Lövések és pokolgép a határon: egyre durvul a helyzet Koszovóban
Irta: Olvaso - Datum: 2011. September 28. 16:34:48
(No csak-csak felébrednek a szagértõk! Végre valami jó hír! Háborúúúúúú, de izgi! Ez még nem a Valami, de több, mint az árnyéka.) Megint háború lesz Magyarország szomszédságában? Már július vége óta áll a bál Koszovó északi határán. A csak szerb-albán vámháborúnak induló feszültség egyre erõszakosabb formákat ölt és már a nemzetközi békefenntartók testi épségét sem kíméli. Hiába köt újabb és újabb kompromisszumokat a hivatalos szerb és koszovói vezetés, ha a helyi lakosság azt mereven elutasítja. Végleg kicsúszik az irányítás a politikai döntéshozók kezei közül?
Teljes hir
(No csak-csak felébrednek a szagértõk! Végre valami jó hír! Háborúúúúúú, de izgi! Ez még nem a Valami, de több, mint az árnyéka.) Megint háború lesz Magyarország szomszédságában? Már július vége óta áll a bál Koszovó északi határán. A csak szerb-albán vámháborúnak induló feszültség egyre erõszakosabb formákat ölt és már a nemzetközi békefenntartók testi épségét sem kíméli. Hiába köt újabb és újabb kompromisszumokat a hivatalos szerb és koszovói vezetés, ha a helyi lakosság azt mereven elutasítja. Végleg kicsúszik az irányítás a politikai döntéshozók kezei közül?
Éleslõszer civilek ellen?
Kedd délelõtt robbanás rázta meg az észak-koszovói Jarinje település közelében lévõ határállomást. Jelentések szerint egy ismeretlen tettes házilag készített csõbombát hajított egy csoport nemzetközi békefenntartó közé, akik éppen egy, a helyi szerbek által létesített illegálisnak tartott utat zárták le. A pristinai Kosova Sot napilap információi alapján négy katona szenvedett sérülést, egyikük állapota válságos.
A reggeli robbantás után délelõtt és koradélután újabb összecsapások törtek ki, melyek során
Kattintson és nézegessen képeket Koszovóról!
több tucat szerb tüntetõ szenvedett sérülést. Közülük hatan súlyos, de nem életveszélyes állapotban vannak, õket a közeli Kosovska Mitrovica városának kórházába szállították. Nem meglepõ módon a KFOR és a helyi szerbek képviselõi is másképp számolnak be az eseményekrõl. Kai Gudenoge, a NATO helyi szóvivõje például kiemelte, hogy a KFOR emberei csak azután alkalmaztak erõszakot, hogy a feléjük közeledõ, baltákkal, kaszákkal, Molotov-koktélokkal felszerelt 1500 fõnyi dühös tüntetõ kövekkel kezdte dobálni a német katonákat.
Gudenoge elmondta, hogy a KFOR emberei saját életük védelmében léptek fel és kizárólag gumilövedékeket használtak. Ehhez képest a mitrovicai szerb kórház igazgatója, Milan Jakovljeviæ arról számolt be a belgrádi Blic napilapnak, hogy egyes sérüléseket bizony éleslõszer okozott, és még a kiérkezõ mentõautó oldalán is nyolc-kilenc golyónyomot számoltak össze. Több szerb szemtanú is megerõsítette, hogy a békefenntartók indokolatlanul brutálisan léptek fel békésnek mondott tüntetõk ellen, könnygázzal és paprikasprével igyekeztek oszlatni a tömeget és ez a lépés váltotta ki a kõdobálást. Szerb hírforrások alapján a békefenntartók az elsõ összecsapások óta mindenkire tüzelnek, aki csak megközelíti az
Koszovó etnikai arányai
ellenõrzõpontot.
