Viharmentes idõben is 100 Volt feszültség esik a magasságkülönbség minden egyes méterén, de viharok idején az elektromos tér gyorsan és jelentõsen változik, és ennek a tapasztalat szerint jelentõs biológiai és mentális hatásai vannak, mint például a fejfájás, nyugtalanság, izgatottság. Kimutatták, hogy az elektromágneses tér változásai különösen erõsen hatnak az agyra és az idegrendszerre. A növények és állatok viselkedése gyakran figyelemreméltóan megváltozik a vihar elõtt.De viharmentes idõben is jelentõs szerepet játszanak a Föld ionoszférája és felszíne között fellépõ elektromágneses hullámok. Ezek fénysebességgel futják körbe a Föld 40 000 kilométeres felszínét, azaz egy másodperc alatt 7-10-szer futnak el egy adott hely fölött. Ezeknek az un. Schumann-hullámoknak a rezgésszáma tehát megegyezik az emberi agy alfa-hullámainak 7-10 Hz-es rezgésszámával. Mivel az alfa-hullámok az álom és ébrenlét határán, különösen fogékony és képzeletgazdag tudatállapotot jelentenek, érdekes, hogy nemcsak az agy és a Schumann-hullámok rezgésszámai, de idõbeli változásuk jellege is hasonló, akárcsak a mély alvásnak megfelelõ agyi delta-hullámok és a viharok termelte elektromágneses hullámok rezgésszáma és lefutása.

A fák törzsére helyezett elektródok a fák életciklusainak kozmikus ciklusoktól függését mutatják, a holdhónaptól, a napévtõl és a 11 éves napciklustól. Burr és Ravitz vizsgálatai megmutatták, hogy ezek a kozmikus ciklusok jelentõs szerepet játszanak a kórházi betegfelvételek számának és a pszichiátriai betegek állapotának alakulásában. Ezek az eredmények jelzik - többek között - a geofizikai, légköri, kozmikus jelenségek kapcsolatát a biológiai és pszichikus folyamatokkal.

Ismeretes tény, hogy az élõlények testi sérülésekor szervezetük elektromos áramot termel. A szalamandra vagy a gyík farkának letörése után meginduló regenerációban az elektromos áramok játszanak irányító szerepet. Kimutatták, hogy a giliszta fejének vagy farkának levágása után, ha külsõ elektromos teret hozunk létre a giliszta hossztengelye mentén, ennek polaritásától függ, hogy fej vagy farok fejlõdik ki a vágás helyén. Kísérletekkel megmutatták, hogy ugyanazon a helyen ismételten farok vagy fej nõ ki egyszerûen az alkalmazott külsõ elektromágneses tér irányításától függõen.

A tengeri szivacsok soksejtû élõlények, amelyeket ha szitán átpasszírozunk, sejtjeik különválva szétszélednek. Egy idõ után azonban a sejtek ismét egymás felé indulnak és újból összeáll a tengeri szivacs szervezete. Kísérletek szerint ezt az újraegyesülést a szivacs sejtjeinek elektromágneses jelei vezérlik. Egyes növények növekedését jelentõs mértékben meggyorsítja egy külsõ elektromos tér. Külsõ mágneses tértõl elszigetelve sok élõlény fejlõdése teljesen megáll. Tudományos publikációban vizsgálták az összefüggést az akceleráció, az ember huszadik századi testmagasság-növekedése és a környezet elektromos zajszintjének emelkedése között. Kimutatták, hogy a bioáramok szervezik meg az idegrendszer kialakulását, így például a béka petesejtjének elektromos tere alkotja a béka fejlõdõ idegrendszerének tengelyét. Az emberi szervezet olyan belsõ folyamatai, mint például a tüszõrepedés, a szervezet elektromágneses alapszintjének napról-napra történõ mérésével elõre jelezhetõ. Az embriók fejlõdéséért és az egyes gének aktiválásáért is a bioelektromágneses terek a felelõsek. A sejtmûködésben az elektromágneses (EM) terek az irányító, vezérlõ tényezõk, megelõzik a fellépõ fizikai és pszichikai változásokat. Az EM terek vezetik az enzimeket a sejtfal receptoraihoz. A legtöbb betegség az életfunkciók elektromágneses szabályozásának zavaraira vezethetõ vissza: így az allergia, a rák és a pikkelysömör is a szervezet sejtjeinek rádióadásainak vagy vételének gyengülésére, romlására vezethetõ vissza. Az élõ szervezetek fejlõdését, a hatalmas fák parányi magból elõvarázslását az elektromágneses terek irányítják. Ezek a tények a biológiai szabályozás elektromágneses természete mellett érvelnek.

