Az elszámoltatás vakfoltjai I.
Irta: Olvaso - Datum: 2010. September 17. 11:12:43
(Annyival egészítem ki Bodoky már-már TEMPO pártos utóízû írását, hogy a Fidesz azt a Kocsis Istvánt akarja a MOL élére állítani, akit a BKV-ügyekben remekül megismerhettünk! Dolgozik a maffia tovább, mert ugye mind egy és ugyanaz!)
„A BKV korrupciós ügyei eltörpülnek az állami tulajdonú Magyar Villamos Mûvek Zrt.-nél (MVM) folyó gazemberségekhez képest" - interpellálta tavaly a miniszterelnököt a Fidesz, a kormányváltás óta viszont nem háborgatták ezt a csontvázat. A Nemzeti Nyomozó Iroda másfél éve vizsgálja az állami áramszolgáltatónál és egyes leányvállalatainál 2007-2008-ban lebonyolított, tízmilliárdos nagyságrendû vagyonvesztést okozó tranzakciókat. Forrásaink szerint a nyomozás már fényt derített az offshore cégekhez vándorolt eurómilliók sorsára, azt viszont nem tudjuk, hogy az eredményhirdetés miért várat magára.
Teljes hir
Az elszámoltatás vakfoltjai I.
(Annyival egészítem ki Bodoky már-már TEMPO pártos utóízû írását, hogy a Fidesz azt a Kocsis Istvánt akarja a MOL élére állítani, akit a BKV-ügyekben remekül megismerhettünk! Dolgozik a maffia tovább, mert ugye mind egy és ugyanaz!)
„A BKV korrupciós ügyei eltörpülnek az állami tulajdonú Magyar Villamos Mûvek Zrt.-nél (MVM) folyó gazemberségekhez képest" - interpellálta tavaly a miniszterelnököt a Fidesz, a kormányváltás óta viszont nem háborgatták ezt a csontvázat. A Nemzeti Nyomozó Iroda másfél éve vizsgálja az állami áramszolgáltatónál és egyes leányvállalatainál 2007-2008-ban lebonyolított, tízmilliárdos nagyságrendû vagyonvesztést okozó tranzakciókat. Forrásaink szerint a nyomozás már fényt derített az offshore cégekhez vándorolt eurómilliók sorsára, azt viszont nem tudjuk, hogy az eredményhirdetés miért várat magára.
Az MVM-ügy közvetlen elõzménye, bizonyos forrásaink szerint kirobbantó oka volt a BKV-botránynak, amibõl a 2010-es választási kampány meghatározó korrupciós botránya, az MSZP Mohácsa kerekedett. A két ügyet Kocsis István, az MVM volt és a BKV jelenlegi vezérigazgatójának személye köti össze, és Hagyó Miklós volt szocialista fõpolgármester-helyettesé, akit sokan az MVM-nél lezajlott belsõ vizsgálat Kocsisra nézve nem túl hízelgõ eredményeinek tavalyi kiszivárogtatása mögött sejtenek. A 2009-es „Hagyó-Kocsis-háború" az elõbbi totális vereségével ért véget, a nyomozó hatóságok Hagyót és a BKV hozzá köthetõ volt vezetõit meggyanúsították, az MVM-ügyben azonban még nem bukkantak felelõsökre.
Cikkünkben arra a kérdésre keressük a választ, amire a kormányváltás elõtt még a Fidesz is kereste: Miért nincs eredménye az MVM-ügyekben zajló nyomozásnak, ki és milyen intézkedéseket tett - vagy mulasztott el megtenni - annak érdekében, hogy az MVM 2008-as és 2009-es üzleti évének lezárásakor dokumentált gyanús pénzmozgásokból fakadó, több tízmilliárd forintos nagyságrendû veszteségek okát megállapítsa?
A válaszért megkerestük a Nemzeti Nyomozó Iroda és a nyomozást felügyelõ Fõvárosi Fõügyészség illetékeseit, õk azonban a nyomozás érdekeire való hivatkozással nem válaszoltak semmire. Az MVM bennfenteseitõl és az ügyet ismerõ politikusoktól csak nevük elhallgatását ígérve kaptunk információt, a korábban tisztázást követelõ Fidesz „elszámoltatói" pedig semmilyen formában nem voltak a segítségünkre, az üggyel kapcsolatos kérdéseinkre sem válaszoltak. A gyanús ügyletek leírásában az MVM-nél lezajlott belsõ vizsgálat tavaly a sajtónak kiszivárogtatott dokumentumain túl az MVM Zrt. és az MVM Társaságcsoport 2008-as és 2009-es üzleti évét lezáró éves beszámolóit, valamint magyar és külföldi cégnyilvántartások adatait használtuk forrásként.
Másfél éve nyomoznak
A Magyar Villamos Mûvek Zrt. képviseletében eljáró ügyvédi iroda 2009. április 9-én tett büntetõ feljelentést a Nemzeti Nyomozó Irodánál az MVM korábbi vezetõségének idõszakában lezajlott „kétes ügyletek" miatt. A Kocsis István vezérigazgatósága idején, 2007-2008-ban különféle jogcímeken átutalt összegek ismeretlen hátterû off¬shore cégeknél landoltak, és tízmilliárdos nagyságrendû vagyonvesztést okoztak az állami tulajdonú cégcsoportnak.
Ezt megelõzõen az MVM-leányvállalat, azóta részben a kétes ügyek következtében csõdbe ment Vértesi Erõmû Zrt.-nél is vezetõségváltás volt, majd büntetõ feljelentést tettek a 2008-ban, az MVM hivatalos közlése szerint a vállalatot privatizálni szándékozó Kapolyi László „biztatására" kötött áramvásárlási szerzõdések miatt, amelyekbõl az államnak szintén tízmilliárdos nagyságrendû kára származott.
Kocsis Istvánt 2008 tavaszán, Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök kezdeményezésére váltották le az MVM vezérigazgatói székébõl, a hivatalos indoklás szerint azért, mert az árampiac liberalizációja nem haladt a terveknek megfelelõ ütemben. A következõ, Mártha Imre nevével fémjelzett MVM-vezérkar azonban birtokon belül kerülve a társaság könyvvizsgálója és egy nemzetközi ügyvédi iroda bevonásával már év közben belsõ vizsgálatokat indított az MVM Csoport több tagvállalatánál, beleértve a Paksi Atomerõmûvet is, milliárdos visszaélések gyanúja miatt.
A társaságcsoport könyvvizsgálója, az Ernst & Young már 2008 júniusában, majd októberében is figyelmeztette az MVM igazgatóságát, hogy amennyiben a vállalat az év végi vizsgálat idejére sem tudja igazolni az összegek kifizetésének jogszerûségét, „és az üzletek célszerûségére vonatkozó magyarázatok sem állnak rendelkezésre", az befolyásolhatja a könyvvizsgálói jelentés elkészültének idõpontját és tartalmát. A könyvvizsgálók szerint ugyanis a társaság korábbi vezetése „döntési kompetenciáját meghaladó mértékben, illetve megfelelõ dokumentáció nélkül" rendelkezett a társaság forrásaival.
