Ki mentheti meg a BKV-t?
Irta: Olvaso - Datum: 2012. February 05. 10:01:05
A közlekedési vállalatnak járó 32 milliárdos költségvetési támogatás érthetetlen befagyasztása kapcsán szárnyra kelt szóbeszéd szerint a történet arról szól, hogy végül a „megfelelõ” cégek nyerjék el a BKV megmentése érdekében kiírt állami megrendeléseket.
Teljes hir
A közlekedési vállalatnak járó 32 milliárdos költségvetési támogatás érthetetlen befagyasztása kapcsán szárnyra kelt szóbeszéd szerint a történet arról szól, hogy végül a „megfelelõ” cégek nyerjék el a BKV megmentése érdekében kiírt állami megrendeléseket. Mások viszont állítják, Tarlós István hibás politikájával annyi ellenséget szerzett a Fideszen belül, hogy meg kell menteni tõle a fõvárost. E gondolatmenet szerint Rogán Antal lett a nagypolitikában elefánt módjára közlekedõ Tarlós István ellensúlya.
A villamos- és metróhálózatot is mûködtetõ tömegközlekedés sehol a világon nem nyereséges, ezért ilyen elvárást támasztani a Budapesti Közlekedési Vállalattal (BKV) szemben is irreális. A mintegy 12 ezer fõt foglalkoztató cég éves költségvetése körülbelül 130 milliárd forint, aminek körülbelül 40 százalékát – mintegy 52 milliárdot - a jegy és bérleteladások fedezik. Ez az arány nemzetközi összehasonlításban a felsõ kategóriába sorolja a BKV-t, amely azonban mégis a csõd szélén áll: a vállalat mûködését napi szinten ismerõ forrásunk szerint jelenleg úgy tûnik, hogy március végére kiürül a cég kasszája.
A már említett 130 milliárdos költségvetéshez a bevételekbõl származó 52 milliárdon túl a fõvárosi önkormányzat 10, míg az állam 32 milliárd forinttal járul hozzá, a fennmaradó részt hitelbõl fedezik. A cég – a közvélekedéssel szemben – nem pazarló: Tarlós István fõpolgármester az ATV-ben azt mondta, javítottak a vállalat helyzetén, például nem kaptak kiemelt prémiumot a cég vezetõi, bérmegtakarítással pedig 300 millió forint csökkentést értek el.
A BKV hiteltörlesztései áprilisban járnak le, onnantól kezdve nagyjából nullszaldóssá válhatna. A probléma abból fakad, hogy az állam befagyasztotta a cégnek járó 32 milliárd forintot. Ennek okáról Szatmáry Kristóf gazdaságszabályozásért felelõs államtitkár keddi sajtótájékoztatóján azt mondta: van lehetõség a 32 milliárd forint zárolt normatív támogatás feloldására, ennek feltétele, hogy a fõvárosi, a kerületi és az agglomerációs önkormányzatok átfogó tervet készítsenek a BKV finanszírozásáról, nekik biztosítaniuk kell a kormányt, hogy elõ tudják teremteni a rájuk esõ forrást.
Egy, a cég körül zajló folyamatokat jól ismerõ, neve elhallgatását kérõ vezetõ a Heteknek azt mondta: mivel „átfogó tervekkel” már így is tele van a padlás, látszólag érthetetlen, hogy miért tartja vissza a kormányzat a teljes állami költségvetéshez képest elenyészõ 32 milliárd forintot egy olyan vállalattól, melynek mûködése sokszázezer ember életét befolyásolja napi szinten, miközben például stadionépítésre hasonló nagyságrendben biztosít pénzt a költségvetés. Informátorunk szerint a háttérben politikai és gazdasági megfontolások állnak, melyek megértéséhez 2002-ig érdemes visszanyúlni. 2002-ben a Medgyessy-kormány konszolidálta a BKV-t, a cég adósság nélkül indulhatott neki az új szakasznak. A központi támogatás azonban a két szocialista-szabaddemokrata ciklusban sem vette figyelembe az amortizációt, spórolás címén a fejlesztések is elmaradtak, ugyanakkor a cég mûködtetéséhez még így is hiteleket kellett felvenni. Mindennek eredményeként a BKV megint eladósodott, jármûállománya elöregedett – ezzel függnek össze a lerobbant buszokról, füstölõ metrókról szól gyakori híradások – az infrastruktúra – a sínek, az elektromos hálózat, a metróalagutak – szintén felújításra szorul. Egy, a mûszaki kérdésekhez jól értõ informátorunk szerint a jármûpark fiatalítása – az átlagos európai állapotok 50 százalékos szintjének eléréséig – és az infrastruktúra generálozása mintegy 1000 milliárd forintos tétel lenne, ami a jelenlegi viszonyok között irreális elvárás.
