de a nagy európai államoknak sincs. A teljes önállósodás, a befelé fordulás vagy a másokhoz való menekülés lehetõségének felvillantása nem több, mint illúzió. Ha mégis népszerûségre tesz szert a nemzetállamiság erõsítésének gondolata, az elõbb-utóbb tragédiához fog vezetni. Az ilyen országok nem csak saját maguk alatt vágják a fát, hanem az Európai Unióba vetett világméretû bizalmat ássák alá és közvetetten hozzájárulnak az egész európai gazdasági-pénzügyi rendszer destabilizálásához. Azt ajánlom, hogy ezekben az országokban – mintegy válaszul a szimbolikus jelentõségû Igaz Finnek mozgalmára – jöjjenek létre az Igaz Európaiak mozgalmai.

Magyarországon is léteznek az amerikaira emlékeztetõ gazdasági, ideológiai viták: az adórendszer „büntesse-e” a gazdagokat vagy sem. Az egykulcsos rendszer nálunk a közgazdák nagy része szerint a gazdagoknak jó, a közép- és szegényebb rétegeknek viszont rossz. Amerikában a republikánus oldal vezetõi ellenzik a progresszív adóztatást, ahogy nálunk a kormánypárt. Mi a véleménye errõl?

Nem kívánom minõsíteni a magyarországi szituációt, mert e témában ismereteim ehhez roppant csekélyek. Maximálisan támogatom viszont Warren Buffett kezdeményezését és mindazokét, akik azt mondják, hogy „fizessenek a gazdagok”. Buffettnek igaza van, hogy a nagyon jómódú emberek vállára rakodó adóteher nem szoroz és nem oszt jólétük, vállalkozási kedvük szempontjából. A progresszív adózást helyeslem minden körülmények között. Most különösen komoly társadalmi, politikai jelentõsége van a szerényebb keresetûek terheinek csökkentésének, ugyanakkor a gazdagok, nagy jövedelmûek erõteljesebb megadóztatásának.
Link