Posta Imre weboldala

Villámárvíz, földrengés: hol üthet be a mennykõ Magyarországon?
Irta: Olvaso - Datum: 2011. December 14. 08:41:40

Teljes hir

Villámárvíz, szélvihar, hõség, erdõtûz, földrengés, ipari baleset, társadalmi kockázatok
Ha azt nem tudják is megmondani, hogy pontosan mikor lehet baj, de azt igen, hogy nagyjából milyen veszélyekre kell felkészülni Magyarországon. A lakosságot és anyagi javakat a következõ esztendõben fenyegetõ legfontosabb kockázatokra prognózist készít a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság. Tóth Ferenc polgári védelmi fõfelügyelõ szerint azt ugyanis fel lehet mérni, hogy mely területeken és milyen gyakorisággal lehet számítani rendkívüli idõjárási jelenségre.

Nagyjából elõre jelezhetõ az is, hogy hol léphetnek ki a folyók a medrükbõl

Közismert, hogy Magyarország területének jelentõs részén az árvizek jelentik a legnagyobb kockázatot: a Duna, a Tisza és mellékfolyói mentén ötszázalékos valószínûséggel az év bármely idõszakában elõfordulhat, hogy a magas vízállás miatt be kell avatkozni. Szerencsére a meteorológiai szolgálat és a vízügy legalább 72 órával az árhullám megérkezése elõtt meglehetõsen pontos elõrejelzést képes adni. Arról viszont már jóval kevesebben tudnak, hogy Észak-Magyarország egy részén, a Mecsekben és a Soproni-hegységben igen nagy a kockázata a villámárvíz kialakulásának. Egy-egy felhõszakadás után szinte percekkel a kisebb patakok vízszintje akár több méterrel megemelkedhet, s az általában száraz vízmosásokban is hömpölygõ áradat alakulhat ki, ami legfeljebb pár óra alatt levonul. A globális felmelegedés miatt az ilyen rendkívüli csapadék elõfordulásának gyakorisága nõni látszik.

A villámárvízre nemigen lehet elõre figyelmeztetni senkit, mert a nagyobb vízfolyások mentén már kiépített monitoringrendszerhez hasonló hálózat létrehozására legfeljebb kezdeti próbálkozások történtek. Ugyanakkor az efféle jelenségek várható hatásainak elemzéséhez nélkülözhetetlen modellszámítások egyelõre csak az ország egy részére készültek el. Vagyis: a villámárvizekre az érintett területeken élõknek kell felkészülniük – több mint négyszáz településrõl és hétszázezer emberrõl van szó – például azzal, hogy ártatlannak tûnõ patakocskák vagy évtizedekig száraz vízmosások mentén sem építenek semmit, ha pedig mezõgazdasági tevékenységet folytatnak, számoljanak ezzel a kockázattal – javasolja a fõfelügyelõ.

Súlyos károkat okozhat egy-egy szélvihar is. Az elmúlt harminc esztendõ adatai szerint kilencven kilométer/óra sebességet meghaladó széllökések elsõsorban a Balaton-felvidék, a Bakony és a Vértes-hegység térségében fordulhatnak elõ, évente akár öt-hat napon is – tájékoztatott Tóth ezredes. Ennél nagyobb vihar – amikor a szél sebessége meghaladja a 120 kilométert óránként – a meteorológiai szolgálat adatai szerint szerencsére a veszélyeztetett térségekben is csak átlagosan háromévente egyszer tör ki. De tartani lehet attól, hogy orkánerejû szél szintén egyre gyakrabban pusztít majd.
HIRDETÉS
160

Ugyanez igaz a szélsõséges hõmérséklet elõfordulására is; télen mínusz 25 foknál valószínûleg nem lesz hidegebb, nyáron a 35 fokot meghaladó napi maximum azonban az eddiginél többször fordulhat elõ. Az elmúlt harminc esztendõ adatai alapján – elsõsorban a Dél-Alföldön – évente négy-öt ilyen nap volt, az ezredes azonban arra figyelmeztet, hogy a negyven fok sem lehet majd kivételes. Egyébként az utóbbi néhány esztendõben több alkalommal kellett harmadfokú hõségriasztást elrendelni, amikor a napi középhõmérséklet három napon át meghaladta a 27 fokot.

