Posta Imre weboldala

A Visokói Piramisok - Piramisok a Kárpát-medencében
Irta: Olvaso - Datum: 2011. September 11. 06:40:28

Teljes hir

A 2005 áprilisában szárnyra kapott és az azóta is gyakran fel-felbukkanó hír, ami szerint a mai magyar határtól légvonalban mindössze kétszáz kilométerre, Bosznia-Hercegovinában, a Boszniai fõvárostól Szarajevótól harminc kilométerre északra piramisokat fedeztek fel, piramisok léteznek Visoko város közvetlen közelében. A 2005 és 2011 között eltelt 6 évben már számos újabb feltárás és adat került napvilágra. Érdemes tehát összegezni az eddig történteket, és mindezt egy kicsit összefoglalni.

Az utazásom Visokóba

A Visokói piramisokról eddig hallottak már kellõképpen gerjesztették a kíváncsiságomat ahhoz, hogy idén nyáron egy kis Boszniai kirándulás és egy baráti látogatás mellett felkeressem a helyszínt, Visoko városát. A meteorológia nyár legvégén, augusztus utolsó napjaiban indultam, az eddig itt már ilyenkor szinte sosem tapasztalt, Magyarországi 38-39 °C hõségben, ami nem volt semmi, de a Balkánon volt csak még igazán meleg, itt már a 40 °C is meghaladta a hõmérséklet. Az Európa csúcs pedig a Dél-Boszniai Mostar városában volt, ahol 45 °C mértek. A volt Jugoszlávia tagköztársaságai közül Boszniában vannak még mindig a leginkább látható nyomai a délszláv háborúnak, számos szétlõtt, romos házat láttam utamon, de azért egyre szebb minden, gõzerõvel halad a rendbetétel mindenfelé. Az ország belseje felé haladva egyre magasabbá válnak a hegyek, Visokóba érve pedig már egészen magasak. Visoko, a 17 000 lakosú Boszniai kisváros festõi, egy völgyben helyezkedik el, a Bosna folyó partján fekszik, magas, piramis alakú hegyekkel övezve. Egyébként egy nyugodt kisváros, nagy többségében Bosnyák, muszlim vallású lakóival együtt. A városkában egy mecset és egy dzsámi található. Az itt élõ emberek egyébként barátságosak és vendégszeretõek, büszkék rá és tudatában vannak annak, hogy hol is élnek õk. Bosznia népe sokat szenvedett a háború évei alatt, ezt a nélkülözésekkel teli idõszakot az 1995. novemberében megszületett a Daytoni egyezmény zárta le, azóta béke van. A szerb-horvát nyelvû társalgásaink alatt egy kávé mellet, amit itt törökösen fõznek, szinte mindig szóba kerül a piramis is. A kávézás Boszniában mindig mindenhol egy szertartás, a bosnyák kávé - kava, finomra õrölt kávé, többször felfõzve, a nyugalom jelképe. Mindig is egy bosnyák konvertibilis márkát kértek egy kávéért, most is ennyi, ami átváltva egy fél euró. A háború alatt is jutott erre pénz. Ha mégsem sikerült összeszedni a kávéra valót, akkor egy doboz cigiért is ihattak az emberek egy jó feketét. Manapság is van rá idejük, hogy kávézzanak, hiszen a munkaképes lakosság legalább fele munkanélküli. A Visokói miliõt valamiféle megfoghatatlan misztikum hatja át, ezt kétségkívül a rendkívül szabályos formájú piramis hegy teszi: a szemlélõdõ hajlamos minden kétség nélkül elfogadni, hogy valamiféle rejtélyes, piramisokat emelõ ókori civilizáció élt itt. A helynek pedig valóban van valamilyen megfoghatatlan varázsa, kisugárzása, ezt megerõsíthetem. A Visoèica piramis-hegyet megmásztam, a hegy igen meredek volt, húzós kis utam volt fölfelé. A hegyen itt-ott feltárásokat láttam, ami még mindig nincs befejezve, de szabályos kõlapok, az építõanyagok is jól láthatóak voltak több helyen is. Természetes módon így van ez, anno nem véletlenül építették ide azt, amit ide építettek, a régiek tudták azt, hol mi van, és tudatosan építkeztek a szent helyekre, az energiaközpontokra. Az, hogy itt is egy energiaközpont található, az nem lehet kérdés, érezni, érzékelni lehet ezt mindenhol. A hegyet mászva és azon idõnként megpihenve jó és bizsergetõ érzések töltik el az embert, elõbb a feltöltõdés, utána pedig a derûs nyugalom érzése járja át a testet és a lelket egyaránt..