Az MVM által megbízott nemzetközi ügyvédi iroda által 2008-2009-ben lefolytatott belsõ vizsgálat megállapításai szerint az MVM Csoport részérõl eljáró személyek esetében sikkasztás és hûtlen kezelés, a részt vevõ külsõ felek oldalán orgazdaság, pénzmosás és jogosulatlan befektetési tevékenység, valamint a bûnszövetkezeti elkövetési forma gyanúját veti fel az offshore cégekhez került milliárdok ügye. A belsõ vizsgálatot követõen az MVM felügyelõbizottsága úgy döntött, hogy ezekben az ügyekben a polgári peres, illetve fegyelmi eljárások mellett nyomozati eljárás kezdeményezése is indokolt, mivel „a kompetencia-szabályok megsértésén túl egyes ügyleteknél felmerülhet a büntetõ törvénykönyvi tényállások megvalósulásának a gyanúja" - állt a társaság közleményében tavaly áprilisban.
Ezeket a jól dokumentált és részben nyilvánosságra is került tényállásokat a Nemzeti Nyomozó Iroda másfél éve vizsgálja eredménytelenül, az ügyet a kormányváltás sem mozdította meg. Sõt, éppen ellenkezõleg: azóta mélyen hallgat róla az ellenzékben még szocialista iparmágnásokhoz vándorolt közpénzekrõl szónokló, az ügyben felelõsségre vonást követelõ új kormánypárt is.
Fejõstehénnek nézték az atomerõmûvet
A belsõ vizsgálat által problémásnak minõsített ügyek közös vonása, hogy a hiányzó milliárdok frissen alapított, ismeretlen tulajdonosi hátterû, semmiféle referenciával nem rendelkezõ offshore cégek külföldi, elsõsorban az osztrák Meinl Banknál vezetett számláira kerültek. Az elsõ ilyen tranzakció során az MVM vezetõ tisztségviselõi egy befektetési és vagyonkezelési megbízási szerzõdés alapján 2007 februárja és júniusa között összesen 6,35 millió eurót utaltattak át egy ciprusi bejegyzésû cég, az Aquifex Limited a Meinl Banknál vezetett számláira igazgatótanácsi felhatalmazás nélkül.
A szerzõdés értelmében az Aquifex energiapiaci befektetéseket eszközölt volna az MVM javára, és évi tízszázalékos hozamot garantált, az év végén viszont megvásárolta az MVM-tõl a fentiek szerint létrejött „befektetési portfóliót". Az ellenértékét azonban nem fizette ki az állami vállalatnak, így az MVM 2008-ban százszázalékos, 1,8 milliárd forintos értékvesztést volt kénytelen elkönyvelni az ügyletre. Ebbõl 2009-ben 365 millió forintot törlesztett az Aquifex, a fennmaradó összeg peresítésre került, de „a követelés behajthatósága rendkívül kérdéses" az állami vállalat 2009-es beszámolójának tanúsága szerint.
Ehhez képest aprópénznek tûnhet, hogy a fenti ügyletet megelõzõen az MVM 2006-ban már kötött egy 480 ezer euró értékû tanácsadási szerzõdést a Meinl Bankkal, és 2007-ben is kifizetett 400 ezer eurót ezen a jogcímen. A belsõ vizsgálat rábukkant egy a Paksi Atomerõmû által kibocsátott, az MVM által váltókezesként garantált, az Aquifex részére szóló 445 ezer euró értékû váltóra is. A belsõ vizsgálat során született szakvélemények szerint az Aquifexszel és a Meinl Bankkal kötött szerzõdések igazgatótanácsi jóváhagyás nélkül jöttek létre, és nem tartalmazták az ilyenkor elvárt biztosítékokat.
Az Aquifex Limited nevû ciprusi cég tevékenységének külföldön semmiféle publikus nyoma nincsen, az elérhetõségeként megadott ciprusi címen viszont több mint száz magyar cég tulajdonosa van bejegyezve, ami honi kötõdésre utal (lásd Pénzéért küzd az MVM, Figyelõ, 2009. július 30.). A cipruson bejegyzett cég Magyarországon hárommillió eurós kölcsönt nyújtott egy azóta befulladt, obskúrus energianád-programnak. Tulajdonrészt is szerzett a NÁD MPS-H Kft.-ben, amely magyar termesztésû energianáddal látta volna el a biomassza-tüzelésû erõmûveket. A NÁD MPS-H Kft. most bíróságon követel ötmilliárd forint kártérítést az MVM-tõl az elmaradt haszonért, mert úgy vélik, hogy a projekt beindítását lehetõvé tévõ kölcsön az állami vállalattól érkezett.
Az MVM ugyanakkor vitatja, hogy bármiféle jogviszonyban állna a nádas vállalkozással, és alaptalannak tartja a követelést. Azt elismeri az állami vállalatcsoport, hogy 2006 õszén egy a Paksi Atomerõmû mellett építendõ, biomassza-tüzelésû „black start" erõmû elképzelése kapcsán tárgyalásokat folytatott a céggel, de az éves beszámolók tanúsága szerint végül megállapodás nem köttetett, „semmiféle tényleges kötelezettségvállalás" nem történt a felperes felé.
A NÁD MPS-H Kft. ügyvezetõje, Kiss Gábor viszont azt állítja, hogy a Paksi Atomerõmû akkori vezérigazgatójával, Kovács Józseffel kötött megállapodásuk értelmében szerzett az atomerõmûvel szerzõdéses kapcsolatban álló szlovák Vúje a.s. nevû energetikai magáncég, a Paksi Atomerõmû egyik alvállalkozója tulajdonrészt a cégében, és adta tovább azt az Aqui¬fex Limitednek, amely hárommillió eurót pumpált a projektbe (lásd Energianád helyett energianádor, Index, 2009. március 19.).
Az Aquifex Limitedet Szász András képviselte a tárgyalások során, az õ verziója szerint viszont nem az MVM-tõl kapott befektetési kölcsönbõl finanszírozták a nádügyletet az Aquifex mögött álló titokzatos tulajdonosok. Kiss Gábor ezt vitatja, és a nádprojekt alvállalkozói ügyvéd által ellenjegyzett dokumentumban, írásban is úgy nyilatkoztak, hogy 2008-ban többször is - furcsa, konspiratív körülmények között - tárgyaltak a Paksi Atomerõmû akkori vezetõségével, akik elismerték, hogy az Aquifexen és a Meinl Bankon keresztül az MVM állt a nádprojekt finanszírozása mögött (lásd Rejtély, hogy kié az MVM offshore partnere, Index, 2009. április 2.).
