Különös táviratok: Többször is kiosztották Orbánt Moszkvából
Irta: Olvaso - Datum: 2011. September 23. 07:36:42
(Ám úgy tûnik, hogy nem eléggé!)
Budapestrõl jelentik
Energiaügyekben háború zajlik Magyarországon oroszok és amerikaiak között - vélhetõen ez derülne ki, ha a WikiLeaks nem csak az Egyesült Államok diplomáciai levelezését hozná nyilvánosságra. A Heti Válasz Taj Ping-kuo államtanácsos személyében a kínai nyitás pekingi bábáját is azonosította.
Teljes hir
(Ám úgy tûnik, hogy nem eléggé!)
Budapestrõl jelentik
Energiaügyekben háború zajlik Magyarországon oroszok és amerikaiak között - vélhetõen ez derülne ki, ha a WikiLeaks nem csak az Egyesült Államok diplomáciai levelezését hozná nyilvánosságra. A Heti Válasz Taj Ping-kuo államtanácsos személyében a kínai nyitás pekingi bábáját is azonosította.
A kukkolásnál nincs izgalmasabb - e régi alapigazságot a WikiLeaks-botrány magyar vonatkozásainak elemzésekor is alkalmazhatjuk. Az amerikai diplomáciai táviratok korábban még nem publikált részeinek napvilágra kerülése belpolitikai vitákat gerjesztett. Ellenben kevés figyelem hárult annak megértésére: mi érdekli nálunk a nagyhatalmakat. Ezért a Heti Válasz nemcsak a nemzetközi és a magyar külügyi hálózat mûködését mutatja be, hanem az orosz és a kínai diplomácia budapesti módszereit, érdeklõdési területeit is feltárja.
Elsõként érdemes leszögezni: az amerikai diplomaták által végzett munkában semmi illegális nincs: jelentéseikben politikusokkal, újságírókkal, üzletemberekkel folytatott beszélgetéseket, sajtóértesüléseket összegeznek.
Európai Unió és a Szent Grál
Bárki, aki egy külügyi munkatárssal szóba áll, számíthat arra, hogy mondandóját továbbítják. A diplomácia világában az a kérés, hogy egy információt a beszélgetõpartner kezeljen bizalmasan, csupán annyit tesz: az értesülést a külügyi munkatárs ne a szokásos (leginkább egy kódolt e-mailre hasonlító) formában, hanem a védett információs csatornán jelentse haza. Merthogy ilyen megkülönböztetés a világ legtöbb diplomáciai szolgálatában létezik: a külföldön állomásozó magyarok például a különösen érzékeny adatokat tartalmazó jelentéseiket védett külügyi hálózaton küldik a Bem rakpartra. Szintén védett, de már uniós szintû a COREU rendszer, mely a kül- és biztonságpolitikáért felelõs vezetõket köti össze a tagállami külügyminisztériumokban. Ezen keresztül gyorsan meg lehet megosztani az információkat például az Európát is érintõ palesztin-izraeli konfliktus fejleményeirõl. Az egyszerû és a védett mellett a harmadik, minden állam által a Szent Grálnál jobban õrzött, a Külügyminisztériumot is kiszolgáló információs csatorna a hírszerzõ szolgálatoké - de ez különálló, zárt rendszer. Nem véletlen, hogy a budapesti WikiLeaks-táviratok között nem szerepelt egyetlen CIA-akta sem.
Üzlet és politika
A honi gyakorlatot is ismerõ forrásunk szerint a magyar diplomaták anyagai jóval szikárabbak, kevesebb bennük az amerikai táviratokból megismert lírai betét. A leginkább 2006 és 2010 közötti idõszakban keletkezett WikiLeaks-anyagokban például olvashatunk egy magyar politikus levágott szakállkájáról, párton belüli szerelmi viszonyokról. Ez persze nem azt jelenti, hogy az amerikai nagykövetség lényegtelen részletekkel töltötte volna meg iratait. A képviselet az Egyesült Államok érdekei szempontjából fontos területeket kísért különös figyelemmel, ilyen például az energiapolitika. A táviratokból kirajzolódik: az orosz térnyerés miatt aggodalommal figyelt téma mellett az ország és a térség stabilitása, valamint az "emberi jogi" dimenzió, elsõsorban a cigányság helyzete érdekelte az amerikaiakat.
