Korai temetni Európát
Irta: Olvaso - Datum: 2011. September 07. 05:31:52
(Figyeljetek csak!)
Ne temessük Európát! Nemcsak válságövezetek vannak az unióban, illetve Európa unión kívüli területein, hanem egészséges gazdaságok is. Szerencsére mi, magyarok éppen az utóbbiakkal vagyunk intenzívebb kapcsolatban. A sok rossz hír közepette talán nem árt egy kis optimizmus!
Teljes hir
(Figyeljetek csak!)
Ne temessük Európát! Nemcsak válságövezetek vannak az unióban, illetve Európa unión kívüli területein, hanem egészséges gazdaságok is. Szerencsére mi, magyarok éppen az utóbbiakkal vagyunk intenzívebb kapcsolatban. A sok rossz hír közepette talán nem árt egy kis optimizmus!
Másról sem hallani mostanában, mint hogy az európai és az amerikai gazdaság is komoly bajban van. Recseg-ropog az eurórendszer, mindenféle európai állam adósságtengerrel küzd, állandóan válságtanácskozásra dugják össze okos fejeiket a legfontosabb európai vezetõk.
No, és ami mindennél árulkodóbb, zuhannak az európai tõzsdék, még a legegészségesebbnek tartott német piac is vagy 30 százalékkal szakadt be a nyáron. Sõt, sok államban adminisztratív eladási korlátozást, short tilalmat kellett bevezetni a bankrészvényekre, mert kezd kiszáradni a bankrendszer, a bankoknak nincs elég likviditása, mert tartanak egymástól. Ennyi tényszerû elemet és egy nagy negatív hangulati hullámot megcáfolni aligha lehet.
Amikor szakad a piac, amikor menekülnek a befektetõk, amúgy sem szokott számítani a tényszerû hang. Sõt, talán nem is igazán reális az optimizmus, hanem vak struccpolitika, vagyis nem érdemes árnyalni a borús képet. Az európai perifériaállamok súlyos adósságválsága nem is kérdés. A legdurvább egyértelmûen a görög helyzet, de nem kismiska az ír vagy éppen a portugál adósságállapot, amihez olykor spanyol vagy éppen olasz riadalmak is csatlakoznak. Meglehet, de mégis egy pillanatra azon is el szabad gondolkodni, hogy valóban érdemes-e már mindent temetnünk, amit a vén Európa jelképez.
Betegek és egészségesek
Az eurózóna beteg csapata még a nagyokkal együtt is csak a periféria, ráadásul azért az olaszokat egyelõre még biztosan hamis a görögökkel egy kalap alatt emlegetni.
Vannak nagyon jól teljesítõ országok is. A „közepesen sikeres” Olaszország mellett végül is három igazán nagy gazdaság van az unióban, Nagy-Britannia, Németország és Franciaország, ezek elég erõsek éppen. Az unióban, illetve ha szélesebben értelmezzük Európában mellettük még olyan bivalysztorik is vannak, mint Svájc 3, illetve Svédország 5 (!) százalékos várható idei növekedése.
Elõbbinél felvetõdik a kérdés, tényleg annyira káros az erõs frank, ahogy Svájc is szeret panaszkodni? Valószínûleg igen, de mégis nagyon megy Svájcnak. Utóbbinál pedig azért érdekes a történet, mert mint oly sokszor a szép számok esetében, leginkább az alacsony bázis segít. A svédeknek volt két rossz körük, elõbb a jóléti modelljük kipukkadása, majd a balti államok nyakló nélküli finanszírozása, ám ezen krachok után most éppen hasítanak.
Magyarország az egészségesebb csapattal ápol intenzívebb kapcsolatot, mindenekelõtt Németországgal, illetve Ausztriával, Észak-Olaszországgal és a ma már a déli perifériánál egészségesebb kelet-közép-európai országokkal. Ausztrália és Japán után Németország a legnagyobb nyertese az ázsiai technológiai és egyéb (kiemelhetõ az autó) import robbanásának. Ebbõl bizony a magyar ipar is jól jár. A német növekedésre a térségbõl már a csehek vannak a legjobban ránõve, de minden pesszimizmusunk ellenére a számok még ma is azt mutatják, hogy a magyar gazdaság intenzívebben profitál a német exportsikerekbõl, mint Szlovákia, Lengyelország, vagy éppen Románia.