Ugyanakkor az éves költségvetésen felül évi 20-30 milliárd forintnyi többletforrásból középtávon stabilizálható lenne a cég, sõt, a késõbbiekben fejlesztésre is jutna. A jelenlegi kormányzati késlekedés oka, illetve célja az, hogy a megfelelõ – értsd: kormány közeli – cégek kerülhessenek BKV-mentõ pozícióba – mondta a Heteknek egy, a folyamatokat közelrõl ismerõ szakszervezeti vezetõ. E feltevés szerint mivel Tarlós István fõpolgármester mindeddig nem támogatta a nagyobbik kormánypárt holdudvarához tartozó egyik cégcsoportot, a kormány taktikát váltott: kész a csõd közeli állapotig visszatartani a már említett 32 milliárdot, majd a BKV közelgõ bedõlésre hivatkozva meneszteni a cég menedzsmentjét, saját szakembereivel váltva azt. Vagy felõrölni Tarlós idegeit, és új városvezetõvel megvalósítani a tervet. De az is lehet, hogy mind a két részcél szerepel a tervben, a lényeg az, hogy végül a megfelelõ cégek menthessék meg a BKV-t – összegezte a teória lényegét informátorunk.
Minderre persze a vállalaton belüli szóbeszéden kívül nincs bizonyíték. Ugyanakkor tény, hogy a BKV-jármûvek reklámfelületeinek értékesítésének jogáért két, Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó cég verseng, noha volt olyan pályázat, amely mindkét cégnél magasabb összeget kínált a BKV-nak.
A történethez hozzátartozik, hogy a kormányváltást megelõzõ, szocialista-szabaddemokrata években is viták tárgya volt a reklámfelületek pályáztatása. És szintén a BKV fejõstehén-jellegét erõsítették a végül Hagyó Miklós szocialista fõpolgármester-helyettes bebörtönzéséig vezetõ, Nokiás dobozos, arcátlan végkielégítéses történetek. Melyek sorát egy, szintén neve elhallgatását kérõ informátorunk újabb sztorival egészített ki: eszerint a 2010. januári BKV-sztrájkok egyik „ösztönzõje” egy városházi szocialista erõs ember volt, aki a vállalat megbénításával akarta megbuktatni riválisát, Kocsis Istvánt, a cég akkori vezetõjét.
A jelenbe visszakanyarodva úgy tûnik, mintha Tarlós is többfrontos háborút vívna: az elmúlt másfél évben sikerült szópárbajba keveredni Rogán Antal belvárosi polgármester mellett Kósa Lajossal, a Fidesz alelnökével, Lázár Jánossal, a Fidesz parlamenti frakcióvezetõjével, és Pesti Imrével, a fõvárosi kormányhivatal vezetõjével is. Pokorni Zoltán Fidesz alelnökkel kapcsolatban is hallani lehetett konfliktusról, de a hegyvidéki politikus „visszavonulása” (a volt oktatási miniszter passzív rezisztenciába vonult) miatt már nem zavarja a fõpolgármester „mozgását”.
Egyes forrásaink Tarlós István konfliktusai kapcsán a „tervezett káosz” elméletét osztják. E szerint Tarlóst – ezt a vélekedést fõpolgármesterhez közelálló személyek is megerõsítették – személyesen Orbán Viktor miniszterelnök-pártelnök kérte meg, hogy ne engedje be a fõvárosba a különféle fideszes lobbikat, mert, ha tisztázatlan ügyek keletkeznek, akkor a Fidesz is az MSZP sorsára juthat. Hagyó Miklós egykori szocialista fõpolgármester-helyettes ügyei ugyanis olyannyira megroppantották az MSZP-t, hogy máig nem tért magához.