Az Aquifex Limited egy másik ügyben is felbukkant a Paksi Atomerõmû környékén. Az évtizedes erõmûvi múlttal rendelkezõ, magyar magánszemélyek tulajdonában lévõ paksi Neutron Kft.-nek 2007-ben 180 millió forint „gyorssegélyt" utalt szintén a Meinl Bankon keresztül, amikor a karbantartó cég a csõd szélére került. A Neutron Kft.-nek félmilliárd forintos tõkeemelést ígért Szász András a potenciális befektetõként fellépõ Aquifex nevében, ám a tárgyalássorozatot követõen elállt befektetési szándékától, Szász szerint azért, mert a Neutron menthetetlen csõdhelyzetben volt. A karbantartó cég erõmûvi megbízásait és dolgozóinak egy részét végül a Pannónia Bau Kft. vette át, amelyet egy szintén Szász által képviselt külföldi cég, az offshore hátterû luxemburgi Power Investments International II. s.á.r.l. tulajdonol (lásd még: A BKV-nak is dolgozik Paks offshore hátterû alvállalkozója, Index, 2009. június 17.).
A Paksi Atomerõmû belsõ viszonyait jól ismerõ, nevük elhallgatását kérõ forrásaink szerint az Aquifex-ügy csak a jéghegy csúcsa: a „fejõstehénnek nézett" atomerõmû számos alvállalkozója közül több is informális személyi összefonódások mentén jut különféle megbízásokhoz, vagy politikai kifizetõhelyként mûködik.
Tízmilliárdokat keresnek Kapolyin
Az Aquifex kétmilliárd forintja is eltörpül ahhoz képest, amennyit a magyar állam ugyanebben az idõszakban a Kárpát Energón és a Vértesi Erõmûvön bukott. A Kárpát Energo Kapolyi László cége, a System Consulting Zrt. projekttársasága volt, a cég által építendõ vásárosnaményi gázerõmû ünnepélyes alapkõletételét Kapolyi László, Kocsis István és Veres János akkori pénzügyminiszter celebrálta 2008 áprilisában. 2010-re mûködõ, 230 megawattos létesítményt ígértek, mely részben az orosz államadósság ellentételezéseként érkezõ berendezésekbõl épül.
Az MVM 2008 februárjában 51 százalékos tulajdonrészt vásárolt a vásárosnaményi gázerõmûvet építõ Kárpát Energo Zrt.-ben. A tulajdonszerzést követõen az MVM 55,3 millió euró (mintegy 15 milliárd forint), az erõmûberuházás megvalósulását célzó hitelt nyújtott az új szerzeménynek. A Kárpát Energo márciusban a teljes hitelkeretet lehívta, és abból 32,5 milliárd eurót befektetési kölcsön címén azonnal továbbutalt a Power Investments International II. s.á.r.l. nevû, frissen bejegyzett luxemburgi cégnek, amelynek ebben az idõpontban egy a Kajmán-szigeteken bejegyzett, Szász András által képviselt postafiókcég volt a tulajdonosa (lásd MVM-milliárdok off¬shore cégeknek, Index, 2009. március 10.).
A 15 milliárdos befektetési kölcsönnek aztán a késõbbiekben részletezett módon nyoma veszett, a vásárosnaményi gázerõmûbõl pedig nem lett semmi: az MVM 2010-ben felfüggesztette a beruházást, értékvesztésként írta le a Kárpát Energo részére nyújtott elõlegeket és kölcsönöket, és hárommilliárd forintos céltartalékot képzett egy az osztrák Meinl International Power Ltd.-vel (a Meinl Csoport tagja) a Kárpát Energo tulajdonrészére kötött elõnytelen opciós szerzõdés miatt. Az éves beszámolók tanúsága szerint 2008-2009-ben összességében mintegy 17,6 milliárd forintot bukott az MVM társaságcsoport a Kárpát Energo akvizíciója miatt.
Hasonló nagyságrendû vagyonvesztést produkált az azóta felszámolás alatt álló Vértesi Erõmû is egy elhibázott privatizációs manõver miatt. A patinás erõmû (és a hozzá tartozó Márkushegyi Bányaüzem, Magyarország utolsó mélymûvelésû szénbányája) privatizációs szerzõdését az MVM-ben akkor már csomagoló Kocsis István írta alá a System Consulting Zrt.-vel 2008 májusában, ezután pedig a Kárpát Energón keresztül kistafírozott Power Investments II. 1,7 millió eurót fizetett az MVM-nek „vértes vételár elsõ részlete" címén, noha ezt az összeget a System Consultingnak kellett volna befizetnie - állapította meg az MVM-ben lefolytatott belsõ vizsgálat.
A privatizációs szerzõdésben biztosított mozgástér alapján a Vértesi Erõmû menedzsmentje kötelezettséget vállalt 250 megawatt villamosenergia-kapacitás értékesítésére. Mivel a szerzõdött mennyiség jelentõsen meghaladta az erõmû negyven megawattos saját kapacitását, a különbözetet áramkereskedõktõl rendelték meg a 2008-as árakon, ám a gazdasági válság eztán letörte az áram árát, és a System Consulting az év végén a privatizációs és az áramvásárlási szándékától is elállt. A hoppon maradt áramkereskedõk kártérítési igényeket nyújtottak be, és pereket indítottak a Vértesi Erõmû Zrt. ellen, a bírósági eljárások lezárultával fizetendõ kártérítésekre az MVM Csoport az éves beszámolók tanúsága szerint 2008-2009-ben összesen 9,8 milliárd forint céltartalékot képzett.
A Vértesi Erõmû azóta hivatalosan is csõdbe ment, az MVM az év végén végelszámolással megszünteti a több mint 1500 embert foglalkoztató tagvállalatát: a szénbányát még az idén, az erõmûvet további három éven belül bezárják. A társaság augusztusban csõdvédelembe menekült, miután egy bírósági döntés nyomán több mint hatmillió eurót kellene kifizetnie áramkereskedõknek az állítólag a System Consulting megrendelésére lekötött kapacitásokért.
Offshore cégek labirintusában
Az MVM-tõl a Kárpát Energón keresztül átutalt 32,5 millió eurós óriáshitel sorsa máig tisztázatlan. Ami biztos, hogy az átutalás idején kajmán-szigeteki tulajdonban lévõ kedvezményezett újabb tranzakciók után panamai tulajdonba került, a szintén kideríthetetlen tulajdonosi hátterû, de árulkodó nevû panamai System Investment Corporation lett a luxemburgi Power Investments II. „befektetési alap" tulajdonosa.
A luxemburgi cégnyilvántartás tanúsága szerint a Power Investments II.-t Szász András jegyeztette be 2007 decemberében 12 ezer eurós törzstõkével a hasonló nevû kajmán-szigeteki postafiókcég nevében, és azóta is õ a cég budapesti képviselõje. A belsõ vizsgálat során készült szakvélemények szerint a Kárpát Energo a Power Investment II.-vel kötött kölcsönszerzõdése „nem felel meg a független felek által megkötött kölcsönszerzõdésekkel szemben támasztott követelményeknek, hiányoznak belõle az ilyenkor szokásos biztosítékok és felmondási okok".
A jól titkolt tulajdonosi hátterû Power Investments II. nem csak a vásárosnaményi gázerõmû megépítésére szánt pénz megcsapolása és a Vértesi Erõmû privatizációjának rendkívül költséges kudarca során vett részt az állami áramszolgáltatónak sok milliárd forintos kárt okozó ügyletsorozatban. Felbukkant az úgynevezett Decotra-ügyben is.
Az MVM egy 2008. februári kölcsönszerzõdés alapján kétmillió euró kölcsönt nyújtott a Decotra Engineering s.r.l. nevû olasz cégnek a szerbiai Loznicában felépítendõ, 110 megawattos gázerõmûvel kapcsolatos költségek finanszírozása céljából. A kölcsönt a Decotra azóta sem fizette vissza, a biztosítékként felajánlott ingatlanokkal kapcsolatos jogosultságokat pedig az MVM értéktelennek vagy érvényesíthetetlennek találta, ezért az éves beszámoló szerint 527 millió forintos értékvesztést könyvelt el az ügyletre.
A szerb erõmûprojektet azonban 2008 decemberében a Népszabadságnak nyilatkozva Kapolyi László a sajátjának vallotta: azt nyilatkozta, hogy megvásárolta a Decotra szerb leányvállalatának 51 százalékát, így a beruházásra neki van a legnagyobb befolyása (lásd Kapolyi megveti a lábát Szerbiában, Népszabadság, 2008. december 10.). A szerb cégnyilvántartásból azonban nem ez látszik: a loznicai beruházást bonyolító cégcsoportban sem Kapolyinak, sem a képviselõi vagyonbevallásaiban szereplõ cégeknek nincs tulajdonrészük.
Van viszont a Power Investments II.-nek, amely az egyik szerb Decotra-leányvállalat ötven százalékát megvásárolta. A szerb cégnek 2009 májusáig Magyarországon is mûködött egy leányvállalata, az Energetika Loznica Tanácsadó Kft., amely Szász András budapesti irodájának címére volt bejegyezve. Kapolyi azóta sem válaszolt arra a parlamentben is elhangzott kérdésre, hogy mi köze a Power Investments II.-höz (lásd Kapolyi hallgat a panamai cégrõl, Index, 2009. október 13.).
A Power Investments II. 2008-ban alapított panamai tulajdonosát, a System Investment Corp.-ot egy szupergazdagokra specializálódott lichtensteini alapkezelõ, a Kaiser Ritter Partner megbízott igazgatói irányítják, a cég nagyon diszkréten kezeli ügyfelei kilétét. A sajtó náluk hiába kopogtat, céljuk nem a tájékoztatás, hanem - weboldaluk tanúsága szerint - „a magánvagyon felelõs õrzése és gyarapítása", megkereséseinkre semmit nem reagáltak.
A magyar cégnyilvántartás tanúsága szerint a Power Investments II. Pakson és környékén is számos ragyogó üzleti lehetõségre bukkant. Megvásárolta a korábban már említett Pannónia Bau Kft.-t, valamint a Ropánt Kft. t, amelyek az atomerõmûnek, illetve az atomerõmû megbízásából a paksi Erzsébet Szálló felújításán dolgoztak. A paksi mûemléket 2005-ben vásárolta meg az atomerõmû, és 2008-ban újították fel, a szállóhoz teremgarázst és reprezentációs épületet is toldottak wellness-részleggel. Ez az építkezés szintén szerepel az MVM feljelentésében, mert az értékbecslés szerint jelenleg kétmilliárdot érõ ingatlan felújítására mintegy négymilliárd forintot költöttek. Az MVM Csoport 2,2 milliárd forint terven felüli értékvesztést volt kénytelen elszámolni a túlárazott felújításra.
És itt még nincs vége a rekreációs célú befektetéseknek: a Power Investments II. a tulajdonában lévõ, szekszárdi székhelyû Szekvin Kft.-n keresztül szert tett egy háromszáz négyzetméteres paksi borospincére. A pincét építtetõ Dél-Dunántúli Borkultúráért Kft. eladói dr. Molnár Károly, a Paksi Atomerõmû Zrt. igazgatóságának akkori elnöke, a Budapesti Mûszaki Egyetem akkori rektora, a Magyar Rektori Konferencia akkori elnöke (késõbb a Gyurcsány-kormány kutatás-fejlesztésért felelõs tárca nélküli minisztere), valamint Kocsis István, az MVM Zrt. akkori vezérigazgatója; Kovács József, a Paksi Atomerõmû Zrt. akkori vezérigazgatója; Varga-Sabján László, a Paksi Atomerõmû Zrt. igazgatótanácsi tagja és az MVM horvátországi leányvállalata, a NIKER d.o.o. ügyvezetõje; és Molnár László, az MVM Zrt. akkori gazdasági vezérigazgató-helyettese, vagyis az MVM akkori vezetõsége voltak (lásd Offshore borospince Pakson, Index, 2009. augusztus 14.).
Mrs Istvan Kocsis horvát szállodája
Az MVM offshore-ügyekben lefolytatott belsõ vizsgálat során készült jelentéseket 2009 tavaszán valaki kiszivárogtatta a sajtónak. Az érintettek akkor sajtóhíresztelésrõl beszéltek, de a konkrét ügyek leírása és az általuk okozott, összességében több tízmilliárd forintra rúgó veszteségek mértéke aztán hivatalos dokumentumokban, az MVM 2008-as és 2009-es éves beszámolóinak mellékleteiben is megjelentek „az MVM Zrt. felügyelõbizottsága által vizsgált események" eufemisztikus fejezetcím alatt, így ma már pontosan ismerhetõk az okozott károk.
Az offshore cégek után nyomozó sajtó számos furcsa összefüggésre bukkant. Elõször is kiderült, hogy az MVM-milliárdokkal kistafírozott külföldi cégek egytõl egyig a kalandos múltú Szász Andráshoz köthetõk, õ járt el az Aquifex és a Power Investments II. nevében. A képet tovább árnyalja, hogy Szász András Kocsis István MVM-vezér fizetett tanácsadója volt a kérdéses idõszakban. Szász képviseli a spanyol bejegyzésû Puerto 2006 S. L. nevû céget is, amely 2007-ben 460 ezer euró elõleget kapott az MVM-tõl egy erõmû-beruházással és -privatizációval kapcsolatos tanácsadói szerzõdés alapján (lásd Nádor utca, Heti Válasz, 2009. május 6.). A Puerto 2006 s.l. azonban nem teljesített, a cégcsoport 116 millió forint értékvesztést számolt el emiatt 2008-ban.
