Posta Imre weboldala

Tisztelt Magyar Távirati Iroda!
Irta: Olvaso - Datum: 2012. January 09. 08:28:28

Teljes hir

Ezúton kérem Önöket, hogy alábbi, sajátos hangvételû, de szándékát tekintve sajtóközleménynek szánt írásomat közreadni szíveskedjenek. Formabontó publikációm, mely álláspontom szerinti, végsõ felelõs irányába célzott irányú, személyes érintettségû eseményeken alapul, ellenben ezek tanulságait elsõsorban a mai Magyarország jogállamiságát megkérdõjelezõ vonatkozásaiban közérdekûnek gondolom. A történések értelmezéséhez alapértékként, illetve tükörként segítségül kölcsönzöm a jelen kormánykoalíció által megalkotott új alaptörvény tervezetét.

Kedves Viktor! Én is harcolok. Ugyan engem nem hívtál fel, nem buzdítottál a harcra, mint Lázár Jánost, nem is biztosítottál erkölcsi támogatásodról, de azért én is harcolok.

„Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése” (Nemzeti hitvallás).
Csatlakozva a Fidesz KDNP politikusok korrupcióellenes küzdelméhez, mikor is már tonnaszámra hordták be balliberális közpénztolvajok elleni feljelentéseiket a rendõrségre, én is bevittem egyet. A szépséghiba abban rejlett, hogy én akkori munkáltatóm, a Fidesz politikai irányítása alatt álló I. kerületi önkormányzat ellen tettem feljelentést olyan természetû, azaz fiktív foglalkoztatások bûncselekménye ügyében, melyekért Franciaországban Jacques Chirac volt államfõt évtizedekkel korábban elkövetett hasonló tetteiért 2011-ben bíróság elé állították. A közpénzek védelmében tett feljelentésem célja fenti hitvallás megvalósulásának reménye volt, hisz vallom, hogy a korrupció zsoldja a rossz élet, a halál, az anarchia, az igazságtalanság, az elnyomás kiteljesedése. Kétségbeejtõ megvalósulásban: gyermekeiket a magasból kidobó, majd magukat utánuk vetõ anyák; elméjüket vesztett, családjukat kiirtó férfiak; védelem hiányában árvizektõl romba dõlt életek és házak; médiatörvény; megnyesett Alkotmánybíróság; eltûnõ ombudsmanok; indoklás nélküli felmondások szándéka; rettegés, félelem. És valószínûleg mindez csak a kezdet.

„Valljuk, hogy igazi népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi” (Nemzeti hitvallás).
Említett feljelentésem 2009 decemberében datálódott, mikor már nem volt ember, illetve rendõri vezetõ, aki ne tudta volna, hogy milyen politikai erõ kerül hatalomra 2010 áprilisában. Ennek megfelelõen a fideszes önkormányzat bûnelkövetõivel egyeztetve a nyilvánvaló tények és bizonyítékok ellenére a bûncselekményt eltussolták. Esküjüket megtagadva, közpénz elleni bûnözõk érdekeit szolgálva engem, a hatalmi eszközökkel nem bíró állampolgárt elárultak, és a várható retorzióknak kiszolgáltattak.

„Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye” (Nemzeti hitvallás).
„Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson” (Szabadság és felelõsség, XI. cikk [2]).
Az elcsalt nyomozás következtében, de természetesen nem feljelentésemre hivatkozva, bûneiket rajtam megtorolva törvénytelen és csalárd módon állásomból eltávolítottak. Egy jogállamban nem lényegtelen, hogy valaki miért veszíti el megélhetését, különösképpen nem az, ha közpénzekbõl élõ, közpénzek elleni bûnözõk dönthetnek sorsa felett.

„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartásait és jó hírnevét tiszteletben tartsák” (Szabadság és felelõsség, V. cikk [1]).
A 2010-es önkormányzati választásokat megelõzõen egy internetes hírportál „Egy fideszes önkormányzat piszkos titkai I. rész.” címmel megjelentetett riportfilmjében esetemet is feldolgozta. A választásokat követõ elsõ munkanap reggelén csak az I. kerületi önkormányzatnál ismerhetõ hivatalos ügyünkre hivatkozva (I. kerületi lakosok lévén), kigyúrt fiatalemberek jelentek meg lakásunknál erõszakos bejutási szándékkal. Miután kiderült, hogy egy olyan vállalkozás munkaruháját hordták, mely nem tudott errõl a kiszállásról, sietve távoztak. A fenyegetettségtõl félelemteli helyzetben 78 éves anyám egészségügyi állapota súlyosan megromlott.

„Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvetõ értékei a hûség, a hit és a szeretet” (Nemzeti hitvallás).
A rendõrség hazug indoklású határozatának birtokában, volt munkahelyi vezetõm, Barta Gábor Zsolt, az I. kerületi önkormányzat GAMESZ nevû gazdasági társaságának igazgatója magához rendelt és a következõket mondta: „Hogyan képzelhette, hogy biztos választási gyõzelmünk ismeretében sikerre vihet egy büntetõ feljelentést ellenünk? Mint korábbi belügyminisztériumi dolgozónak, de egyébként is minden kapcsolatrendszerem megvan ahhoz, hogy kilencéves kislánya megrontásának állítása révén pedofilvádba keverjem. Egyébként meg nem tartom magát többé keresztény embernek”.
Tudván, hogy már korábban is nyomoztak magánéletemmel kapcsolatban olyan mentálhigiénés gátak alakultak ki bennem, mely meggátolja gyermekemmel történõ természetes kapcsolattartásomat. Csak egyszer fényképezzenek le, hogy megsimogatom vagy ölembe veszem a kislányomat, senki, de ez a rendõrség biztos nem mossa le rólam, hogy pedofil vagyok.

„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerû határidõn belül intézzék” (Szabadság és felelõsség, XXII. cikk [1]).
„A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatók” (A bíróság 26. cikk [1]).
Megindított munkaügyi perem eddigi folyamán a perrendtartás minden elõírását megsértették velem szemben. Az vesse rám az elsõ követ, akiben ezek után nem merülnek fel negatív gondolatok perem kimenetelének befolyásolására. Ha a rendõrség kézi vezérlése megtörténhet, akadály lehet-e egy bíróság? Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a Munkaügyi Bíróság elnöke Szájer József felesége.

Terjedelmi korlátok határt szabnak az idézetek, illetve azokkal szembeállított tények sorolásának. A lista korántsem teljes, holott ügyem részleteiben arra is mutatkozik példa, hogy az I. kerületi önkormányzatnál milyen módon vonnak be határon túli magyarokat a közpénzek elleni bûncselekményekhez történõ asszisztáláshoz, közjavainkból biztosított törvénytelen és érdemtelen ellenszolgáltatásokért cserébe, mely súlyos diszkrimináció a határon belül születettekkel szemben. Miközben oly sokan dolgoznak a kül-, illetve belhoni magyarság egységesítésének létfontosságú ügyén, akkor olyan jelenségek történnek egy a státusztörvényt megalkotó politikai erõhöz tartozó önkormányzatnál, mely tisztátalanságai nem várt kérdéseket vethetnek fel a jó szándékú törekvésekkel szemben s mely valós tényeken keresztül kérdõjelezheti meg a törvény õszinte, érdekmentes szándékát. Különös hangsúlyt adhat ezen kérdéseknek az a tény, hogy Nagy Gábor Tamás nem pusztán Budapest I. kerületének polgármestere, de a Fidesz országgyûlési képviselõje, illetve az Országgyûlés külügyi bizottságának alelnöke is.

Viktor! Így jártam kormányzásod idõszakában. Te még az egypártrendszerben sem jártál így, sõt akkori, egy jobb társadalomért folytatott közismert ellenzéki munkád gyümölcsét azóta már sokszorosan learattad. Arról nem tehetsz, hogy Dózsa, Rákóczi, Kossuth és Nagy Imre nem voltak ilyen szerencsések, mint te, de elvbarátaid erkölcsi gátlástalanságának szabad folyásában súlyos felelõsség terhel.

