Egy elkeseredett huszonéves....
Irta: Olvaso - Datum: 2010. August 06. 16:43:45
Levelemet sok irányból kezdhetném, különféle nézõpontokból elemezhetném a történetet, és tudom, hogy valamennyi megállná a helyét. De nem akarom ezzel untatni az olvasót.
Kezdeném azzal,hogy vidéken nevelkedtem, falun pontosabban. Munkalehetõség híján költöztem Budapestre immár 5 és fél éve. Hátha majd itt... Mivel az idõ sürgetett, nem sokat keresgéltem, biztonsági õrként kezdtem el dolgozni (azóta is ezt csinálom).
Teljes hir
Természetesen akiknek van ilyen foglakozású ismerõsük, valószínüleg tudják, hogy mennyit keresnek, milyen a jogviszonyuk, stb. Akinek esetleg nincs, annak elmondanám hogy katrasztrofális, alvállalkozó alvállalkozó hátán, sokszor utolérhetetlen, fals cégek, 3 havonta cég váltás, jobb esetben minimálbéres bejelentés, közben 300 órákat dolgozol havonta vagy többet. Kemény 98 ezer forintért. Persze ezzel nem panaszkodni szeretnék, hiszen én még szerencsés helyzetben vagyok, mivel van munkám.
Próbáltam mást keresni az évek alatt, de eddig nem sikerült; érettségim van, plusz ez a "szakma" (már ha lehet annak nevezni). A probléma pont ezzel van, hiába pályázna meg az ember egy aránylag kecsegtetõ állást, amint meglátják/meghallják a választ a "Mivel foglalkozott idáig?" kérdésre....rögtön záródnak az ajtók. Tapasztalatból mondom.
De ez csak egy momentum. Rengeteg fiatalt ismerek, akik más lehetõség híján úgymond képzettségük alatt dolgoznak. Pl.: érettségivel, középfokú angollal segédmunkások. És nem azért mert ezt õk annyira szeretik, csak hirtelen kellett egy állás (mert enni ugye csak kellene) és innentõl fogva senkit sem, semelyik céget nem érdeklik (dokkmunkásból manager?).
Nincs kitörési lehetõség... és itt kezdõdne az igazi mondanivalóm. Hogyan várják el tõlem, hogy legyen családom és legalább 3 gyermekem, ha tisztességes munkával még magamat sem tudom eltartani?
Hogyan várhatják el tõlem, hogy becsületes állampolgár legyek (vegyem meg a 10000-ftos bkv bérletet,fizessem az adót), amikor örülök, hogy ha nem kell kölcsönkérnem szüleimtõl pár ezer ft-ot kajára?
Hogy várhatják el tõlem hogy ne legyek agresszív vagy radikális, amikor látom, hogyan molesztálnak (sokszor 14-15 éves) lányokat, nõket az utcán sötétedés után (bár sokesetben nem is kell hogy sötét legyen)?
Sorolhatnám még a dühömet, de nem teszem. Pedig Isten látja lelkem, soha sem csaltam, loptam, próbáltam becsületesen élni, mivel erre tanítottak szüleim.
És nem szeretnék sokat, csak egy normális, biztonságos életet. És hogy legalább egy gyermeket feltudjak majd nevelni.
http://www.narancskoztarsasag.hu/egy_elkeseredett_huszonéves