A már hónapok óta tartó kisebb-nagyobb csetepaték után szeptember 26-án, hétfõn vált újra különösen súlyossá a feszültség Koszovó északi, túlnyomó többségében szerbek által lakott részén. A NATO parancsnoksága alatt álló, és a koszovói békéért felelõs KFOR német és amerikai egységei megkezdték a jarinjei határátkelõ felé vezetõ úton lebontani azt a homokból és sóderbõl épített barikádot, melyet a helyi szerb lakosság emelt korábban.
Ezzel párhuzamosan az EU koszovói igazságügyi és rendõrségi missziójának (EULEX) tagjaival közösen kísérletet tettek a határhoz vezetõ eltorlaszolt út melletti alternatív ösvény felszámolására, melyen keresztül az észak-koszovói szerbek továbbra is ellenõrizetlenül szállítottak árut Szerbiából. A július végén kirobbant koszovói "barikád-válság" során már nem ez az elsõ eset, hogy a nemzetközi erõk beavatkozása indít erõszakhullámot a de facto (és sok állam által de jure is elismert) független Koszovóban.
Pedig megszületett az egyezség...
A mostani válság alapját tulajdonképpen a Szerbia és Koszovó közötti vámviták adták. Koszovó függetlenségének 2008-as kikiáltása óta Belgrád megtiltotta minden olyan áru behozatalát Szerbiába, amely a szakadár területrõl származik. Nyáron a koszovói miniszterelnök, Hashim Thaci kormánya is hasonló intézkedéseket léptetett életbe a szerbiai termékek ellen. Csakhogy Koszovó északi részén a többségi szerb lakosság gyakorlatilag önálló politikai entitást alakított ki, mely semmilyen szinten nem fogadja el az albán állam hatalmát, így a Szerbiával összekötõ határátkelõkön a bejövõ áruforgalom továbbra is zavartalan maradhatott volna.
Thaci azonban úgy döntött, hogy bekeményít és tartalommal tölti meg a betarthatatlannak látszó rendeletet, ezért július végén utasította a koszovói rendõrséget, hogy vonuljon a szóban forgó átkelõkhöz és zárja le az utat Szerbia felé. Természetesen az albán karhatalom megérkezését heves szerb ellenállás követte és a rendõri alakulatokra már megérkezésüket követõ elsõ napon (július 26-án) gránátot dobtak, meggyilkolva ezzel egy albán tisztet. Pár nappal késõbb símaszkos szerbek egy nagyobb csoportja újra megtámadta a határátkelõt és fel is gyújtotta annak épületét.
Kosovska Mitrovica,
a kettévágott város hídja az Ibar folyó felett
A helyzet reménytelenségét felmérve a koszovói biztonsági erõk gyorsan lemondtak eredeti terveikrõl és a KFOR, illetve az EULEX segítségét kérte. A nemzetközi csapatok ezután vonultak be Észak-Koszovóba rendteremtés végett, de a szerbek válaszul barikádokat emeltek a határhoz vezetõ utakon, elvágva ezzel a zömmel német egységek utánpótlási vonalait. A frontvonalak augusztusban ezen a ponton megmerevedtek, a nemzetközi erõk nem kockáztattak meg komolyabb fellépést, nehogy még véresebb eseményekre kerüljön sor, de a szerbek is elbontottak egy-két torlaszt cserébe.
Eközben a már tavaly év vége óta tartó hivatalos tárgyalás Szerbia és Koszovó között újabb fordulójához érkezett szeptemberben és akkor úgy tûnt, a határátkelõk és a kétoldalú kereskedelem ügyében eljött a döntõ áttörés napja. Belgrád az egyezmény értelmében elfogadja a koszovói hatóságok pecsétjét az onnan érkezõ árukon, így 2008 óta elõször indulhatott volna meg a termékek szállítása Koszovóból Szerbiába. Természetesen a szerbek fontos kikötése volt, hogy a koszovói pecséteken ne szerepeljen semmilyen címer, zászló, államiságra utaló szimbólum, de még a köztársaság szó se.
