Hogyan kapjanak választójogot a határon túli magyarok?
Irta: Olvaso - Datum: 2011. August 23. 17:35:01
(Nos, röviden: sehogy - amíg ki nem derül mindenki számára, hogy a zsidajok kívül és belül hogyan manipulálják õket is.)
Már az egyszerûsített honosítási eljárás bevezetésének idején felmerült, hogy az állampolgársággal együtt választójogot is nyernek majd a határon túli magyarok – hiszen „állampolgárság csak egy van”. Európa számos országban szavaz a határon túl élõ állampolgár, és sok helyen a helyben lakástól is eltekint a gyakorlat, ugyanakkor az intézmény magyarországi jogkiterjesztése politikai, közjogi, gyakorlati és elvi kérdéseket is felvet.
Teljes hir
(Nos, röviden: sehogy - amíg ki nem derül mindenki számára, hogy a zsidajok kívül és belül hogyan manipulálják õket is.)
Már az egyszerûsített honosítási eljárás bevezetésének idején felmerült, hogy az állampolgársággal együtt választójogot is nyernek majd a határon túli magyarok – hiszen „állampolgárság csak egy van”. Európa számos országban szavaz a határon túl élõ állampolgár, és sok helyen a helyben lakástól is eltekint a gyakorlat, ugyanakkor az intézmény magyarországi jogkiterjesztése politikai, közjogi, gyakorlati és elvi kérdéseket is felvet. Mindezidáig azonban még nem vonták be az érintetteket a szavazati jog körüli gondolkodás, konzultáció folyamatába. Vitaindítónkkal és cikksorozatunkkal erre teszünk kísérletet. Kérdéseinkkel a határon túli magyarok érdekképviseleti és kulturális szervezeteit, szakértõit keressük meg, hogy körbejárhassuk a választójog kiterjesztésének legfontosabb területeit. Mondja el véleményét Ön is!
Kiindulópont: a dilemma története
Az egyszerûsített honosítási eljárásról szóló törvény tervezetének benyújtása óta napirenden van a választójog kiterjesztésének dilemmája. A kettõs állampolgárságot ellenzõk ugyanis már ekkor szavazati jog kiterjesztésének rémével riogattak. A magyar kormányzati személyek azonban - feltehetõen tartva a szomszédos országokból és Európa részérõl érkezõ éles kritikáktól - igyekeztek visszautasítani azokat a feltételezéseket, melyek szerint a második Orbán-kormány nemcsak az állampolgárságot, hanem a választójogot is szeretné kiterjeszteni a határon túli magyarokra.
Kattintson és nézzen szét a Magas-Tátrában!
Ezt követõen azonban folyamatosan szivárogtattak információkat erre vonatkozóan. Elõször 2010 júniusában beszélt errõl Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelõs miniszterelnök-helyettes, amikor azon véleményének adott hangot, miszerint az állampolgárság elválaszthatatlan a szavazati jogtól. Ezt követõen az új alaptörvény vázolása közben került ismét napirendre a problematika, amikor az alkotmány-elõkészítõ bizottság fideszes képviselõi sorra azt nyilatkozták, hogy valamilyen formában belekerül a tervezetbe a határon túli magyarok szavazati joga.
Az új alaptörvény azonban nem oszlatott el minden kétséget, hiszen nem derül ki egyértelmûen, hogy a választójog magyarországi lakóhelyhez lesz-e kötve, vagy sem. „Sarkalatos törvény a választójog gyakorlását vagy annak teljességét magyarországi lakóhelyhez, a választhatóságot további feltételekhez kötheti.” Kötheti, de nem köti! A kormánypárti nyilatkozatok alapján arra lehet következtetni, hogy a kormány élni fog az új alkotmányos rendben rejlõ lehetõséggel, és igyekszik megoldást találni mindazon felmerülõ problémákra, melyek a jogkiterjesztést övezik.
Európai példák
Mielõtt belekezdenénk a választójog kiterjesztését érintõ kérdések taglalásába, nagyon fontos leszögezni, hogy az, amit a magyar kormány bevezetni szándékozik, egyáltalán nem ismeretlen intézmény Európában. Ennek ténye kevéssé van jelen a köztudatban, ezért megemlítése szükséges – még akkor is, ha az általános tendencia szerint egyre csökken a határokon túl élõ állampolgárok szavazati kedve az anyaországi választásokon.
Amennyiben a világ országainak választójogi gyakorlata iránt érdeklõdik, ajánljuk figyelmébe az alábbi, 2007-ben készített tanulmányt, az IDEA választási kézikönyvét.
Az európai példák azt mutatják, hogy két rendezõelv alapján kaphatnak választójogok a nem az anyaországban élõk: az egyik esetben csupán az állampolgárság meglétéhez, a másik esetben pedig az anyaországi helybenlakáshoz van kötve a szavazati jog. Az elõbbi kategóriában több ország található. A kivitelezés módjában viszont igen szerteágazó a gyakorlat.
