Gazdag István: Norvégia a globális feszültségstratégák célpontjában
Irta: Olvaso - Datum: 2011. September 01. 13:55:03
Ez évben a norvég nyugdíjalap (NBIM) a világ legnagyobb szuverén alapjává vált 560 milliárd dollárral, és így detronizálta az Abu Dhabi Befektetési Hatóságot (ADIA) a maga 342 milliárdjával. Norvégia kõolajból származó összes bevételét az NBIM kezeli, és etikai szabályai megtiltják, hogy fegyvergyártásba, illetve az emberi jogok megsértésével, korrupcióval vagy súlyos környezetkárosítással összefüggésbe hozható cégekbe invesztáljon. Politikailag tehát egyáltalán nem semleges.
Teljes hir
Ez évben a norvég nyugdíjalap (NBIM) a világ legnagyobb szuverén alapjává vált 560 milliárd dollárral, és így detronizálta az Abu Dhabi Befektetési Hatóságot (ADIA) a maga 342 milliárdjával. Norvégia kõolajból származó összes bevételét az NBIM kezeli, és etikai szabályai megtiltják, hogy fegyvergyártásba, illetve az emberi jogok megsértésével, korrupcióval vagy súlyos környezetkárosítással összefüggésbe hozható cégekbe invesztáljon. Politikailag tehát egyáltalán nem semleges.
Tavaly a norvég pénzügyminisztérium által kezelt pénzalap hirtelen kivonta befektetéseit Izraelbõl, túladva a palesztin területeken folytatott izraeli kolonizációt támogató két ingatlanvállalkozásban (Africa Israel Investments és Danya Cebus) birtokolt részvényein, miután 2009-ben már felszámolta érdekeltségét a palesztin falvakat elszigetelõ apartheid-fal kivitelezésében közremûködõ Elbyt Systems nevû cégben. Az NBIM döntése dominóhatást váltott ki, hasonló lépésre késztetve az összes többi szuverén alapot! Ezek az egymást követõ politikai döntések nagyon komoly feszültséget okoztak Oslo és Tel-Aviv viszonyában. Norvégia izraeli nagykövetét bekérették a külügyminisztériumba, és figyelmeztették, hogy Izrael reagálni fog.
2010 februárjában Norvégia felszólította Izrael oslói nagykövetségét, hogy költözzön ki a külvárosba, mert a nagykövetség által megkövetelt biztonsági intézkedések zavarják a környék lakosságát. Izraeli hivatalos vélemények szerint „a norvég hatóságok kapituláltak az Izraellel szemben ellenséges közvélemény elõtt”. 2010 októberében a megszállt palesztin területeken történõ építkezések folytatása miatt Norvégia megtiltotta, hogy izraeli tengeralattjárók hadgyakorlatokat végezzenek a skandináv ország területi vizeiben. 2011. július 18-án pedig Oslo tudatta, hogy Norvégia törvényesnek tekinti Palesztina jelöltségét az ENSZ-tagságra.
2011. július 20-án, vagyis két nappal azelõtt, hogy a deklaráltan Izrael-barát, keresztény-cionista „sábesz goj” (értsd: a piszkos munkát nem csak szombaton elvégzõ balek) mészárlást rendezett a kormányzó norvég munkáspárt ifjúsági mozgalma (AUF) által szervezett palesztin szolidaritási tábor értelemszerûen anticionista résztvevõi között, Eskil Pedersen, a szervezet vezetõje interjút adott a második legnagyobb példányszámú norvég napilapnak, a Dagbladetnek arról, hogy mit gondol a szentföldi latorállamról. Ebben egyebek mellett kijelentette, hogy „eljött a pillanat drasztikusabb intézkedések foganatosítására Izrael ellen”, szerinte ugyanis „a békefolyamat nem vezet semmire, és ha az egész világ azt is várja, hogy Izrael alkalmazkodik hozzá, nem ez a helyzet. Mi, munkáspárti fiatalok Izrael egyoldalú gazdasági embargóját követeljük norvég részrõl”. Az újság beszámolója szerint „az AUF sokáig Izrael nemzetközi bojkottjának volt a híve, de a legutóbbi kongresszusukon született döntés azt követeli, hogy Norvégia sújtsa egyoldalú gazdasági bojkottal az országot, és ennek szigorúbbnak kell kennie, mint korábban”. „Elismerem, hogy egy drasztikus intézkedésrõl van szó, de azt hiszem, ez majd világosan jelzi, hogy egész egyszerûen belefáradtunk Izrael viselkedésébe”, fejtegette saját és az általa képviselt szervezet álláspontját Eskil Pedersen.
