Nasszer babérjaira tör Erdogan
Irta: Olvaso - Datum: 2011. October 20. 05:14:19
Az Európai Unióba vágyik, de folyamatosan szembeszáll vele. Rosszul viseli a kritikát és nem köntörfalaz a válaszokkal, retorikája egyre agresszívebb. Ami a szívén, az a száján. Õ Recep Tayyip Erdogan, aki az arab tavasz vizein most szemmel láthatóan Gamál Abd en-Nasszer babérjaira tör. Akár sikerülhet is neki.
Teljes hir
Az Európai Unióba vágyik, de folyamatosan szembeszáll vele. Rosszul viseli a kritikát és nem köntörfalaz a válaszokkal, retorikája egyre agresszívebb. Ami a szívén, az a száján. Õ Recep Tayyip Erdogan, aki az arab tavasz vizein most szemmel láthatóan Gamál Abd en-Nasszer babérjaira tör. Akár sikerülhet is neki.
Kétségtelen, hogy a közel-keleti térség modern kori történetére talán legnagyobb hatást gyakorló, új fejezetet nyitó egyiptomi államfõ, Gamál Abd en-Nasszer óta Erdogan a legfigyelemreméltóbb politikus, aki a megkérdõjelezhetetlen "number one" címére pályázhat e zavaros és háborús tájakon. Olyan mintha Vlagyimir Putyin orosz kormányfõ, leendõ elnök és Mahmúd Ahmadinezsád iráni államfõ ötvözete lenne.
Erõs kezû, az eszközök tekintetében nem finnyás vezetõ, akinek kormányzása jobb életkörülményeket teremtett. Népszerû is, a választáson maximum a kétharmados támogatottsága kerülhet veszélybe, de hatalma egyelõre nem. Putyintól azonban nem tanulta meg a "ne szólj szám, nem fáj fejem" aranyigazságát, ilyen tekintetben inkább teheráni vetélytársára hasonlít. A szeptemberben kezdõdött ENSZ közgyûlésen is mintha versenyeztek volna az Izrael ellenes kirohanásokban és fenyegetésekben. Erdogan is egyre nyíltabban hangoztatja azokat az antiszemita szólamokat, amelyek vezetõ politikusok szájából elhangozva, csak megdöbbenést tudnak kelteni.
Szeptember közepén a török kormány az Európai Unióhoz fûzõdõ kapcsolatok befagyasztását helyezte kilátásba, amennyiben 2012 derekáig, a ciprusi EU-elnökség kezdetéig nem állapodnak meg a ciprusi újraegyesítés részleteirõl. Erdogan hétvégén megismételte a fenyegetést. Azzal is fenyegetõzött, hogy hadihajókkal fedezett gázfeltárási munkákat kezd a Földközi-tenger érintett térségében, ha Ciprus nem hagy fel egy amerikai céggel közösen tervezett gázfeltárási beruházással. Ekkor az EU önmérsékletre és a fenyegetõzések mellõzésére szólította fel Ankarát. Ezután következett Erdogan meglepõ ENSZ Közgyûlésben elhangzott beszéde, amely lényegét és hangnemét tekintve alig különbözött bármiben is az iráni vezetõ, Ahmadinezsád szavaitól.
Megdöbbentõ ENSZ szereplése óta az EU-ba törekvõ török kormány feje már Sarkozyvel is "összeveszett" és Németországnak is megmondta a véleményét. Egy vidéki körút során Törökországban tevékenykedõ német alapítványokat azzal gyanúsított meg, hogy a betiltott - és az unió által is terrorszervezetnek tartott - Kurd Munkáspártot, a "kurdok terrorját" finanszírozzák. A német kormány nem reagált a vádakra, de néhány nappal késõbb a török kormányfõ berlini látogatásakor Angela Merkel közölte, hogy Németország továbbra is elutasítja Törökország európai uniós csatlakozását, egyelõre csak stratégiai partnerséget kínál Erdogan kormányának. Ankarának viszont csakis a teljes jogú uniós tagság az elfogadható, amelyrõl egyelõre Németország és Franciaország hallani sem akar. Ezek után Abdullah Gül török államfõ Berlinben meglepõ kijelentést tett. Mint mondta, "a gyenge Európai Uniónak szüksége van az erõs Törökországra".