A hozzánk földrajzilag legközelebbi példa Romániából említhetõ, ahol az állam tömegesen adja meg az állampolgárságot a Moldovában illetve Ukrajnában élõ honfitársainak, akik a külképviseleteken élhetnek szavazati jogukkal. (A 2009-es elnökválasztás során ez például döntõ szerepet játszott Traian Basescu gyõzelmében, hiszen a határon túli szavazatok nélkül még riválisa, Mircea Geoana látszott gyõzni.) Olaszországban külön listán tizenkét képviselõt küldhetnek a nemzeti parlamentbe a határon túl élõ honfitársak. Franciaországban pedig külön egyeztetõ testülete van a határon túliaknak, és ez a testület delegál képviselõket a szenátusba. Horvátországban – igaz, egyre csökkenõ számban, de - külön országon kívüli lista alapján szavaznak be képviselõt a határokon kívül élõk.
Példák hosszú sora lenne még említhetõ Kelet- és Nyugat-Európából, vagy éppen a világ bármely más szegletébõl, amelyek alapján az látható, hogy a határon túl élõk szavazati jogának megadása bevett gyakorlat, amely már évtizedek óta létezik a legtöbb országban. Ezeket figyelembe véve most térjünk rá a választójogi kérdés megadásának magyar sajátosságaira.
A választójog kételyei
A legnyilvánvalóbb problémát az jelenti, hogy a választójog kiterjesztése esetén olyan személyek adnák le szavazataikat Magyarország belügyeit érintõ kérdésekben, akik egy másik ország politikai közösségének tagjai, így a törvényhozási döntések nagy többségének semmi hatása nincsen életükre. A jogkiterjesztést ellenzõknek ez a legnyomósabb érvük, hiszen eddig a választójog magyarországi lakcímhez kötése biztosította a felelõsségvállalás egyenlõségét. Ne feledjük: egy állampolgárság nemcsak jogokkal, hanem kötelezettségekkel is jár. A sarkalatos törvénynek mindenképpen fel kell oldania ezt az ellentmondást. Vajon helyes döntés-e, ha a szavazati jogot olyan állampolgárokra terjesztik ki, akik nem élnek Magyarországon, vagyis szavazatuk következményeit nem kellene és nem is tudnák magukon viselni? A kérdés fordított logikával is feltehetõ: olyan fontossá teszi a határon átívelõ nemzetegyesítés stratégiája az anyaországot a magyar kisebbségek számára, hogy ez indokolttá teszi a határon túli magyarok beleszólását az anyaország kormányzásába?
Lesz-e konfliktus Kolozsváron?
Kattintson és nézegessen képeket is!
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a határon túli magyarok, lévén eddig nem tartoztak Magyarország politikai közösségéhez, nem feltétlenül vannak tisztában a hazai pártok fontosabb kérdésekben vallott álláspontjaival. Helytálló lehet az a feltételezés, hogy amennyire a magyarországi átlagember ismeri a szomszédos országok politikai viszonyait, annyira ismeri a határon túli magyar az anyaországi állapotokat. A közélet, a politikai törésvonalak ismerete hiányában pedig aligha lehet felelõsségteljes döntést hozni. Rendelkezhet-e Magyarország politikai viszonyaira vonatkozó szükséges ismeretekkel a határon túli magyar állampolgár ahhoz, hogy felelõsségteljesen szavazhasson magyarországi pártokra?
Érdemes lenne olyan megoldást találni a jogkiterjesztésre, mely az áhított nemzetegyesítés érdekét szolgálja, ugyanis hasonló céllal indult 2004-ben a kettõs állampolgársági kampány is, akkor azonban súlyos sebek estek a magyar nemzettudaton. A választójog kiterjesztésének mikéntjén múlik az, hogy az anyaországi és határon túli magyarok közti kapcsolatok az egyszerûsített honosítást követõen még szorosabbra fonódnak, vagy az esetleges elhibázott lépések újabb sebeket ejtenek. Figyelembe kell tehát venni, hogy okozhat-e feszültséget a szavazati jog határon túli magyarokra való kiterjesztése az anyaországiak és határon túl élõk között.
Mindezek mellett nagy dilemma, hogy mennyire van szüksége a már így is éppen eléggé töredezett határon túli magyar társadalmaknak az anyaországi politika törésvonalaira is. A parlamenti reprezentáció ugyanis kardinális kérdés a határon túli magyar közösségek számára, amit vagy egységben, vagy pedig a pluralizmusban együttmûködve lehet csak kivívni. Láthatjuk, hogy Szlovákiában kiszorult a törvényhozásból az MKP, Kárpátalján kioltották egymást a KMKSZ és az UMDSZ törekvései, és egyelõre megjósolhatatlan, hogy mit fog eredményezni az EMNP színrelépése Romániában. Csak bízni tudunk abban, hogy a választójog kiterjesztésével exportált anyaországi politikai törésvonalak nem okoznak súlyos problémákat a határon túli társadalmakban. Vajon növelheti-e a határon túli magyar közösségek megosztottságát a szavazati jog kiterjesztése a külhoni magyarokra?