A Visokói Piramisokról

A Bosznia-Hercegovina fõvárosától, Szarajevótól 30 km-re északra levõ, Visoko város mellett, 2005 óta folynak intenzív régészeti feltárások. A munkálatokat kezdeményezõ és vezetõ, bosnyák Semir Osmanagic feltételezése szerint megtalálták Európa legrégibb és legnagyobb piramisait. Fényképfelvételek készültek a völgyet övezõ felszíni formákról, s ennek alapján ma már kilenc piramisalakzatot különböztet meg. Ebbõl ötnek neve is van: a Nap - Visoèica, a Hold - Plje¹evica, a Sárkány - Buèki Gaj, a Szeretet - Èetnica piramisa, és a Föld temploma - Krstac. Az ötbõl a legnagyobb a Nap piramis, amely 220 méter magas. A bosnyák turizmusnak is mindenesetre jót tesz a felfedezés. Évente sok százezer ember érkezik a világ minden részérõl az ásatásokhoz, hogy saját szemével láthassa az eredményeket.
Semir Osmanagic amerikában élõ bosnyák fém-megmunkálómûhely tulajdonos, amatõr régész 2005 áprilisában, a Szarajevó melletti Visokóban tett látogatása alkalmával Senad Hodovic, a helyi múzeum igazgatója hívta fel figyelmét a vidék furcsa földrajzi geometriája: a város fölött magasodó, meglepõen szabályos formájú, erdõvel borított hegyre. Osmanagiæ már korábban felhívta magára a figyelmet egy könyvvel, amelyben a majákról azt állította, hogy közvetlenül az atlantisziak leszármazottai, közvetve pedig - rajtuk keresztül - a Fiastyúk csillagkép egy naprendszerébõl származnak. E könyve miatt tudományos berkekben figyelemre tett szert. Egy biztos. A település lakói, akik jó szokás szerint a Visocica-hegy lábától felfelé haladva építkeztek, már a múlt század harmincas éveiben is szembetalálkoztak azzal a ténnyel, hogy a megbontott felszín alatt hatalmas köveket találtak, sõt pincét sohasem tudtak ásni, mert áthatolhatatlan „kövek'-be ütköztek. Hodovic professzor, a visokoi Zavicajni Múzeum igazgatója, a középkori Bosznia történelmének alapos ismerõje mutatta meg a piramisok helyi kutatójának és majd felfedezõjének a Visocica, a visokoi völgy felett 220 méter magasságot elérõ, szabályos piramis alakú hegy tetején Visoki vár falainak maradványait, mesélve az innen látható három királyi székhelyrõl. Ugyanis 6-700 évvel ezelõtt itt a hegytetõn, hasonlóan a mexikói Teotihuakánhoz, város volt, az akkori társadalmi szervezõdés és a szakralitás központja, amit a török hódoltság idején leromboltak.
Semir Osmanagiæ, a bosnyák-horvát származású Amerikában élõ üzletember 15 évet töltött el Mexikóban, Egyiptomban és a világ többi pontján a piramisok tanulmányozásával, melyrõl könyvei jelentek meg. Ezek a tapasztalatok és a Visocicán látott domborzati formák vizsgálata vezették hipotézisének felállításában, s a megfelelõ engedélyek megszerzését követõen a kitartó és nem minden nehézséget nélkülözõ kutató, feltáró munkálatokban, speciális vizsgálatokban, elemzésekben és összegzõ bizonyításban.
Semir Osmanagic rögtön lecsapott az alkalomra, hipotézise szerint a Visocicának nevezett hegy nem természetes képzõdmény, hanem az õsi idõkben, ember által épített piramis, vagy átformált alkotás, Európa elsõ piramisa. Vitatott geofizikai eredmények, hõtérkép alapján Osmanagiæ azt állítja, hogy kilenc piramist fedezett fel. A hegyek környékén talált egyetlen, alig háromszáz méter hosszú, és a „fõpiramistól” 3 kilométerre lévõ alagútból, és a környékbeliek elbeszéléseibõl miszerint néhány gyerek bement egy alagútba és a hegyek túloldalán jöttek ki, következtetve elmélete szerint a kilenc „piramist” alagútrendszer köti össze. Néhány elõkerült fadarab vizsgálata alapján a piramisok korát jelenleg 34 ezer évesre teszi. A fõ völgyben elhelyezkedõ öt piramisnak nevet is adott: Nap Piramis, Hold-, Sárkány-, Föld- és Szerelem-piramisa. E nevek eredetére eleddig semmilyen magyarázattal nem szolgált, és azt sem indokolta, hogy a Nap-piramison kívül a másik nyolc miért nem látszik egyáltalán piramisnak.