Legutóbb az Elysée-palota jelenlegi urától, Nicolas Sarkozytõl követelt "tisztességességet" a török kormány feje. Azt kifogásolta, hogy szerinte a francia köztársasági elnök kettõs mércét alkalmazott egy olyan kényes kérdésben, mint az örmény népirtás. A francia elnök "ne játssza a történész szerepét, hanem inkább országa gazdaságát húzza ki a szakadékból" - mondta Egemen Bagis, a török Európa-ügyi miniszter. A vitát az váltotta ki, hogy Sarkozy Örményországban felszólította Törökországot, ismerje be: népirtás volt az örmények lemészárlása 1915-ben. Erdogan szerint csupán a küszöbön lévõ francia választások ösztönözték arra Sarkozyt, hogy jereváni látogatásán ilyen kijelentést tegyen. Tény, hogy Franciaországban mintegy 400 ezres örmény közösség él, amelynek már elõzõ kampányában megígérte, hogy lépéseket tesz az Oszmán Birodalom által 1915-ben és 1916-ban elkövetett örmény népirtás elismertetésére. Ankara mai álláspontja szerint az elsõ világháború során a birodalomban 300-500 ezer örményt öltek meg, de a kisebbségi közösség tagjai nem célzott mészárlás, hanem a politikai káosz áldozatai voltak. Örményország és a világban szétszórtan élõ örmények másképpen vélekednek, népirtásról és 1,5 millió halottról beszélnek.
Törökország úgy általában "nem áll jól" a kisebbségi kérdés területén. Bár Erdogan kormányzása alatt történtek elõrelépések az ország lakosságának 10 százalékát kitevõ kurdok helyzetében, azért mindmáig nem leányálom kurdnak lenni Törökországban (és máshol sem). Ankara az észak-iraki területeken megbúvó radikális terrorszervezete, a Kurd Munkáspárt elleni küzdelemben sem válogat az eszközökben. Idén augusztusban például egy törökországi merénylet után F16-sokat is bevetett a szervezet ellen Irak északi részén. A török hivatalos közlemény szerint száznál is többen vesztették életüket. Az ankarai közlés azt már nem pontosította, hogy a rajtaütés során likvidált személyek mindegyike terrorista volt-e.
Mindezek ellenére Erdogan a palesztinok egyik legvehemensebb védelmezõje, Izrael legradikálisabb bírálója, aki terrorista zsidó államról beszél, holott a Kurd Munkáspártnak köszönhetõen pontosan tudja, mit jelent a mindennapi terrorizmus elleni küzdelem. Az, hogy a nyáron Ankara teljes mértékben megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel egyértelmûen jelezte, hogy Erdogan céljai változni kezdtek.. Hivatalosan ugyan még mindig az uniós csatlakozás az ország prioritása, ám egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a közel-keleti vezetõszerepért szép lassan mindent alárendel Erdogan kormánya. Az uniós országokkal szembeni harcos-hangos fellépés, az Izrael-ellenes fenyegetések, a szíriai ellenzék támogatása, mind-mind olyan lépések, amelyek növekvõ tekintélyt és elõnyt biztosítanak Erdogan számára a Közel-Keleten. A Nasszer-utód Mubarak és az önjelölt Kadhafi eltûnésével szabaddá vált a pálya, a térségbeli vezetõi megmérettetés megkezdõdött.
Ahmadinezsád iráni elnök is szemmel láthatóan mindent megtesz saját "gyõzelméért", de Erdogannak és Törrkországnak kétségtelenül nagyobb esélye van. Mindenekelõtt azért, mert az arab tavasz a "szekularizált" arab országok vezetõit iktatta ki a képbõl, ezekben az országokban pedig már nagyon sokan vannak, akik a polgári és büntetõtörvénykönyvet nem szeretnék a saríára visszacserélni.
Az alkotmányt is módosították érte
Az Igazság és Fejlõdés Pártja 2002-ben megnyerte a parlamenti választásokat, de Erdogan miniszterelnöki kinevezését el kellett halasztani, mert az alkotmány szerint a miniszterelnöknek parlamenti képviselõnek kellett lennie, büntetett elõélettel viszont nem lehetett indulni a választásokon. Erdogan ugyan nem köztörvényes bûnözõ volt, de egy ízben meggyûlt a baja a hatalommal, s priusza is volt: egy rendezvényen nacionalista költõ versét szavalta el méghozzá úgy, hogy megtoldotta egy, az akkori hatalom által uszítónak tartott sorral. Ezért fél éves börtönbüntetésre ítéltek.
Erdogant késõbb Abdullah Gül jelenlegi államfõ mentette meg, akit ideiglenesen miniszterelnöknek neveztek ki. Õ szavaztatta meg az alkotmány módosítását, lehetõvé téve, hogy Erdogan elnyerjen egy megüresedett parlamenti mandátumot az idõközi választáson. Gül ekkor lemondott (és megkapta a külügyi tárcát), Erdogan-t pedig kinevezték miniszterelnöknek
Link