A határon túliak elõzetes megkérdezése nélkül viszont kérdéses, hogy mennyire érdekli õket a magyarországi pártok szavazathajhászása. Az, hogy az általános politikai kiábrándultságból csak egy durva kampány, a kiegyensúlyozott verseny, vagy valamilyen szempontból szélsõséges politikai viszonyok képesek elrángatni a szavazófülkékhez az átlagpolgárt, arra enged következtetni, hogy egy olyan szavazáson, amely nem érinti közvetlenül az egyén mindennapi életét, még csekélyebb lenne a szavazási hajlandóság. Az alacsony választási részvétel pedig a sok erõfeszítés csõdjét jelentené. Vajon szükséges-e ennyi kockázatot vállalni mindezért? Az esetlegesen szavazásra jogosult határon túli magyarság hány százaléka járulna az urnákhoz egy országgyûlési választás alkalmával?
Kárpátalján vajon mennyien szavaznának?
Nézegessen képeket is!
A választási részvétel növelése érdekében a pártoknak erõteljes mozgósításba kell fogniuk. A magyarországi pártok határon túli agitációját azonban nagy valószínûség szerint nem nézik majd jó szemmel a szomszédos államok többségi társadalmai, akik a magyar kormány bármilyen határon túli magyarokat érintõ lépését állami szuverenitásuk megsértésének tekintik. Bugár Béla, a szlovák-magyar békés együttélés zászlóvivõje már felhívta arra a figyelmet, hogy milyen problémákat okozhatna az, ha magyarországi pártok plakátjai jelennének meg Komáromban, Kolozsvárott, vagy Kassán. De egy picit tovább lépve az sem zárható ki, – ismerve a többségi társadalmak szélsõséges pártjait – hogy a szomszédos országok jövõben esedékes választási kampányaiban, vagy akár a parlamenti munka során erõsödik majd a magyarellenes hangulat. Fontos megválaszolni tehát, hogy okozhat-e feszültséget a magyarországi pártok határon túli kampánya a többségi társadalmak és a magyar kisebbségi közösségek között?
A magyar-magyar „belpolitikában” is problémák merülhetnek fel. A szavazati jog, illetve az állampolgárság kiterjesztésével a magyar állam eddig nem tapasztalt mértékben növeli befolyását a határon túli magyar közösségek fölött. Következésképpen bármikor igényt tarthat arra, hogy saját közösségépítési projektjét jutassa érvényre az adott csoportokat képviselõ kisebbségi pártok elképzeléseivel szemben. A versengõ közösségépítési tervek - a nulla összegû játék törvénye szerint - csökkentik egymás hatékonyságát, ez pedig csak negatív hatással bírhat az illetõ kissebségek életére. Ilyen módon olvasható például az Orbán-kormány konfliktusa a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) valamint a Híd-Mosttal. Az Antall-doktrína jegyében az eddigi magyar kormányok többé-kevésbé egyenlõ partnerként tekintettek a határon túli magyar pártokra, az új körülmények azonban nem segítik elõ ezt a helyzetet. A kérdés tehát az, hogy a szavazati jog kiterjesztésével megváltozó nemzetpolitikai erõviszonyok táplálhatnak-e konfliktust az anyaország és a kisebbségek politikai elitjei között?
Az elõzõekben már pedzegettük a kérdést, miszerint a választójog kiterjesztése a politikai küzdõteret is kibõvíti, melynek következtében magyarországi pártok lesznek kénytelenek a szomszédos országokban kampányokat folytatni. Hiszen, tegyük hozzá, itt nem csupán a közjogi nemzetegyesítés nemes célja dominál, hanem a pártok szavazat-maximalizálásra irányuló reálpolitikai érdeke szintúgy szerepet játszik. Ehhez pedig a pártoknak szükséges kiépíteniük a határon túli szervezeteiket, melyek számára komoly pénzösszeget kell folyósítani, hogy a helyi szervezet sikerrel vehesse fel a harcot a többi párttal szemben. Nem kell mondani, hogy ez jelentõsen megnövelné a pártok kampányra fordított költségeit. Mindezt úgy, hogy magas választási részvétel nem várható, valamint a mozgósítás komoly feszültséget eredményezhet a többségi nemzet és a kisebbségi magyar közösség tagjai között. Indokolt-e ilyen körülmények között, hogy a magyarországi pártok költséges kampányokat folytassanak a határon túli magyarok meggyõzése érdekében?
