Az iráni ópiumháború
Irta: Olvaso - Datum: 2012. January 28. 12:09:12
Irán szélmalomharca az afganisztáni kábítószerrel
Nemzetközi jogvédõ szervezetek jelentései hívják fel a világ figyelmét az Iránban évrõl évre egyre több alkalommal végrehajtott halálos ítéletekre, minduntalan elítélve az Iszlám Köztársaságot és felszólítva azt, hogy hagyjon fel a halálos ítéletek ilyen nagymértékû alkalmazásával.
Teljes hir
Irán szélmalomharca az afganisztáni kábítószerrel
Nemzetközi jogvédõ szervezetek jelentései hívják fel a világ figyelmét az Iránban évrõl évre egyre több alkalommal végrehajtott halálos ítéletekre, minduntalan elítélve az Iszlám Köztársaságot és felszólítva azt, hogy hagyjon fel a halálos ítéletek ilyen nagymértékû alkalmazásával.
Kevés szó esik azonban arról, hogy mi áll az iráni igazságszolgáltatás szigorúságának hátterében, a válasz pedig egy muszlim ország esetében talán meglepõnek tûnhet: a kábítószer.
Az Amnesty International (AI) nemzetközi emberi jogi szervezet egy tavaly év végi jelentése szerint Iránban 2011 folyamán mintegy 600 fõn hajtottak végre halálos ítéletet. Hivatalos iráni adat a 2011-ben kivégzettek számával kapcsolatban még nem látott napvilágot, de az AI által közölt számok minden esetben nagyobbak, mint a hivatalosan is elismert kivégzések számai.
Iránban számos bûncselekményt lehet halálbüntetéssel sújtani, kategorizálva õket hét csoportot különböztethetünk meg: gyilkosság, fegyveres rablás, szexuális bûncselekmények (házasságtörés, nemi erõszak, pedofília, szodómia), árulás és államellenes bûncselekmények, kábítószer-kereskedelem és csempészet, „romlás terjesztése a Földön” és „háború vívása Isten és az emberek ellen”.
Ez annak tudható be, hogy a szervezet szerint az iráni börtönökben (fõleg az ország északkeleti részén fekvõ Mashad városáéban) százával hajtanak végre titkos kivégzéseket. Az AI szerint a 2011-ben kivégzett 600 ember közül mintegy 500 fõt kábítószerrel kapcsolatos bûncselekmények miatt ítéltek halálra. A jelenleg hatályos iráni drogtörvény értelmében halállal bûntethetõ az, akit negyedszerre is kábítószer elõállítására alkalmas növényt termesztésén fognak, vagy aki több mint öt kilogramm marihuánát, ópiumot vagy egyéb könnyûdrogot csempész, vagy árusít, illetve aki harminc grammnál több heroint, kokaint, morfint, vagy egyéb keménydrogot csempész, árusít, õriz, szállít, vagy tárol.
Az Iránban kábító-szer-csempészetért elfogott, halálra ítélt és kivégzett személyek nagy része afgán. Az iráni hatóságok nem adnak ki Afganisztánnak kábítószer-csempészetért elfogott afgán állampolgárokat, mert attól tartanak, azok rövid idõn belül újrakezdenék "mesterségük" gyakorlását. Közismert tény, hogy az Iránnal szomszédos Afganisztán a világ legnagyobb ópiumtermelõ országa. A világ összes ópiumának mintegy kilencven százaléka a közép-keleti országból származik, amely jelentõs részének Európa az úticélja. Az ENSZ Kábítószer-ellenõrzési és Bûnmegelõzési Hivatala szerint az afganisztáni ópium hatvan százaléka Irán felé hagyja el az országot, a 900 kilométeres, földrajzi fekvésébõl adódóan nehezen ellenõrizhetõ határán keresztül.
Az afgán cselekvésképtelenség és az elsõ számú tranzitállami lét nagyon súlyos terhet akaszt az iráni állam nyakába: neki kell gátat szabnia az Afganisztánból Európába tartó kábítószernek. A helyzet pikantériája, hogy az afgán máktermelés éppen az iszlám legszigorúbb fundamentalista vonalát képviselõ, az iráni rendszerrel feloldhatatlanul ellenséges tálibok alatt érte el csúcsát, ugyanis a tálibok, annak ellenére, hogy az ópiumfogyasztást tiltották, annak elõállítását nem korlátozták. Valamint, hogy az Iránon átfolyó kábítószer úticélja az a (fõként Nyugat-) Európa, amellyel Iránnak a forradalom óta meglehetõsen borús a viszonya. Felvetõdhet a kérdés, hogy miért jelent akkora problémát Irán számára az Európába tartó kábítószer? Azért, mert ennek a kábítószernek nem kis része Iránban marad.