Az energiakérdés iránti fokozott érdeklõdésükkel az amerikaiak nem állnak egyedül: ha valaki - nem törõdve kiálló testrészei épségével - Budapestrõl szóló orosz diplomáciai táviratokat hozna nyilvánosságra, kiderülne: többségük ugyancsak e témával foglalkozik. A két nagyhatalom a beágyazottságban azért különbözik: az orosz külügyi embereket Magyarországon a negyven év "ideiglenes" itt tartózkodás alatt kialakított kapcsolati háló is segíti. Talán nem véletlen, hogy éppen az energiához és a történelemhez köthetõ a két legemlékezetesebb nagyköveti kijelentés. Igor Szavolszkij az ellenzéki Orbán Viktor 2007-es szavaira reagált a legszebb birodalmi hagyományok jegyében. (Orbán szerint Európában az energiapiac szereplõi elfogadják a verseny szabályait, az üzleti tranzakciók átláthatók; Oroszországban viszont nem a verseny elfogadása, inkább a monopóliumra való törekvés jellemzõ). A diplomata fenyegetõen közölte: "Nem kellene ebbõl politikát csinálni, elnök úr." Hasonló pengeváltás történt 2008-ban, amikor a mostani kormányfõ a grúziai orosz beavatkozást az 1956-os forradalom szovjet leveréséhez hasonlította. Válaszul Szavolszkij kijelentette: Orbán szavait "enyhe undorral" fogadta, s szerinte a Fidesz politikusai "az amerikai neokonzervatívok zsebébõl" beszélnek.
Az ilyesfajta kisiklás a legritkább esetben jellemzõ a profi orosz diplomáciára, amely az amerikaiakhoz hasonlóan minden módon igyekszik érvényesíteni érdekeit. Hogy ebben Magyarországon milyen szerepe van a külügyi munkán túlmutató eszközöknek, arról leplezetlen nyíltsággal beszélt például a Nemzetbiztonsági Hivatal 2006-os évkönyve. "Az elmúlt idõszakban vált egyértelmûvé Magyarország és az EU energiabiztonságát érintõ ellenérdekelt hírszerzõ tevékenység. Kimutatható, hogy egyes, szénhidrogénforrások birtokában levõ országok gazdasági vállalkozásai következetes üzleti tevékenységet fejtenek ki a piaci szegmens több elemének birtoklása, ellenõrzése érdekében" - szól az Oroszországot célzó megállapítás. Aligha véletlen, hogy az orosz titkosszolgálat hiperaktív magyarországi munkájára derült fény a kémbotrány kapcsán is. (Lapunk megírta: az elõzõ kormány idején a magyar elhárítás személyi állományát orosz szakemberek világították át, amiért aztán a katonai ügyészség a Gyurcsány-éra teljes titkosszolgálati elitjét meggyanúsította.) Moszkvában a külföldi érdekérvényesítés egyik befolyásos, néha a külügyminisztériumnál is erõsebb szereplõje a most SZVR-nek nevezett, Medvegyev elnök alá rendelt hírszerzés. Akik szerint egy Magyarország méretû kis államnak nincsenek nagyhatalmak számára érdekes titkai, azokat emlékeztetjük Herman Simm esetére. Az észt védelmi minisztérium tisztviselõjét 2009-ben ítélték börtönbüntetésre, miután kiderült: országa és a NATO érzékeny adatait adta át az orosz hírszerzésnek.
Személyes kínai kapcsolat
Egy diplomáciai közhely szerint minél autokratikusabb egy állam, annál nagyobb szerepe van külpolitikájának alakításában a különleges szolgálatoknak. Ami az oroszok esetében állt, hatványozottan igaz lehet a kínaiakra, ám mostanában Peking legális érdeklõdése szintén megnõtt hazánk iránt. Ez részben földrajzi elhelyezkedésünknek, NATO- és EU-tagságunknak, részben a hagyományoknak köszönhetõ. A kínaiak nemcsak a magyarok keleti származását tartják számon, de felemlegetik, hogy 1949-ben Magyarország az elsõk között ismerte el a Kínai Népköztársaságot. Azt is tudják, hogy Budapesten nyílt Közép-Európa elsõ kínai nyelvû általános iskolája és hogy - a nyugati városokkal ellentétben - hazánkban soha nem szorították egy negyedbe a kínai kolóniát.