Az elektromágneses tér a pszichikai változásokban is jelentõs szerepet játszik. Ezt a tényt használja föl többek között a hazugságvizsgáló gép. Az emberi szervezetben a fej és a kéz között mérhetõ feszültségkülönbség jellemzõ a szervezet érzelmi és egészségi fokára. Ravitz amerikai pszichiáter Burr kutatásai nyomán megmutatta, hogy a szervezet hosszútávú (másodpercnél hosszabb idõtartamokon változó) elektromos alapszintje hipnózis idején jelentõsen lecsökken, és egyértelmû kapcsolatban áll érzelmi életünk intenzitásával és pszichikai mûködésének szintjével.

A légkör elektromos terét 1861 óta mérik folyamatosan. 1934-ben jöttek rá, hogy egy elsõ világháborús sebesült fülzúgásai akkor lépnek fel, amikor párezer kilométeres körzetben villámlik, és a villámokat kísérõ atmoszférikus elektromágneses hullámok beérkeznek. 1960-ban Reiter vizsgálatai hívták fel a figyelmet arra, hogy a légköri EM hullámok gyakoriságával nõ a sebesültek fájdalomérzete, az asztmarohamok, szívgörcsök, migrénes fejfájások kitörésének száma. Sõt, ilyenkor megnõ a bûntények, öngyilkosságok, közlekedési balesetek száma, nõ a reakcióidõ. Összefüggést mutattak ki a légköri EM hullámok, az epilepsziás rohamok egy része (30%-a) és a szívizom infarktusok fellépése között. Kapcsolatot találtak a szívrohamok és a szférikusok között is. Kimutatták, hogy a 10 kHz rezgésszámú szférikusok gyakoriságának megnövekedésekor migrén, alvászavar, szorongás lépett fel. 178 amputált lábú alanyt négy éven át vizsgáltak. Úgy találták, hogy a fájdalmak fellépése 68%-ban együtt változik az 5 kHz-es szférikusok jelentkezésével. Emellett még a mennydörgések száma és a fantomfájdalmak is egyidejûséget mutattak. Laaber 23 tanuló koncentrálóképességét vizsgálta, és azt találta, hogy a szférikusok felléptekor a hibák száma 35%-kal nõtt.

Ugyanakkor több vizsgálat semmiféle kapcsolatot nem talált a szférikusok és a biológiai változók között. Két változó részleges együttfutása amúgy sem jelent feltétlenül oksági kapcsolatot. Ezért a kérdés tisztázására kísérleteket hajtottak végre. Mesterségesen különbözõ tulajdonságú szférikusokat állítottak elõ. A mesterséges szférikusok a labilis alkatúaknál kábasági tüneteket váltottak ki. Más vizsgálatoknál 10 kHz-es, 50 nT erõsségû mágneses szférikus 10 percen át alkalmazva az agy fali lebenyében az EEG alfa-hullámok rezgésszámát felgyorsította. A zárt térben tartózkodás a szférikusok elektromos hatásai ellen jó védelmet nyújt. A mágneses tér változása viszont képes a házak falán keresztül is kifejteni hatását. Schienle és munkatársai 1996-1998 között olyan generátort fejlesztettek ki, amely képes egy elõzõleg felvett szférikus reprodukálására. 32 nõt választottak ki a kísérlet résztvevõinek. A viharfront 100 km-es körzetében a mágneses jel nagysága 50 nT-t (ez a földmágneses tér átlagértékének alig 1 százada) ér el. Erõs vihartevékenység idején az elektromágneses jel ismétlõdése 7 és 20 Hz között változik, épp mint az emberi agy alfa-és béta-hullámai. Ilyen "természet-azonos" EM jeleket bocsátottak ki, és mérték az agy EEG hullámainak változásait, mert mind a fájdalomérzés, az ébrenléti készség, a viselkedés jelzett szférikus-függése arra utal, hogy a szférikusok a központi idegrendszerre, a kérgi és a kéreg-alatti agyterületekre hatnak. A kísérlet eredménye azt mutatta, hogy a szférikusok új alfa hullámokat (8-13 Hz) váltottak ki. Továbbá, a jobb féltekében a béta-hullámok (14-30 Hz) is gyakoribbakká váltak. Az agyhullámok feldúsulása a szférikusok alkalmazása után 20 perccel is fennmaradt. Érdekes, hogy a kísérletben a szférikusok ugyanakkor nem okoztak észrevehetõ tudatváltozást, sõt testi és érzelmi változásokat sem váltottak ki.