Ezzel függ össze, hogy nõ az erdõtüzek kockázata. E tekintetben a tûzoltósági statisztika alapján Borsod, Nógrád, Veszprém, Bács-Kiskun és Csongrád, illetve Pest megye egy része tekinthetõ fokozottan veszélyeztetettnek, különösen hosszabb csapadékmentes idõszakok esetén. Ha ehhez még rendkívüli meleg is társul, a helyzet tovább romlik. Ezeken a területeken egy-egy évben akár kéttucatnyi olyan erdõtûz is lehet, amelynek kiterjedése meghaladja a száz hektárt. Tóth ezredes kiemelte: az ilyen tüzeknek csak egy százaléka vezethetõ vissza természetes okokra, például villámcsapásra, öngyulladásra, a többi emberi mulasztás következménye.

Egy prognózis alkalmas ugyan arra, hogy a veszélyekre általában felhívja a figyelmet, de mi történik konkrét katasztrófahelyzetben? Kérdésünkre a fõfelügyelõ kijelentette: a riasztásra vonatkozó közleményt a közrádió legfeljebb öt percen belül képes sugározni, de a jogszabályok a nagyobb kereskedelmi csatornákat is kötelezik az együttmûködésre. A leghatékonyabb a veszélyeztetett térségben található mobiltelefonokra küldött rövid szöveges üzenet lenne, de ennek egyelõre hiányoznak a jogi és a mûszaki feltételei. Errõl tárgyaltak a mobilszolgáltatókkal, a rendszerek kapacitása azonban még nem teszi lehetõvé ilyen szolgáltatás bevezetését; ez jelenleg Japánban és az Egyesült Államokban mûködik.

A védelmi igazgatás rendszerének átalakítása azonban sokat segíthet. Eddig a riasztás a védelmi bizottságok vezetõihez, azaz a polgármesterekhez és fõvárosi, illetve a megyei közgyûlési elnökökhöz futott be, ám õk nem sok mindent tehettek. Jövõre viszont a meteorológiai szolgálat vagy a vízügy jelzései a katasztrófavédelem területileg illetékes szervezetéhez érkeznek, ahol folyamatosan mûködik az ügyelet, s kidolgozott rendszer szerint – a helyi médiumokon keresztül, illetve a helyben szokásos más módon – értesíthetik az érintett lakosságot. Így az ezredes szerint elkerülhetõ lett volna például a tavalyi mezõhegyesi eset, ahol egy lovasbemutatón a jégesõ miatt több ember megsérült.

Az Európai Unió egyébként már 2009-ben úgy döntött, hogy a tagállamok mindegyikében el kell végezni a katasztrófák bekövetkezésére vonatkozó nemzeti kockázatértékelést. Ez azonban nem mindenütt készült el, és erre válaszul a magyar uniós elnökség idején újabb döntés született arról, hogy az év végéig minden tagállamnak eleget kell tennie e kötelezettségének. A hazai kockázatok elemzése nagyjából befejezõdött, s az errõl szóló dokumentumot hamarosan megküldik az Európai Bizottságnak. A jövõ évi „katasztrófaprognózis” egyébként nagyjából ezen alapul.

Az elsõ lépés a kockázatok azonosítása volt, s ezek között az elsõ az árvíz, azt a rendkívüli idõjárás, majd az erdõtûz követi. Negyedik az ipari katasztrófa, utána a földrengés jön, míg a sor végén társadalmi kockázatok állnak. Ez nagyjából a veszélyességi sorrendet is jelenti, amit az események bekövetkezésének valószínûsége és várható hatása alapján állapítottak meg.

