Posta Imre weboldala

Romló francia külkapcsolatok a romaügy miatt
Irta: Olvaso - Datum: 2010. September 24. 08:02:36

Teljes hir

Egyre nagyobb botrányt okoznak a cigányok

Sarkozy számára egyre kellemetlenebb nemzetközi reakciókat vált ki roma-kitelepítési programja. Az Európai Parlament után a Bizottsággal is összeakasztotta a bajszát, ráadásul több állammal is sikerült konfliktusba kerülnie – köztük néhány megbízható szövetségessel.

Ellenzékiek, emberi jogi szervezetek és az ENSZ után az Európai Parlament is elítélte Párizst a romák hazazsuppolása miatt. A baloldal által támogatott javaslatot hiába próbálta a francia kormányerõt (UMP – Union pour un Mouvement Populaire, Népi Mozgalom Uniója) is sorai közt tudó Néppárt, illetve az euroszkeptikus ECR frakció tompítani, módosító indítványukat leszavazták. Elõbbi részérõl a benyújtók között volt Járóka Lívia is, aki 2009 óta az egyetlen roma képviselõ a 736 tagú testületben. Járóka jelentõs részt vállalt jobbközép pártcsoportja álláspontjának kialakításában, a frakció pedig igyekezett az õ szerepeltetésével ellensúlyozni, hogy az UMP miatt nagy óvatosságra kényszerült a témában. „Kár, hogy úgy tûnik, a döntéshozóink a politikai spektrum minden oldalán fegyverként használják fel a romakérdést ellenfeleikkel szemben” – mondta Járóka a nyilatkozat parlamenti vitájában. Elismerte, hogy a mozgás szabadsága európai alapjog, ugyanakkor „nem feltétel nélküli”, a kitelepítések jogosságát pedig szerinte csak az Európai Bizottság tiszte megítélni.
Ennek ellenére az Európai Parlament elfogadta a nyilatkozatot. Ebben a testület „mély aggodalmát fejezi ki a francia és más tagállami hatóságok romákat és vándorokat célzó, kiutasításukra irányuló intézkedései miatt”. Emellett „sürgeti az említett hatóságokat, hogy haladéktalanul függesszék fel” a kitelepítéseket, a távozóktól történõ ujjelnyomatvételt pedig többek közt az EU Alapjogi Chartájába ütközõnek minõsítette. A dokumentum felhívta arra is a figyelmet, hogy semmi sem indokolhatja uniós állampolgárok automatikus deportálását, csak úgy tartja elfogadhatónak, ha egyéni elbírálás alapján történik, és ha ezt a jelenlegi szabályok is engedik. A nyilatkozat elítélte továbbá az Európai Bizottságot is, amiért „csak megkésve és korlátozott módon reagált” a romaügyre.

Uniós eljárás várható
Az EU végrehajtó testülete azonban hamarosan lépésre szánta el magát: szeptember 14-én Viviane Reding alapjogokért felelõs biztos szokatlanul éles hangon támadta a francia intézkedéseket. A kritika azért is volt meglepõ, mert tagországot a Bizottság ritkán ítél el – fõleg nem így, és legfõképp nem az egyik legnagyobb uniós befolyással bíró Franciaországot.
Reding reakcióját három, nem sokkal azelõtt nyilvánosságra került dokumentum váltotta ki, melyekben a bel- és bevándorlásügyi minisztériumok a kitelepítések végrehajtási módját ecsetelik. „A Köztársaság Elnöke pontos célokat tûzött ki […]: 300 tábort kell evakuálni három hónap alatt, fõként a romákat” – így szól az egyik dokumentum. Egy másik arra figyelmeztet, hogy mely bûncselekményekre hivatkozva lehet ezt megtenni, a polgármestereknek és rendõröknek pedig azt javasolja, „legalább egy fontos mûveletet hajtsanak végre hetente különösen a romákra vonatkozóan”. A helyi hatóságokat emellett arra szólítja fel, hogy figyelmeztessék az illetékes minisztériumokat az olyan nagyobb kitelepítések elõtt, melyek „médiavisszhangot kelthetnek”.Ezen dokumentumok Reding szerint ellentétesek a neki korábban adott szóbeli biztosítékokkal, melyeket francia miniszterektõl kapott, vagyis Franciaország a végrehajtás során uniós jogot sértett. Ezért valószínûleg két eljárást is kezdeményezni fog – egyet az uniós jog „diszkriminatív alkalmazása”, egyet pedig ennek a nemzeti törvények közé illesztéskor maradt „jogi rések” miatt. Az Európai Bíróság bevonásáról a teljes Bizottság dönt, melyet Reding gyorsított eljárásban fog kérni. Ha a bíróság kimondja a szabálytalannságot, Párizsnak meg kell semmisítenie a kifogásolt törvényt.
A luxembourgi biztos azonban nem állt meg ennél a pontnál: nyilatkozatában „szégyennek” minõsítette a francia kormány akcióját. „Személy szerint meg vagyok döbbenve a helyzeten, mely azt a benyomást kelti, hogy embereket mindössze az alapján távolítanak el az Európai Unió egy tagországából, hogy egy adott etnikai kisebbséghez tartoznak. Ez olyan állapot, melyrõl azt gondoltam, ilyennel Európának nem kell szembesülnie a második világháború után.”