Tarlós erre hivatkozva igyekezett a Fidesztõl független személyeket, volt MDF-es, sõt, szabad demokrata kapcsolatokkal is rendelkezõ szakembereket kinevezni a fõváros cégek vezetõi posztjaira. Másrészt a fõpolgármesteri poszt – legalábbis ezt mondják Tarlós Istvánhoz közel álló forrásaink – olyan jelentõséggel bír, ahonnét egy-egy fideszes politikus képes lehetne Orbán Viktortól független hatalmi centrumot kialakítani. E logika miatt nem lehetett a Fidesz fõpolgármester-jelöltje Pokorni Zoltán, vagy Rogán Antal (noha utóbbi stábjához tartozók szerint ez soha nem is merült fel). Tehát ebben az összefüggésben Tarlós azért is jó fõpolgármester Orbán Viktor számára, mert a lehetséges riválisok elõl elfoglalja a „dobbantót”, úgy, hogy nem jelent veszélyt a megbízójára, emellett segítségére van az „oszd meg és uralkodj!” hatalomtechnikai játszmában. Harmadrészt Tarlós több belsõ fórumon is kritikusan beszélt az Orbán mögötti, másodvonalbeli fideszes politikusokról, kétségbe vonva becsületességüket.
A Fidesz egy prominense szerint Orbán személyesen figyelmeztette Tarlóst, hogy ne mondjon le parlamenti mandátumáról, mert ez esetben a Parlamentben ülõ, jó érdekérvényesítõ képességgel rendelkezõ fõvárosi politikusok kiterjesztik befolyásukat a fõvárosi ügyekre.
Tarlós azonban lemondott a mandátumról, s ennek is köszönhetõ, hogy szakpolitikai kérdésekben - az önkormányzati törvénytõl kezdve a közlekedés szabályzásáig - kimaradt az alkufolyamatokból. Mindemellett többször tüntetõen beszélt arról, hogy nem fideszes, ami miatt a kormánypártban sokan megorroltak rá. Másfél év alatt nem szerzett szövetségeseket, miközben egy sor politikust nyíltan megsértett. A Fideszben akadnak, akik úgy tudják, ezek után Orbán Viktor kérte meg Rogán Antalt, hogy figyeljen oda a fõváros ügyeire, próbálja meg menedzselni a folyamatokat, mert a Fidesznek fontosak a fõvárosi szavazóik. Eszerint tehát a miniszterelnök akarta Tarlós „ellensúlyának” Rogánt.
Amikor a sajtó tavaly õsszel arról cikkezett, hogy Tarlós elvesztette a Fideszen belüli támogatóit és különösen Orbán Viktor csalódott benne, akkor a fõpolgármester a fõvárosi Fidesz frakcióülésén személyeskedésig menõen azt magyarázta, hogy tudja, melyik fõvárosi képviselõ irattata a „gyalázatos cikkeket”. (Rogán Antal és Pokorni Zoltán is tagja a fõvárosi közgyûlésnek.) Tarlós körül annyira megfagyott a levegõ, hogy fõvárosi politikusok és polgármesterek is felvetették, ezentúl ne közvetlenül válasszák a fõpolgármestert, hanem a közgyûlés soraiból. Egyes vélemények szerint azért, hogy Tarlós esetleges idõ elõtti lemondása miatt ne kelljen választást tartani Budapesten, mivel kétséges, hogy a Fidesz rendelkezik-e még a fõvárosban többséggel.
Nem tudható biztosan, hogy a BKV körül kialakult helyzet, ennek a „tervezett káosznak” a része-e, vagy Tarlós István politikai tévedéseinek a következménye. A városvezetõ valószínûleg abban bízott a választási gyõzelmét követõen, hogy az Orbán-kabinet pénzt pumpál majd a közel 80 milliárd forintos adósságot maga elõtt görgetõ BKV-ba. Az 500 milliárdos költségvetésû Budapest ugyanis nem tudja kigazdálkodni a BKV újjászervezéséhez szükséges pénzt.
Link