Vagyis: nálunk a különféle meteorológiai jelenségek okozhatják a legtöbb bajt. E tekintetben pedig paradigmaváltás következett be – teszi hozzá a fõfelügyelõ –, mert a szakemberek az anomáliákat nem rendkívüli helyzetként, hanem olyan, bizonyos valószínûséggel elkerülhetetlenül bekövetkezõ eseményként értékelik, amelyekre fel kell készülni. Ezek kockázata – például gátak építésével, szükségtározók létesítésével, az építési engedélyezési eljárás szigorításával – jelentõsen csökkenthetõ, s akkor elvileg nem fordulhat elõ például az, hogy ártérben bevásárlóközpontot létesítenek, villámárvízzel fenyegetett területen építkeznek, s megelõzhetõ, hogy szélvihar vigye el egy közintézmény tetejét.

Az ipari katasztrófák esetén más a helyzet: ott a cél a rendkívüli helyzet megelõzése. Ennek érdekében szigorúbb hatósági elõírásokat vezetnek be, jövõre az egységes iparbiztonsági hatóság fokozottan ellenõrzi az egyes cégek mûködését – körülbelül hat-hétszáz, veszélyes anyagokkal dolgozó vállalkozás tartozhat majd e körbe –, és ha kell, szankciót alkalmaznak, amely figyelmeztetéstõl az üzem mûködésének felfüggesztéséig terjedhet. Amennyiben ez a rendszer korábban is mûködött volna, Tóth ezredes szerint nem történik meg a iszapkatasztrófa.

Az persze nem zárható ki, hogy valahol elõre nem látható üzemzavar következzék be, amelynek a technológiai elõírások megsértésétõl az anyagfáradásig sokféle oka lehet, ám a fõfelügyelõ állítja: ez legfeljebb kivételesen vezethet katasztrófához. Csernobilban a reaktorrobbanást hét súlyos emberi mulasztás elõzte meg; ha közülük egy is elmarad, mások a következmények. Mindazonáltal bizonyos kockázatokkal együtt kell élni: ha például egy olyan ipari baleset valószínûsége, amely tíz emberéletet követel, évente kisebb mint egy a tízmillióhoz – ilyen számításokat az eddigi rendkívüli események alapján végezhetnek –, akkor azt a veszélyt a kockázatkezelés szabályai szerint elfogadhatónak kell tekinteni – állítja az ezredes. Az összehasonlítás kedvéért: annak esélye, hogy valaki egyetlen szelvénnyel ötös találatot érjen el a lottón, egy a 43 millióhoz. Lehet persze, hogy valaki az elsõ héten megüti a fõnyereményt, de nem kizárt, hogy csak 43 millió hét, azaz mintegy nyolcszázezer év múlva.

Földrengés viszont Magyarországon is szinte naponta van, így bekövetkezésének valószínûsége nagy, de várható hatása csekély: jelentõsebb károkat okozó rengésre 15-20, súlyosabb, 5,6-6-os magnitúdójú földmozgásra negyven-ötven évente kell csak számítani. Ezeket megelõzni nem lehet, felkészülni rájuk pedig – a nukleáris létesítmények és a veszélyeshulladék-lerakók kivételével – nem érdemes.

A vizsgált jelenségek közül utolsó helyre a társadalmi kockázatok kerültek. Tóth Ferenc ezzel kapcsolatban utalt például a migrációra: míg korábban Magyarország tranzitország volt, az utóbbi néhány esztendõben a politikai és gazdasági menekültek célpontjává vált. Ha pedig valahol súlyos válsághelyzet alakul ki – legyen szó a Közel-Keletrõl vagy Afrikáról –, ugrásszerûen nõ a menekülõk száma. Erre megfelelõ létesítmények fenntartásával készülni kell.

E körbe tartozik a nagyobb tömegeket vonzó rendezvények biztonsága is. Legyen szó tûzijátékról, sportrendezvényrõl vagy nagyobb szórakozóhelyrõl, meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett egy adott létesítmény vagy terület biztonságosan kiüríthetõ, s a mentõegységek hatékonyan beavatkozhatnak. A 2006. augusztus 20-i tûzijáték vagy a West-Balkán-ügy figyelmeztet rá, hogy megfelelõ felkészülés és biztonsági tervek nélkül könnyen tragédia következhet be.
Link