A feltárt székely-magyar rovásírás

Az alagútban és a környékén feltárt írásos köveken Szakács Gábor és Friedrich Klára magyar íráskutatók a székely-magyar rovásírás 39 betûjébõl eddig 21 betût azonosítottak. Errõl szóló, angolul megjelent tanulmányuk alapján Friedrich Klárát a 2008-as I. Nemzetközi Boszniai Piramisok Völgye Konferencia alelnökévé választották. A leírók ugyan a „piramisok alatt húzódó alagutakról” beszélnek, valójában egyetlen 300 méteres, a piramistól több kilométerre húzódó folyosóról van szó. A rovásírás megjelenése azonban egyáltalán nem csodálható, hiszen egyrészt az „alagútról” a mai napig sem derült ki, hogy középkori bányatárna volt vagy annál korábban épült, másrészrõl a székelynek nevezett rovásírás és ahhoz hasonló jelek a Kárpát-medence tágabb környezetében már több ezer éve jelen vannak. Szakács Gábor: "Az Osmanagic által symbol-nak, azaz jelképnek nevezett karcolatok és a kárpát-medencei, röviden székely-magyar rovásírásnak is nevezett betûk kapcsolatát elsõként én állapítottam meg. Ezt 2006-ban meg is írtam és közzétettem, majd feleségemmel, Friedrich Klára rovásírás kutató-oktatóval közös többszöri utunkon minden kétséget kizáróan 21 betût azonosítottunk az említett, 39 betûs ábécébõl. Többet egyelõre a betûk összevisszasága és olvashatatlansága miatt még nem, de ez idõ kérdése. Ettõl függetlenül ennyi azonosság nem lehet véletlen, ezért amikor ezt Klára egy angol nyelvû tanulmányában megküldte Osmanagicnak, a 2008-as, Sarajevoi tudóstanácskozás egyik alelnökévé választották. Mivel személyesen nem tudott eljönni, helyette én tartottam meg az angol nyelvû elõadást a jelek európai párhuzamairól, amit a jelenlévõ 55 különbözõ nemzetiségû tudós egyhangúlag elfogadott". Ennek lényege, hogy ez az ábécé a 8-10 ezer éves, kárpát-medencei, úgynevezett Tordos-Vinca mûveltséghez tartozik, ami egyértelmû bizonyítéka az emberi tevékenységnek, jóllehet a hivatalos történettudomány nem fogad el ilyen régi írásbeliséget. A visokoi piramisok kövein talált írásjelek tehát az egyiptomi piramisokénál jóval régebbi emberi beavatkozást és jelenlétet mutatnak, ami meghatározó a helybeli kutatások szempontjából. Mindez annak tükrében elgondolkoztató, hogy a "tudósok" mindössze pár ezer éves magyarságról beszélnek, míg a piramis legalább 10 ezer évesre becsült, amelyben székely-magyar rovásírást találtak..

Kalandregényes elemek, Semir Osmanagic a Boszniai "Indiana Jones"

