E-mail-ben kaptam, olvassátok el ti is
Irta: Gerry - Datum: 2011. September 02. 09:46:31
Azért tettem ki, mert lehet, hogy így eljut a tartalma a zOrbánhoz is. Válaszra persze nem számítok, pedig bereggelhetne ide. Igaz én se olvasom az "orbánviktor"-t. Elég annyi amennyit hallok :(
A levél:
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
A Szociális konzultáció keretében Ön megkeresett engem, hogy találjuk meg a válaszokat mindennapi életünk fontos kérdéseire.
Ahhoz, azonban, hogy válaszokat tudjak adni, elõször a jelenleg felmerülõ kérdések körét kellene tisztáznom, elsõsorban magamban.
A legnagyobb kérdés MIT RONTOTTAM EL?
Teljes hir
Azért tettem ki, mert lehet, hogy így eljut a tartalma a zOrbánhoz is. Válaszra persze nem számítok, pedig bereggelhetne ide. Igaz én se olvasom az "orbánviktor"-t. Elég annyi amennyit hallok :(
A levél:
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
A Szociális konzultáció keretében Ön megkeresett engem, hogy találjuk meg a válaszokat mindennapi életünk fontos kérdéseire.
Ahhoz, azonban, hogy válaszokat tudjak adni, elõször a jelenleg felmerülõ kérdések körét kellene tisztáznom, elsõsorban magamban.
A legnagyobb kérdés MIT RONTOTTAM EL?
44 éves leszek, három gyermeket nevelek (egyedül), van két diplomám, és ugyanennyi folyamatban lévõ peres ügyem, ami nincs az a kilátás egy jobb jövõre, de ez engem-személyemet érintõen már nem is érdekel, ami azonban igen az az, hogy nincsenek jó tanácsaim gyermekeim részére.
Mert azt mégsem mondhatom felelõs szülõként, hogy tanuljanak és dolgozzanak becsülettel, fizessenek adót, mert az nyilvánvaló, hogy így csak megvetésben üldöztetésben, megaláztatásban lesz részük, ilyet ugye egy szülõ nem akarhat a gyermekének?!
Azt tetszik gondolni, hogy túlzok?
Vegyünk át röviden egy életpálya modellt, az enyémet.
Az ország egyik legszegényebb régiójában a Beregben születtem, Szatmárban nõttem fel, édesapám az egyszerû szatmári falusi környezetbõl kiemelkedve gyógyszerész végzettséget küzdött ki magának (megélhetése érdekében a mai napig is dolgozik, egy maga építette falusi gyógyszertárban).
A példát látva tanultam, és a közt szolgálni állt szándékomban.
1985-ben felszereltem a pénzügyõrséghez (újsághirdetés alapján, mert akkor a pálya annyira volt népszerû, hogy újsághirdetésben kellett hivatásosokat toborozni) elõtte raktári segédmunkásként dolgoztam, ha jól emlékszem 1800.- Ft-ért havonta, a pénzügyõrségnél 2000.- Ft körül volt az elsõ havi fizetésem.
Végigjártam a szamárlétrát, és természetesen tanultam a pénzügyõr tanfolyamokon, ezek elvégzését követõen két diplomát is szereztem (munka mellett, a másodikat már úgy, hogy a három fiamat egyedül neveltem).
A pénzügyõrségen belül a Gergely és a Gvadányi utcai szolgálatom talán mond valamit a rendszerváltást megelõzõ és azt követõ eseményeket figyelõ embereknek. Igen a magánforgalmi és a gépkocsi vámkezelési szolgálati helyek voltak ezek, ahol megfordult az akkori magyar közélet, politikusok és természetesen az ügyeskedõk, a bûnözõk is. Átállhattunk volna a másik oldalra (hívtak is rendületlenül, az autó nepperek, ügyeskedõk stb.) nem kevés pénzért.
Miniszterelnök Úr!
Az ország lakosainak egy része akkor a szemünk elõtt gazdagodott meg!
Kezdjem sorolni? Számítógép alkatrészek behozatala, csempészete, gépkocsi üzérkedés (rokkant kedvezmény gusztustalan módon történõ kihasználása, bevándorlók vámmentességének gusztustalan kihasználása, ez utóbbi ügyben talán Ön is meglepõdne, ha a környezetében körbekérdezne tud-e valaki ilyen ügyekrõl?), apport vámkezelések, olaj ügyek stb.stb.
Volt kísértés, és voltak olyanok is, akik engedtek ennek (ma már úgy gondolom helyesen tették), de mi neveltetésünk okán nem. Mi szolgáltunk tovább, mert hittük, hogy igaz ügyért dolgozunk, harcolunk.
Késõbb a pénzügyõrségen belül a belsõ ellenõrzési területre kerültem, mert azért azt lehetett látni, hogy van itt teendõ, késõbb a cégek utólagos ellenõrzése kapcsán részt vettem a kockázatelemzés hazai megvalósításában.
1990-ben megnõsültem, örökbe fogadtam volt feleségem elõzõ házasságából született gyermekét, és született két közös gyermekünk is. Volt feleségem 2002-ben újabb kapcsolatot létesített, amelybõl az óta megszületett negyedik gyermeke.
Az örökbe fogadott és két saját gyermekemet ez idõtõl fogva egyedül nevelem (ugye azért tetszik érteni, az örökbe fogadás az én életfelfogásom szerint örökre vonatkozik, a haza szolgálata egy életre vonatkozik, a becsület egy életre vonatkozik).
Egy dolog kívánkozik még ki belõlem a gyermekekkel kapcsolatban, második fiam éppen egy napos volt, amikor Záhonyba vezényeltek meghatározatlan idõre a közbiztonság fenntartása érdekében szükséges nem tudtam a kórházban meglátogatni, haza vinni, mert elszólított a szolgálat.
