Megvan Orbán utódja? - Rengeteg a kérdõjel az Unió körül is
Irta: Olvaso - Datum: 2011. December 27. 08:46:55
Andor László, az Európai Bizottság magyar tagja az új fiskális paktumról, az euró megmentésérõl, a munkaerõpiacról beszélt a STOPnak. Megkérdeztük azt is, lesz-e belõle magyar miniszterelnök.
Teljes hir
Andor László, az Európai Bizottság magyar tagja az új fiskális paktumról, az euró megmentésérõl, a munkaerõpiacról beszélt a STOPnak. Megkérdeztük azt is, lesz-e belõle magyar miniszterelnök.
STOP: - Kívülrõl úgy tûnt, a fontos döntések mégiscsak elmaradtak a december 8-9-ei Tanácsülésen. Be lehet vezetni a fiskális paktumot alapszerzõdés-módosítás nélkül?
Andor László: - Maga a folyamat nem ideális, ezért érthetõ, ha káosznak hat. Nem tudom, hogy be lehet-e vezetni a fiskális paktumot alapszerzõdés-módosítás nélkül. Valószínûleg nem. A kérdés azonban az, hogy mit kell tenni az elhatalmasodott pénzügyi válság megfékezésére. Rövidtávon - hiszen ez egy akut probléma - a szerzõdésmódosítás nem jelent megoldást. Hosszabb távon viszont a fiskális paktum önmagában nem lehet elegendõ - hozzátenném: nem lehet önmagában legitim - megoldás. Ki kell egészíteniük a gazdasági növekedést minden tagországban lehetõvé tevõ, a kohéziót erõsítõ, a szolidaritást intézményesítõ lépéseknek.
80
- A magyar kormány megteheti, hogy nem írja alá a paktumot?
- Három jól megkülönböztethetõ platform alakult ki, és a szereplõk maguk dönthették el, melyiket választják. Jól láthatóan az Egyesült Királyság az egyetlen tagállam, amely hosszú távon is egy lazább integráció tagjának tekinti magát, ezért vállalta a különállást.
- Ha létrejön a fiskális paktum, mi lesz a hosszú távú következménye? Berlinben dõl el, mondjuk, Szabolcs megye költségvetése?
- Nem a szabolcsi költségvetést vizsgálnák és nem Berlinben, hanem a magyar költségvetést Brüsszelben. Olyképpen, hogy a nemzeti parlamentnek való benyújtás elõtt az Európai Bizottság véleményt mondjon róla, és indokolt esetben korrekciót foganatosítson. Ez nem zárja ki helyi szándékok érvényesítését, viszont segít elérni, hogy a fiskális egyensúlytalanságok ne hatalmasodjanak el, és ne vezessenek általános destabilizációhoz. Az euró használatának következményei vannak, annak hosszú távú fennmaradása igényel szilárd alapokat. Ez nemcsak az összehangolt fiskális politikát jelenti, hanem valódi gazdasági kormányzást, és a politikai közösség elmélyítését.
- Egy ismert közgazdász, Róna Péter arról beszélt néhány hete, hogy egy éven belül Magyarország miniszterelnöke Andor László lehet, hiszen látszik, hogy az Unió kihelyezi a "periféria országaiba" az általa preferált tisztviselõket. Vállalna miniszterelnökséget?
- Ha jól értettem, Róna Péter egy jelenségrõl beszélt, és csak rögtönzésképpen mondott egy nevet. A jelenséget figyelemre méltónak tartom, a konkrét nevet nem. Nem arról van szó azonban, hogy az Unió (vagy a Goldman Sachs) valakiket kormányfõi székbe ültet, hanem arról, hogy az akut válság kezelése érdekében olyan személyeket kértek fel mind Athénban, mind Rómában, akik át tudták hidalni a kormánypárt és ellenzéke közötti szakadékot. A hangsúly tehát a szélesebb belpolitikai támogatottság felépítésén van, ami pedig kifelé is segít a bizalom erõsítésében.
- Ön radikális baloldali közgazdászként indult, jelölésekor a Fidesz le is "kommunista bankározta". Mára viszont többségében vannak azok a vélemények, amelyek szerint beilleszkedett az establishmentbe, megérti magát a nagytõkével. Jogosnak gondolja a bírálatot? Vagy inkább elismerésnek tekinti? Az Eszmélet és a Bizottság nem zárja ki egymást?
- A legtöbb alapkérdésben a kritikusabb közgazdasági irányzatok elõre látták a mai problémákat és megoldási javaslataik késõbb bekerültek a fõáramba. A pénzügyi tranzakciós adó tíz-tizenöt évvel ezelõtt radikális követelésnek számított, de még egy-két évvel ezelõtt is a viták oldalágán jelent meg. Ehhez képest a nyáron az Európai Bizottság bevette a következõ pénzügyi ciklusra javasolt bevételi források közé. Úgy is mondhatnám tehát: a valóság fölzárkózott hozzám. Tévedés azt gondolni, hogy a mai válság valamiféle közgazdasági ortodoxia érvényességét igazolja, az alternatívákat elméletben es gyakorlatban is ismerni kell. A bizottsági tisztségem lényegéhez tartozik a társadalmi problémák megértése, a szociális feszültségek enyhítése és az érdekegyeztetés elõmozdítása, amihez szinte minden korábbi tapasztalatom jól jön, beleértve a folyóirat-szerkesztést es az EBRD-nél végzett munkát is.