A tudományos életben azonban csak tavaly õsszel merült föl elõször az a gondolat, hogy a szájhagyománynak lehet valós alapja, és a hegy gyomrában valóban egy piramis található. A Visoko-tól ötven kilométerre lévõ Zenicán született, 48 éves, 15 éve az Amerikai-Egyesült Államokban, a Texasi Houstonban élõ Semir Osmanagic volt az, aki 2005 májusában bedobta a tudományos közgondolkodásba a boszniai lépcsõs piramisokat, alapítványt hozott létre és elkezdett pénzt gyûjteni az ötévesre tervezett kutatási programjának megvalósításához. Bár az öt évbõl kevesebb, mint egy telt el - a tényleges kutatómunka ugyanis tavaly õsszel kezdõdött - , Osmanagic máris megjelentette elsõ könyvét a Visokói piramisokról, igaz, a Bosanska dolina piramida címû munka egyelõre csak bosnyák nyelven látott napvilágot, 15 euróért volt megvehetõ. Semir Osmanagic személye, minden lelkesedése ellenére - az elsõ éves kutatómunkát fõként az õ pénzébõl finanszírozták -, igencsak megosztja a nemzetközi tudományos közéletet. Õ ugyanis a szarajevói egyetemen politikatudományi és közgazdasági képzésben vett részt, majd szociológiát és nemzetközi gazdaságtant tanult, így sokáig hobby archeológusnak számított, aki csak a PhD-képzés során fordult a történelem felé, a doktoranduszi programja ugyanis a maja civilizációval foglalkozott. Semir Osmanagicot, a bosnyák-amerikai tudóst sokan a Boszniai, a Bosnyák, "Indiana Jones"-nak neveznek. Nem is találni róla olyan fotót, amelyen ne lett volna a fején a Harrison Ford-os, kemény, állpántos, keki színû kalap. Semir, a megnyerõ modorú, barátságos, tiszta arcú, az ismeretek tekintetében autentikus ember benyomását kelti mindig, és az ott élõk között szeretet és rokonszenv veszi körül. A "tudósok" körében viszont nem örvend túl nagy népszerûségnek, érthetõ okokból. De hát ki örvend annak azok közül, akik mernek gondolkodni és megkérdõjelezni állításokat, akik szembe mernek menni a tudomány téziseivel, senki.. Erich von Daniken már évtizedek óta szajkózza, hogy egy nagyon õsi, fejlett technológiával rendelkezõ civilizáció igen is létezett a földön. Már régen keresztül kasul körbeutazta a világot, és a földtekén ahol csak megfordult bizonyítékokat gyûjtött és talált. Az igazolások sora mára már szinte számtalan és végtelen, csak látni és érteni kell azt. Csak a sok "tudós" hallani sem akar róla, hülyének állítják be azokat, akik elég egyértelmû tárgyi bizonyítékokra mutatnak rá. Az õ szempontjukból érthetõ okokból, a sok évezredes, évszázados tanok dõlnének meg vele, a történelem könyveket újra át kellene írni. No persze az igazság mindig számtalan érdeket sért, úgy mint egyéb más területeken is..