Bármennyire is kevés mostanában a sikersztorink még mindig nálunk a térségben a legmagasabb a GDP-hez mért exportarány és a csehekkel együtt nálunk a legnagyobb az exporton belüli német arány. No persze, ami most segít, kockázattá is válhat, ha Németország megtorpan, mi is gyorsan lassulhatunk.
Már megint Európa jár jól?
Távolodjunk el egy pillanatra kis hazánktól! Nem feltétlenül szoktunk az Európai Unióra egyetlen országként tekinteni, pedig ha elég távolról szemlélõdünk, akkor vámmentessége és a tõke- és az áru szabad mozgása miatt legalábbis egy piacként értékelhetõ az unió.
Az eltérõ kulturális világok, az eltérõ pénznemek, a különbözõ kormányzatok és adószabályok miatt természetesen nem beszélhetünk egyetlen országról, de mégis egységes a piac. Mégpedig egy 500 milliós piac, ahol a többség a középosztályhoz tartozik, és mindenképpen jóval gazdagabb, azaz erõsebb fogyasztó, mint a világátlag, szóval egy ilyen piac nem temethetõ. Hiszen nagyobb, mint a nagyon gazdag, de „csak” 308 milliós Egyesült Államok, és egyelõre nagyobb piac, mint a népesebb, de jóval szegényebb Kína vagy India.
Az eurózónában idén csak 1,8 százalékos GDP-bõvülés várható, ez alacsonyabb, mint a többi nagy régióban, akár az Egyesült Államokban, akár a fejlõdõ piacokon várható növekedés. Ám fogjuk fel egy kicsit másképpen ezt a számot! Egy olyan piac, amelyrõl a hírek államcsõdesélyekrõl, adósságválságról szólnak, még mindig növekedik. A problémás terület, a balhés gazdasági potenciál csak 10 százalék körüli Európában. Ha pedig a mikrogazdasági szemüveget is elõvesszük, végképp nem olyan rossz a helyzet.
Igen, rosszak a makrogazdasági számok, igen, viszonylag rugalmatlanok az európai cégek, meg kell nézni a német, a francia vagy az olasz szakszervezeteket, bizony kevés a kártékonyabb, versenyképességet rombolóbb intézményrendszer, mint az örökölt jogosultságot konzerváló, a gazdaság gyors alkalmazkodóképességét és a mobilitását gátló szakszervezeti fék. Dolgozz keveset, lehetõleg ott, ahol nem vagy hatékony – nagyjából így fordítható le az üzenetük a munkavállalók felé. Egyfelõl igaz, borzalmas állapotban vannak az állami, államközeli mamutok.
Másfelõl a világ legversenyképesebb cégei is innen jönnek. Az indiaiak és a kínaiak elkezdtek tejet inni. Ki a legjobb ebben az iparágban? A Danone. A kínaiak ma is századannyi, legfeljebb tizedannyi csokit esznek, mint az amerikaiak, de már esznek. Ebbõl ki profitál? Svájci és osztrák cégek. A kínaiak veszik az európai autókat, mint a cukrot. Melyik cég a legsikeresebb? A Volkswagen. Az oroszok már nem csak a vodkát szeretik, döbbenetes ütemben nõ a sörfogyasztás? Melyik a 40 százalékos szelettel bíró piacvezetõ márka? A Carlsberg.
Lehet azon panaszkodni, hogy Kína lett a világ gyára, és sok európai termelés áttevõdik az olcsóbban gyártó ázsiai országba. Ám mindenhol ott vannak az európai nyertesek. A kínai textilipar fõ megrendelõi, nyilván a nyereségek bezsebelõi is az észak-európai, német és spanyol divatmárkák, illetve sportruházat-gyártók. Bizony, a vagyonosodó kínaiakban sincs elég hazai tudatosság, nemcsak kínai termékeket vesznek, hanem sok globális, részben európai termékbõl kezdtek el fogyasztani. Sok a betegség, de azért vannak egészséges szerveink is.
Link