„Velünk így nem lehet beszélni”
Pierre Lellouche francia unióügyi államtitkár már 13-án, a belsõ dokumentumok kiszivárgására reagálva magyarázkodni kényszerült. Kijelentette, hogy õ az iratok létezésérõl nem tudott, ugyanakkor szerinte „a francia nép az EU-szerzõdések õre, hiszen maga ratifikálta azt”. A Lisszaboni Szerzõdés ugyanakkor világosan kimondja: a Bizottság az a szerv, amely „az Európai Unió Bíróságának ellenõrzése mellett felügyeli az uniós jog alkalmazását”.
Az igazán erõs reakciót azonban Reding másnapi szavai váltották ki Lellouche-ból. „Így nem lehet beszélni egy olyan nagyhatalommal, mint Franciaország” - nyilatkozta a Radio France-nak. Fõként azt sérelmezte, hogy az alapjogi biztos a nácikéhoz hasonlította Párizs intézkedését. „Egy repülõjegy valaki hazájába az Európai Unióban nem egy halálvonat, és nem is egy gázkamra”. Hasonlóan, bár visszafogottabban reagált Angela Merkel német kancellár és David Cameron brit miniszterelnök is, elõbbi azonban jogosnak nevezte a vizsgálat kezdeményezését.
A Bizottság közbelépését támogatta az Európai Parlament szinte összes frakciója is (a Néppárt természetesen nem volt köztük), sõt, több emberi jogi szervezet, így például az Amnesty International és a Human Rights Watch is. A szociális ügyekért felelõs biztos, Andor László egy spanyol lapnak pedig úgy nyilatkozott, „teljesen” Reding nyilatkozata mellett áll.
A kitelepítések ügye elõkerült a szeptember 16-ai uniós csúcson is. A zárt ajtók mögött lezajlott találkozón Sarkozy éles szóváltásba keveredett José-Manuel Barrosóval, a Bizottság vezetõjével. Ezt követõen a sajtótájékoztatóján többek között „megalázónak” és „botrányosnak” nevezte, hogy Reding párhuzamot vont a náci rendszerrel (az összehasonlításért a biztos már 15-én este elnézést kért).

A francia elnök ráadásul még egy aznapi nyilatkozatával újabb konfliktusba keveredett: ezúttal legfontosabb uniós partnerével, Németországgal. Sarkozy ugyanis azt találta mondani újságíróknak, hogy Merkel kancellár-asszony is roma telepeket szándékozik lebontatni a következõ hetekben. Merkel azonban hamar cáfolta szóvivõjén keresztül, hogy ilyesmirõl beszélt volna, vagy akár hasonló téma került volna napirendre. A két vezetõ igyekezett mihamarabb rendezni a „félreértést”, ahogy azt Guido Westerwelle német külügyminiszter nevezte. Erre szeptember 20-án adódott jó alkalom, mikor Sarkozy és Merkel az ENSZ-ben találkozott. Westerwelle francia kollégája, Bernard Kouchner szerint itt „nagyon barátságos” és „nyitott” volt a légkör, valamint sietett leszögezni, hogy nyomát sem látta „ennek az egész hamis botránynak” kettejük között.
Franciaország ugyanakkor egy régebbi szövetségesével is szembe került, mégpedig a visszatelepítendõek elsõdleges anyaországával, Romániával. A két ország közt történelmileg szoros a kapcsolat Románia hagyományosan francia-szövetségessé vált a 20. században. Kulturális értelemben a nyelvi rokonság és a romániai frankofónok magas aránya köti össze õket. Az elsõ világháborúban egy oldalon harcoltak, és az azt lezáró Párizs környéki békéknél is remekül megtalálták a közös hangot. A gazdasági kapcsolatok is kiválóak: Franciaország Románia harmadik számú exportpartnere, a befektetések közül pedig kiemelendõ, hogy a Dacia autógyár 1999-es felvásárlása óta a Renault tulajdona. Párizs bizalmát jól jelzi, hogy az Európai Bizottságban az egyik legfontosabb hely, a mezõgazdasági biztos posztja a román Dacian Ciolosé lett 2009-ben, melyben Párizs támogatása jelentõs szerepet játszott.

