Magyarok is próbálkoztak: új, halálos fegyver, a drón
Irta: Olvaso - Datum: 2011. December 04. 13:03:10
Kicsit késve, de szoktatnak a gondolathoz, hogy itthon is otthon vannak. Ha ilyet látsz, vele ne játssz! Egyre nagyobb szerepet kapnak a terrorelhárításban, és a „hagyományos” hadviselésben is a távirányítású repülõgépek, a drónok. Korábban a magyar hadsereg is próbálkozott egy ilyen típus kifejlesztésével.

Teljes hir
Kicsit késve, de szoktatnak a gondolathoz, hogy itthon is otthon vannak. Ha ilyet látsz, vele ne játssz!
Egyre nagyobb szerepet kapnak a terrorelhárításban, és a „hagyományos” hadviselésben is a távirányítású repülõgépek, a drónok. Korábban a magyar hadsereg is próbálkozott egy ilyen típus kifejlesztésével.

A mai fegyverkezési verseny egyik robbanásszerûen terjedõ hadieszköze a pilóta nélküli légi jármû, (uav – unmanned aerial vehicle), vagy más néven a drón. Ezekben a felderítésre vagy légicsapásokra egyaránt alkalmazható repülõkben a pilóta már nem a fedélzeten, hanem a bevetés helyszínétõl akár több ezer kilométer távolságra, számítógép-képernyõ elõtt ücsörögve vezet. Klaviatúrájának nyomogatásával hajszálpontosan a célra irányíthat, sõt mi több: a drón közben sohasem panaszkodik fáradságra, több napig is a levegõben keringhet. A nemzetközi hadiipar belvilágában jártas amerikai Teal Group szerint a világ uav-kiadásai a jelenlegi évi 4,9 milliárd dollárról a következõ tíz év során kétszeresére, 11,5 milliárdra, s összesen 80 milliárd dollár fölé nõ. A Pentagon 2002-ben még 550 milliót fordított a drónokra, az idén viszont már közel 5 milliárdot.

A katonák lelkesedését az amerikai hadsereg dróntapasztalatai táplálják, arrafelé már rutinszerûen használják ezeket a nemrég még csak a „csillagok háborújában” fantáziált fegyvereket. Egyes adatok szerint az USA már vagy hétezret tart hadrendben, messze a legtöbbet a világon. A terrorizmus elleni harc jegyében fõként a távoli, nehezen megközelíthetõ ellenséges terepeken, Afganisztán, Pakisztán, vagy a Közel-Kelet hadszínterein alkalmazzák – nem egyszer titkos, CIA irányította háborúkban.

Bevetés Jemenben

Gyilkos drónokkal kétezer terroristának minõsített ellenséget öltek meg, anélkül, hogy amerikai katonák betették volna oda lábukat. Így volt ez nemrég Jemenben, ahol egy amerikai uav, a szárnya alá függesztett rakétával hajszálpontosan eltalálta az autóval menekülõ Anvar al-Avlaki helyi – mellesleg amerikai állampolgárságú – terrorvezért. A legismertebb made in USA harci drón a Predator (ragadozó). Ennek továbbfejlesztett változata, a Reaper már több mint másfél tonna Hellfire rakétát és irányított lézerbombát tud úgymond sebészi pontossággal célba juttatni – ha kell, akár 36 órás, vagy 3 ezer kilométeres út megtétele után.

Az amerikai hadseregben mára alapvetõ szerepük lett a drónoknak
Fotó: AP

A másik ilyen pilóta nélküli nagymenõ, az RQ-4A Global Hawk (globális sólyom) sugárhajtású kémrepülõ. Korszerû radarjaival, 20 ezer méter magasan, óránként 800 kilométeres sebességgel száguld, a még felhõkön és a homokviharokon is átlátó kameráival 24 órán át 100-125 ezer négyzetkilométernyi területet tud feltérképezni. Még az autók rendszámát is leolvassa, hatótávolsága megközelíti a 25 ezer kilométert, célpont-érzékelõje pedig 100 kilométeres körben minden mozgást érzékel. Darabonkénti ára meghaladja a 40 millió dolláros F-18-as vadászgépekét, mégis sok hadsereg ácsingózik szállítójánál, Northrop Grumman hadimonopóliumnál.

Az amerikaiak mellett a kicsiny Izrael a világ másik legnagyobb drónspecialistája és exportõre. Az arab szomszédjaival szakadatlan harcban álló zsidó állam légiereje éppen negyven éve állította szolgálatba az elsõ pilóta nélküli gépét, az Israel Aerospace Industries (IAI) legkurrensebb drónportékája pedig az 5,5 tonnás Heron, amely már 30 nemzet hadseregében szolgál. Így például Franciaország Líbiában, a NATO hadmûveletek részeként felderítésre, a török légierõ a kurd Munkapárt kiképzõtáborainak kikémlelésére, vagy Dél-Amerikában, Brazília és Ecuador a kábítószercsempészek ellen használja a Heront. Amikor az IAI tavaly bemutatta a „felturbózott” változatot, olyan hírek kaptak lábra, hogy azzal már csapást mérhetnek az ellenséges Irán atomipari létesítményeire.

