Nemzetközi "összeesküvés" buktathatja meg Orbánt? - 2. rész
Irta: Olvaso - Datum: 2011. December 27. 08:45:45
Az meg mi, hogy összeesküvés? Valami nemzetközi szó? Most hallom elõször. A Hetek oknyomozó riportjának elsõ részében az 2008-as IMF-hitelfelvétel hazai és nemzetközi gazdasági-politikai hátterét ismerhettük meg. A második rész arról, szól, hogy hozzájárulhat-e egy ilyen konstrukció, hogy az ország politikai szuverenitását elveszítve a hitelnyújtók a magyar politikai folyamatokban beavatkozzanak?
Teljes hir
Az meg mi, hogy összeesküvés? Valami nemzetközi szó? Most hallom elõször. A Hetek oknyomozó riportjának elsõ részében az 2008-as IMF-hitelfelvétel hazai és nemzetközi gazdasági-politikai hátterét ismerhettük meg. A második rész arról, szól, hogy hozzájárulhat-e egy ilyen konstrukció, hogy az ország politikai szuverenitását elveszítve a hitelnyújtók a magyar politikai folyamatokban beavatkozzanak? Például Gyurcsány Ferenc lemondásához távozásához hozzájárult-e esetleg, hogy külföldrõl megkérték erre? Hasonló forgatókönyv alapján elképzelhetõ-e Orbán Viktor távozása?


Veres János, aki 2008-ban a hitelfelvétel idõszakában pénzügyminiszter volt, a Heteknek azt magyarázta, hogy az IMF–EU-hitel politikai és a közgazdasági részleteit nem szabad különválasztani. Egy hitel van, amihez elengedhetetlen a politikai támogatás, e nélkül a részletekrõl való tárgyalásokig nem is lehet eljutni. Az eseménysort a volt pénzügyminiszter egyszerûen írta le: „Október elején éjszaka tartottunk egy válságértekezletet, amelyen eldöntöttük, hogy az IMF-hez fordulunk. A Nemzeti Bank értesítette errõl a szándékról Dominique Strauss-Kahnt, aki akkor az IMF vezérigazgatója volt, a pénzügyi vezetés pedig Joaquín Almuniát, a Európai Bizottság pénzügyi biztosát.”

Kaufmannal nehéz

Veres, elmondása szerint, ez utóbbival személyes jó kapcsolatot ápolt. (Strauss-Kahn és Almunia is baloldali politikus, de az expénzügyér szerint ennek nem volt jelentõsége.) Veres a tárgyalások kapcsán annyit jegyzett meg, hogy nem az IMF-fel, hanem az EU-val való megállapodás elérése a nehéz. „Barbara Kauffmann uniós fõtárgyalóval voltak a legnehezebb meccsek, az IMF tárgyalói jóságos bácsikának tûnnek hozzá képest. Bár voltak konfliktusok az EU-val, de nem ez vezetett közvetlenül Gyurcsány távozásához” – mondta a politikus, aki rögtön arra tért rá, hogy Orbán Viktornak és csapatának nagyon nehéz menet lesz az unióval való megegyezés, különösen azért, mert konfliktusba kerültek a „Merkozy” párossal és Barroso bizottsági elnökkel. Megegyezés nélkül viszont kétséges a magyar gazdaság jövõje.

Egykori kormánytagoktól és a volt frakcióvezetõtõl is úgy tudjuk, hogy Gyurcsány Ferenc szerepe egyébként abban volt jelentõs, hogy a válságos idõszakban tudott beszélni a nemzetközi politikai elittel, így Gordon Brown akkori angol miniszterelnökkel hosszasan, az unió soros vezetõi pozícióját betöltõ Nicolas Sarkozy francia elnökkel, Silvio Berlusconi olasz miniszterelnökkel és a már említett Angela Merkel német kancellárral pedig kellõen informatívan.

Gyurcsány Ferencnek sikerült nemzetközi politikai támogatást szereznie a magyar válság megoldásához, ami – mivel az IMF nemcsak pénzügyi, hanem politikai szervezet is – pénzügyi forrásokat is jelentett. A támogatási csomag részleteit és feltételeit, azaz egy újabb megszorító csomagot alacsonyabb szinteken, pénzügyminiszteri, illetve igazgatói és államtitkári szinteken öntötték végsõ formába.


Gyurcsány Ferenc szerepe abban volt jelentõs, hogy a válságos idõszakban tudott beszélni a nemzetközi politikai elittel.

"Úgy véltük, hogy a gyors intézkedés, a nemzetközi kapcsolatok látványos érvényesítése a Feri, a kormány és a kormánypárt ázsióját is megemeli, hiszen mi voltunk azok, akik nyugatos módszerekkel, a Nyugat támogatásával orvosolni tudtuk a helyzetet” – értékelte a kialakult állapotot Lendvai Ildikó, aki az MSZP frakcióvezetõje volt 2008-ban, és tagja annak a trojkának (Gyurcsány Ferenc és Kiss Péter mellett), amely a politikai döntéseket elsõ körben egyeztette az MSZP-ben. .