Alpert és Fligel kutatásai azt is megmutatták, hogy a nagyfrekvenciás, több-száz kHz-es atmoszférikus jelek keletkezésük után a másodperc ezredrésze alatt hirtelen átalakulnak jóval lassúbb rezgésszámú, 1 kHz körüli hullámokká, majd tovább lassulnak, és így alakulnak át kb. 1 másodperc alatt a 100 kHz-es hullámok 10 Hz-es Schumann-hullámokká, amelyek az agyhullámok összes tulajdonságaival rendelkeznek. Agyunk tevékenysége tehát többszörösen, közvetlenül és 1 másodperces késéssel közvetve is kapcsolatban áll a zivatarok elektromos jeleivel. A 10 Hz-es Schumann-hullámok már mintegy leválnak a villámok körzeteirõl, mivel a Schumann-hullámok EM rezgések, a 300 000 km/mp-es fénysebességgel terjednek, és így másodpercenként 10-szer futják körbe a Földet. A 40 000 km hosszú egyenlítõ szabja meg az állandósuló hullámok rezgésszámát. A villámok elektromágneses jelei ennél a frekvenciánál már nem lassulnak tovább, mert a Föld ionoszférája és felszíne közti üregben oda-vissza verõdve állandósulni tudnak, alkalmazkodva az üreg méreteihez

Bizonyos vizsgálatok mégis azt sejtetik, hogy szervezetünk szférikusokra mutatkozó érzékenysége az alapja idõjárás-érzékenységünknek is. Reiter 1960-ban vette észre, hogy különbözõ páciensek csoportjai egy-két nappal a beálló idõjárás-változás elõtt panaszkodtak fájdalomérzéseik növekedésérõl, amikor még ennek semmiféle látható jele nem mutatkozott, de a szférikusok tevékenysége már megnõtt. Azt is kimutatták, hogy akkor nõ meg az érzékenység a szférikusok felé, amikor érzelmileg és vegetatíven egyensúlyunktól távolabb állunk. Faust összeállította az idõjárási panaszok listáját. Schienle kutatásai során nemrég felismerte, hogy a több panasszal élõk alfa-hullámai a laboratóriumban elõállított szférikusok után erõsebben és tartósabban dúsultak fel, mint a kevésbé idõjárás-érzékenyeké. Lehet, hogy a távoli villámlás agyhullámaink közvetítésével befolyásolja idõjárás-érzékenységünket? Lehet, hogy a természetes EM hullámok nem egymagukban, hanem csakis egymásra-következésük rendjében adják biológiai szervezõdésünk, egészségünk alapját?

Az élõlények és az ember szervezete alapvetõen elektromágneses szervezõdésû. Az elektromágneses (EM) tér szabályozza, váltja ki és hangolja össze szervezetünk sok billiárdnyi (ezer-milliárdnyi) sejtjének másodpercenként több százezernyi kémiai folyamatát. Ez az elektromágneses szervezõdés a szervezetünk elektronjaihoz és ionjaihoz kötõdõ, de önmagában is aktív, önindukcióra képes mezõ kémiai atomjaink, molekuláink mögött egyfajta finom-testként, finom-szervezõdést alkot. Ez a mezõ gondoskodik egészségünk fenntartásáról.