A Visokói piramis rendszer kapcsolatai és összefüggései

A 2005-ös év áprilisában hallottunk elõször a boszniai piramisokról. ”Most már az ötödiknél tartunk” - mondta Semir Osmanagic, az ásatás vezetõje. Ezek a Nap, a Hold, a Sárkány, a Föld és a Szeretet piramisai. Ma már ezrek látogatják a Visoko fölötti feltárásokat, de a ”hivatalos” régészek többsége mégsem veszi komolyan a leleteket...Osmanagic idõt, pénzt, fáradtságot fektetett abba, hogy megismertesse a világgal a boszniai piramisokat. Texasból tért haza, hogy személyesen vezethesse az ásatásokat. Könyvbe foglalta össze az eddigi eredményeket, valamint feltevéseit. A könyv címe:” Bosanska piramida unca”. Korábbi írása a majákkal foglalkozik, akiket a Pleiades csillag csoportból származtat – Atlantiszon keresztül. A visokoi Nap piramist kb. 12.500 évesnek tartja. Szerinte a boszniai piramisok jelenléte, feltárása oda vezet, hogy Európa õstörténetét teljesen újra kell írni. E kérdésben a végszót még nem lehet kimondani, hiszen a feltáró, kiértékelõ munka folyik. Jelen pillanatban talán megfelelõ lenne piramis hegyekrõl beszélni, melyeket emberkéz alakított azzá aminek ma látszanak.
Kevesen beszélnek viszont arról, hogy Visokói lehet együttesnek magyar vonatkozása van. Az már bizonyított tény, hogy a piramis csoport alatt alagút rendszer húzódik. Többek közt az egyik alagút bejáratánál a falra magyar rovásjelek vannak karcolva-vésve. Ezek korát pontosan még nem ismerjük, de a jelek határozottan magyar rovásbetûk. Még homályos fénykép felvételek alapján is felismerhetõ a jelek nagy része. Ezek között vannak a következõ magyar jelek, abc sorrendben: a rovás jeleket pótoljuk stb. Ezek a B, C, J, Ö, P, R, S, U betûk. Annak megállapítása, hogy mikor, s hogyan kerültek oda még nem ismert, s az sem, hogy kapcsolatban van e a piramisokkal, vagy késõbbi keletkezésû.. Orosz László ezt írja a Visokói területrõl: ""Ez a terület többször történelmi Magyarország részeként katonai õrvidék volt és egy idõben a manicheus eredetû keresztény bogumilok egyik mûködési területe.. Kár hogy a bosnyákok elfelejtették õsi vallásukat és azt is, hogy õk nem szlávok. A bosnyákok java része besenyõ eredetû. ”A besenyõk történetét és eredetét illetõen teljesen téves tanítások vannak forgalomban” - mondta Szilvay Gyula 1984-ben. Õ az egyik õsi besenyõ család tagja, aki adatait édesapjától és Baróti Beke Dénestõl az utolsó besenyõ fõvezérétõl kapta. Egészen 1925-ig voltak törzsi összejöveteleik Budapesten, a IX .kerületi Páva utcában. Ott ismertették a besenyõ nép múltját. A törzsi hagyományokat a Beke Tomja, Szilvai, Petõ, Konkoly- Thege családok ápolták. A törzs története szerint õk nem hogy támadták volna Árpád hazatérõ népét, hanem õk voltak a magyarság hátvédei. S mint hátvédek olyan jól teljesítették feladatukat, hogy Árpád nagyfejedelem, a besenyõk vezéréhez adta saját leányát Ágacskát. A besenyõket a sumér idõkben KANGÁR - Kiengira néven ismerték, majd idõk múlásával egyik águkat ÚZ-nak nevezték. Kr.e. 53-ban a pártus-úz sereg verte meg a római Crassus csapatait. Az úz hadsereg élén Bisse vezér állt. Ettõl kezdve az úzok gyõztes részét Bissenyi-Besenyõ néven kezdték nevezni. Osmanagic talán nem tudja, hogy az õ neve a besenyõk úz ágával kapcsolatos. Az úzok elkerültek a Kaukázus vidékére is, sõt távol keleten is megtaláljuk õket: ogúz = keleti úz. Magyarország több részén kaptak szállásbirtokot, Úz völgy, Nándorfehérvár vidéke, Cegléd környéke, Miskolc mellett, Mátraverebély, Sopron, Bars megye stb. Magyarország déli határõrvidékén telepedett meg jelentõs részük, ez a mai Bosznia. Mindezt azért kellett megemlíteni, mert fontos tudni, hogy Bosznia lakosainak nagy része besenyõ származású. Természetesen nem minden boszniai lakos besenyõ, hiszen a török megszállás alatt, majd Mária Terézia idejében téridegen elemek is keveredtek közéjük. A török uralom tönkretette életvitelüket, gondolkodásukat; a pánszláv szervezõk pedig nyelvüket, s öntudatukat. Valószínûleg ma már nagyon-nagyon kevés bosnyák tudja azt, hogy õk besenyõ eredetûek. Visoko besenyõ terület; az eredeti besenyõk pedig magyarok rokon népe. Mindez nem feltevés, hanem tény. Mindegy, hogy tetszik valakinek vagy sem.!""