Minden bizonnyal a munkavállalók színvonalas nyaraltatásának ideája lebegett az MVM akkori vezetõségének lelki szemei elõtt akkor is, amikor az állami vállalat 2008 januárjában 4,3 millió euró hitelt nyújtott horvát leányvállalatának, a Niker d.o.o.-nak abból a célból, hogy haszonbérleti szerzõdést kössön a Jadran Investments Limited nevû, offshore hátterû brit céggel a horvátországi Vodicében található Bili Kamen szálloda hasznosítására. A hitelt a Niker d.o.o. egy, a könyvelésében nem szereplõ, szintén a Meinl Banknál vezetett számlára kapta - a Nikert ügyvezetõ Varga-Sabján László állítása szerint tulajdonosi utasításra járt el, amikor szállodát bérelt (lásd Az elveszett szálloda, Index, 2009. március 18.).
A szálloda „felkutatásában" az MVM tanácsadója megint csak a Szász András által képviselt Aquifex Limited volt, a haszonbérlet összegét, ami 3,5 millió euróra rúgott, a Jadran Investments Limited az Aquifexre engedményezte, a fennmaradó összeget befizették a horvát áfára. Kocsisék menesztését követõen az MVM visszakövetelte a bérleti díjat a Jadran Investmentstõl, de az ismeretlen tulajdonosi hátterû offshore cég azóta sem fizetett semmit. Az MVM ugyan birtokba vette a horvát szállodát, ám az független értékbecslés szerint mindössze 850 ezer eurót ér, így a cégcsoport a mérleg szerint 678 millió forintot bukott az ügyleten.
A szállodaügy kipattanása politikai lavinát indított el, amibe azonban rendhagyó módon nem az érintettek, hanem az állítólagos kiszivárogtató bukott bele nagyon látványosan. Az MVM tengerparti üdülõje 2009 nyarán vált politikai témává, amikor kiderült, hogy egy, a brit cégnyilvántartás internetes adatbázisából letölthetõ nyilvános dokumentum szerint 2008 márciusában „Mrs Istvan Kocsis" volt a valódi tulajdonosa a Jadran Investments Limitednek. A hírrõl elsõként beszámoló Indexnek Kocsis István azt nyilatkozta, hogy sem neki, sem a feleségének nincs köze a céghez, és jogi lépésekre készül a Jadran ellen „névazonosság vagy rosszhiszemû névhasználat miatt" (lásd Mrs. Istvan Kocsis egymilliárddal tartozik, Index, 2009. június 29.). Jogi lépéseket azonban végül az Index - és a hírt átvevõ más sajtóorgánumok - ellen tett becsületsértésért, és dokumentumokkal igazolta, hogy jelenleg nincs köze a szóban forgó céghez.
Megkeresésünkre a brit cégnyilvántartás, a Companies House sajtóosztálya megerõsítette, hogy a Jadran 2008. márciusi adatszolgáltatásában valóban szerepel a „Mrs Istvan Kocsis" név, tájékoztatásuk szerint a beszámoló valódiságáért az adatközlõt terheli a felelõsség. Az adatközlést nyújtó brit Mancorp Ltd. illetékesei nem válaszoltak a megkereséseinkre.
Hagyó Miklós rácsatlakozott a témára
A „Mrs Istvan Kocsis"-ügy ugyanakkor kapóra jött a Kocsissal a BKV élére történt kinevezése óta rivalizáló Hagyó Miklós akkori budapesti szocialista fõpolgármester-helyettesnek, akit sokan az MVM-dosszié kiszivárogtatása mögött sejtettek. Más forrásaink szerint nem Hagyó volt a kiszivárogtató, õ csak „rácsatlakozott" a témára, a sajtónak szétpostázott anyagok forrását az MVM-en belül kell keresni, ahol az új vezetõség a zûrös ügyekben érintett Kocsis-káderektõl is szabadulni szeretett volna, és MVM-es belharc tört ki. Hagyó tavaly júliusban nyilvánosan deklarálta, hogy az MVM-ügy miatt megrendült a bizalma Kocsisban, és ezzel kitört a „Hagyó-Kocsis-háború", ami az azóta elõzetes letartóztatásba került kihívó megsemmisítõ vereségével végzõdött.
Kocsis István ugyanis, aki ekkor ugyan már több mint egy éve ült a BKV vezérigazgatói székében, válaszlépésként, forrásaink szerint az MVM-ügyrõl való figyelemelterelésbõl, vizsgáltatni kezdte BKV-s elõdei, elsõsorban a Hagyó Miklós 2006-os hivatalba lépése óta kinevezett, a fõpolgármester-helyetteshez több független forrásunk szerint is igen közel álló Antal Attila és Balogh Zsolt alatt született munkaszerzõdéseket, végkielégítéseket és alvállalkozói szerzõdéseket.
A belsõ vizsgálatnak a BKV-nál is lett eredménye, számos szabálytalanságra bukkantak és feljelentéseket tettek. Szalainé Szilágyi Eleonóra százmilliós végkielégítésétõl és a többi gyanús ügytõl aztán hónapokig hangos volt az egész magyar sajtó, pedig a milliárdos nagyságrendû BKV-s közbeszerzési ügyeket (például a metróbeszerzést) Kocsis vizsgálata nem is bolygatta. Találtak viszont több tucat tényleg vérlázító munkaszerzõdést, csillagászati végkielégítést, kamu tanulmányt és túlszámlázott PR-megbízást, összesen nagyjából egymilliárd forint értékben.
A BKV-vezér politikai tõkét is kovácsolt az ügybõl: szerzõdéseket és számlamásolatokat adott át a budapesti Fidesz-frakciónak, több hónapra elegendõ muníciót szolgáltatva a Fidesz-közeli sajtónak, amely eközben a napvilágra került MVM-ügyekrõl egyáltalán nem vagy csak nagyon visszafogottan tájékoztatta közönségét, Kocsist pedig a rendcsináló szerepébe pozicionálta a BKV-botrányban.
Budapesti szocialista forrásaink szerint Hagyó Miklós nagyon elszámította magát, amikor nekiment Kocsisnak, mert pillanatok alatt „Hagyó-ellenes népfront" kovácsolódott az ügyben. Nemcsak a botrányból politikailag legtöbbet profitáló Fidesz, de az SZDSZ és az MSZP egy része is Kocsis mögé állt, szocialista belháború alakult ki az ügyben. Bár nyilvánosan nem ismerték el, de az MSZP országos elnöksége, szocialista miniszterek javasolták 2008-ban Kocsist BKV-vezérnek, és õk is védték meg egy év elteltével. Például Szekeres Imre akkori honvédelmi miniszter.
Az nyilván csak a körülmények furcsa, véletlen összjátéka, hogy a paksi Erzsébet Szálló felújításába versenyeztetés nélkül bevont alvállalkozók között 2008-ban oroszlánrész jutott a honvédelmi tárca udvari ingatlanüzemeltetõjének. A Mega-Logistic Zrt. 1,5 milliárd forintos megbízást kapott az építkezésen, de ez a társaság üzemeltetett számos, a HM tulajdonában álló épületet, például a Központi Honvédkórházat, a Stefánia Palotát, a Hadtörténeti Múzeumot és a balatonkenesei HM-üdülõt is (lásd Már Szabadival is boltolt az MVM partnere, Index, 2009. november 4.).