A Fidesz nem tett keresztbe

A Fidesz reakciói is érdekesek voltak akkor. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, az Európai Néppárt alelnöke levelet írt a témában két jobboldali államvezetõnek, Sarkozynek és Merkelnek. Úgy tudjuk, hogy a Fidesz felsõ vezetése – köszönhetõen jobboldalinak számító bankároknak, Járai Zsigmond egykori jegybankelnöknek, Szapáry György egykori IMF-igazgatónak és alapkezelõknél dolgozó közgazdászoknak – hamar tisztába került azzal, hogy külsõ segítségre szorul az ország. A Fidesz-elnökségbõl a piaci szereplõkkel Varga Mihály alelnök tartotta a kapcsolatot.

„Úgy értesültünk, hogy a Fidesz vezérkarában dúlt a vita arról, hogy mi lenne jobb, ha a gazdasági összeomlás elsöpörné az MSZP-kormányt, vagy ha sikerülne konszolidálni valamennyire a helyzetet. Az utóbbi, józanabb vélemény gyõzött” – mondta az MSZP volt frakcióvezetõje, aki cáfolta, hogy lett volna formális alku a Fidesszel. „Megérzésszerûen zajlottak ezek a »megállapodások«. Világosan él az emlékezetemben, amikor a költségvetési bizottság ülésén Varga Mihály gyakorlatilag technikai kérdésekbe kötött csak bele az IMF-szerzõdés kapcsán, mintha véletlenül sem szerette volna, hogy meghiúsuljon az egyezség, bár politikai okokból bírálták” – tette hozzá Lendvai Ildikó.

Ez hasonlított ahhoz, amikor késõbb a Bajnai-kormány költségvetésének szavazásakor egy tucat fideszes képviselõ hazament, hogy véletlenül se bukjon meg a kormány, hisz az elõrehozott választásokat jelentett volna – így viszont a megszorításokat a Bajnai-kabinet hajtotta végre.

A vég kezdete

Az IMF-hitel nyújtotta elõnyök ellenére 2009 elején lehetett látni, hogy újabb, 2006 óta immáron a harmadik megszorítás is szükségessé válik. Ráadásul az IMF–EU-hitel miatt folyamatosan monitorozták a magyar gazdaságot, ami azt jelentette, hogy a Veres János által mumusként emlegetett Barbara Kauffmannal idõrõl idõre meg kellett küzdenie a magyar politikai és gazdasági vezetésnek. Az erre az idõszakra datálható folyamatok vezettek el oda, hogy márciusban Gyurcsány Ferenc váratlanul lemondott. Két, neve elhallgatását kérõ volt szocialista kormánytag szerint ez elsõsorban nemzetközi nyomásra történt, melyben szerepe volt az IMF–EU-hitelnek és az Európai Bizottság vezetõinek. Lendvai Ildikó ezt túl leegyszerûsítõnek nevezte, Veres János pedig – mint elõbb írtuk – azt mondta, hogy nem közvetlenül ez okozta a miniszterelnök vesztét.

Gyurcsánynak egy közeli munkatársa, aki részt vett azon a szûk tanácskozáson, ahol a politikus a bizalmasaival egyeztetve meghozta a távozásáról szóló döntést, azt mondta, hogy kizárólag belpolitikai indokok hangoztak el a vidéki beszélgetéssorozaton. Gyurcsány Ferencet is megkerestük az IMF-hitellel kapcsolatos témában, de azt válaszolta, hogy elfoglaltságai miatt január 9-e után tud rendelkezésünkre állni.

Tényszerûen két nemzetközi ballépése volt Gyurcsány Ferencnek. Brüsszelben azt vetette fel, hogy készüljön egy közös uniós mentõcsomag Kelet-Európa számára, hogy Európa megfertõzése elkerülhetõ legyen. A gazdasági válság miatt összehívott informális EU-csúcson a javaslatait – a 180 milliárd eurós segítségnyújtást és az euró bevezetésének könnyítését – indulatosan lesöpörték az asztalról. Úgy tudni, hogy Jose Manuel Barroso, az EB elnöke is rosszallását fejezte ki Gyurcsány fellépése kapcsán. Ebben az idõszakban Gyurcsány Putyint is meglátogatta, amiért az Egyesült Államok politikai elitje is megorrolt a magyar miniszterelnökre.

Gyurcsányt megkérték, hogy távozzon?

Róna Péter Oxfordban tanító közgazdász, az MNB felügyelõ­bizottságának tagja a Heteknek elmondta, hogy forrásait nem szeretné elárulni, de azt biztosan tudja, hogy 2009-ben jóindu­latúan és elegánsan megkérték Gyurcsány Ferencet – a „talán jól tenné, ha” fordulatot használva – a távozásra, mert már látszott, hogy belpolitikai okokból nem tudja kivitelezni a szükséges gazdasági intézkedéseket. (Róna egyébként párhuzamot von Gyurcsány és Orbán nemzetközi helyzete között annyiban, hogy állítása szerint mindkét szereplõ elvesztette a korábbi brüsszeli és a washingtoni támogatását.)