E száraz tények említése után, talán megengedhetõ bizonyos elmélet vizsgálata is. Ennek rövid összefoglalása a következõ: a visokoi piramisok a 44° északi szélesség és a 18° keleti hosszúság metszés pontjai közelében találhatók. A régi idõkben is volt hasonló jellegû jelzés; például az egyiptomiak részére a Nagy Piramis vidéke volt a 0°-0°, minden irányban. Ez ma 30°-30°. A mai keleti hosszúság 18.°-a mentén elindulva dél felé az Adriai tenger partján fekvõ Dubrovnyik közelébe jutunk. Észak felé haladva a 18° közelében, attól jobbra találjuk többek között a következõ helységeket: Nekcse, Siklós, Pécs, Mánfa, Mágócs, Siófok, Öskü, Komárom, Nyitra. Talán még ide sorolható a Balatonalmádi mellett fekvõ Szentkirályszabadja is. Elsõ látásra nem mond sokat e felsorolás. Viszont ha figyelembe vesszük azt a felfogást, mely szerint Földünk felszínén és a felszín alatt láthatatlan erõvonalak futnak szinte minden irányba – akkor sok minden értelmet nyer.
E vonalak mentén égi és földi erõk áramlanak - mondja e feltevés - és ahol az erõvonalak találkoznak ott fokozott erõkiáradás észlelhetõ. A régiek tudói ismerték e helyeket és oda szentélyt, templomot, várat, iskolát, vagy más fontos létesítményt helyeztek. Hazánkban is létezik több ilyen erõvonal és erõhely, sokan szeretik a szakrális kifejezést használni. E helyeken többfajta erõ nyilvánul meg: léteznek gyógyító, tisztító, erõsítõ, nyugtató, pihentetõ, a gondolkodást és tisztán látást segítõ, beavató szent helyek. Úgy tûnik, hogy a 18.° hosszúsági vonal maga ilyen erõ közvetítõ jelzés, vagy pedig az erõcsatorna annak közelében, de vele párhuzamosan halad. Ha e feltevés igaz, akkor a felsorolt helységek nagy részénél erre vonatkozó létesítmény, tárgy, természeti megnyilvánulás létezhet. Kolostor, kápolna, templom, vár, hegy, domb, forrás, kút, öreg fa, különleges alakú szikla, liget, üde növényzet jelzi e fontos helyeket. Néha még mûszerrel is kimutatható az erõ jelenléte. Az említett helységek közül Nekcsén lovagrend kolostorba, Siklóson vár; mellette Máriagyûd egyik legrégibb zarándokhelyünk, ahol kegytemplom, kolostor, gyógyforrás, szent kút jelzi a hely szent voltát, ahová már 1148 –elõtt is zarándokoltak. Mánfán templom, Mágócson bencés kolostor, Öskün régi körtemplomunk ritka példánya látható. Szentkirályszabadján pedig a világ egyik legjobb ivóvize található. Pécsen a Ferences és Domonkos kolostoron kívül sok fontos hely létezik. Ne csodálkozzon senki, ha majd Pécs mellett piramis hegyet, õsi szentélyt, magyar rovásírás emléket találnak, mert ott van, csak fel kell tárni! A pécsi Havihegyen történt az a csodálatos esemény, hogy a Boldogasszony nyári hóeséssel mutatta meg egy építendõ templom helyét. Pécs környékén már 318 körül virágzott a kereszténység egyik formája az u.n. Áriánusz kereszténység, mely közel állt az eredeti, õsi pártus-hun kereszténységhez. A gyönyörû székesegyház Szent István idejében épült, mégis bizonyos részei a pártus hatást õrzik. Pécs környéke a magyar õsvallás beavató helye volt. Hasonló fontosságú Nyitra vidéke is. Itt már Szent István elõtt is létezett õsi, magyar keresztény templom. A nyitrai vár Szt. István egyik kedvenc helye volt és környékét is gyakran felkereste. Még az õ idejében is léteztek az itteni táltos-mágus kiképzõ iskolák, melyeket nem csak, hogy nem üldözött - hanem tevékenyen támogatott. Feltehetõen itt is kell létezni piramis hegyeknek és magyar rovásírásos emlékeknek. Ha ez a feltevés sorozat igaz, akkor már talán nem is meglepõ az a tény, hogy a Nyitra és Pécs közötti távolság hasonló a Pécs-Visoko közötti távolsághoz. Érthetõ, hiszen mindhárom fontos lelki központ volt az õsi idõkben és a köztük lévõ arányos távolságnak is jelentõsége volt az áradó erdõk hatáskifejtésnek szempontjából. E helyek nem csak erõ közvetítõ állomásként mûködtek, hanem maguk is erõfejlesztõ központok voltak, mondanánk úgy is, hogy erõ telepek. Részeit képezték annak az energia hálózatnak, mely az egész Kárpát-medencében és annak környékén mûködött. Ez az erõ rendszer, illetve ennek egyenletes, folyamatos mûködése biztosította hazánk egész területének összhangját. Ez az összhang kiválóan alkalmas volt alkotó, építõ gondolatok kifejlõdésére és hatalmas szellemi és lelki mûveltség kialakulására. Ezen a területen elõdeink sok-sok évezreddel ezelõtt-az égiek segítségével-földi mennyországot tudtak létrehozni. Nem véletlenül mondták, hogy Magyarország - Tündérország.
Visoko ennek volt déli végvára. Az említett erõhálózat az egész Földet beborítja, de nem mindenütt egyformán nyilvánul meg. Több tényezõt kell figyelembe venni; ezek közül talán a következõ négy a legfontosabb egy-egy területet vizsgálatánál: 1. Földrajzi fekvés, 2. földtani szerkezet, 3 . évszakok - idõjárás, 4. a hely lakosainak szellemi és lelki állapota. Az áramló erõ és egy területen létezõ élõlények között kölcsön hatás áll fenn, tehát befolyásolják egymást. Az áramlás szempontjából fontos tényezõ a föld szerkezetének összetétele. Vannak jó és kevésbé jó vezetõ kõzetek, rétegek. Bizonyos ásványok, kristályok fokozzák a kedvezõ hatást. A Magyarország alatti kristálymezõk különlegesen jó körülményeket hoztak létre. Tárgyilagosan gondoljuk át azt a sok különlegességet amivel népünk hozzájárult a jobb emberi élet megteremtéséhez.
Merjünk gondolni hazánk és népünk különlegességére. Merjünk gondolni végre a magyar termékek kiváló minõségére. A magyar búza mindig világhírû volt. Gyümölcseink: alma, körte, szilva, sárga barack, õszibarack, szõlõ, dinnye stb. mind kitûnt ízével zamatával. Sorolhatnánk boraink kitûnõ minõségét is. Gondoljunk a magyar állatfajták kiváló tulajdonságaira. Elég, ha csak felsorolunk néhányat: puli, komondor, kuvasz, vizsla, kopó, pumi… emlékezzünk, hogy mit mondott az öreg pásztor: „ A puli nem kutya, az puli!” Aki valaha látott szürke marhát az tudja, hogy ritka, különleges lényeket látott. Birka fajtáink, malacaink, lovaink kiváló tulajdonságai mindenki elõtt ismeretesek. Szellemi termékeink, találmányaink sorra gazdagítja az emberiséget. Magyarországról kikerült nagyságok, tudósok, zeneszerzõk, építészek, orvosok stb. az élet szinte minden területén kiemelkedõt alkottak. Gondoljunk sportolóink kiváló, áldozatos helytállására. Csodákat mûveltek minden lényeges sportban.Népdalaink, népmûvészetünk, énekeseink tették szebbé a világot. Festõink, szobrászaink halhatatlan alkotásai ma is méltó követi népünknek. Mindezek létrejöttében, kialakításában sok tényezõ játszott szerepet, származástani és egyéb feltételek mellett ott van az a csodálatos hatású erõtér is, amellyel történelmi Magyarország területe és a Kárpátok környéke rendelkezik. A magyar megújulás kérdése elsõsorban lelki és szellemi. A saját magunk, valódi énünk megtalálása, fejlesztése, az Isteni Úton való haladás, valamint a magyar testvériség megteremtése vezet egy jobb jövõ felé.
Ez a felemelkedés útja. Ezen a téren irányt mutat ”Atilla király üzenete” .Hagyományaink megismerése, eltitkolt történelmünk feltárása segíthet megtalálni önmagunkat. A visokoi lelet csoport is része lehet ennek, ha az itt összefoglalt feltevés sorozat helyes. Tárgyilagosan kell foglalkozni a kérdéssel és az igazság elõbb-utóbb kiderül. Még beszélni kellene a piramisokkal kapcsolatban a Kárpát-medence és környékének arany-koráról, mely sok ezer évvel ezelõtt ejtette ámulatba az akkori világot. Ezen a földön testi, lelki és szellemi összhangban éltek az emberek - hosszú-hosszú életkort. Ahol nem ismerték a bûnözést, s ahová idegen halandó nem juthatott be. Errõl a kérdésrõl most csak annyit, hogy ennek a szent földnek lakosait õk ”áldott népnek”, „boldog népnek” nevezték..
A Visokói piramis-hegyek tetejérõl messzire látni a távolba, tehát nézzünk, szemlélõdjünk, vizsgálódjunk és végre lássunk is tisztán.!

2011. 09. 09.
Bíró Csaba.