A BKV-botrány egészen az országgyûlési választásokig erodálta a szocialistákat, miközben az MVM-ügyben szinte semmi nem történt.
Bár 2009 õszén három fideszes és egy szabad demokrata országgyûlési képviselõ több parlamenti felszólalásban és írásbeli kérdésekben is firtatta az MVM offshore cégekhez vándorolt milliárdjainak sorsát, rendre semmitmondó válaszokat kaptak a Bajnai-kormány illetékeseitõl. A fideszes képviselõk - Bencsik János, Balla György és Révész Máriusz - elsõsorban Kapolyi László érintettségére hegyezték ki interpellációikat, Révész Máriusz a miniszterelnöknek címzett kérdésében tavaly október 7-én azt mondta, hogy „a BKV korrupciós ügyei eltörpülnek az állami tulajdonú Magyar Villamos Mûvek Zrt.-nél folyó gazemberségekhez képest". Gulyás József, az SZDSZ frakcióvezetõ-helyettese szintén több napirend utáni felszólalásban foglalkozott az üggyel, és annak a meggyõzõdésének adott hangot, hogy nemcsak a nyomozó hatóságnak, hanem a kormánynak is volna tennivalója.
A Bajnai-kormány nevében Oszkó Péter pénzügyminiszter, illetve államtitkára, Katona Tamás válaszolgatott a képviselõknek, és „a nyomozás érdekeire való tekintettel" türelmet kértek, nem osztottak meg velük új információkat. Kovács Tamás legfõbb ügyész Bencsik János fideszes képviselõ írásbeli kérdésére 2009. október 28-án azt válaszolta, hogy a nyomozó hatóság az MVM-ügyben ügyészi felügyelet mellett tizenegy ügyletet és ügyletcsoportot vizsgál, „amelyek részletes elemzése folyamatban van". Ennél többet azóta sem közöltek az ügyrõl.
Százmillió forint imázsépítésre
A MVM vezetõsége a belsõ vizsgálat során született dokumentumokat üzleti titoknak minõsítette. A Lehet Más a Politika (LMP) tavaly augusztusban közérdekû adatigényléssel fordult az MVM-hez, hogy adja ki a Kocsis István távozását követõ belsõ vizsgálat során készült jelentéseket, és tegye közzé a nemzetközi ügyvédi iroda bevonásával lezajlott vizsgálatsorozat költségét, ám az MVM megtagadta az LMP kérését. Az LMP emiatt pert indított az MVM ellen az offshore-dosszié nyilvánosságáért, amelyben - az ehhez hasonló közérdekû adatigényléses perekkel ellentétben - több mint egy év alatt sem született elsõfokú ítélet. A BKV viszont kiadta az LMP-nek annak a felügyelõbizottsági ülésnek a jegyzõkönyvét, amelyen Kocsis politikai támadásnak minõsítette az MVM-ügyet, és bejelentette: beperelte azokat a lapokat, amelyek az érintettségét firtatták.
Újságírói megkeresésekre Kocsis az ügyben rendre azt válaszolta, hogy a kifogásolt ügyletek egy részérõl nem tudott, amelyekrõl viszont igen, azok szabályosan zajlottak. Offshore cégekre azért volt szükség, mert meg akarta valósítani az MVM nemzetközi terjeszkedésrõl szóló stratégiáját. Az Indexnek adott interjújában hangzott el az elhíresült mondat, miszerint a Balkánon „bizonyos üzletszerzésnek alkotmányos költségei is vannak" (lásd Nem tudom és nem kell róla tudnom, Index, 2009. március 31.). Mártha Imre viszont, aki 2008 júniusában váltotta Kocsist az MVM vezérigazgatói székében, több ízben is úgy nyilatkozott, hogy a kétes befektetéseket semmi nem indokolta, azok szabálytalanul zajlottak, sõt csontvázak dõltek ki a szekrénybõl, és ha minderrõl tudomása lett volna, nem vállalta volna el Kocsis után a tisztséget. Márthát a kormányváltás után a Fidesz leváltotta.
A sajtó felemás hozzáállásában szerepet játszott az is, hogy a BKV ebben az idõszakban tízmilliókat költött „a cég imázsát növelõ" PR-riportokra, televíziós, rádiós és sajtómegjelenésekre. A birtokunkba került szerzõdésekbõl kiderül, hogy a forrásaink által csak védelmi pénzként emlegetett megrendelésekbõl jobb- és baloldali kötõdésû médiumok egyaránt részesülnek, és ami különösen aggályos, van, ahol a közéleti mûsorokba, interjúkba, vitamûsorokba beépített „tájékoztatásokat" rendelt a korrupciós botrányoktól sújtott vállalat vezetõsége egy olyan idõszakban, amikor Kocsis Istvánnak az MVM napvilágra került offshore-ügyletei miatt kellett volna magyarázkodnia.
Az imázsépítés nem ért véget 2009-ben, idén az elsõ félévben ugyanannyit költött a BKV PR-megjelenésekre, mint tavaly az egész évben: több mint ötvenmillió forintot (lásd a keretes táblázatban). 2010-ben azonban már nem közvetlenül, hanem a Médiacom nevû reklámügynökségen keresztül rendelt a cég sajtómegjelenést, feltehetõen azért, hogy az üvegzsebben ne legyenek olyan feltûnõek az érintett sajtótermékek.
2010 májusában egy ismeretlen feljelentõ újabb négy MVM-ügy miatt fordult az ügyészséghez. A Fõvárosi Fõügyészség ebbõl kettõben különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hûtlen kezelés gyanújával nyomozást rendelt el, szintén a Nemzeti Nyomozó Irodánál. Ezek a 2009-es ügyek már a Kocsist követõ vezetõséghez köthetõk, a bejelentõk több tízmilliárd forintos károkozással vádolták Mártha Imre vezérigazgatót és Karl Imre stratégiai vezérigazgató-helyettest. (Karl 1994 és 1998 között az MSZP országgyûlési képviselõje és a Horn-kormány energetikai államtitkára, és az olajszõkítési ügyekkel kapcsolatba hozható ETL Rt. felügyelõbizottságának tagja volt.) Forrásaink az MVM korábbi, a belsõ vizsgálatban elmarasztalt vezetõségét sejtik a névtelen feljelentés mögött, amely lassítja az offshore-ügyekben zajló nyomozást, és a kétes ügyeket vizsgáltatókat is gyanúba keverte.