Mi is próbálkoztunk

Mindemellett az uav-technikában is a „kicsi szép”. Vagyis a piacon már kaphatók az olyan repülõgépmodell méretû drónok, amelyek elsõsorban felderítésre szolgálnak és összecsukva bepakolhatók egy hátizsákba is. Az IAI-féle Birdy (madárka) mindössze 1,3 kiló, egyetlen katona is tudja reptetni, a kamerával közvetítet képeket – például egy beláthatatlan magaslat mögött meglapuló ellenség mozgását – a komputer képernyõjén követheti. De vannak már 20-25 dekás parányok is, amelyek kézbõl indíthatók, szárnyai elektronikus kártyákhoz hasonlóak, hobbiméretû motorját feltölthetõ elem táplálja, a landoláshoz nincs szükség kerekekre. A miniatûr videokamera súlya mindössze néhány gramm, s a képeket a földi egység laptopjára továbbítja.

Mindennek fényében nem meglepõ, hogy már a világ ötven országában foglalkoznak pilóta nélküli szerkezetek fejlesztésével, rendszerbeállításával. Köztük Kínában is, ahol tavaly novemberben, a délkelet-kínai Csuhajban (Zhuhai) rendezett repülõgép-bemutatón vagy 25 féle modellt állítottak ki, s lejátszottak egy videóanimációt is, ahogy a rakétával felszerelt kínai uav megtámad egy amerikai repülõgép-hordozót – riogatnak a nyugati sajtóbeszámolók. Ennél kisebb feltûnést keltett, hogy minidrónnal a magyar honvédség is megpróbálkozott. Még 2006-ban, az afganisztáni magyar katonai misszió védelmére a Honvédelmi Minisztérium 690 ezer euró értékben a lengyel WB Electronics cégtõl vásároltak olyan öt kilós, kisméretû, kézbõl indítható, teleszkóposan kihúzható törzsû és többféle fejrészbõl álló gépeket, amelyekkel éjjellátó kamerákkal is fürkészhetõ a rajtaütésre készülõ ellenség.

Drón repülõgép felszállás közben
Fotó: AP

Az izraeli elõdtípusok alapján fejlesztett Sofar nevû lengyel mini-uav azonban nem váltotta be a hozzáfûzött reményeket: a Magyar Nemzet fülese szerint a próbák során több gép összetört, vissza kellett küldeni a lengyel szállítónak. Mindemellett a kilencvenes években, magyar fejlesztõk – cseh kollegáikkal közösen – nekifogtak egy, Szójka névre keresztelt uav fejlesztéséhez, de a próbálkozás késõbb elhalt – állítja Kõvári László repülõgép-szakíró. Pedig ilyesfajta technikának – tette hozzá – nem csak a katonaság venné hasznát. Határvidékek, tûzveszélyes erdõségek, közbiztonsági okokból kétes körzetek, vagy olajvezetékek ellenõrzése pilóta nélkül olcsóbb és hatékonyabb megoldásokat kínálnak a hagyományos légi megfigyeléseknél.

Mindez azonban láthatóan inkább jámbor óhaj, ahogy az lenni szokott a dróntechnikát is a fegyverkezési verseny hajtja. Jócskán felmerülnek azonban morális aggályok is, miután az Obama adminisztráció a terrorizmus elleni küzdelemre hivatkozva a szövetségesnek mondott Pakisztánban, a törzsi vidékeken fokozza a civil áldozatokat is követelõ drónbevetéseket. De ez láthatóan nem nagyon számít. Mennyivel egyszerûbb, jogi hercehurca nélkül, „baráti dróntûzzel levadászni” a CIA halállistáján szereplõket a nagy felháborodást kiváltó guántanamói alkaidás fogolyleszámolások helyett – lamentál az amerikai média. És mit tesz majd a nemzetközi közösség, ha majd egyszer Peking gyilkos drónokat ereszt az ujgur kisebbség ellen, vagy Moszkva távirányítású gépekkel támad a kaukázusi iszlám lázadókra. Ma azonban nincs semmilyen, genfi hadikonvencióhoz hasonló szabály, s a törvénytelenség itt is visszaüthet. Mindez azonban láthatóan nem akadály. A hírek arról is szólnak, hogy már elõrehaladott kísérletek folynak személyzet nélküli hadihajókkal és szárazföldi „tûzszekerekkel”. Valóban jön a távrányitású, joytickes hadviselés?
Link