Lendvai Ildikó így emlékszik vissza erre a 2009. eleji idõszakra: „…érezhetõ volt, hogy megváltozik Feri körül a nemzetközi hangulat, de a belsõ beszélgetések nem e körül a probléma körül forgolódtak, hanem az újabb megszorítási kényszerrõl, és központi elemének, a tizenharmadik havi nyugdíjnak a visszavételérõl. (…) Konkrét idõpontok nélkül azon gondolkodtunk, hogy valamiféle népszavazást tartunk, ami lehet, hogy elõrehozott választásba torkollt volna. Valami­féle új felhatalmazás kérése merült fel szûk körben egy reformprogramhoz.

Az elõrehozott választás az új miniszterelnök-keresés alternatívájaként merült fel, de nem kapott többségi támogatást, mert attól tartottunk, hogy az ígérgetõs Fidesz-kampány fokozná a válságot. Többször mondta a miniszterelnök ezeken a beszélgetéseken, hogy a teljes 13. havi nyugdíj elvételét nem teheti meg azok miatt, akik õt 2006-ban csillogó szemmel, lelkesen éltették a választási gyõzelem után. Egy ilyen lépés a baloldali politikai karakterének a megölését jelentené” – fogalmazott Lendvai.

Gyurcsány Ferenc márciusban hívta össze szûk tanácsadóinak körét, hogy megvitassa a kialakult helyzetet. Az egyik résztvevõ, aki tartani kívánta magát a titoktartásához, az Origo portál akkori cikkére hívta fel a figyelmet, amelyben egy kollégája nem volt ennyire dikszkrét, a beszámoló viszont pontos és hiteles. A „Kialakult körülötte egy aura – Gyurcsány Ferenc bukásának háttértörténete” címû cikk szerint 2008 decembere óta érett Gyurcsány Ferenc távozása, de a miniszterelnök és környezete csak márciusban jutott el annak felismeréséig, hogy vége a történetnek.

Gyurcsány elé egy vidéki tanácskozáson tették le emberei a kormányfõcserérõl szóló forgatókönyvet, õ pedig legszûkebb környezetével is csak a bejelentése elõtti estén közölte, hogy távozik. A találkozón a miniszterelnök közeli munkatársai mellett régi bizalmasai – például Gál J. Zoltán korábbi kabinetfõnök és Szigetvári Viktor, az MSZP 2006-os kampányainak irányítója – is részt vettek.

Helycserés támadás

A miniszterelnök környezetét sem elsõsorban az uniós fiaskó aggasztotta, hanem az, hogy – az egyik munkatárs megfogalmazása szerint – „kialakult egy olyan hangulat, amelyben bármilyen kezdeményezés vagy lépés történt, minden a visszájára fordult. (…) Azt láttuk, hogy felépült egy olyan aura a kormány, a jelenlegi struktúra és a miniszterelnök személye körül, hogy még ha jó kezdeményezések születnek is, az újságírók, a szakértelmiség és a pénzügyi elemzõk akkor is automatikusan elutasítják õket, nem foglalkoznak velük érdemben” – magyarázta a portálnak a kormányfõ stábjának egyik tagja.

Gyurcsány bejelentette a március 21-ei kongresszuson, hogy lemond. Elsõ körben nem Bajnai Gordon nevét említette, mint akit utódjának ajánl, hanem több személy nevét is bedobta, de a résztvevõknek úgy tûnt, hogy látszólag Glatz Ferencet ajánlja leginkább. A következõ héten paródiába fulladt a miniszterelnök-keresés, aminek az lett a következménye, hogy Gyurcsány Ferenc nem tudta megõrizni pártelnöki pozíció­ját, amit kezdetben kinézhetett magának. Így befolyása is folyamatosan csökkenni kezdet az MSZP-n és a kormányon belül. Bajnai viszont megszüntette a tizenharmadik havi nyugdíjat, s tovább konszolidálta az IMF–EU-direktíváknak megfelelõen a magyar költségvetést.


Orbánnal is megtörténhet? A miniszterelnök belpolitikai helyzete a kétharmad folytán betonbiztos.

Látszólag könnyû párhuzamot vonni, hogy egy Orbán Viktor–Varga Mihály-csere hasonló kísérlet lehet a helyzet orvoslására, mint amit Gyurcsány kísérelt meg Bajnai Gordonnal – legalábbis a magyar baloldali médiaelit szerint mindenképp –, de fideszes forrásaink szerint, aki ezt a forgatókönyvet elhiszi, az nem ismeri: 1. Orbán Viktor habitusát; 2. a Fidesz-politikusok lélektanát. Bár fogy az idõ az IMF–EU-párossal való kiegyezésre, de mivel a Fideszben többen úgy gondolják, hogy a magyar politikai közélet fõ törésvonala a „nemzeti érdek versus a külföldiek elvtelen kiszolgálása”, ezért miként Gyurcsány Ferenc nem vehette el a 13. havi nyugdíjat a támogatóitól, így Orbán Viktor sem fordulhat vissza a szabadságharc útján. Egy különbség kardinális: belpolitikai szempontból Orbán helyzete a kétharmad okán betonbiztos.
Link