A névtelen bejelentõk az új MVM-székház 2009-es megvásárlását és a szintén 2009-es sopronkövesdi szélerõmû-beruházást kifogásolták. A feljelentés szerint az MVM példátlanul magas áron vásárolta meg egy lízingcégtõl új, óbudai székházát, a szélerõmû-beruházás pedig gazdaságtalan, és MSZP-közeli vállalkozóknak kedvez. Az MVM reakciója szerint a székházat a még 2006-ban, Kocsis István által kötött elõnytelen lízingszerzõdés miatt kellett megvenni, a szélerõmû-parkra pedig a megújuló energiaforrások arányának növelése céljából volt szükség. Az MVM könyvvizsgálója - az offshore ügyletekkel ellentétben - ezeket az ügyleteket eddig nem kifogásolta.
Elkenik, vagy bûnbakot fognak kreálni
A Nemzeti Nyomozó Iroda másfél éve nem nyilatkozott az MVM-ügyben zajló nyomozás állásáról, a sajtómegkereséseket a nyomozás érdekeire való hivatkozással rendre elhárítják. A Papp Csaba ezredes által vezetett Gazdaságvédelmi Fõosztálytól szerettük volna megtudni, hogy jogsegélyszolgálat keretében megkeresték-e a külföldi társhatóságokat, és kiderítették-e, kik a valódi tulajdonosai az ügyekben érintett offshore cégeknek, de semmiféle választ nem kaptunk, ahogyan a nyomozást felügyelõ Fõvárosi Fõügyészségtõl sem.
Az ügyeket jól ismerõ, nevük elhallgatását kérõ, bennfentes forrásaink szerint ugyanakkor a másfél éve vizsgált offshore-ügyekben a nyomozás hónapokkal ezelõtt lezárult, a rendõrség 2010 tavaszáig mindenkit kihallgatott, akinek tudomása volt vagy lehetett a kétes tranzakciókról. Mindenkit, kivéve a lehetséges gyanúsítottak körét, õket tanúként sem hallgatták meg.
Egy bennfentes forrásunkat az év elején több alkalommal is hosszú órákig faggatták az NNI Gazdaságvédelmi Fõosztályának emberei. „Azért vagyok még szabadlábon, mert minden utalásról írásbeli utasítást, pecsétes papírt kértem, és ezeket ügyvédi letétbe helyeztem" - magyarázta forrásunk, aki attól tart, hogy bûnbakot fognak kreálni az ügyben, mert a valódi felelõsök „érinthetetlenek". Forrásunk szerint az ügyletsorozat kiagyalóinak nem volt veszélyérzetük, hiszen a szabálytalan off¬shore tranzakciókat egy könnyen azonosítható személyi kör a saját nevén intézte. A bennfentes mégis úgy érzi, hogy ennek az ügynek csak két kimenetele lehetséges: „beáldoznak néhány balekot, vagy elkenik az egészet".
Forrásaink politikai hovatartozástól függetlenül egyetértenek abban, hogy az MVM-ügy „nagykoalíciós mutyi", nem köthetõ kizárólag egyik vagy másik politikai oldalhoz, és hogy a Meinl Banknál kezelt „befektetési kölcsönökbõl" így vagy úgy politikai pártok holdudvarai is profitáltak. Erre nézve állítólag bizonyítékok is léteznek, ezért sem sürgetik a pártok a tisztánlátást, ám ezek a bizonyítékok egyelõre nem kerültek elõ, és valószínûleg soha nem is fognak. Az állami áramszolgáltatóval kapcsolatos nagy horderejû kérdésekben mindenesetre még a Gyurcsány-Bajnai-érában is együtt szavazott kormányoldal és ellenzék (lásd A Fónagy-Podolák-tengely, Népszabadság, 2010. július 4.). Egybehangzó vélemény az is, hogy Kocsis István a Hagyó-ügy kirobbantásával jelentõs szívességet tett a választások elõtt a Fidesznek, amiért most viszonzásra számít.
A politikai háttéralkukról szóló teóriákkal megkerestük Papcsák Ferenc elszámoltatási kormánybiztost és Bencsik János fideszes képviselõt is, aki a kormányváltás óta a belgazdasági államtitkár posztját tölti be. Kinevezésekor Papcsák egyebek mellett az MVM offshore-ügyeinek kivizsgálását ígérte, Bencsik pedig az elõzõ parlamenti ciklusban a legnagyobb vehemenciával tartotta napirenden a kérdéskört. Most azonban többszöri megkeresésre sem kommentálták értesüléseinket, az üggyel kapcsolatos egyetlen kérdésünkre sem válaszoltak.
(A cikk az Energia Klub Energia Kontroll projektjének keretében, a Társaság a Szabadságjogokért Oknyomozó programjának együttmûködésével, az Open Society Institute és a Trust CEE támogatásával készült.)
(A cikk olvasható az oknyomozo.hu-n is.)
Szász András
Szász András (61) neve a rendszerváltás óta eltelt húsz évben számos tisztázatlan állami üzletben felmerült. A rendszerváltozás elõtt a COCOM-lista kijátszásán is dolgozó Intranszmasnak dolgozott az üzletember, utána az orosz államadósság lebontásában vállalt szerepet. Közremûködésével az MSZP akkori pénztárnoka, Máté László cége ZIL teherautókat, az FTC késõbbi elnöke, Rieb György vállalkozása pedig Aleko személyautókat importált az orosz államadósság terhére (lásd Átverés volt az aranyüzlet, Index, 2009. február 4.).
Szász 1995-ben megalapította a Nádor'95 Rt.-t, amely egy államtitokként kezelt üzleti konstrukció keretében mobiltelefonok lehallgatására alkalmas titkosszolgálati berendezéseket vásárolt volna az orosz államadósság terhére kapott metrókocsik ellenértékébõl. Az ügyletre a Nádor'95 Rt. 33,4 millió dolláros, államilag garantált „áthidaló devizahitelt" vett fel az akkor Erõs János vezette Kereskedelmi és Hitelbanktól, ám a konstrukció bedõlt, és az 1998-as kormányváltás után az Országgyûlés nemzetbiztonsági bizottságának úgynevezett Nádor-albizottsága hosszan vizsgálta az ügyet (lásd Guruló rubelek II., Élet és Irodalom, 2000. február 25.). A Nádor'95 hatszázmilliós tartozást hagyott az MNB 2001-ben felszámolt bécsi leányvállalatánál, a CW Banknál is, 2003-ban mégis eredmény nélkül szüntette meg a Nádor-ügyben lefolytatott nyomozást az ORFK.
Közvetlenül az 1998-as kormányváltás elõtt Szász András a Postabank akkori vezérét, Princz Gábort próbálta megmenteni a londoni Singer and Friedlander bankcsoport bevonásával (lásd Bank bán IV., Élet és Irodalom, 1999/24., jún. 18.). Szász András a Kulcsár-ügyben is feltûnt epizódszerepben (letartóztatása elõtt Bécsben találkozott a brókerrel), késõbb Kocsis István tanácsadója lett a Magyar Villamos Mûveknél. Ma a Ferencváros angol befektetõjét, Kevin McCabe-et képviseli az Esplanade-cégcsoport vezetõjeként Budapesten.