„Tagadjuk a Magyar Nemzet és polgárai ellen a nemzeti szocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bûnök elkövetését” (Nemzeti hitvallás).
Törekedtem arra, hogy a jogállam intézményrendszerében történt csalódásom után a sajtóhoz forduljak segítségért. A jelen politikai hatalom becsületének tisztázási lehetõsége okán kizárólag a kormányközeli médiumokhoz fordultam (Magyar Nemzet, Heti Válasz, HírTV stb.). Ezek közé tartozott a Duna TV is, mely Ókovács Szilveszter igazgatói kinevezése óta nem gondolható független közszolgálati csatornának. Ókovács úrtól eddigi személyes megítélésem alapján többet vártam, de csak azt kaptam, amit máshol is. Elutasító hallgatást. A Duna TV szimbolikus helyszín lett volna számomra, hisz elsõ munkahelyemként, 1983-1989 között abban az épületben dolgoztam, ahol ma mûködnek. Ezekre az évekre tehetõ az is, hogy a pártállam lebontásának szándékával az akkori ellenzék munkájában kívántam részt venni. Ennek meghatározó állomásaként 1988 nyarán beléptem a Fideszbe. A fiatal olvasók kedvéért jegyzem meg, hogy akkoriban az állampárt és annak ifjúsági szervezetének képviselete minden munkahelyen jelen volt. Ennek megfelelõen azon kéréssel fordultam munkahelyem KISZ-titkárához, hogyha MSZMP, illetve KISZ-alapszervezet jelen lehet a vállalatnál, akkor én szeretném létrehozni a Fidesz hasonló képviseletét is. Több hónapos tanácstalanság után összehívtak egy, a vállalat legfelsõbb vezetése által is nyomatékosított gyûlést, ahol az asztalt ököllel verõ KISZ-titkár kijelentette: „Amíg õk a vezetõk, addig itt a KISZ-en kívül más ifjúsági szervezetnek nem lesz helye.” Engem pedig aljas, koncepciós eszközökkel eltávolítottak állásomból. Ez a KISZ-titkár, aki 1989 tavaszán még úgy védelmezte a kommunista diktatúrát, hogy a másképp gondolkodást megtorolta, nem volt más, mint Borókai Gábor, az elsõ Fidesz-kormány szóvivõjének a HírTV alapításával megbízott elnök-vezérigazgatójának a Heti Válasz fõszerkesztõ-igazgatójának bátyja. Nemrégiben egy katolikus egyházközség által rendezett fórumon, meghívott elõadóként a jelenlévõk szimpátiáját elnyerendõ, Borókai Gábor azzal dicsekedett, hogy édesapja bencés gimnazista volt. Ezen okfejtésen továbbhaladva Borókai Gábor szerint sem mindegy, hogy bátyja ellenben KISZ-titkár volt, hisz akkor errõl is említést tett volna, hisz a KISZ-titkár a bencés gimnazista ellenpárja. Mindenesetre a HírTV alapítójának családjában ügyesen eloszlottak a szerepek, mely jellemet sikerült a HírTV-be is átörökíteni. Az „elfogulatlan” tájékoztatás jegyében a Duna TV mellett természetesen a HírTV-nél sem volt hely, hogy a balliberális korrupciós ügyek tömegei közé beférjen egy fideszes polgármester és embereinek aljas tettei.

Viktor! A sors cinikus játéka lenne csupán, hogy tisztességes célokért megtorlást szenvedek nyílt diktatúrában és azon kívül is, vagy ugyanazon szellemiség áldozata vagyok? 1989-ben a te mai bársonyszékedért hoztam áldozatot, Viktor! Most, hogy benne ülsz, a közpénzek védelme érdekében tett lépéseimért lettem áldozat. Nem bûnhõdhetek mindig mindenkor valamiért és annak az ellenkezõjéért is. Ezt az én életem nem bírja el, Viktor. Ennél fontosabb, hogy további milliónyi honfitársam élete sem bírja el azt, ami történik, illetve ami nem. Ezért elõvéve a 80-as évekbeli forradalmi lelkületemet a jogállamokkal körülvett Magyarországon egy jogállam eszméinek megvalósításáért, adott helyszínen, harminc napon belül, ereim felvágása révén véremet ontom. A forradalom, még ha csak egyszemélyes is, többnyire vérrel jár, Viktor! Te még a verbális forradalmadnak is ellenforradalmárává váltál.
Te szereted a szimbólumokat, Viktor! Személyes hányattatásom minden elemében ábrázolja, hogy közpénzek elleni bûncselekményeket elkövetõ párttársaid védelme érdekében miként árulod el az állampolgárt, kinek esete nem ismert a közvélemény elõtt, mert vörös iszap helyett „csak” narancssárga iszap árasztotta el, holott ügyem hónapok óta ott van titkárságodon, illetve Budai Gyula titkárságán. Ez is egy szimbólum, Viktor. Aki miniszterelnökként elárulja az állampolgárát, az elárulja a köztársaságot is. Nem tanultad meg: „Aki kicsiben hû, az hû nagyban is, aki pedig hûtlen a kicsiben, nagyban is hûtlen” (Lk. 16.10).
Mit fogsz most tenni, Viktor? Felhívod Nagy Gábor Tamás I. kerületi polgármestert, hogy harcoljon tovább? Vagy valamelyik rendõri vezetõdet, hogy kezdjék meg a pedofilvád bizonyítékainak begyûjtését? Továbbra is a bûn és a gyalázat oldalára állsz, vagy esetleg megtöröd a hallgatást?
Én hiszem, hogy él az az Isten, akit te nagylelkûen beemeltél a hitvallásodba. Rá hivatkozva mondom, Viktor. Amint a vérem kifröccsent a kõre, abban a pillanatban kerülsz a történelem szemétdombjára. És ez lesz a legkisebb büntetésed.

„Óh, én nem így képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.”

(József Attila: LEVEGÕT!)

„Legyen béke, szabadság és egyetértés.”
(Magyarország alaptörvénye)

Budapest, 2011. április

Hajdu Attila
Budapest