Ven Csia-pao Orbán Viktorral, júniusi látogatásakor Fotó: MTI, Beliczay László
Egy világhatalmi szerepre törõ állam külpolitikai döntéseiben persze az érzelmi szálaknál nagyobb jelentõsége van a kalkulációnak, ám nem mindegy, hogy ki készíti õket. A kínai terjeszkedés egyik legbefolyásosabb stratégája Taj Ping-kuo államtanácsos, Hu Csin-tao elnök kül- és nemzetbiztonsági fõtanácsadója. Márpedig Taj Ping-kuo pályafutásának egyetlen nagyköveti pozícióját éppen Magyarországon töltötte be. A kínai vezetés az átalakulás tanulmányozására küldte Budapestre a diplomatát, aki 1989 és 1991 között szolgált nálunk, és többször emlegette kellemes emlékeit. (A háttérember apósa korábban szintén magyarországi nagykövet volt.) Az államtanácsos Ven Csia-pao miniszterelnök látogatását elõkészítendõ járt nemrég ismét Magyarországon: a kormányfõ június végén 12 megállapodást írt alá magyar kollégájával. Bár az államkötvény-vásárlásról vagy üzemek építésérõl egyelõre keveset hallani, a gazdaságfejlesztés kínai modelljében a politikának a Nyugaton megszokottnál nagyobb beleszólása van az üzleti életbe, ezért is lehet talán bízni a tervek megvalósulásában. A pekingi vezetés 1999-ben hirdette meg a kínai vállalatok nemzetközi terjeszkedésének politikáját, azóta Kína számtalan eszközzel, például állami bankok kedvezményes hiteleivel segíti cégeinek világpiacra lépését. A világ második mobiltelefonkészülék-gyártója, a Huawei például tízmilliárd dollárt kapott e célra: az óriásvállalat áprilisban jelentette be, hogy bõvíti magyarországi termelését, és ezzel hazánkban lesz a cég egyik legnagyobb ellátóközpontja.
Két nagyhatalom, egy érdeklõdés
Az Origo.hu által ismertetett budapesti amerikai WikiLeaks-táviratok egyik legjelentõsebb csoportja az energiakérdésen keresztül vizsgálja a hazánkban egyre növekvõ orosz befolyást.
2009 NOVEMBERÉBEN például a Szabadság téri képviselet azt jelentette: Hernádi Zsolt Mol-vezérigazgatónak Igor Szecsin orosz miniszterelnök-helyettes azt mondta: amikor a Mol a Szurgutnyeftyegaz ellen harcol, az orosz állammal száll szembe. Utóbbinak pedig olyan eszközök is rendelkezésére állnak, amelyek egy cégnek nem. (A Szurgut 2009 márciusában vett meg az osztrák OMV-tõl 21 százaléknyi Mol-részvényt.)
A részben magyar tulajdonú olajtársaság nem akkor fordult elõ elõször az amerikai táviratokban: 2008 FEBRUÁRJÁBAN a társaság belsõ ügyeirõl írtak. Hernádi Zsoltot olyan vállalatvezetõnek látták, akinek jó kapcsolatrendszere van az akkori ellenzékhez és kormánypárthoz egyaránt. A dokumentum rosszallóan jegyezte meg, hogy a Mol-vezér egyszerre támogatja az EU és az USA által szorgalmazott Nabucco csõvezetéktervet és az orosz hátterû Déli Áramlatot.
Szintén 2008 FEBRUÁRJÁBAN született a Reuben Jeffery gazdasági ügyekért felelõs külügyminiszter-helyettes látogatását elõkészítõ távirat. Ez arról számol be, hogy az akkori magyar kormány kész harminc évre elkötelezni magát a Gazprom által kontrollált vezetékeken érkezõ türkmén gáz vásárlására. A dokumentum szerint egy ilyen lépés nemcsak Magyarország szuverenitását, hanem a Nabucco-tervet is aláásná (a megállapodásból végül nem lett semmi).
A Nabucco egyébként is az érdeklõdés homlokterében állt: a gazdasági válság 2008. OKTÓBERI kirobbanása idején született jelentésben az amerikai nagykövetség például azon aggódott, hogy a kormány Oroszországtól kérhet pénzügyi segítséget, és véglegesíti a Déli Áramlatról szóló szerzõdést.
Az amerikaiakat ezenkívül foglalkoztatta az ismeretlen hátterû Emfesz gázkereskedõ cég tulajdonosi szerkezete is, és latolgatták a Paksi Atomerõmû élettartam-hosszabbítására pályázó amerikai és orosz cégek esélyeit is.
Link