A Fradi-kapcsolat
Az FTC Üllõi úti ingatlanait 2008 márciusában szerezte meg a Szász András által vezetett Esplanade-cégcsoport az azóta a Sukoró-ügy miatt elõzetes letartóztatásba került Tátrai Miklós vezette Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ Zrt. pályázatán. Az angol befektetõ 2010-re új stadiont ígért, ebbõl azonban egyelõre nem lett semmi, az ügyletet az Állami Számvevõszék is kifogásolja. A Fradi-üzletben Szász üzlettársa a bécsi illetõségû Alexander Gerstl, akivel már a Nádor'95 Rt.-ben is együtt dolgozott, és aki igazgatósági tagként jelenleg az FTC Labdarúgó Zrt.-t is vezeti. Alexander Gerstlnek Magyarországon más érdekeltségei is vannak, kézbesítési megbízottja több vállalkozásban is az MSZP volt országgyûlési képviselõje, Csiha Judit ügyvédi irodája. Az Esplanade Kft. az MVM-ügyben is érintett, a Paksi Atomerõmû megbízási szerzõdés alapján összesen negyvenmillió forintot fizetett a cégnek az atomerõmû bõvítéséhez kapcsolódó finanszírozási lehetõségek elemzéséért. Alexander Gerstl neve az MVM offshore-ügyekben is felbukkant: 2007-ben meghatalmazottként õ járt el a Jadran Investments Limited nevû, off¬shore hátterû brit cég nevében, amely szállodát adott bérbe az MVM-nek a horvát tengerparton.
Kocsis István
Kocsis István (58) a Budapesti Mûszaki Egyetemen kezdte pályafutását oktatóként és kollégiumigazgatóként. A rendszerváltás elõtt tagja volt a BME pártbizottságának, utána fõmérnöknek állt a volt kollégája, Latorcai János által irányított Fegyver- és Gázkészülékgyárban. Amikor a KDNP-s La¬torcai miniszter lett, Kocsis helyettes államtitkári posztot kapott az Ipari Minisztériumban, 1993-ban az Állami Vagyonkezelõ vezérigazgató-helyettesévé nevezték ki.
Ebben a minõségében a Horn-kormány idején „megmentette" Csányi Sándort: egy trükkös megoldással megakadályozta Bokros Lajos pénzügyminisztert 2005-ben abban, hogy szétválassza az OTP elnöki és vezérigazgatói pozícióját. Késõbb az OTP igazgatótanácsába is bekerült, 2001 óta tulajdonostárs a Csányi Pincészetben, az 50. születésnapján tartott ünnepségen Csányi Sándor „egy rendes embernek" nevezte (lásd Áramember, Manager Magazin, 2006. november).
A vagyonkezelõ jogutódjaként létrejött ÁPV Rt.-nél Kocsis Suchman Tamás minisztersége alatt az energetikai ágazat privatizációját intézte, és Suchmannal ellentétben a Tocsik-botrányt is túlélte. 1997-ben mégis a német RWE energetikai céghez igazolt, amelynek az ÁPV-nél éppen õ adta el a Mátrai Hõerõmûvet, a privatizációs szerzõdéshez csatolt titkos záradékot az elsõ Orbán-kormány idején parlamenti albizottság vizsgálta, és az Állami Számvevõszék is törvénysértõnek találta. Az államot hátrányos helyzetbe hozó titkos kiegészítést 2007-ben egy közérdekû adatigényléses per eredményeképpen a bíróság nyilvánosságra hozatta (lásd Itt van a 26 milliós titkos kormányszerzõdés, Index, 2007. november 13.).
Kocsist 2002-ben, a második MSZP-SZDSZ-kormány megalakulását követõen a Paksi Atomerõmû vezérigazgatójává nevezték ki, ahol 2003-ban súlyos üzemzavar történt. Paksról 2005-ben került az anyavállalat MVM vezérigazgatói székébe, ahol holdingosítással és az árampiac liberalizációjával bízták meg. Az MVM élérõl 2008 júniusában távozott, 2008 szeptembere óta a BKV vezérigazgatója.
Ügyek és veszteségek
Offshore és külföldi cégek hatása az MVM mérlegére 2008-2009-ben
Power Inv. II. s.á.r.l. - 2316 millió forint
Aquifex Ltd. - 1455 millió forint
Jadran Inv. Ltd. - 678 millió forint
Decotra s.rl. - 527 millió forint
Puerto 2006 s.l. - 116 millió forint
Összesen - 5092 millió forint
Hazai projektek hatása az MVM mérlegére 2008-2009-ben
Kárpát Energo Zrt.-befektetések - 17 635 millió forint
Vért Zrt. áramvásárlási szerzõdések - 9800 millió forint
Erzsébet Szálló felújítása - 2217 millió forint
Összesen - 29 652 millió forint
Ennyit költ a BKV a sajtóra
2009
ATV 12 MFt
Inforádió 12,5 MFt
Klubrádió 7,8 MFt
Ringier (Blikk) 7,8 MFt
Helyi Théma 12,5 MFt
Összesen 52,6 MFt
2010 elsõ félév (a Médiacomon keresztül)
Magyar Nemzet 6,3 MFt
Népszabadság 6,4 MFt
Inforádió 6 MFt
Klubrádió 3,6 MFt
Helyi Théma 17,8 MFt
ATV 12 MFt
Összesen 52,1 MFt
Forrás: BKV közlése
Kapolyi László
Kapolyi László (78) a Budapesti Mûszaki Egyetemet, a Közgazdasági Egyetemet és a miskolci egyetem bányamérnöki szakát is elvégezte, mûszaki tudományokból kandidátusi és akadémiai doktori fokozatot szerzett, 1979-ben levelezõ, 1985-ben rendes tagnak választotta a Magyar Tudományos Akadémia. 1953 és 1976 között a Tatabányai Szénbányáknál mérnökösködött, a pártállam ipari miniszterhelyetteseként1976 és 1981, energetikai államtitkáraként 1981 és 1983, ipari minisztereként 1983 és 1987 között tevékenykedett. 1968-tól MSZMP-tag, a központi bizottsági tag 1985-tõl 1988-ig. Ipari miniszterként az õ nevéhez fûzõdik a kudarcba fulladt eocén-program.
Kapolyi 1989-ben megalapította saját vállalkozását, a System Consulting Kft.-t, amely késõbb részvénytársasággá alakult. A System Consulting elsõsorban áram-kereskedelemmel, ukrán áramimporttal foglalkozik, és részt vett az orosz államadósság lebontásában is. A rendszerváltáskor az MSZP-be nem lépett át, 1991-ben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) vezetõségi tagja lett, 1994-ben a párt elnökévé választották, ezt a posztot azóta is betölti. A 2002-es és a 2006-os országgyûlési választáson MSZP-MSZDP-együttmûködés keretében parlamenti mandátumot szerzett, 2010-ben õ volt a leggazdagabb parlamenti képviselõ. A leggazdagabb magyarok listáin nagyjából ötmilliárd forintra becsülik a magánvagyonát.
Link