Testünk szervezõdési folyamatainak, akárcsak gondolkodásunk fizikai hordozói az élõ szervezetek elektromágneses hullámai. Ezek a mérések szerint elsõsorban a 0,1 - 100 Hz-es frekvenciasávba esnek, azaz másodpercenként 0,1 - 100 rezgést végeznek (nevezzük ezt a sávot ÉLÕ EM sáv-nak). Ugyanebben a frekvenciatartományban kelt EM jeleket a Föld mágneses tere, valamint a földrengések, az idõjárási zavarok, sõt a háztartási gépek is. Agyunk elektromágneses tevékenysége négy fõ sávra oszlik: az ébrenléti, ún. béta-hullámok frekvenciája 13-30 Hz, az alkotóképességre és az álomtevékenységre a 8-13 Hz a jellemzõ, a mély alvásra a 4-8 Hz rezgésszámú teta-hullámok, míg a legmélyebb alvásfázisra a 4 Hz alatti hullámok a jellemzõek.

A természetben elõforduló ÉLÕ EM sáv hullámai kétféle módon fordulnak elõ: önmagukban, és nagyfrekvenciás rezgések által szállítva. A nagyfrekvenciás rezgések szállítása azért fontos, mert ezek a 10-100 kHz-es rezgésszám-tartományban rendkívül gyengén csillapodnak terjedésük során, azaz nagyon messze eljuthatnak. Ezen a felismerésen alapszik a rádiózás is. Campbell 1967-ben kimutatta, hogy a nagyfrekvenciás és a 4-7 Hz-es rezgések forrása elsõsorban az ionoszféra, amíg 4 Hz alatt elsõsorban a Föld magnetoszférájának rezgései jelentõsek. Az ionoszféra EM jelei elsõsorban a zivatartevékenységben jönnek létre. A villámlások során keletkezõ EM rezgések rezgésszáma a 30 Hz-100 Hz-es és a 10 kHz-es tartományban tetõzik. A Föld légkörében keletkezõ elektromágneses rádióhullámok legnagyobb hullámhosszú válfaja, a Schumann-hullámok a 7,8, 14,1, 20,3, 26,4, és 32,5 Hz-nél mutatnak maximumot, egyre csökkenõ erõsséggel. Ezek a hullámok alig nyelõdnek el a légkörben, ezer kilométeres távon csak 10%-os veszteséget szenvednek. A Schumann-hullámok és a nagyfrekvenciás hordozók elsõsorban a viharokban keletkeznek, az egyenlítõi Afrika, Dél-Kelet Ázsia és Közép-Amerika aktív körzeteiben.

Ha megvizsgáljuk a természetes EM rezgések és az agyhullámok kapcsolatát, a következõ eredményre jutunk. Az ébrenléti 13-30 Hz-es béta-hullámok a viharfázissal kapcsolatosak, az álombeli és az alkotási lázra jellemzõ 8-13 Hz-es alfa-hullámok a nyugodt idõjárásnak megfelelõ Schumann-hullámokkal, a mély alvás 4-8 Hz-es teta-hullámai a Föld ionoszférájával kapcsolatosak. A legmélyebb alvásra a Föld magnetoszférájának rezgései gyakorolnak hatást. A 25-100 Hz-es rezgések, akárcsak a 10-25 kHz-esek, együtt változnak a vihartevékenységgel. A 8 Hz körüli Schumann-hullámok a szép idõre jellemzõek, a vihartevékenység lecsillapodásával válnak uralkodóvá. A geomágneses tér zavarai gyakran szinusz-alakúak, rezgésszámuk 0,15-3,5Hz, átlagos idõtartamuk 35 perc. Honnan erednek ezek a geomágneses mikro-pulzációk? Egyes kutatók javaslatai szerint a Napból kidobott plazma a magnetoszférába ütközve kelti õket.

Több szerzõ észrevette, hogy kapcsolat áll fenn az idõjárás és az ÉLÕ EM rezgések között. König kutatásai kimutatták, hogy az ÉLÕ EM hullámok három típusra oszthatók. Az 1. típus 9 Hz-es hullámai az erõs villámlással kapcsolatosak. A 2. típus 2-6 Hz-es hullámai esõzés idején, mélyen fekvõ, nehéz felhõkbõl keletkeznek. A 3. típus 0,5-2 Hz-es hullámainak eredete ismeretlen. Napfelkelte idején a 9 Hz-es hullámok uralkodnak, késõbb a 3-4 Hz-esek kerülnek elõtérbe.