Megvalósítás
Bár látható, hogy számos veszélye van a jogkiterjesztésnek, már nem az a kérdés, hogy lesz-e választójoga a határon túl élõ magyaroknak, hanem az, hogy hogyan valósul meg. Az alaptörvénybõl mindez még nem látszik, hiszen – ahogy azt említettük – a választójog részleteirõl sarkalatos törvény fog határozni. Annyi azonban bizonyos, hogy a tervezetbõl kikerült a magyarországi lakcímhez kötés passzusa. Ennek tükrében lehet olyan (radikális) elképzeléseket hallani, hogy a határon túliak számára teljes szavazati jogot kellene adni.
Vajon hányan jutnak be ide határon túlról?
Nem kevésbé radikális a napjaink magyar közjogi berendezkedésétõl talán legtávolabb álló, a KDNP és Szili Katalin által is felvetett javaslat, mely alapján újraélesztenék a felsõházat. Többek között itt valósulhatna meg a határon túli magyarok reprezentációja a magyar törvényhozásban. Ezzel, noha a szavazatok mandátumra váltása kétségtelenül egyszerûbbé válna, a határon túli magyarok a választási rendszerben, valamint a közjogi viszonyrendszerben sajátos státuszt nyernének. A kormányzati szándék egyébként is azt az elvet követi, hogy egyetlen magyar állampolgárság létezik, egyetlen választójoggal. Ilyen megkülönböztetés tehát nem valószínû. Ezt a megvalósítási lehetõséget továbbá azért is ki lehet zárni, mert az alaptörvényben már meg kellett volna határozni a felsõház státuszát, továbbá a kétszáz fõs parlament is problémásan kivitelezhetõ egy másik kamarával.
Arról is esett szó, hogy a határon túli szavazatok külön listára kerülnének, s arról meghatározott számú képviselõ kerülhetne be a magyar országgyûlésbe. Ez már közelebb áll a kormányzat elképzeléseihez, azonban a fent említett megkülönböztetés miatt szintén kevéssé valószínû megvalósulása. Minden magyar állampolgárt ugyanazon jogok illetnek meg, s az ilyenfajta különbségtétel nem felel meg ennek a kitételnek – említette többször is Semjén.
A legelfogadottabb elképzelés talán az, hogy a határon túli magyarok ugyanazon választójog birtokában csupán a magyarországi pártlistákra adhatnának le szavazatot, azonban az egyéni választókörzetekben (illetve az önkormányzati választásokon) továbbra is helyben lakáshoz lenne kötve a szavazati jog.
Ön szerint melyek lehetnek azok a választástechnikai megoldások, amelyek legjobban szolgálják a magyar kormány elképzeléseit, és leginkább megfelelnek a határon túli magyar közösségek érdekeinek?
Vajon helyes döntés-e, ha a szavazati jogot olyan állampolgárokra terjesztik ki, akik nem élnek Magyarországon, vagyis szavazatuk következményeit nem kellene és nem is tudnák magukon viselni? A kérdés fordított logikával is feltehetõ: olyan fontossá teszi a határon átívelõ nemzetegyesítés stratégiája az anyaországot a magyar kisebbségek számára, hogy ez indokolttá teszi a határon túli magyarok beleszólását az anyaország kormányzásába?
Az ön véleménye:
Rendelkezhet-e Magyarország politikai viszonyaira vonatkozó szükséges ismeretekkel a határon túli magyar állampolgár ahhoz, hogy felelõsségteljesen szavazhasson magyarországi pártokra?
Az ön véleménye:
Okozhat-e feszültséget a szavazati jog határon túli magyarokra való kiterjesztése az anyaországiak és határon túl élõk között?
Az ön véleménye:
Vajon növelheti-e a határon túli magyar közösségek megosztottságát a szavazati jog kiterjesztése a külhoni magyarokra?
Az ön véleménye:
Az esetlegesen szavazásra jogosult határon túli magyarság hány százaléka járulna az urnákhoz egy országgyûlési választás alkalmával?
Az ön véleménye:
Okozhat-e feszültséget a magyarországi pártok határon túli kampánya a többségi társadalmak és a magyar kisebbségi közösségek között!
Az ön véleménye:
A szavazati jog kiterjesztésével megváltozó nemzetpolitikai erõviszonyok táplálhatnak-e konfliktust az anyaország és a kisebbségek politikai elitjei között?
Az ön véleménye:
Indokolt-e, hogy a magyarországi pártok költséges kampányokat folytassanak a határon túli magyarok meggyõzése érdekében?
Az ön véleménye:
Ön szerint melyek lehetnek azok a választástechnikai megoldások, amelyek legjobban szolgálják a magyar kormány elképzeléseit, és leginkább megfelelnek a határon túli magyar közösségek érdekeinek?
Link