Sarkozy még Merkellel is összezörrent
Hiába azonban az eddigi jó viszony, a romabotrány miatt egyre erõsebbek a tiltakozó hangok Bukarestbõl is. A francia kritikák - melyek igyekeznek a romák romániai helyzetére és annak hibás kezelésére hárítani a felelõsséget az egész probléma miatt - nem kellemesek a balkáni ország politikusai számára, a kéretlen jótanácsokból pedig kezd elegük lenni. A szeptember 9-én Bukarestbe érkezõ Lellouche és Kouchner látogatása elõtt Traian Basescu elnök úgy nyilatkozott, „felesleges” az útjuk, „ha azért jönnek, hogy kioktassanak minket”. Ennek ellenére a franciák európaügyi államtitkára a találkozón arra szólított fel, hogy a románok dolgozzanak ki négyéves „nemzeti vésztervet” a romák beillesztésére, mivel hazájukban „nincsenek integrálva”. „Több javaslatot is tettünk, de a dolgok nem haladnak” – jelentette ki. Basescu utólag a bukaresti nemzetközi sajtónak kiszivárogtatta, hogy az EU-csúcson õ maga kérte Sarkozy-t a kitoloncolások leállítására, ám erre a francia elnök nem adott egyértelmû választ. (A román államfõ elmondása szerint az egyeztetés rendkívül barátságos légkörben zajlott.)
A románok korábban rámutattak arra, hogy a kiutasítottak egyike sem volt büntetve, a múlt héten pedig Vasile Braga belügyminiszter kérte ki magának, hogy honfitársait „Európa bûnözõinek” minõsítse bárki is. Statisztikákra hivatkozva azt állította, a Franciaországban elkövetett bûncselekményeknek és szabálysértéseknek mindössze 1,2%-át tulajdonították románoknak.
Amitõl azonban igazán tartanak Bukarestben, az a schengeni övezethez való csatlakozásuk kérdése. A tervek szerint 2011. március 27-én Bulgáriával együtt válnának tagjává a térségnek, melyen belül határellenõrzés nélkül utazhat bárki. Ez a lehetõség azonban egyre riasztóbbnak tûnik a franciák számára, ezért többször is felvetõdött, hogy meg fogják vétózni a belépésüket. A két csatlakozni kívánó országot ez a lehetõség inkább hallgatásra és együttmûködésre sarkallja. Hétfõn például az elõzetes megállapodásoknak megfelelõen tíz román rendõr érkezett Franciaországba. A kapcsolatokba beállt feszültség ettõl függetlenül jó érzékelhetõ: nehéz például véletlennek tekinteni, hogy a zárt ajtók mögötti Barroso-Sarkozy szócsatát hivatalosan éppen a kitelepítési ügyben érintett másik ország, Bulgária miniszterelnöke erõsítette meg elõször.
Ráadásul már az Atlanti-óceán túlpartjáról is hallani kritizáló hangokat. Múlt héten egy név nélkül nyilatkozó hivatalnok, valamint két kongresszusi tag is aggodalmát fejezte ki a francia intézkedések miatt.

Otthon is gondot jelenthet
A külföldi kritikák Sarkozy számára ráadásul belföldön is visszaüthetnek. Egy, az AFP által idézett felmérés szerint a franciák 71%-a gondolja úgy, az ügy ártott az ország nemzetközi imázsának. Ráadásul hiába számíthat Párizs bármikor Rómára bevándorlási ügyekben, ha nem sikerül hamar és megnyugtatóan rendeznie a helyzetet, egyre több ország fordulhat nyíltan ellene a kérdésben, és az uniós befolyásának sem tesz jót a hercehurca. Ráadásul a felelõsség kenegetése, a másokra mutogatás olyan államokkal is ronthatja a kapcsolatokat, melyek fontos szövetségesnek számítanak, mint az ügyben leginkább érintett Románia és Bulgária.

Forrás: Link