A határellenõrzés kérdésében is sikerült dûlõre jutni, miszerint Brnjak és Jarinje átkelõkön a koszovói hatóságok feladata az ellenõrzés, de az EULEX és a KFOR felügyelete mellett. Ez praktikusan azt is jelentette, hogy a nemzetközi erõk veszik át a kontrollt és nem az albán államszervek, de a helyi szerb közösség számára már az "albán uralom" elvi lehetõsége is felkavaró volt, így azok egységesen utasították el a szerbiai elnök, Boris Tadiæ nyugalomra és megbékélésre intõ szavait, valamint a kínkeservesen tetõ alá hozott szerzõdést. Az úttorlaszok a helyükön maradtak és a mindennapok szerves részévé váltak, a helyi lakosok rendszeresen kisebb fesztiválokat, ünnepségeket szerveztek azok körül, a legutóbbi hétvégén még egy lagzira is sor került a jarinjei barikádnál.
Belpolitikai motivációk a háttérben
Szeptember 16-án NATO helikopterek szálltak le Jarinje közelében, melyek újabb rendfenntartókat és vámtiszteket szállítottak az ellenõrzõ pontra. Az EULEX részérõl azóta sem vetette fel senki, hogy közöttük albán nemzetiségûek is lennének, mivel a szervezet nem akarta feleslegesen hergelni a már éppen megnyugodni látszó szerbeket. A koszovói hatóságoknak azonban nem voltak ilyen aggályai, így még aznap nyilvánosan kijelentették: az érkezõ erõsítésnek bizony a koszovói albán állam hivatalos képviselõi is a tagjai. A szerbek válaszul újra barikádokat emeltek az északi országrész útjain, innen pedig egyenes út vezetett a keddi eseményekhez.
Világos, hogy rövidebb távon a helyzet békés megoldására jelenleg nem sok remény mutatkozik. Hiába köt ugyanis egyezséget Belgrád és Pristina, ha azt éppen azok nem fogadják el, akik életére közvetlen hatással lenne. Boris Tadiæ és a szerb kormány az utóbbi idõben sokat tett, vagy sokat akart tenni azért, hogy az ország még idén elnyerhesse az EU tagjelölt státuszát, így számos ponton engedett Koszovó kérdésében is. Csakhogy a helyi szerbek többségét a legkevésbé sem érdeklik Belgrád uniós álmai, ráadásul a kormány egyre
Hashim Thaci
kisebb befolyással bír az észak-koszovói szerbek körében.
Utóbbi jelenség fényében nem meglepõ, ha sokak szerint a "barikád-válság" már nem is igazán Koszovó és a helyi szerbek státuszáról szól, mivel mind az albán, mind a szerb oldalon találunk olyan belpolitikai csoportokat, melyeknek érdekében állhat a koszovói helyzet "fokozása". Szerbiában jövõre parlamenti választásokat tartanak és a Tadiæ politikáját elítélõ ellenzék, azon belül is elsõsorban a nacionalista Radikális Párt komoly pozíciókat épített ki magának az albánoktól félõ, Koszovóban rekedt szerbek körében és odahaza aktívan szónokol megsegítésük érdekében. Könnyen elképzelhetõ tehát, hogy a most barikádokon lévõ civilek nemsokára egy választási kampány ágyútöltelékei és témái lesznek az anyaországban.
Albán oldalon pedig ott van Thaci és kormányának megrendült helyzete. Az alvilági kapcsolatokkal, illegális fegyver- és szervkereskedelemmel is vádolt Thaci Demokrata Pártjához több korrupciós ügy is tapad, és ezek nagyban aláássák a miniszterelnök népszerûségét. Ebben a helyzetben pedig a határátkelõkért folytatott harc alkalmas a koszovói albánok függetlenségi érzéseinek fokozására, mely tompíthatja a negatív kritikákat. Az albán és szerb politikusok terveirõl biztosat persze csak maguk az érintettek mondhatnának, azt viszont leszögezhetjük, hogy az észak-koszovói események lassan túlhaladhatnak minden elõzetes számításon.
Link