- A magyar kormány szociális háló nagyszabású leépítésébe fogott. Egyes nyilatkozataiból jogosan lehet arra következtetni, hogy támogatja a rokkantnyugdíjak megszüntetését vagy a munkanélküli-ellátás csökkentését?
- Két különbözõ kérdéskörrõl van szó. A magyarországi foglalkoztatás - Máltával együtt - sereghajtó az EU-ban. Ilyen alacsony szinttel hosszú távon nem lehet mûködni, és az egyik bõvítési irány a fogyatékkal élõk - annak mértékéhez szabott - foglalkoztatása. Ezen az úton az elõzõ kormányok már elindultak, de - az érintettekkel való megfelelõ konzultáció megléte esetén - biztosan lehet még lépéseket tenni. Az Európai Szociális Alapot is lehet használni arra, hogy a fogyatékkal élõknek lehetõségeket nyújtsanak. Ez nem a rokkantnyugdíjak megszüntetését jelenti. A munkanélküli-ellátás drasztikus csökkentése ellen többször is szót emeltem. Ugyan errõl nem rendelkezik uniós irányelv, minden olyan döntés indokoltságát meg lehet kérdõjelezni, amely a munkanélküliek ellátását hat hónapnál rövidebb idõben szabja meg, különösen válság idején.
- Az új magyar Munka törvénykönyve megüti az Unió, a Bizottság vagy az Ön személyes mércéjét?
- A folyamat nagymértékben befolyásolja a végeredményt. Az elsõ változat igen nagy felhördülést váltott ki a nyáron, részben a tartalom, de részben az eljárás (az elõkészítetlenség, a konzultáció hiánya) miatt. Ez és a nemzetközi nyomásgyakorlás végül is segített abban, hogy legyen egy elemi szintû tárgyalás és bizonyos korrekciók a törvényjavaslatban. Normális szociális párbeszédnek ez még nem tekinthetõ. Azt, hogy a végül elfogadott törvény beleütközik-e az EU-jogba, ezután fogjuk megvizsgálni. A célszerûség tekintetében mind a gazdaság-, mind a szociálpolitikai koncepció vitatható. A XXI. századi Európában a munkaerõ olcsóbbá és kiszolgáltatottabbá tételére nem lehet gazdaságfejlesztési stratégiát építeni. Nem lehet kizárólag a nagyobb rugalmasság felé elmozdulni; gondoskodni kell a foglalkoztatás biztonságáról, a szociális jogokról, a humánerõforrás-fejlesztésrõl is. Nemcsak Magyarországon hiányzik ez az egyensúly, de ezen a területen is egy különleges esettel állunk szemben.
- Milyen jövõképet lát a recesszióba és valutaválságba zuhant Unió elõtt? Megmenthetõ az euró? És ha nem, akkor fölbomlik az Unió is?
- Az euró megmenthetõ, de egyáltalán nem indokolatlan az esetleges rossz végkifejlet valószínûségét latolgatni. Ilyen negatív forgatókönyvek egyikeként akár az EU felbomlását is fel lehet vetni. Nem egy vezetõ politikus (például egy alkalommal a Tanácsot elnöklõ lengyel pénzügyminiszter) ennél messzebbre ment: azt mondta, ha nem találnak gyors megoldást, tíz éven belül háborúval is számolni kell Európában. A pénzügyi instabilitás elfajulását látva érthetõ, ha a figyelem "az euró megmentésére" irányul. Azonban a pénz csak eszköz. Ha az eurót valaki úgy akarja megmenteni, hogy kész feláldozni az Unió szociális, kohéziós, politikai és általában a civilizációs normáit, úgy valóban a felbomlást kockáztatja. Sajnos jelenleg fennáll a kockázata annak, hogy a valutaunió egyesítõ programból megosztóvá váljon.
- Lehetséges egyáltalán fönntartani az európai életszínvonalat, elsõsorban a munkavállalókét azok után, hogy az utóbbi két évtizedben milliárdok léptek be (vagy ki) a munkaerõpiacra, és verték le az árakat?
- Az ipari és a jóléti állam ugyanannak az éremnek a két oldala. Utóbbi nem arról szól, hogy kialakítható egy dologtalan társadalom a gazdasági teljesítménytõl függetlenül. Ennek éppen az ellenkezõjérõl van szó: magas szintû teljesítmény mellett meg lehet erõsíteni a szociális biztonságot, és érdemben lehet javítani az anyagi javak elosztásának méltányosságát. Ezt a törekvést nem szabad feladni, de folyamatosan oda kell figyelni az érem mindkét oldalára.
- A tömeges munkanélküliség és a szociális robbanás egyaránt a válság potenciális következményei között vannak. Ezek együttes eredménye mindig a politikai radikalizálódás volt. Számol a Bizottság ilyen forgatókönyvekkel?
- A válsággal kapcsolatos kulcsfontosságú döntések tartalmát és menetét alapvetõen az állam- és kormányfõk fóruma szabja meg. A Bizottság eszközöket, javaslatokat, útiterveket dolgoz ki, amelyek alapján az Európai Tanács dönt. Ez a folyamat ez idáig messze nem volt optimális, elsõsorban azért, mert egyes tagországok (elsõsorban Németország és Franciaország) belpolitikája túlzottan rányomja a bélyegét az uniós szintû döntéshozatalra. Mindennek következtében óriási kockázatok halmozódtak fel, és a következmények valóban súlyosak lehetnek.
Link