Tudja Ön milyen feladat három fiúgyermeket (9, 11, 13 évesek) egyedül felnevelni, úgy, hogy közben fõiskolára jártam és a munkahelyem Budapest másik végén volt található, ahova természetesen úgy kerültem, hogy az én véleményemet nem kérték ki, áthelyeztek, mert
ez egy ilyen szolgálat.
Reggel hatkor indultam, este hatkor értem haza, ezután fõztem stb-stb.
Ja és mellékesen 20-25 ember osztályvezetõjeként folyamatosan szerveztük, átszerveztük a csalás elleni küzdelmet irányító kockázatelemzõ tevékenységet, rettegtem attól, nehogy valamelyik kollégám begõzöljön, és eladja például a nagyon könnyen pénzzé tehetõ ellenõrzési terveket.
Dolgoztam, tanultam, gyermeket neveltem, háztartást vezettem stb. mert bíztam abban, hogy még életben talál a nyugállományba helyezésem idõpontja. Ne tessék gondolni, hogy ezek megint csak nagy szavak, tessék megkérdezni V. Lívia családját, G. Évi családját, T. Dezsõ tábornok úr családját S. Béla családját stb-stb akik már nem lehetnek a hozzátartozóikkal, ezek az emberek a közvetlen munkatársaim, fõnökeim, barátaim voltak és igen meghaltak mielõtt egy percig is élvezhették volna az irigyelt nyugállományukat.
Miniszterelnök Úr! MIT RONTOTTAM EL?
Mit mondjak a gyermekeimnek? Dolgozzanak?
Látták õk, hogy az apjuk dolgozik, a konyhában bénázás (amelyet nagyképûen fõzésnek neveztem) után éjszaka még leül tanulni, hogy szolgálhasson és most abba a helyzetbe kerül, hogy közmunkás lesz?
visszahelyezik pénzügyõrnek? mert az állam 25 éven keresztül hazudott neki, azt hazudta, ha szolgálsz és még életben vagy nyugállományba kerülhetsz..
Mit mondjak a gyermekeimnek? Szolgáljanak?
Miért? Inkább mondjam azt, hogy menjenek Hódmezõvásárhelyre, kezdjenek táskákat cipelni, mert így meg lehet gazdagodni, lehet közel egy millió forintot havonta elkocsikázni és számon kérni a köznépen, hogy elherdálták az ország pénzét. Ilyet sem mondhatok gyermekeimnek, mert annyi jóérzés még szorult belém, hogy az ilyen táskacipelõ nagyképû fickókat mélységesen megvessem, és ilyen jövõt ne kívánjak gyermekeimnek.
Mit mondjak a gyermekeimnek? Tanuljanak?
És akkor lehet belõlük egy jó közmunkás, vagy munkafelügyelõ? Azt azonban kell mondanom, hogy készüljenek fel arra, hogy az állam vezetõi évtizedekkel késõbb majd azt mondják jogaik érvényesítése során:"csak vicceltünk, neked csak kötelezettségeid voltak, jogod, az nincs"
Valóban el kell mennem utcát söpörni, úgy, hogy az ablakból a 4 általános iskolával rendelkezõ, bûnözõ életmódra berendezkedett honfitársaim röhögnek majd?
Tessék már megmondani, ha az én apám a mai napig dolgozik, én meg magam után kifizettem a járulékokat (igaz csak 25 évre, tehát ezen idõ elteltével engem jogszerûen homlokon lõhetnek), mégis kinek a nyugdíját, járulékát nem fizettem meg, hogy engem akarnak közmunkára osztani? Miért vállaltam a szolgálatot, miért nem szólt egyik beterjesztõ úr 20 évvel ezelõtt menjek el autóneppernek, mert nem esek, különb elbírálás alá hiába maradok, miért nem szólt másik beterjesztõ úr legyek korrupt, mert amíg élek dolgoznom kell, hiába szolgálok becsülettel.
Valamit elrontottam:
Dolgoztam, tanultam, adót vontak tõlem az utolsó fillérig, nem hagytam el sem a hazámat, sem a gyermekeimet, sem a becsületemet, most mégis megvetés tárgya vagyok, kiröhög, packázhat velem egy táskacipelõ, havonta milliomos. Nem lehet, hogy Önök rossz helyen keresik az elfolyt pénzeket?
Miniszterelnök Úr!
Az jól van, ha egy családban a döntéshozó családfõ elissza az összes bevételt, még kölcsönt is vesz fel, hogy mulasson, akkor a gyermekek, a nagyszülõk ne kapjanak enni, hogy pl., õ még mindig kocsikázhasson egy Audival?
Nincs egy táskacipelõ, aki viccbõl megkérdezné a rendszerváltás óta eddig volt összes parlamenti képviselõt, ki hozott olyan döntéseket, ami az országot ide vezette, hogyan halmozódott fel a 20 ezer milliárdos államadósság és a pénz hova lett? Miniszterelnök Úr, itt hiába keresi, nálam nincs, már megnéztem mindenütt.
Önök a jogszabályokra, mint az erkölcs minimumára elég kreatívan tekintenek, mibe kerül egy olyan alkotmánymódosítás, hogy a 20 ezer milliárdos államadósságot osszuk fel az eddigi parlamenti képviselõk, kormánytagok és mondjuk államtitkárok között egyenlõ részben, hogy vita ne legyen, és kérjük meg õket legyenek szívesek visszafizetni, vagy legalább az ország lakossága részére a rájuk esõ részt kiosztani?
Viccesnek tûnõ felvetések? Szerintem NEM, ha ön elég bátor kezdeményezzen ez ügyben népszavazást?
Balogh István jelenleg még nyugállományú pénzügyõr õrnagy