Kábítószer-függõség, mint iráni népbetegség
Az 1970-80-as évek iráni "baby boomja" következtében az iráni társadalom meglehetõsen fiatal és magas fokon urbanizálódott. A népszaporulat ugyan mára már lelassult, de az ország lakossága néhány évtized leforgása alatt megtöbbszörözõdött, amit a gazdaság is egyre nehezebben visel el. A CIA World Factbook szerint Irán körülbelül 78 milliós lakosságának átlagéletkora 26 év körül van, a munkanélküliség pedig a hivatalos adatok szerint eléri a 13 százalékot, de egyes becslések szerint a 25-öt is, a népesség egyötöde pedig a szegénységi küszöb alatt él. Egy ilyen jellemzõkkel bíró társadalom a kábítószer fogyasztással szemben kiszolgáltatott, munkanélküli, magukkal semmit kezdeni nem tudó fiataljainak tömegei keresik és találják meg vigaszukat a drogokban. A Washington Post szerint lakossági arányokat tekintve Iránban él a világon a legtöbb ópiumfüggõ.
Miközben Iránnak rendõri, katonai és milicista egységeket kell határõrzésre és õrjáratozásra állítania hegyvidékes keleti határvidékén, városaiban egészen más fronton kell megvívnia a maga drogháborúját. A kábítószerfüggõk növekvõ száma évtizedek óta megkerülhetetlen, mégis sokáig tabuként kezelt egészségügyi és szociális problémát jelentett az iráni politika számára. A Washington Post értesülései szerint az iráni HIV-fertõzöttek kétharmada kábítószeres, akik használt tû által fertõzõdtek meg. Iránnak csak az ezredforduló környékén, a reformer Khatami elnöksége alatt sikerült eljutnia arra a pontra, hogy a korábbi struccpolitikával felhagyva a tömeges kábítószer-függõségre kezelendõ problémaként tekintsen és elindítson olyan különbözõ leszoktató, vagy legalább a fertõzésveszélyt csökkentõ programokat, mint a drog-központok, vagy a steril tû programok.
Nincs segítség
Az iráni politika és hatóságok évtizedek óta szélmalomharcot vívnak a kábítószer csempészet és kereskedelem ellen. Az iráni PressTV adatai szerint a forradalom óta mintegy 3800 iráni hatósági személy vesztette életét a sok esetben állig felfegyverzett drogcsempészekkel és kereskedõkkel vívott harcban. Az ENSZ Kábítószer-ellenõrzési és Bûnmegelõzési Hivatalának adatai szerint a világon messze Iránban foglalják le a legtöbb ópiumot és heroint. Csak érdekesség képpen, a 2009-ben az egész világon lefoglalt összesen 100 tonnányi heroinból 41 tonnát az iráni hatóságok vontak ki a forgalomból (a második helyen az Európába tartó tranzitútvonal második állama, Törökország áll a maga 16 tonnányi fogásával). Ugyanebben az évben a világszerte lefoglalt 650 tonnányi ópiumból 580 tonnát Iránban kapcsoltak le. Irán hosszú ideje követeli a nemzetközi közösségtõl, kiváltképp Európától, hogy támogassák erõfeszítéseit az Afganisztánból származó, az országon áthaladó kábítószerrel szemben, de eddig semmilyen érdemleges megállapodást nem sikerült tetõ alá hozni. 2011. január 25-én Irán ugyan aláírt Oroszországgal egy együttmûködési megállapodást, de a moszkvai egyezmény csak a kaszpi-tavi, Iránból Oroszországba tartó kábítószer ellen indít összehangolt fellépést. A bilaterális megállapodás tulajdonképpen csak Oroszország kábítószer-ügyein segít, az iráni-afgán határon folyó kábítószer csempészet visszaszorításához az orosz féllel kötött egyezmény nem viszi közelebb Teheránt.
Irán az 1990-es évek óta aktívan jelen van Nyugat-Afganisztánban beruházásai, segélyezése és kulturális kapcsolatai révén. Tekintve Irán és a Talibán viszonyát, a Khatami-kormány még üldvözölte is az amerikaiak 2001-es Afganisztáni beavatkozását, az Egyesült Államok azonban hamar hangot adott nemtetszésének Irán afganisztáni jelenlétével kapcsolatban. Irán távol van tartva attól, hogy a jelenleginél nagyobb mértékben és területileg mélyebbre hatóan gyakoroljon befolyást Afganisztánban, vagy vegyen részt az ország (újjá-)építésében. Hamid Karzai elnök erõtlen, befolyását csupán a fõvárosra, Kabulra kiterjeszteni képes kormánya és a kivonulásra készülõ amerikaiak aligha fognak tudni drogfronton áttörést elérni Afganisztánban, ahol a lakosság nagy része még mindig, több mint tíz évvel a Talibán megdöntését követõen is máktermesztésbõl, ópiumtermelésbõl él. A jelek szerint Iránnak fel kell rá készülnie, hogy még jó ideig szövetséges nélkül kell megvívnia ezt a modern, XXI. századi ópiumháborút.
Forrás: Link