Ugyanezen a napon Jens Stoltenberg telefonbeszélgetést kezdeményezett Vlagyimir Putyinnal. Titkosszolgálati forrásokból származó kiszivárogtatás szerint -- a hivatalosan a két ország közötti energetikai kooperációról szóló megbeszélés során (APA, 2011. július 21.) -- a norvég miniszterelnök arra kérte orosz kollégáját, hogy segítsen megakadályozni azokat a merényleteket, amelyeket egy bizonyos „oligarchikus frakció” tervelt ki. Erre a közelgõ merénylethullámra az a jelentés figyelmeztette Stoltenberget, amelyet a norvég titkosszolgálat (NIS) készített, miközben a márciusi kibertámadásról gyûjtött információkat. (Emlékezetes, hogy a Líbia elleni légicsapásokban való norvég részvételre válaszul 2011. március 25-én átfogó kibertámadás érte a norvég fegyveres erõket, a katonai személyzet mintegy száz számítógépét érintve.)
Július 21-én az elsõ bombát még sikerült hatástalanítania a norvég rendõrségnek, ahogyan errõl a televízió is beszámolt, a következõ napon azonban már nem volt ilyen szerencsés. Nem úgy, mint az „ideális tettes” azonosításában, akirõl a médiumok rövidesen csak úgy ontották az információkat. Mindez a megtévesztésig hasonlít a 2001. szeptember 11-i „csodára”, amikor a fullasztó porfelhõben az amerikai nyomozók röpke néhány óra alatt megtalálták az Ikertornyokba csapódott repülõgépeket eltérítõ állítólagos légi kalózok némelyikének a sértetlen útleveleit. Ezt a csodát még maga Szent Antal is megirigyelte volna...
Ami pedig az oslói bombamerényletet illeti, a norvég rendõrség egyik szakértõje szerint, aki megvizsgálta a helyszínt, a robbanás földalatti volt. Márpedig az utcát napok óta eltorlaszolták a csatornarendszerben folyó munkálatok miatt. Enyhén szólva is sántít tehát a gépkocsiba rejtett pokolgép verziója. Arról nem is beszélve, hogy az egyik norvég internetes portál olyan szemtanúkat idéz, akik több lövészt véltek látni az Utoya-szigeten lezajlott lövöldözéskor.
Ez az egész történet bûzlik az elejétõl a végéig. Messzirõl érezni rajta a CIA, a Moszad vagy alvállalkozóik „stichjét”. Akárcsak a Kennedy-gyilkosság esetében, amikor prédaként a nép elé vetették a „komcsiszimpatizáns” Lee Harvey Osvaldot, az ideális „magányos tettest”, Jack Ruby (alias Jacob Rubenstein) révén pedig gondoskodtak róla, hogy ne tudjon vallani az izraeli atomfegyverkezés megkontrázásában bûnös amerikai elnököt kiiktató merénylet megrendelõirõl (vö. Michael Collins Piper: Final Judgment, AFP, 2005).
A nyugati fináncoligarchia által a világra erõszakolt rendszer agóniájának vélhetõen végsõ stádiumában és az egész földgolyót felforgató erõszakos változás hajnalán sokasodnak a pressziók az árnyékzónában, amint azt a legutóbbi norvégiai események is bizonyítják. Veszélyes világban élünk, és a java még csak ezután következik. A globális feszültségstratégáknak annál jobb, minél rosszabb a világ maradékának, és ennek érdekében semmitõl sem riadnak vissza. Ahogyan azt a történelem folyamán már megszokhattuk tõlük...
Forrás: Link