Kell azonban legyen egy 4. típus is, amely a 0,1-0,5 Hz-es tartományba esik. Ha napfelkeltekor a 9 Hz-es rezgések, késõbb a 3-4 Hz-es hullámok a gyakoriak, akkor éjjel a 3 Hz alatti hullámok kell gyakoriak legyenek. Ezek azok a hullámok, amelyek a mély alvásban is dominálnak. Minden sávban agytevékenységünk közvetlen kapcsolatban áll a Föld mágneses terének viselkedésével! De éjjel a Nap a Föld túlsó oldalán található. Ha a 0,5-2 Hz-es hullámok eredete ismeretlen, és nappal ezt csak külsõ hatás, esetleg a Nap kidobott plazma-tömegei képes csak kiváltani, akkor miféle hatás rezgeti éjjel a magnetoszférát? Hogyan rezgeti éppen azzal az elektromágneses hullámmal, amelyet alvás közben az élõ szervezetek agya termel? A válasz egyrészt a Napból kidobott, a fénynél jóval lassabban mozgó töltés-csomagokhoz, másrészt egy mágnesesen tevékeny Holdhoz vezet.

Örményi Imre, hazánk jeles biometeorológus kutatója megfigyelte, hogy a Nap nagy proton-kitöréseit rendszerint a Föld mágneses terének 3Hz körüli rezgése követte. A 3 Hz-es mágneses hullám pedig különösen érzékenyen befolyásolja idegrendszerünk tevékenységét. Ilyen hullámok jelentkeznek a hidegfrontok beérkezésekor is, ezekrõl pedig tudjuk, hogy megterhelik a szervezetet. Hidegfront átvonulásakor az eddigi meleg levegõt hideg váltja fel. A meleg és a hideg levegõtömegek gyors cserélõdése a levegõ elektromos töltéseit, és így a légköri elektromos teret is gyorsan változtatja. Mivel pedig szervezetünk tevékenysége rendkívül érzékeny az elektromágneses terek változásaira, ilyenkor azok, akiknek szervezete lassan alkalmazkodik, különbözõ panaszokat észlelnek magukon. A hidegfront betörése erre érzékenyeknél idegbántalmakat okoz, a kedélyállapotok jellegzetes hullámzását. Ilyenkor a belsõ érzékelés érzékenysége is felfokozódik. A szívverés lelassul, a pupillák összeszûkülnek. A 3 Hz-es hullámok így hidegfront-hatást képesek kiváltani akkor is, amikor éppen nincs front, vagy akár melegfront idején is.

A 3 Hz-es mágneses hullámok így a naphatások sajátos osztályába tartoznak. Ezek a naphatások, akár ébren vagyunk, akár alszunk, a mély alvásra jellemzõ agyhullámok tartományában érkeznek be szervezetünkbe, és így fejtik ki egészségi állapotunkat is módosító jellegzetes hatásaikat. Csakhogy a mély alvásra jellemzõ 3 Hz-es hullám egyben azt is jelzi: nemcsak egészségi állapotunk, hanem elsõsorban mélytudati állapotunk az, amire a Nap kitörései hatásukat kifejtik. A mélytudati agyhullámok információtartalmai mindmáig ismeretlenek, az agykutatók vizsgálataira, megfejtésre várnak. Így aztán az idõjárás-érzékenységben tulajdonképpen mélytudatunk, gondolataink módosítják szervezetünk mûködését, egészségi állapotunkat.
A bioelektromosság gyorsan kifejlõdõ tudománya megmutatta, hogy az életjelenségek lényegi összefüggésben állnak a kozmikus, földi, bioszferikus, kollektív és individuális elektromágneses terekkel. A bioelektromosság tudományának elméleti megalapozása még távolról sem teljes, de a gyakorlatban már egy sor orvosi eljárás (biorezonancia-terápia, elektroterápia, magnetoterápia stb) alkalmazza a szerzett felismeréseket. Mivel az elektromágneses terek nemcsak szervezetünk belsejére korlátozódnak, hanem biotereink ki is sugárzódnak és kölcsönhatnak a külsõ EM terekkel, ezért életünket képesek összekötni más élõlények hasonló tereivel és kozmikus erõterekkel. A bioelektromosság tudománya alapvetõ jelentõségû tudománnyá képes kifejlõdni, hogy választ adjon az élet és a pszichikum természetének és mûködésének kérdéseire.

/Dr. Grandpierre Attila/